Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1991. JÚLIUS 6., SZOMBAT Mi van a papírok mögött? OvodaTÍbar Elrepült a komája Csilla» és Pompás bátran vágott neki a vizesároknak is. Itt meg megvolt az utas Isten óvja a falubelit, ne­hogy szájára kapja a hír, mert attól fogva nem lesz lelkének nyugodalma. Azt hiszi, hogy mindig róla be­szélnek, összesúgnak a há­ta mögött, restell az utcára kilépni. Hiába is vigasztal­nám Fodor Ferencnél, hogy a csodák Nyársapáton is csak három napig tartanak, amikor 20 esztendő egzisz­tenciáját véli hetek alatt tönkremenni. S vajon, ha igazát nyeri is felsőbb he­lyen, elismeri-e azt a fa’u? Az emberek szkeptikus lé­nyek mondván, nagysza­bású revíziót nem ok nél­kül csinálnak és szigorú megrovás fegyelmi bünte­tést sem kicsiségekért osz­tanak. De a kétkedés azért megmarad. Vlghné Kerekes Magdol­na az egyik óvodás édes­anyja: — Annyit tudunk csak* hogy még a tavasszal el­lenőrzést tartottak az óvo­dában, és állítólag gazda­sági meg más ügyiratokat nem találtak rendben. Hogy mennyire súlyos mu­lasztásokról van szó, ne kérdezze, de azt mondják, nagyobb volt a felhajtás, mint amit a dolog megér­demelt. Gyöngyvért, a ve­zető óvónőt régóta isme­rem, szakmai munkájáról csak jót mondhatok. Együtt pitycrcgnek Fodor Ferencnél ottho­nában találom, nyári sza­badságát tölti. Nem is ta­gadja, hogy újságírói mi­nőségben nem szívesen lát. A keserűség azonban las­sanként kihozza belőle az elfojtott gondolatokat. — Főiskolás lányom nap­jában megkérdezi: mi ba­jod anyu? Tudja pedig. Aztán ősszebörulunk és pi­tyergőnk egy sort. így megy ez már hónapok óta. Nem hinném, hogy a nyil­vánosság valamit is segít Tizenöt, húsz éve, amikor az isten háta mögötti he­lyekre is elkalandoztak a városi népnek zártkerteket hódító földmérők, még so­kan hitték, hogy e hobbival gazdagodik a vidéki jólét. A hétvégi pihentető kapál- gatások helyett azonban rendszeres napi munka lett a jussa a jövedelmét ki­egészíteni igyekvő körösi polgárnak. A motorizáltság ellenére is kínos a távolság otthon és kert között azok számára, akik intenzívebb ■termesztéshez fogtak. Hi­szen például fóliást telepí­teni kilométerekkel arrébb, kötélidegzetet, de legalább­N AGY Kön OSI HÍRLAP Nagykörös, Husiik tere 5., II. emelet 30. • A szer­kesztősig vezetője: Bullái Ottó. 0 Munkatárs: Mik- lay Jenő. • Postacím: Nagykörös, I*f. 23. 2730. Te­lefax és telefon: (20) 31- 398. Telex: 22-5708, • Hir­detésfelvétel: kedd 10-től 12-ig. csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk. • Szerkesztői ügye­let: szerda 10-től 12 óráig. a helyzetemen, de nehéz megállni a szótlanságot is. De a kérdésére, hogy miért kaptam fegyelmit, nem tu­dok válaszolni. Itt van az indoklás, olvassa cl, semmi konkrétum nincs benne. Lassan fél éve tart ez a hercehurca. Januárban a polgármester közölte te­lem, hogy pályázatra bo­csátja az óvodavezető ál­lását. Attól kezdve bizta­tott is, nehogy visszakoz­zak, pályázzam meg én is. Egyedül pályázott — Aztán rövidesen érte­sítést kaptam, miszerint február 2-án, azaz szomba­ton az önkormányzat kép­viselői. valamint a szülői munkaközösség tagjai átvi­lágítást tartanak az óvo­dában. Édesapám azon a napon halt meg, nem le­hettem jelen ... — Mi lett a nagyvizit eredménye? — Ezt csak február 13-án tudtam meg, amikor a kép­viselő-testület ülést hívott össze az óvodában. Jegy­zőkönyvet sem én, sem a kollégáim nem láttak ad­dig, tartalmát ott ismertem meg. Pontjainak nagy ré­szére első olvasásra kielé­gítő válaszokat adtam. Az valóban tény, hogy az admi­nisztrációban voltak hiá­nyosságok. Nem vezettünk például jelenléti ívet, kifo­gásolták továbbá a gesz felé történő elszámolások formai részét, valamint hogy nem volt kollektív szerződésünk. Az intéz­ményben nem működik szakszervezeti sejt, tehát ilyen írásos megállapodást kötni nincs is értelme. Már akkor éreztem, hogy más­ról lehet itt szó, mint a pa­pírmunka hiányosságainak felelősségét megállapítani. Lehet, hogy önmagam szá­mára is nagyobb ügyet csi­náltam az egészből, mint kellett volna, de nem bír­tam elviselni, hogy semmi­ségek miatt a falu szájára juttatták az óvodát. Feb­ruár 18-án újabb 3 hétig tartó ellenőrzés követke­zett. Ekkorra egyébként minden addig elmaradt ad­minisztratív munkát meg­csináltam. Mindent átnéz­tek, egyedül a pedagógiai tevékenységről nem készült értékelés. — Mi történt ezután? — Kaptam egy sor bizta­tást. „Ne tartsak semmitől, ha netán kijutna egy fe­gyelmi, az nem jelent sem­mit. Az önkormányzat csak azt szeretné elérni, hogy minden intézmény tökéle­tesen működjék a faluban,'’ Visszamondíam a felmon­dást és megpályáztam az állást — egyedül. A neve­lőtestület egyhangúlag mel­lém állt. Aztán május 6-án megjött a fegyelmi, és mir vei teljesen megalapozat­lannak tekintettem, a mun­kaügyi bírósághoz fordul­tam. Az most leutalta Kő­rösre a döntőbizottsághoz... Nem érteni — A pályázatával mi a helyzet? — Július 1-jéig nem kap­tam egy sort se, pedig a határidő letelt. Fegyelmi­vel mire számíthatok? Fé­lek, eltelik a nyár, mire pont kerül az ügy végére. . Dunavölgyiné Murvai Ro­zália óvónő: — Nem vitás, voltak az okmány olás ban hiányosságok, de úgy tu­dom, ebből soha semmilyen probléma nem származott. Nekünk is nagyon kelle­metlen az ügy, no és jo­gunk lenne már tudni, ki lesz a vezetőnk. Fodornét sajnáljuk. Jómagam kez­dettől fogva úgy éreztem, arra megy ez az egész vizs­gálat, hogy: most majd megmutatjuk! Ha az én véleményemre kíváncsi, azt mondhatom, nem értem a történtekben a logikát... A lovasnemzet jelzővel Verecke óta illeti Európa a magyart, és bár igyekez­nek lepipálni bennünket, máig úgy néz ki, lóval, fo­gattal honfitársatok tud­nak a legjobban bánni. Danka uramék Lajosmi- zsén videóra is felvették, miként mutatnak példát ügyetlenségből a 150 ezer schillinget kóstáló hintajai- kon az osztrák sógorok. Sietve mondom, eme ]eszó- lás nem tőle származik, igazi sportember meg nem bántaná yetélytársait, le­gyenek ők bármely náció fiai. Mégis, amikor e sajá­tos sportág, a fogathajtás művelői összemérik tehet­ségüket meglátni, hogy mások kínnal tanulják azt, ami az Alföld szülötteinek vérében van. No, persze Panka Gyula innen a Bálvány utcából sem tegnap látott először lovat", kisgyerekkora óta jóformán együtt él velük. Jócskán bériné volt már a korban, amikor komolyabb versenyekre merészkedett. Egyébiránt önmagában a, benevezés sem egyszerű do­log. Szerényebb vagyonká­val felér a pénz, amit a kellékekre kell költeni. Elő­ször is legalább három ápolt, jó erőbein levő, szó­fogadó lóval lehet indulni. Az utóbbi kitétel is nagyon fontos, hiszen ha kiszúrják a bírák a csökönyös állatot, egy rakás pontot levonnak, vagy megfordítják a foga­tot — hazafelé. Természetesen kell egy szabványos hintó gálakocsi, ami kijön potom százezer­ből, főleg, ha olyan jó nevű mesterek működnek Közre gyártásában, mint Bajczár uram vagy Juhász úr, az alszegi kovács. És bizony, a lószerszámot sem bagóért adja a szíjgyártó, de ami­kor ennek árát is kiizzadta a fogatos, már csak egy reprezentáns utast kell ke­ríteni, aki éppoly elegáns, mint a hajtó. A lezser mó­Termosztát és egyéb szerkentyűk a fólia alatt Jaj, ha szól a rádió is fáradhatatlanságot felté­telez. A maga módján jól-rosz- szul azért ki-ki megoldotta e problémát. Czalcó Sándor például az elektrotechniká­ra bízta kertje felügyeletét. Téhétte, mert tanulta, ho­gyan lehet ötletes szerkeze­teket fabrikálni. Lakásától több mint 4 kilométerre lé­vő fóliásában szép termést hozott idén is a paprika, paradicsom, uborka. A szel­lőztetést, ami a zárt techno­lógiás termesztésnél egyik lényeges mozzanat, sikerült kivetnie a nyakából. Kulcs­ra zárhatja a kertajtót, míg oda van a família, a fóliahá­zak ajtajai nyitnak-zárnak, amikor éppen szükséges. Az ágyások légterébe kö­zönséges szobai termosztát lóg, s dirigálja a redőny­mozgató villanymotort. A 24 voltos kefés rendszerű szerkentyűk áramkörét két végálláskapcsolóval látta el. Ennyi az egész mechaniz­mus lényege. — Arra az esetre mit ta­lált ki, ha netán elromlik valamelyik szerkezet? Könnyen tönkremehetnek a növények, — Tartós áramszünet esetén lenne probléma, ami elég ritka, de ez is kiküszö­bölhető akkumulátorokkal. A meghibásodás nem való­színű, ám ha 2 percen belül mégsem nyitnának vagy zárnának az ajtók, riasztó jeleket kapok otthon. A kis téglaházikó tetején CB-antennát himbál a szél. — Vette már hasznát? — Régebben az egyik éj­jel sípolt a rádió, amely ak­kor lép működésbe, ha va­lamelyik házban a határér­ték alá vagy fölé megy a hőmérséklet. Rohanok ki a kocsival, szent ég, éppen a legnagyobb fólia alatt folyt el a fűtővíz, vészesen lehűlt a levegő. Nos, ha mondjuk ezt reggel veszem észre, le­het, hogy keresztet vethetek az egész ültetvényre. — Mennyi kiadással jár egy ilyen jelzőrendszert összehozni? — Nem számoltam, apró- donként újítgaítam. A mai árakon nem kis pénzbe ke­rül, pedig semmi különle­ges rafinéria nincs benhe. Ugyanakkor hallatlanul sok időt, fáradságot takarítunk meg vele. Segíts magadon, az isten ts megsegít — tartja a mondás; de homokháton újabb szlogen is van szüle­tőben: Az a kertészet bol­dogul, ahol nemcsak a pa­lántákhoz ért a gazda. —ay di illetlenségnek számít az efféle versenyeken. Nos, ekképpen könnyítve meg a családi kasszát bi­zony nagy megkönnyebbü­lést jelentett, főleg, hogy\ külföldi versenyre szólt a meghívó, hogy akadt vál­lalkozó, aki elintézte a ki­szállítást, ingyért Danka úrral szemben a hipófor- galmazók kerekegyházi káeftéje volt ilyen gavallér. Nem is csalódtak pártfo- goltjukban elhozta Nagy­szalontáról a nemzetközi fogathajtó verseny harma­dik helyezését. A győzelem­től nem járt messze, de minő fájdalom, egy hup- panónál elrepült a komája. Vigasztaló, előtte is honfi­társai végeztek. — Nagykőrösön ön az egyedüli, aki versenysze­rűen űzi ezt a sportot. Mi­óta? — Mindössze egy éve. Korábban hosszú időn át szekérf uvarozókén t keres­tem kenyerem. Igaz, ma már teherkocsival járok, csakhogy most meg munka van kevés. Mindig vágytam rá, hogy egyszer én is raj­tolhassak. Beiratkoztam a kécskei lovasklubba, apró- donként összehoztuk a fo­gatot, azóta a két hazai versenyen kívül a szalontai volt az első igazán nagy­szabású seregszemle, ame­lyen indulhattam. — Túl a verseny örömén, mi élményt hozott kintről? — Megható volt, milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket. Nekem az volt az érzésem, azon a három napon .csak a fogathajtók körül forgott a világ. A te­nyésztő szemszögéből is ér­dekelt a kinti helyzet. Ott még ma is rengeteg lovat tartanak, ennélfogva olcsó a jószág. Szűcs Dénes az ismert körösi ebtenyésztő is kijött velünk, két kutyájá­val, amelyeket rögtön el­cserélt egy lóért. — A versenyről még annyit, meglehetősen igé­nyes volt, szigorú feltéte­lekhez kötve. Igen nehéz volt a 27 kilométeres mara­toni, néhol rizsföldön, 40 centis vízben hajtottunk. — Családja pártolja e hobbit? — Ha elleneznék, nem is volna értelme csinálni. Fő­leg a gyerekek rajonganak a lovakért, bár négyőjük közül csak ketten fiúk. A legkisebb már döntött, fo­gathajtó lesz. — Legközelebb hol lesz a bemutatkozás? — A Szovjetunióban. Ügy néz ki, megint lesz vál­lalkozó, aki kivisz, de job­ban örülnék, ha helyi cég­gel tudnánk együttműköd­ni, hiszen egy-egy ilyen utazásban üzleti lehetősé­gek is rejlenek, ismeretsé­gek szövődnek. Romániá­ban felajánlották a csere­gyakorlat jellegű együtt­működést. Nos, ha csak egyszerűen barátság szár­mazik az ilyen seregszem­lékből azt mondom, már érdemes volt a bakra ülni. Miklay Jenő Bolond Nehezen lehet arra a kérdésre válaszolni, va­jon az ember yan-e a technikáért, avagy meg­fordítva. a technika szol­gálja az embert. Itt van a városközpont közlekedési lámpájának az ügye. Sok-sok bosz- szúság forrása, nemcsak az áthaladóknak, de az ottélőknek is. A lámpa­rendszer hol elromlik, hol megbolondul. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki tanúsítot­ta volna, hogy két-há- rom hétnél hosszabb időn át egyfolytában és normálisan működött volna. Ráadásul, mint az ol­vasóink előtt bizonyára már ismert, a lámpák programját nem Nagy­kőrösön készítik, hanem — hol is másutt, hát Bu­dapesten. Onnan — bi­zonyára — jobban lát­szik, mi kell a nagykőrö­si embernek a pénzéért. Szakái Miklós a Der- kovits utcában lakik. Ha a Kecskeméti utcáról be­szélünk. akkor sem té­vedünk, hiszen ez a ház a benyíló utcára van számozva. Tehát olva­sónk és lakótársai abla­kai alatt süvítenek éj­szakánként a csikorgó fékű kamionok. meg azok az autók, akiknek vezetői a szükségtelen piros lámpa miatt fé­kezni kényszerülnek. lámpák A városháza illetékes szakemberei aktákat gyártottak, s ezekben — ki tudja, hányadszor — leírták a problémákat. Az illetékes hivatalok is aktákat gyártottak, mun­kájukat Igazolandó, s pei'sze közölték, hogy természetesen figyelem­be veszik a lakossági észrevételeket is. Űj program lesz, és persze minden a lehető legna­gyobb rendben lesz. És lön. A kavalkád. Néhány napig működik a rendszer, azután meg­bolondul, s nem csinál semmit, vagy éppen el­lenkezőleg. mindig csak színeseket villan. Ki érti ezt? Ugyanakkor — talán — Jogos kívánság, hogy ha már van egy erre a célra szakosodott cég, akkor a fizetésükért — tehát nőm szívességről van szó!— azt végezzék és úgy. amiért a város, Nagykőrös, kemény pén­zeket fizet. Ugyanis a nagykőrösi polgárok adóforintjaiból üzemel­tetik a drága és felesle­ges közúti lámparend­szert — mindenki bosz- szúságára. Mert még egyszer hangsúlyozzuk, az ígért intézkedések után né­hány nappal az egész rendszer megbolondult. Erről is mikroprocesszor tehet...? (ballai)

Next

/
Thumbnails
Contents