Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

Száztíz műtárgy Az európai zománc A románc az üvegfélék csoportjába tartozik; a ízakkönyvek meghatározá­sa szerint részleges vagy teljes felolvadás útján ke­letkezett, túlnyomórészt üv'egszerűen megdermedt, szervetlen, főként oxidokból álló massza.- A zománcozás, az az eljárás, amelynek so- - rán az üvegszerű anyagot, ráolvasztjuk a fémre — magyarázza Prékopa Agnes, rendező az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, me­lyet a múzeum-gazdag gyűj­teményének ritkán közön-, ség elé kerülő pompás da­rabjaiból rendeztek, de amelyen felsorakoztatják azokat a legjellegzetesebb műtárgyakat — reneszánsz. és szecessziós ékszereket, 18—19. századi zsebórálcat, meg az Esterházy-gyűjte­mény kincseit —■, amelyek rendszeres bemutatást igé­nyelnek. így találkozhat a közönség azokkal az ipar- művészeti tárgyakkal, ame­lyeket más összefüggésben, stílustörténeti, művelődés- történeti vagy technikatör­téneti bemutatón már megismert. Száztíz zománctechniká­val díszített műtárgyat ál­lítottak ki ezúttal az augusz­tus Végéig nyitva tartó. Az európai zománcművesség című tárlaton. Időben a középkortól a szecesszióig; térben francia, itáliai, cseh, erdélyi, . spanyol, osztrák, német, orosz, svájci és ter­mészetesen magyar terüle­tekről. Egyházi szertartás­edényeket, vallási rendelte­tésű, és a világi életben használatos tárgyakat, dísz­tányérokat, serlegeket, nás- fákat (nyakban viselt függő ékszereket), gyűrűket, sze­lencéket, zsebórákat. Sajá­tos technikákkal — vésés­sel, égetéssel, festéssel, fémhuzallal — zománco­zott remekeket. A legrégibb műtárgy Limogesbul, a 13. század­ból származó Keresztre fe­szített Krisztust ábrázoló zománcos lap, amelyet minden bizonnyal a tatár­járás idején elpusztított li­turgikus tárgyak pótlására hoztak Magyarországra. I. Ferenc francia király udva­ri zománcozómesterének, a zománcportré meghonosító­jának, Leonard Limosin- nak a szignóját viseli egy, az 1500-as évekből való Utolsó vacsora jelenet. Az egyetlen sodronyzománcos ötvöstárgy Klosch Tamás műve, egy vadászjelenetes serleg a 17. századból. Prá­gában készült az Esterházy- gyűjtemény legkülönösebb darabja, egy násfás serleg, amely nevét a serleg tes­tét borító függőékszerekről kapta. E gyűjteményből való a híres Mátyás-gyűrűjének nevezett itáliai reneszánsz ékszer, amelyet korábban azzal a gyűrűvel azonosítot­tak, amelyet az írott forrá­sok szerint Beatrix király­né ajándékozott Mátyásnak. Gyémánttal, drágakövek­kel ékes zománctárgyak mellett feltűnnek az egy­szerű szelencék, _ gyertya- tartók, zsebóratokok. És a zománcfestést felhasználó zsebórák, amelyek olyan el­terjedtek voltak, hogy még díszítőik nevét sem tün­tették fel. Fontos szerepet játszott a zománcozás a biedermeier ékszereken, majd a múlt század máso­dik felében a historizáló, s a századfordulón a sze­cessziós műtárgyakon. (kádár) Nem újkeletű dolog a népi hagyományok gyűjté­se. Ez a tevékenység a Kár­pát-medencében a múlt század közepén kezdődött el. A millennium esztende­jében Vikár Béla már fo­nográffal járta a falvakat. Nemcsak a népdalok, ha­nem a mesék iránt is ér­deklődött. Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán követték útmutatá­sait. s megközelítően tizen­háromezer dallamot jegyez­tek föl. Jóval több, mint tízszere­se ennek az a dallamikincs, amit ma ismerünk. Nap­jainkban a népi kultúra új­ra felértékelődik, a kor di­vatja dönti el, hogy helyé­re kerül-e. Tény azonban, hogy minduntalan visszaté­rünk a múlt hagyományai­hoz. Nemcsak a szellemi örökség értendő ezen, ha­nem a tárgyi is. Kevesen ugyan, de ők makacsul tartják életben a népi mesterségeket. Ezzel is építve, gazdagítva a mai ember érzésvilágát. Mind­ezen népi értékek megis­merése valójában a ma­gyarság helyes nemzeti ön­ismeretét. a hazához való kötődést segíti. Visegrádon például min­den tavasszal fölverik sát­rukat néhámjan a népi mes­terségek őrzői közül. Kis Márta és Kis Mihály kőfa­ragók, Tímár Zsuzsa és Fieszli Rita fazekasok. Zel­ler József és fia — akik a középkori ostromgépeket rekonstruálták — de a fa­faragók is közöttük találha­tók. E tevékenységek mellett még kovács, szövő, kékfes­tő, csipkeverő, népi bútor- készítő, kalapos, nemezké- szitö, szíjgyártó, kötélverö, kosárfonó, kerékgyártó, gyékényszövő, mézésbábos is ^ bemutat valamennyit műhelytitkaiból augusztus 18—19—20-án, a mestersé­gek ünnepén. A helyszíne ennek a bu­dai vár lesz, ahol a Tóth Árpád sétányt teljesen be­töltik a legkülönbözőbb kézművesek sátrai. Termé­szetesen nemcsak készítik, hanem kínálják is portékái­kat a népművészeti vásá­ron. Augusztus 20-án a mesterek és aratók felvo­nulással. aratókoszorúkkal köszöntik Szent István nap­ját. A mesterségek' ünnepe talán teljes képet ad a ma­gyar folklórról. Népzenével, MI ÚJSÁG Á SZOMSZÉDBAN? Nincs már közös könyvkiadás A Madách Könyvkiadó olyan helyzetben van, mint a szlovák kultúra, a szlo­vák könyvkiadás. Vagyis nagyon rosszban — mond­ja Fazekas József, a Ma­dách Könyvkiadó főszer­kesztője, akivel Pozsony­ban beszélgettünk. Tavaly 47 könyvet jelentetett meg a kiadó, ebből 28 volt az eredeti kiadványok száma. Az idei. évre is elkészítet­ték a tervet, eredetileg 41 művel számoltak. Mégis nagyon nehéz megmonda­ni. hogy pontosan mi je­lenik meg. — Tönkrement a könyv­terjesztés, a könyvterjesztő vállalat gyakorlatilag fi­zetésképtelen — vallja Fa­zekas. — Az államtól' to­vábbi hiteleket nem kap. A hazai piacon félmillió magyarral számolhatunk. Ismerjük társadalmi ösz- szetételét, tudjuk, hogy az a középréteg, amelyre a ki­adónak támaszkodni kelle­ne, gyakorlatilag nincs. Van egy vékony értelmiségi réteg, amely a mi köny­veinket olvassa. A hazai piacra általában néhány száz példányt küldünk, de sajnos az sem fogy el. 0 És a magyarországin? — Az is hasonló gondok­kal küszködik. Rengeteg a kiadó, sok a könyv. És erre a piacra a Madách könyveivel betörni nagyon nehéz. Évek hosszú során az igazi bevételt az jelen­tette, hogy magas pél­dányszámban adtunk ki egy-egy gyerekkönyvet, szakácskönyvet, s ezt át­vették Magyarországon. De ez is megszűnt. És a, szép­irodalmat minimális pél­dányban, vagy egyáltalán nem veszik át. 0 Magyarországon drá­gábbak a könyvek. Az olcsóbb Ma dách-kiadvá­nyok sem kelendőek? i — Mi hiába adjuk Ma­gyarországnak olcsóbban a könyveket, ez a könyv­piacon nem jelentkezik. Abba, hogy ott milyen áron kínálják a portékán­kat, semmi beleszólásunk nincsen. De a csehszlová­kiai magyar könyvpiacon is kétféle árral találkozhatott az olvasó. Az olcsóbb könyv közös kiadásban je­lent meg, a Madách és va­lamelyik magyarországi partnerkiadó gondozásában, a drágábbik nem közös­ben. A közös kiadásnak mindig az volt a lényege, hogy mindkét térfélen tá­mogatta a könyvet az ál­lam. Ez mára megszűnt. És a közös kiadás, úgy, ahogy van, nem létezik töb­bé. Most már csak Madách- könyvként adjuk ki kiad­ványainkat, és egyenesen a terjesztővel tárgyalunk át­vételükről. De itt is gondok vannak. mert mi csak könyvvel kívánunk keres­kedni. Vannak olyan ki­adók. akik behoznak könyvet, és kivisznek he­lyette történetesen cemen­tet. Nekünk elementáris érdekünk, hogy a csehszlo­vákiai magyar írók köny­vei eljussanak Magyaror­szágra. Közben ott tartunk, SZOMRMTI KRIMI G. LUSTER KELEPCE Este tíz után megszólalt a telefon. Marianna kiejtette kezéből a divatlapot és a készülékre meredt. Csak a so­kadik csengetés után nyúlt a kagylóhoz. — Halló. A vonal végén egy férfi kéjesen nyögött és sóhajtozott. — Disznó! — mondta Marianna undorral a hangjá­ban és lecsapta a telefont. Hamarosan ismét csengett a készülék. Felvette és szinte könyörögve mondta: — Hagyjon békén... Mit akar tólem, maga őrült szatír! A férfi-hang ocsmányságok zuhatagával válaszolt. A lány elpirult, megrázkódott, lenyomta a villát és a kagy­lót a készülék mellé tette. Hevesen vert a szíve. Kinyi­totta az erkélyajtót, mert vágyott a hűs esti levegőre. Mélyeket lélegzett. Pillantása a szemben álló három to­ronyházra esett, a legtöbb lakásban égett a lámpa, és ahol nem húzták össze a függönyt, még a szobákba is belát­hatott. A lakókat azonban pontosan nem lehetett kivenni. Erezte, hogy fázik és visszament a szobába. Az erőszakos-telefonáló a középső ház legfelső eme­letének egyik sötét ablakában állt, egy teleszkóp mögötti A távcső azonban nem az égbolt csillagait kémlelte, ha­nem a szembeni egyetemi klinika nővérszállóját vette célba. Így tehát a férfi pontosan követte Marianna moz­gását. Látta, hogy kiment a szobából. Csak nem megy el valahová? Megnyugodott, amikor a lány ismét feltűnt a látómezőben. Hónapok óta figyelte már, szinte min­den mozdulatát ismerte. Kiderítette azt is, hogy a sebé­szeten dolgozik, megtudta a nevét és természetesen is­merte esti, otthoni dolgainak intimitását is. Látcsövében a lány' szobájának nagy részét láthatta. Legnagyobb bá­natára az ágy kívülesett. Az is idegesítette, hogy mindig behúzta a függönyt, amikor a barátja este meglátogatta. Akiről azt is kinyomozta, hogy a kórház egyik fiatal or­vosa. Gyűlölte ezt a fickót, úgy érezte, hogy elrabolja tőle az esti műsort. Ilyenkor mindig arra gondolt, hogy módszert változtat, felmegy a tűzoltólétrára az ablakig és egészen közelről nézi az eseményeket. Most azt látta, hogy Marianna, kilépve a fürdőszobá­ból, a helyére tette a kagylót. A férfi tehát máris tár­csázott. Kiguvadt szemmel élvezte, hogy a lány megint összerezzent a telefonhangra. Sőt, fel is vette. Ezúttal azonban nyugodtan mondta: — Ide figyeljen. Szeretnék beszélni magával. A férfi az ismert módon lihegni kezdett. — Megmondaná, miért csinálja ezt? Csak a telefon- számláját növeli ezekkel a hívásokkal. Legjobb lenne, ha szót váltanánk. A fickó tudta, hogy ezt a trükköt nem szabad beven­nie. Nyilván nem egyedül jön. Meg aztán azt sem tudja, honnan hívják és nem is szabad megtudnia, hol a kém­lelőhely. Bár a múltkor majdnem elszólta ma-gát, amikor a fürdőből ki jövet azt mondta: „Vedd le a törülközőt, kislány, és gyere közelebb”. Marianna azonban úgy lát­szik nem gondol arra, hogy honnan kukkolhatják. A telefonáló megint eljátszotta a lihegő szerelmest. — Örült, mennyire utálom magát! — mondta a lány megvetően és a telefon mellé tette a kagylót. „Én őrült... Na. várj csak” — makogta maga elé, dü­hösen. Marianna az ablakhoz ment és szokásához híven be­húzta a függönyt. Lehet, hogy észre sem vette, egy kas rész fedetlen maradt, A férfi ezúttal ismét lihegni kez­dett: látta, hogy a lányon nem volt más, csak egy pi­cinyke bugyi. Aztán sötét lett a szobában, nyilván lefe­küdt, gondolta a férfi az ablak sötét kockáját bámulva. És ekkor elállt a lélegzete. Az erkélyajtó megmozdult a szélben. Vagyis elfelejtette becsukni! A konyhába ro­hant, és nagyot húzott a pálinkásüvegből. Elérkezett az ő ideje. Megint az erkélyt pásztázta távcsövével és meg­győződhetett róla, hogy az ajtó valóban nyitva van. És úgy tűnik, a lány is egyedül tartózkodik a lakásban. „Még egy ideig" — tette hozzá hangosan. Sötét volt, a tűzlétra is alig látszott a ház falánál. Itt a várva várt lehetőség... Fekete nadrágot, sötét puló vert, könnyű cipőt vett. Egy hátizsákba kötelet, ragta­paszt és persze egy jókora kést tett. Tíz perc múlva a létra aljában szemlélődött. A kötelet a tartóoszlopra dobta, meghúzta és felmászott. Árnyékként haladt fe1fe­lé, s amikor a nyolcadik emeletre ért, az er élyre lépett Előhúzta a zseblámpát, a kést és óvatosan megnyitotta az ajtót. Jobbjában a késsel lépett a szobába. Az elkép­zelt szobabelső alapján haladt és ahol az ágyat sejtet­te, felkattintotta a lámpát. Az ágy üres volt. — Vigyázz, kés van nála! — hallotta a háta mögött. Hirtelen megfordult és abban a pillanatban iszonyú ütést érzett a fején. Aztán a lámpát ütötték ki a kezé­ből. A támadó vélt helyének irányába szúrt. Ekkor az orrára kapott egy ütést. Megpróbált az erkély felé tá­molyogni, hátulról azonban erősen megfogta valaki... Marianna reszketve figyelte a jelenetet, pontosabban a zihálásból és a lábdobogásból sejtette, hogy mi is tör­ténik. Aztán hirtelen csend lett, majd megint egy tompa ütés hallatszott. Látta, hogy egy sötét tömeg átlendült a korláton, borzalmasat üvöltött, majd kintről puffanás hallatszott. — Mi történt? — suttogta, mintsem kérdezte. — Minden rendben, mondta az orvos, majd felgyúj­totta a villanyt a szobában, amikor belépett az erkély­ről. A lány átölelte és sírni kezdett. — Légy nyugodtan, minden rendben lesz — mondta az orvos és a lány haját simogatta. Aztán, amikor látta, hogy abbahagyta a sírást, hozzátette: — Ugye, megmondtam, hogy idejön, ha nyitva hagyod az erkélyajtót! Marianna megtörölte az arcát, a telefonhoz ment és a rendőrségyszámát tárcsázta. A Quiz Magazinból fordította: X. G. hogy kiadni is csak a ha­szonból tudjuk őket, mert ilyen körülmények között eleve veszteséges megje­lentetésük. - ■ 0 Hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? — Legelső lépésként meg kell oldani a kiadónak sa­ját könyvei terjesztését. 0 Szólni kellene az idei tervekről is. Melyek azok a kiadványok, amelyek nagy valószínűséggel meg­jelennek? — Most még lehetséges közreadni- azokat a régi tiltott írásokat, amelyek éd- dig a nagyközönség szá­mára hozzáférhetetlenek voltak. Ezeket ki kell ad­ni, mert elképzelhető, hogy egy év múlva újra nem lesz szabad. És ha most megje­lentetjük őket, már nem lehet később elhazudni létüket. Biztosan kiadjuk ,Fábry Zoltán A vádlott megszólal című munkáját. Fábry a háború után ter­jedelmes levélben fordult a szlovák értelmiséghez, hogy ők is tiltakozzanak a szlo­vákiai magyar lakosság meghurcolása ellen. Az írás csak 1968-ban kapott nyomdafestéket, elengedhe­tetlen hát megjelentetése. Janics Kálmán A hontalan­ság évei című könyve is a száműzött művek közé tar­tozott. Most végre megje­lenik. Kiadjuk Václav Ha­vel 1989 és 1989 között ke­letkezett publicisztikai írá­sait is. Új regénye jelenik meg Grendel Lajosnak. Ez a napokban várható. A Thészeusz és a fekete öz­vegy a Szakítások folytatá­sa. Márai Sándor Breviá­rium című könyvét a Ma­gyarok Világszövetségével jelentetjük meg közösen, de ezt a munkát támogatja a Soros-alapítvány is. Hadd említsem meg végül Peter Karvas, a hosszú évekig hallgatásra ítélt jeles szlo­vák szerző Erkölcsök és er­kölcstelenségek című mű­vét. Kiadónk ugyanis fel­adatának tartja, hogy jeles szlovák és cseh műveket is közreadjon magyarul. Böröndi Lajos TISZTELET EL GRECÓNAK Egy múzeum, három tárlat Eléggé szokatlan, hogy három kiállítást nyitnak egyszerre egy intézmény­ben. A Szépművészeti Mú­zeum és Spanyolország nagykövetsége működött együtt az esemény érde­kében. A spanyol külügy­minisztérium kulturális és tudományos igazgató­sága szervezésében öt spanyol művész alkotá­sait mutatja be az egyik tárlat. A másik a mai spa­nyol művészetről ad ké­pet. Ezek a Szépművésze­ti gyűjteményéből valók. Kortárs magyar művé­szek alkotásait láthatjuk a harmadikon, amely El Greco születésének 450. évfordulójáról emlékezik meg. Július 10-én, szerdán este 8-tól tekinthetők meg, a tárlatok a Szépművé­szeti Múzeumban, ahol Katona Tamás külügyi államtitkár mond meg­nyitót. Felvonulnak Pest megye értékei is Mesterségek ünnepe ásári komédiák bemutatá- ával, bábszínházzal, tánc- lázzal várják a látogató­it. A Pest megyei együt- esek közül a bagi Muha- ay Elemér, a szecsői ha­gyományőrzők és a nagy- :átai Tápiómente lépnek el. A Népművészeti Egyesü- et, az Országos Közműve- ődési Központ és az 1. :erüiet jóvoltából ötödik Ikalommal kerül, sor erre i rendezvényre, amely gye- ekeknek és nyugdíjasok- iak ingyenes. V. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents