Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
Cegléd, a vasutasváros (L) Gőzöstörténelem A napokban vasutasok és polgármesterek tanácskoztak Cegléden. A MÁV jelenét és jövőjét Vizsy Ferenc, a Budapesti Vasútigazga- tóság helyettes igazgatója vázolta fel. Az eszmecserére — melyen a szegedi és debreceni igazgatóság is képviseltette magát — nem véletlenül Cegléden került sor. Cegléd nem csak mezőváros, hanem vasutasváros is. Mielőtt a vasút mostani helyzetét felvázolnánk és kilátásait latolgatnánk, érdemes egy kicsit visszatekinteni, hogy miként alakult Cegléd és a vasút története az elmúlt, közel másfélszáz évben. Magyarországon az első vasútvonal Pest és Vác között 1846-ban nyílt meg. A második vonal viszont már az Alföldre vezetett. A Pest—Cegléd—Szolnok- vaspályát fél esztendővel az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kitörése előtt, 1847. szeptember elsején avatták fel. Már az építkezés kezdetén tömegesen tódultak a Vasútépítéshez a föld nélküli nincstelenek: a zsellérek, az uradalmi béresek és a környékbeli pásztorok, akik biztos kenyeret, megélhetést reméltek a gőzvasúttól. Ám számukra később is nagyon kevés morzsa jutott a forradalom és szabadságharc vívmányaiból, hiszen földet csak a jobbágyok kaphattak, akik egy- csapásra módos gazdákká váltak. A ceglédi és környékbeli kétezer zsellércsalád munkaképes tagjai a vasúton kívül csak az uradalmakban, a jobbágygazdáknál, vagy a fejletlen kézműiparban kereshették meg szűkös kenyerüket. A zsellérek tömegesen folyamodtak a városi elöljárósághoz „megbízhatósági bizonyítványért”, amely a vasúti felvétel fontos, feltétele volt. (Lám, az ajánlólevél nem napjaink találmánya.) Mellettük számos iparos ember — kovácslegény, néhány takács, bognár és csizmadia — is felcserélte az iparosságot a vasútasélettel. így vált fokozatosan Cegléd a múlt század közepén a vasút emberanyag-felvevő központjává. A vasút jelenléte — akkor még a város peremén — pezsdítően hatott a mezővárosban és környékén a mezőgazdasági termelésre. Viszont tönkretette azokat a régi, híres betérő fogadókat, melyek a város nagy kiterjedésű határában, az országutak mentén szállás- és pihenőhelyül szolgáltak a postakocsik utasainak. A régi Szolnoki úton is már csak a nevében él Kecskéscsárda emléke. A forradalom és szabadságharc leverése után jelentős mérföldkőnek bizonyult, hogy 1852-ben megnyílt a Pest—Cegléd—Szeged-vasútvonal, amely Ceglédet igazi vasúti csomópont rangjára emelte. Az ország keleti és déli vidékeivel kialakult kapcsolat az árucsere és a személy- forgalom mennyiségének gyors növekedéséhez vezeDecs ület — szavunkra Szerepeink Az éremnek — a valóság ábrázolásának — két oldala van: a tudomány és a művészet. Ugyanazt tükrözik, más eszközökkel. Egységes képet alkot például az irodalom és a szociológia az emberi viselkedés meghatározójáról, a szerepről. Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában ezt írja: „Színház az egész világ, / És színész benne minden férfi és nő: / Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár / Életében . ..” A társadalomkutatás (így a nyelvszociológia is) szerepekben vizsgálja az ember fellépéseit „az élet színpadán”. Adott vagy biológiai szerep a nem és az életkor. Kivívott a hivatás, a beosztás, a családi és kisközösségi (társaság, egyesület) pozíció. Spontán vagy alkalmi szerepet játszunk az utcán, a boltban, a közlekedési eszközökön. Van tehát életre szóló minőségünk (férfi vagy nő — bár manapság a „pluszból” is tudnak „mínuszt” — és fordítva — reparálni, illetve operálni...), s vannak csak másodpercekig tartó „alakításaink”. (Például: jegyváltás, újságvásárlás, utcai, érdeklődés.) Ezek a szerepek sajátságos alá- és fölérendeltségi viszonyokat alakítanak ki közöttünk. Ráadásul a rejtelmesen megírt él'etforgatókönyv szerint az iménti főszereplő egy másik jelenetben mellékalak lesz. (A főorvos a kórházban méltán fölénk emelt egyéniség — a vonaton a kalauz számára egy utas a sok között. Ha megbotlik a lépcsőn az igazgató, a segítségére siető hivatalsegéd „irányítása” alá kerül.) Az élet nagy rendező, bonyolult (olykor váratlan) szereposztása határozza meg a szóválogatást, a beszédstílust is. Nem könnyű a hagyományok által is megírt (előírt) szerepekhez illően megfogalmazni mondanivalónkat. Szerepzavar műveltséghiányból vagy a normák véletlen, esetleg szándékos megsértéséből adódhat. A szereptévesztés azt jelenti, hogy valaki egészen más figura nyelvén szólal meg. Az ifjonc így köszönt el a kórházi látogatás végén édesanyjától: „Na szia. öreglány!” (Mintha csak egy „csajnak” mondta volna...) A •vagány fiúcska ekképpen mesélje el a Toldi egyik eseményét: „Miklós tesójának a smasszerjei addig cikizték a kis Toldit, míg ő fel nem kapta a vizet, s közéjük nem vágta azt a marha nagy malomkövet, amin addig dek- kolt.” A szerepkeveredésben két jellem, két stílus vegyül, legtöbbször visszásán. Az idős néni panaszaiból: „Istenem, mi lesz velünk, szegény lelkekkel, még kajára sem futja!” Két (nyelvi) világ ütközik össze a diák irodalomórái feleletében: „Csokonai ihlető múzsája Lilla volt, szeretett volna együtt járni vele.” A szerepek kívánta helyes beszédmód, művelt nyelvi magatartás tanítással-tanulással sajátítható el. Ennek legfontosabb színtere a család. A szülik szerepviselkedése a közvetett minta, s persze lehet (kell) közvetlenül is alakítani a kibontakozó „én-hőst”.) „Egy kislánynak úgy illik...” „A fiúnak az a dolga ilyenkor ...” „A gyerek legyen a felnőttekhez...” „Az utcán, tudod, ezt nem szabad...”) Ám nem megjátsszuk a szerepet, hanem meggyőződésből, őszintén eljátsszuk, átéljük — éljük! Ügy, hogy abban más is leljen örömet. Ekkor adhat a közösen előadott nagy színmű (az Élet című) tartalmas, izgalmas és szép élményt — míg a függöny le nem hull. Költői Ádám tett. Irodalomtörténeti adalék, hogy a régi „indóház! vendéglősi lakásában született 1866. december 21-én Tömörkény (Steingassner) István író, az Alföld népé nek szerelmese, életének lírai megörökítője. Az 1867-es kiegyezés után alábbhagyott a környéken a vasútépítési láz, hosszú évtizedeken keresztül nem bővült a hálózat. Csak 1909-ben avattak új vonalat: Cegléd—Kupái— Kovácsmajor között. Hantházáig a vonal 1911-bén készült el. Elsősorban a környékbeli szőlősgazdák érdekeit szolgálta. A 120 holdas Végh Sándor például 60 ezer aranyforinttal járult hozzá az építési költségekhez, hogy a vágány az ő birtokán haladjon keresztül. A 20 kilométeres vonal 1978. február 28-án szűnt meg. A második világháború kiégett épületeket, felszaggatott vágányokat hagyott maga után Cegléden. A menetrendszerű forgalom 1945 májusában indult meg három ceglédi mozdonnyal. A megújulást jelentette, hogy 1966—70. között átépült az állomás. Az Integra-Domi- no biztosítóberendezés 1969- ben jelent meg. Ebben az évben villamosították a Budapest—Cegléd-vonalat, 1980-ban a Cegléd—Szeged-pályaszakaszt, És ezzel elérkeztünk a mába. Rozgonyi István (Folytatjuk.) Fejlődés Nagy a tömeg áz autóbuszon. Mindenki feszült — késésben vagyunk. Az egyik megállóban idős néni száll fel. Botjára támaszkodva is alig tud felkászálódni. Egy fiatalember meg is unja ezt a lassúságot és felcsattan: „Mikor találnak már fel olyan herkentyűt, amivel ezeket az öregeket el lehet pusztítani?” Néma döbbenet, mindenki szégyenkezve hallgat ... A néni ránéz és mosolyogva válaszol: „Legyen nyugodt fiatalember, mire maga is hetvenéves lesz, feltalálják.” j. CEGLjLDl K^tíwia XXXV. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1991. JÚLIUS 6., SZOMBAT Őket nem fenyegeti veszély Aki nem lép, lemarad A napokban rendezték meg Vácott a zenetanárok első országos kongresszusát. Ennek apropóján beszélgettünk Béres Károly- lyal, a ceglédi zeneiskola igazgatójával. Vajon ezt a kongresszust az hívta életre, hogy a zeneoktatás egén gyülekeznek a viharfelhők, és jobb időben felkészülni? — Részben az motiválta, hogy az utóbbi nyolc-tíz esztendőben egy komolyabb összefoglaló nem jelent meg az ország zeneiskolahálózatáról. Voltaképpen ez elsősorban nem a mi hibánk. Még ma sem eléggé világos — illetve újra nem — ennek az intézménytípusnak a helye és szerepe a honi oktatásügyben. Holott mi úgy érezzük, hogy az utóbbi anélkül nemigen létezhet. Annál is inkább, mivel a zeneiskolák szakmai tevékenysége híján az ének- és zenekarok nem lennének a mai színvonalon. Egyébként a kongresz- szus megrendezését sugallta az is, hogy az új oktatási törvény tervezetéből a mi intézményeink kimaradtak. A kívülálló számára úgy ~ látszott — legalábbis a tévényilatkozatok alapján —, hogy a zenepedagógusok többsége eléggé elkeseredett.,. — Ha ez a tanácskozás egy héttel később van, akkor véleményem szerint a siránkozások fele sem hangzik el. Most már megjelent az önkormányzatok teljes szabályozása, hatásköre és úgy érzem, ebben ezek az intézmények az őket megillető helyet foglalják el. Érthető-e egyes kollégáknak az az aggodalma, hogy követhet etlennek tartják a kották és hangszerek árát? — Én ezt nem sorolnám — legalábbis a kották árát — a lényeges kérdések közé. Mert ezt a kényszer- helyzet úgyis megoldja. Eljön hamarosan az — ami régen —, hogy a kottát, tankönyvet meg kell becsülni. Nagyobb gondnak tartom a bizonytalanságot. A zeneiskolák nem érzik, hogy az alapfokú oktatásban szükséges intézménynek ismerik el őket. És félnek attól, hogy amennyiben az állam nem garantálja a fejkvótát — miközben az árak alaposan emelkednek — egyáltalán tudnak-e létezni vagy sem. Önök igen szerencsések, mert a létesítmény eleve zeneiskolának épült. — Viszont azok az intézmények, amelyek nagyon modernnek épültek — s a kivitelezésnél merészebb megoldásokat alkalmaztak — hátrányba kerülhetnek, mert költséges az üzemeltetés. Ezekhez képest hihetetlenül szerényebb összeg szükségeltetik a működésünkhöz. Mennyire vannak kiszolgáltatva az önkormány- ' zatnak? — Egy szikrával sem nagyobb a kiszolgáltatottságunk, mint a többi oktatási intézményé. Az önkormányzati törvény most már egyértelműen meghatározza mindannyiunk feladatát. Azt is kimondja, hogy amennyiben a helybéli ön- kormányzat nem tudja vállalni a működtetést, akkor a megyei finanszírozza. Ennek az a kellemetlen következménye, hogy egy idő után átkerül az objektum az utóbbi tulajdonába. Bennünket egyelőre nem fenyeget efféle veszély. A ránk jutó központi normatíva pontosan elegendő ahhoz. hogy az idén színvonalasan sunk. munkálkodhat.Kicsiben és nagyban Hogyan sommázná a rendezvényt? — Feltétlenül hasznosnak tartom, mert egy másfél évtizedes tevékenykedésről adott képet, mintegy bizonyítva, hogy a zeneiskolák komoly funkciót töltenek be a településeken. A kongresszus rangját emelte, hogy a minisztérium és az Akadémia is képviseltette magát, rajtuk kívül százötven igazgató, valamint polgármesterek vettek részt az eseményen. A felvetett gondok többségére közel megnyugtató válaszokat kaptunk. Az intézmények fontosságával minden szinten tisztában vannak. Igyekszenek megtenni amit csak lehet, hogy azok jól dolgozzanak. Ehhez persze nekünk is bizonyítani kell. Az eddigi színvonalat fontos javítani. Nem árt tudomásul venni, hogy a jövőben már nem érvényesül a régi központi elosztási rendszer. Aki nem lép gyorsan, az bizony lemarad. F. F. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) EZ AZ ELSŐ Natúrkonyha-szaküz- let nyílt a közelmúltban Cegléden a Kossuth Ferenc utcában. Látogatása azok számára ajánlatos, akik fogyni szeretnének, betegséget óhajtanak leküzdeni, vagy az egészségmegőrzést tartják fontosnak. A választék igen széles körű. Kaphatók gyógyteák, gyógynövények, biotermékek, diétás áruk, szó- jatermékek, müzlik, hántolt gabonák, gabonapelyhek, olajok, fűszerek, salátaöntetek és delikateszáruk. A városban ez az első natúrkonyha. Remélhetőleg több is követi, mert köztudottan drága kincs az egészség. KÖZLEMÉNY Aranylakodalom Dánszent- miklóson. 50. házassági évfordulóját ünnepelte Dánszent- miklóson Horváth Ferenc és neje, született Kolek Ilona. Az ünnepségen részt vett a rokonság, négy unoka és a nyugdíjasklub tagjai. Az esemény derűs jókedv közepette fejeződött be. (62 500/1K) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. 9 A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 9 Munkatárs: Rozgonyi István. & Postacím: Cegléd, Pf. 19. 270a. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 226353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10*703.
