Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

X. ÉVFOLYAM, 87. Süt». 1991. JÚLIUS 0., SZOJŰBAT D Á B*,4S I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Minek rozsét dobni az indulat tüzére? Boldog szolgálat Elszegényedésünk ezer­nyi, naponta ismétlődő figyelmeztetése közül gyermekeim láthatóan a fagylaltozási alkalmak ritkulását sínylik meg leginltább. S úgy tűnik, hogy a kényszer belő­lük is kiváltja a vállal­kozói szellemet. — Apa! Te mondtad: Vállalkozói szellem az iskola olyan, mint a munkahely. A mi fizet­ségünk az osztályzat, ugye? — Igen, fiam, így igaz. — Akkor miért nem adnak ötösért fagylal­tot? Vagy osztályzat he­lyett forintot. Mond­juk egy ötös — egy öt­százas! De száz is elég lenne! Csupa jó jegyet szereznék! Akkor mi­lyen gazdagok lehet­nénk?! (fetó) I. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1991. JÚLIUS 6., SZOMBAT TÁPJÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Mi lesz velük? Négyen négyfelé „Mi lesz velük?” címmel fényképes riportban jeleztük néhány héttel ezelőtt, hogy részletesen kívánunk be­számolni a nagykátai Bajesy-Zsilinszky úton szomorú sorsra jutott vállalkozói üzletek sorsáról. Akkor még álltak a kis pavilonok, mostanra már üres telek árvál­kodik csak a város egyik legszebb, legforgalmasabb részén. A helybeliek közül sokan azt mondják, hogy így lesz ez még néhány évig, mert biz a telektulajdo­nosnak, az ÁFÉSZ-nek elfogyott a pénze. „De akkor miért volt a nagy sietség?” — kérdezik nemcsak a volt üzlettulajdonosok, hanem a volt vásárlók is. A vén hársfák lombja közt lusta verebek csipog­nak, ide húzódik a csend és a megfáradt harangszó is, majd alkonyaikor in­nen indul útjára a homály, hogy puha karjába vegye a falut. A zöld levelek csak tavasztól őszig élnek, de a törzs őrzi az időt. Az emlékeket. Szigorú és sze­líd papelődök képét, akik a fák alatt pipáztak, s a csi- bukok kékes füstjéből ol­vasták ki a vasárnapi tex­tust. Itt, e fák alatt tanult járni Gyóni Gáza, a gyóni poéta, a templom melletti parókiában született a köl­tő jó néhány verse. A hely kötelez. Békét, megértést, toleranciát sugall. Talán ezért is néz rám kérő sze­lídséggel a tiszteletes úr: minek rozsét dobni az in­dulat tüzére? Nem tisztázott A lángvágóval megcsú­folt vaskerítés ügyében jöt­tem, melyet a volt lakó magával vitt. Az esethez annyi köze van Koczor Ta­más tiszteletes úrnak, hogy a kerítés ama ház előtt állt, amely egykor a gyóni evan­gélikus eklézsia tulajdona volt. A múlt idő 1949-ben kez­dődött. Akkor — mint any- nyi más magán- és egyhá­zi tulajdonba — beletenye- relt az új rend, s a mun­kás-paraszt hatalom nevé­ben kikanyarította az is­kolát, a kántor- és tanító­lakot egy jókora udvar­résszel. Demarkációs vona­lat is húztak drótkerítés­sel, elzárva ezzel a temp­lom főbejáratát az utcától. Minderre egy pöcegödör tette fel a koronát, a volt főbejárattal szemben (ma is megvan). A két objek­tum közti távolság már az akkori higiéniai szabályok­nak is ellentmondott, de ki merte volna ezt Rákosi fénykorában szóvá tenni? — A most kiköltöztetett lakónak — egy pedagógus­nak — szolgálati lakásként utalta ki a házat a tanács„ Nem vitás, egy ilyen tágas lakásban, ilyen szép kör­nyezetben kellemesebb él­ni, mint egy panelban, amibe most átköltöztették. Innen a duzzogás és a ke­rítés körüli vita, amit a volt lakó készíttetett a ház elé. Nyilván nem gondolta, hogy távoznia kell. Ellenér­tékként ötezer forintot kért, amit a presbiterek és a hívek nem hagytak jóvá, hisz nemhogy a tulajdon­jog nincs tisztázva, de KABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-töi 17 éráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. Hifi. Telefon: 138-2399/283 még a használati jogot sem kaptuk meg az önkormány­zattól. Pillanatnyilag az épület még mindig állami tulajdon, melynek haszná­lati joga a várost illeti, kö­vetkezésképp a kerítés-per­patvar elbírálása is a pol- gásmesteri hivatal hatáskö­rébe tartozik. Kicsi a hely Világos beszéd: Koczor Tamás tiszteletes úr nem kíván sem minősíteni, sem állást foglalni. Az ő felada­ta és küldetése a megbé- kéltetés. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkoz­tatná az ingatlan sorsa. — Égetően szükségünk lenne rá — int átellenbe, az üresen álló épület felé. — A gyülekezeti termet ki­nőttük, nincs hely a hit­tanórákra, s ha egy össze­jövetelt rendezünk, félidő­ben már azért kell izgul­jak, hogy hová ültessem le a későbben jöttékét. A szemközti ház üres, a volt tantermeket raktáro­zásra használják, öreg pa­dok várják itt sorsuk be­teljesülését, a selejtezést. Államelnökünk, Göncz Ár­pád szavai csengnek a fü­lemben: inkább iskolákat építsünk, mint börtönöket. Itt nem is kell építeni, csak egy bölcs intézkedés­sel szabad kezet adni s az .egyháznak. Elég egy döntés, egy aláírás, mely átruházza a használati jogot az evan­gélikusokra. — Ez egy köztes hely­zet lenne, de mi ennek is örülnénk. Addig is, amíg a törvényhozás tisztázni fogja a tulajdonjogokat. Káprázatos terveink van­nak. Gyülekezeti háznak alakítanánk ki, melyben he­lyet kapna a könyvtár, a bibliakör, a gyerek alkotó- csoport, no meg egy nagy­terem a rendezvényeknek. Gondolja el, milyen csodá­latos része lehetne ez a komplexum Gyónnak: a templom, a park és a gyü­lekezeti ház! Elnézem ezt a csendes, szemüveges fiatalembert, akit a tervezgetés heve hirtelen átformál, olyany- nyira, hogy még engem is próbál meggyőzni. Pedig nem kell meggyőzzön, eleve egyetértek az ötleteivel. Csak épp keveset tehetek értük, legfeljebb annyit, hogy leírva tolmácsolom őket. Az önkormányzat­nak. Itt tanult járni — Ugye, ön boldog eb­ben a szolgálatban? — kér­dezem búcsúzáskor, vala­mi ösztönös megérzéssel. — Nagyon! Kevés ember­nek adatik meg, hogy fel­nőttként is a gyermekkor ösvényein járjon, és azt a hivatást gyakorolja, amire mindig is vágyott. Nekem a nagyapám itt volt lelkész, nemcsak Gyóni Géza, de én is itt tanultam járni. Ezek alatt a fák alatt — mutat Koczor Tamás a vén hárs­fákra, melyek fölött az em­lékek galambraja száll nesztelen szárnysuhogással. Matula Gy. Oszkár A négy pavilon tulajdo­nosa azt sérelmezte, hogy a megkérdezésük nélkül adta el a Közép-magyaror­szági Tejipari Vállalat a területet, pedig ők éltek volna elővételi jogukkal. Most kisemmizetten ke­rültek lebontásra ... De nézzük az előzményeket. Három hónap A fenti területtel kap­csolatosan jó tíz esztendő­re nyúlnak vissza a tulaj­donjoggal kapcsolatom le­velezések. A Közép-ma­gyarországi Tejipari Vál­lalat 1984 augusztusában levélben közölte a Nagy- káta és Vidéke Általános .Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettel, hogy a te­rülettel kapcsolatos vételi törekvésük elé nem gör­dítenek akadályt. Írták ezt azért is, mert valamikor négy kis pavilon létesíté­sére — mint a terület fe­lett rendelkezők — ők adtak lehetőséget. Ugyan­akkor hivatkoznak egy fontos kitételre: „A bér­leti szerződéseket a városi jogú nagyközségi tanács — 1984-et írunk (A szerk.) — vb hatósági osztálya az alábbiakkal engedélyezte: a területnek rendezési tervben más célra történő felhasználásakor három hónapon belül kártalaní­tás és egyéb igény nélkül köteles elbontani, megszün­tetni az épületet.” Tulajdoni csere A kis üzletek bérlőinek figyelmét bizonyára elke­rülte ez a jogilag egyér­telmű megfogalmazás, és így történhetett, hogy most minden kártalanítás nél­kül távozniuk kellett. A szövetkezet már 1988 októ­berében levélben értesítet­te az érdekelteket, hogy a területre szüksége van. A bérleti jogviszony fel­mondását az alábbiakkal indokolták: „Szövetkezetünk a nagy­kátai 2109. sz. tulajdoni la­pon nyilvántartott 1803 2. hrsz.-ú és a II/l. sorszám alatt a Magyar Állam tu­lajdonát képező és a II 2. sorszám alatt Közép-ma­gyarországi Tejipari Válla­lat (Budapest, Rottenbil- ler u. 31.) kezelésében lé­vő 1562 m2 nagyságú bel­területi ingatlanra a tulaj­donjogot csere jogcímén megszerezte. Az állami tulajdont ke­zelő Közép-magyarországi Tejipari Vállalat önökkel 1983. február 15-én kelt szerződésben az általunk megszerzett ingatlanra bér­leti jogviszonyt hozott lét­re. Szövetkezetünk mint a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat jogutódja a hivatkozott szerződés 9. pontjában foglaltakra va­ló figyelemmel a bérleti jogviszonyt 1989. január 30. napjába felmondja. A megjelölt időpontra az ott lévő elárusítópavilont elszállítani szíveskedjék, mert a területet a bútor- bemutató-terem kivitelezé­si munkálatait végző vál­lalatnak adjuk át. A kivi­telező vállalattal megkö­tött szerződésben a hibás, vagy késedelmes teljesítés kötbér-érvényesítést von maga után.’’ hangos nélkül A négy tulajdonos az utolsó pillanatig próbált el­lenállni és menteni a menthetőt. Az tény, hogy egy pavilont ismét felállí­tani majdnem olyan költ­séges, mintha újat vesz az ember. Az önkormányzat •megértéssel volt a tulaj­donosok iránt. Bár koráb­ban még nem dőlt el, hogy hogyan tud helyet szorítani a város megfele­lő pontján az üzleteknek, de némelyikük sorsa — ha átmenetileg is, mert egyes esetekben csak tíz eszten­dőről van szó — megoldó­dott. Pintácsi Sándor zöldsé­gessel a Lenin úton, az új OTP-s ház közelében ta­lálkoztunk. Neki tíz esz­tendőre szabadított fel egy telket az önkormányzat. Ha az OTP nem költözne ide, bizony eldugott helyen lenne az üzlet. Pintácsi úr reménykedik, hogy az OTP neki is meghozza a forgal­mat. Egyelőre alig tud talpra állni... A divatáruüzlet tulajdo­nosa járt a legjobban: csak néhány üzlettel kellett ar­rébb költöznie, már be is rendezkedett, a régi vevő­köre ugyanúgy megtalál­ja ... Eltűnt az édesség­bolt, és nem találni a lán- gossütőt sem ... Pedig so­kon vallják: lángos nélkül nincs piaci bevásárlás Nagykátán... D. A. Hibaigazítás Az 1991. július 4-i Tápió- menti Hírlap „Szezonzárás” című cikkében tévesen je­lent meg a mérkőzés ered­ménye, mely helyesen: Kunszentmárton körzet— Nagykáta körzet 0-1 (0-0) A tudósításból ugyan egy­értelműen kiderül, hogy a kátai válogatott győzött, de a javítás mindenképpen indokolt. A tévedésért olva­sóink szíves elnézését kér­jük. TAPIÓMENTI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. • Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban* Megbízható partnerek Tarlós kapcsolatból alakult ki megrendelés a gyűli Szabadság Tsz ajroplaszíüzemé­nek, miután éveken keresztül szállítottak üvegszál-erősítésű műanyag termékeket egy nyugatnémet cégnek. Most kisméretű, elemekből összeszerelhető, komplett fürdőszo­bákat készítenek, amelyek garantáltan szivárgásmentesok. Megbízható partnernek bizonyultál!, ezért évekre biztosított a munkájuk (Vimola Károly felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents