Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
A Szentszék misszionáriusokat is küldött Őszentsége magyarul tanul Egy hónap választ el bennünket II. János Pál látogatásától. A hazai előkészületek folynak. De vajon hogyan készülnek a Vatikánban a szentatya magyarországi látogatására? Szent Péter utódjának látogatása történelmi esemény minden ország számára. Wojtyla pápa eddig félszáz utat tett meg. Ezért, akik a Vatikánban készítik elő zarándoklatait, bizonyos rutinra tettek szert, könnyebben végzik munkájukat, míg nagyobb odaadást, sokkal több erőfeszítést követel meg az esemény a vendéglátó ország szervezőitől. KÖZELEBB VISZ AZ EGYETÉRTÉSHEZ — Magyarország és a pápaság között jók a kapcsolatok — attól a naptól kezdve, hogy a Szentszék misszionáriusokat küldött magyar földre, majd koronát Szent Istvánnak — már több mint ezerévesek; és általában jók. Karol Wojtyla, aki lengyel származású, tudatában van ezeknek a kapcsolatoknak. Minden bizonnyal előbb is hajlandó lett volna ellátogatni magyar földre, de egy „villámlátogatásnak” nem sok nyoma maradt volna. Ha 1983-ban került volna sor Szent István országának meglátogatására, valószínűleg nagyobb lett volna a sajtóvisszhang, a szenzáció, de talán kevesebb a lelki, erkölcsi hatás, ami most a nemzet szempontjából sokkal fontosabbnak tűnik. Ezt hangsúlyozza Kada Lajos érsek, a Vatikán Szentségi és Istentiszteleti Kongregációjának titkára. Ö fogja végigkísérni a pápát magyarországi zarándoklata során. Annak idején már vendégül látta, mint Costa Rica-i nuncius, most pedig az ő feladata lett az is, hogy a szentatya magyar kiejtését csiszol- gassa. A pápa azonban nemcsak főpap, hanem államfő is. Bármennyire kicsi a Vatikán területe, a szentatyát erkölcsi tekintélye a nagyhatalmak vezetői elé állítja. Látogatása tehát elismerés és megbecsülés is, mert általában csak oda látogat el hivatalosan, ahol biztosítják az emberi szabadságjogokat, tehát a vallásszabadságot is. Dr. Keresztes Sándor, a Magyar Köztársaság szentszéki nagykövete negyven év után vette át Apor Gábor — a győri mártír püspök testvére — hivatalát. A pápai látogatástól elsősorban azt várja, hogy közelebb visz a szomszéd népekkel való egyetértéshez, megbékéléshez, és szolgálja azt a keresztény Európa-eszmét, ami egyedül képes arra, hogy megoldja a világrészünket ma is gyötrő nemzetiségi, kisebbségi problémákat, melyek sajnos Írországtól egészen az líráiig szenvedést, gyötrelmet, feszültséget okoznak. A pápa a béke eszméjének hordozója. Annak idején, amikor az atlanti szövetségesek egyike a háború utáni rendezésről folytatott vita során javasolta, hogy a pápát is meg kellene kérdezni, Sztálin gúnyosan tette fel a kérdést: „Hány hadosztálya van a pápának?” De hova lettek Sztálin hadosztályai? Most a lengyel pápa készül arra, hogy belépjen a volt sztálini birodalomba is. Legutóbbi lengyelországi zarándoklata során már erősen érezhető volt, hogy szeretné mielőbb megtenni ezt a történelmi lépést... BÚTOROK MAGYARORSZÁGRA Az előkészületek Rómában is szorgosan folynak. A 16 beszédet már fordítják magyarra. Pater Tucci, a vatikáni rádió volt igazgatója (most a pápa útjainak szervezője) és dr. Keresztes Szilárd püspök egyeztették a végleges programot. A megbeszéléseken részt vett Acerbi bíboros, budapesti nuncius is, aki útba indította a bútorokat, melyekkel a szentatya szobáját rendezik be. A pápa ezúttal nem viszi magával a nővéreket, akik háztartását vezetik. A kíséret tagjai között azonban ott lesz a Vatikán rend- fenntartó erőinek néhány tagja is. Azok a híradókból ismert sötét ruhás úriemberek, akik a „pápamobil” körül lépkednek, szaladnak vagy néha felkapaszkodnak rá. TENNI VALAMIT A ROSSZ ELLEN A pápa nem ok nélkül mondta, hogy csak megszakítja lengyelországi utazását. Budapestre ugyanis Czestochowából érkezik, ahol nagy ifjúsági világtalálkozó lesz. A vatikáni szervezőkre jó benyomást tett a szeretet, amellyel Magyarország a szomszédos országokból jövő és nem csak magyar anyanyelvű vendégek fogadására készül. Aláhúzzák, hogy a gazdasági nehézségek ellenére a hívők és a nem .hívők is nagy áldozatkészséget mutatnak. És talán ez lesz II. János Pál főpásztori látogatásának első konkrét hatása: a nemzet a közös vendéget fogadva ismét felfedezi azt az egységet, melyet megtalált 1956-ban, vagy amikor nem is olyan régen összefogott, hogy megsegítse az erdélyi magyarságot, de a szabadságért küzdő Romániát is. A lengyel pápa, akinek nagy szerepe volt Ke- let-Európa szabadságának visszaszerzésében, most azon fáradozik, hogy ezek az országok ne cseréljék fel a leninista materializmust a Nyugaton egyre jobban terjedő gyakorlati materializmus önzésével. Mihályi Géza F®i|!alk02titá£, isiteimktúm, szolgált áfásak Mi lesz, ha változik a népesség? A közelmúltban tette közzé prognózisát a népesség alakulásáról a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete. Az előreszámítás — melynél nem vették figyelembe az esetleges ki- és bevándorlást, valamint a szülési kedv változását — alapján a magyar lakosság valószínűleg tovább fogy. Ezen túl demográfiai- hullámzások is várhatók, gyors ingadozásokkal, melyek feszültségeket okozhatnak az oktatásban, a foglalkoztatásban és a nyugellátásban, ezért átgondolt társadalom- politikára, programokra lesz szükség. De miről is van szó konkrétan? Először is arról, hogy a legutóbbi, tavalyi népszámlálás sprint tízmillióháromszázhetvenötezren éltek határainkon belül, közülük is 405 ezerrel több volt a nő, mint a férfi. A prognózis szerint a népességszám csökkenése erőteljes lesz, 2010-ig 363 ezer főt tesz ki. A születésszám hul_ lámzóan alakul. Az 1970-es években született nők — többen vannak mint a megelőző korosztályok — várhatóan a következő években hozzák világra gyermekeiket, viszont az ezredforduló után, a 80-as években született kevesebb nő lép szülőképes korba. E hullámzást csak az módosíthatná, ha változna a szülési gyakoriság (most 100 nőnek átlagban 180 gyermeke születik). Tovább folytatódik a népesség elöregedése, részint mert nő az átlagéletkor, részint mert kevesebben lesznek a 0—14 évesek. A mostani évtizedben emelkedik a munkaképes korúak aránya és az időskorúa- ké. A prognózis szerint a 0—2 évesek száma 1993-tól az óvodáskorúaké 1996-tól kezd nőni, s az ezredfordulóra talán 50 ezerrel is többen lesznek mint ma. Az általános iskolás korosztályok száma a népesedési hullámhegy lefutása miatt meredeken csökken, 1998-ban egyötödével lesznek kevesebben, a közép- iskolások pedig az ezredfordulóra 30 százalékkal. A következő években igen sok lesz az első ízben állást kereső, s a fiatal munkavállaló-korúak száma az ezredfordulóra 300 ezerrel is nőhet. ★ Bár Pest megyére vonatkozó külön előrejelzés nem készült, az országostól eltérő helyi kép alakulhat ki Kilencven árván maradt kuvaiti gyereket hívott meg július elsejétől egy hónapos magyarországi üdülésre a Magyar Vöröskereszt. Az öbölháborúban magukra maradt és sokat szenvedett tíz-tizenkét éves fiatalokat magyar családoknál helyezik el. A Vöröskereszt rádiófelhívására a korábbiak mellé újabb kétszáz szülő jelentkezett, legtöbbjük vidékről, közülük is a legtöbben Pest megyéből. Elsősorban olyanok ajánlkoztak a vendéglátásra, ahol családon belül hasonló korú, angolul beszélő gyérek él. Olyanok is szép számmal jelentkeztek, akik korábban, az 1988-as földrengés sújtotta Örményország árváit lelkiismeretesen, oda- adóan gondozták. portánkon. Ennek oka egyrészt lehet az, ha ismét erőteljes lesz a betelepülés Pest megyébe, másrészt az, hogy a betelepülők között többnyire sok a fiatal, így a születésszám is magasabb lehet. Az adatok sajnos nem sok alapot adnak a jóslásra, mert például az elmúlt tíz évben — a két népszámlálás között — mintegy huszonháromezerrel csökkent a megye népessége, ugyanakkor a szülőképes korú (15—49 éves) nők aránya itt 48,6 százalék, országosan pedig csak 46,7. Annyi azonban vitán felül áll: a demográfiai helyzet településenkénti változásai okoznak majd jócskán fejtörést az önkormányzatoknak. Tizenkét Pest megyei település — Szigetszentmik- lós, Pilisvörösvár, Pilis- szentiván, Budaörs, Kere- pestarcsa, Páty, Tököl, Gyál, Budakeszi, Gödöllő, Biatorbágy és Maglód — legmelegebb szívű családi közösségei összesen tizenkét kuvaiti kisgyereket fogadnak. A Nemzetközi Vörös- kereszt és a Vörös Félhold Társaságok Ligájának közös megmozdulása a kuvaiti gyerekekért a Gyújts fényt a sötétségben nevű átfogó nemzetközi segélyakció része, amelyet a háborúk és fegyveres konfliktusok, zavargások áldozatainak megsegítésére közösen indított a két karitatív világszervezet. — k — A PEST MEGYEIEK FOEABŐKÉSZEK Kuvaititól jönnek a gyerekek ISMERJÜK MEG A AZ APOSTOLI EGYHÁZ ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG Az Újszövetség írásai a Kr. u. 1. század egyházában keletkeztek, ezért megértésükhöz legalább nagy vonalakban ismerni kell e korszak kereszténységének történetét. Az apostoli egyház terjedését az Újszövetség írásaiból követhetjük nyomon. Főként Pál apostol levelei és az Apostolok cselekedetei adnak eligazítást. Pál leveleiből, amelyeket az általa alapított helyi egyházak híveinek írt, közvetlenül megismerhetjük az egyházalapítás körülményeit és az ott élő keresztények életét. A kereszténység terjedésének történetét nagy összefüggésekben a kb. Kr. u. 30 és'61 közötti időszakban áz Apostolok Cselekedetei, írja le két apostol, Péter és Pál tevékenységéhez kapcsolva. A kereszténység a jeruzsálemi ősegyházból, kb. Kr. u. 30-tól indult el térítő útjára. A jeruzsálemi egyház az apostolokból és Jézus tanítványai köréből alakult. Tagjai a Krisztusban való hit ellenére sem érezték szükségesnek, hogy elváljanak Izrael vallási közösségétől: jártak a jeruzsálemi templomba, és megtartották az Ószövetség kultikus-rituális előírásait. A vallási vezetőkkel akkor kerültek ellentétbe, amikor közülük többen kétségbe vonták a templom és Mózes törvényének üdvösségéhez szükséges érvényét. Az emiatt kitört üldözésben sokuknak menekülniük kellett Jeruzsálemből. Menekülésük lendületet adott a keresztény hit terjedésének. Eljutottak Föníciába, Ciprusra, Antiochiába, s ott helyi egyházak alapítói lettek. Rómában szintén létrejött keresztény közösség. Az egyház Palesztinában is megerősödött. Terjedésének állomásai: Júdea, Galilea, Szamária. Fordulópontot jelentett, hogy az Antiochiába menekült keresztények a pogány görögök között is hirdetni kezdték az evangéliumot. Az első keresztények ugyanis Izrael népéből lettek Krisztus tanítványai, és eddig csak ennek köréből igyekeztek újabb követőket megnyerni. Az antiochiai egyház szervezésébe kapcsolódott be Kr. u. 44 körül Saul, aki korábban maga is buzgó zsidó volt, sőt a kereszténység üldözője, de a feltámadt Krisztus látásában részesülve Krisztus apostola lett. A Saul nevet apostoli munkája során a görög-római Pál váltotta fel. A görög-római világ térítése Pál missziós tevékenysége révén lép új szakaszába. Három térítő útján, Kr. u. 45—49, Kr. u. 49—53 és Kr. u. 53—58 között Kis-Ázsiá- ban és Görögországban egyházak sorát alapítja. A pogány világ térítése természetesen nemcsak Pál műve, de az ő tevékenységéről tudunk a legtöbbet. A pogány missziót az első évtizedekben súlyos vita kísérte: kötelezni kell-e az evangéliumhoz megtérő pogányákat a keresztségen kívül az Ószövetség rituális törvényeinek megtartására is? A teológia nyelvén a kérdés így hangzik: az ember üdvösségéhez elég-e egyedül a Krisztus keresztáldozatából áradó isteni kegyelem, vagy továbbra is szükséges még ehhez Mózes törvényének megtartása. Az egész egyházat megmozgató hitkérdésben Kr. u. 48-ban Jeruzsálemben az apostoli zsinat döntött. Az üdvösséghez elég Jézus Krisztus kegyelme, ezért a megtérő pogányo- kat nem kell Mózes törvényének megtartására kötelezni. Az elvi döntés ellenére, mint ezt Pál leveleiből tudjuk (Galata és Római levél), a viták és feszültségek csak lassan jutottak nyugvópontra. Az I. század 60-as éveiben az egyház szerte a Római Birodalomban megvetette lábát. Főként a városokban alakultak virágzó egyházközségek, és a társadalom minden rétegéből csatlakoztak a kereszténységhez, amelynek létét már a római hatalom is felismerte. Pál és a többi apostol leveleiből tudjuk, hogy a pogány környezet gyakran ellenségesen fogadta a keresztényeket. A fiatal egyház első nagy próbatétele a Néró császár idején, Kr. u. 64-ben kitört üldözés, amelyről Tacitus római történetíró is megemlékezik (Annales, XV 44). Péter apostol szintén Néró idejében 64 és 67 között szenvedett mártírhalált Rómában. Az egyház I. század végéig tartó három évtizedét a megszilárdulás jellemzi. A helyi egyházakban a püspökből, diakónusból és presbiterből álló szervezeti formát öltött. A hagyomány szerint egyedül csak János apostol maradt életben a század végéig. Ezért egyre fontosabb feladat lett az apostoli tanítás megőrzése. Ez az igény hozta létre az írott evangéliumokat, és ettől kezdve az apostoli tanításra való figyelem fő gondja marad az egyháznak. Az első évtizedek sok keresztényében az a remény élt. hogy Krisztus második eljövetele nem sokáig várat magára (1. Thessza- lonikai levél). Az 1. század második felében azonban az egész egyházban megszilárdult az a meggyőződés, hogy az emberi történelmen át tartó, hosszú misz- szióval kell számolni. Ezzel a tudattal magyarázható az Újszövetség késői írásainak józan útmutatása, amellyel a híveket az élet mindennapjaiban kötelességeik becsületes, evangéliumi szellemű teljesítésére intik. Az egvház a szerény kezdetből az 1. század végére világegyházzá lett. és felkészült, hogy eleget tegyen az emberi történelem végéig szóló küldetésének. Rózsa Huba, a budapesti Rám. Kát. Hittudományi Egyetem tanára
