Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

NE fi PARASZT DOLGA LEGYEN A PIACKUTATÁS

A málnafalu háborog

akkor tudunk fizetni érte 45 forintot, ami nem sok. Ha jók az információim, vannak felvásárlók, akik 23-27- 29 forintos árat kínálnak. Mások felvásárolnak tálcás málnát, s akad, aki faládába kéri.

— Nem fél attól, hogy botrány lesz? Hogy megvadulnak az emberek?

— De félek. Már csak napok kérdése, és történik valami szörnyű. Mindenki ideges, kevés a láda, ha jól tudom, tízezer lett kiosztva,

ami ennyi termésnél semmi, s nem fogják tudni mibe szedni a málnát.

— Rosszabb a helyzet, mint valaha! A málna ára a 20 évvel ezelőtti! Nem éri meg, ki kell vágni! Én majd vadmalacokat tenyésztek, és jöhet Antall Józsi bácsi vadászni! Az talán kifizetődőbb lesz! — mondta indulatosan a málnatö- vekkel egymagasságú gazban állva Nagy Kálmán kosdi málnatermelő. — Már Be Öntjük a patakba az idén se kapáltam be, tudtam, nem lesz itt változás, csak a nagy duma megy minden szinten. Ami meg így terem, azt adom, ahogy veszik.

Minden okunk megvan a kétségbeesésre

Kosdon több mint hatszáz család foglalkozik málnával. Szerződése felvásárlóval senkinek nincs. A többség úgy vélekedik, lenne vevő, csak valahol elrontották a kereskedők. Nem keresték a partnereket időben, nem kötöttek le nagyobb mennyiségeket.

— Ne a paraszt dolga legyen a piackutatás! Minek nevelte ki az ország a sok közgazdászt és külkereskedőt, ha nem csinálnak semmit. Milyen ország, milyen gazdaság az, ahol semminek nincs piaca? Itt, a faluban csak málnában gondolkoznak az emberek, -de nem kell a birka, a gyapjú, a liba, a sertés, és még sorolhatnám. Mi lesz ennek a vége, kérdezem én? Jó, a málnát kivágják, mert nem lehet eladni. Az állatokat leölik. És azután? Mit fog ez az ország zabálni? Mi hajnaltól estig, meg munka után is dolgozunk itt, a halárban, de hiába, ha semmi eredmény — hallhattuk Herteg Jánostól, aki két kisvederrel a derekán válogatta a málnát, hátha legalább fele megfelel az exportminőségnek.

A falu háborog. Nagy a bizonytalanság. Nincs láda, a felvásárlótelepek előtt nagy a tolongás. A fáradt, borostás emberek dühönge- nek. Joggal, hiszen a verejtékük, a munkájuk semmit nem ér.

A település polgármesterét, Borovits Ferencet is munkásruhában, a málnaföldön találtuk, amint fiatal palántáján böngészte a piros szemeket. Ö is elkeseredett, mint mindenki. Kilátástalan a jelenlegi helyzet, szögezte le. Ügy véli, az a baj, hogy túl sokan ráálltak erre a kultúrára, és telített a piac. A váltás pedig nehéz, az emberek nehezen szánják rá magukat, pedig több lábon kellene állni. Szerinte a málnaföldek jó része elfertőződött, beteg. De két-három év múlva talán ismét felfutás lesz. Ö éppen kísérletezik egy új

*&ßMaz

fajtával, a Villamette-tel, amely egy amerikai vírusmentes, bőtermő és nem törékeny, exportminőségű málnafajta.

Kettőhetvenes órabér

— Minden okunk megvan a kétségbeesésre. Az ár alacsony, a láda kevés, és a termelővel a felvásárló ké- nye-kedve szerint bánhat. Ez ma nagyon nehéz munka, és a létminimumot sem adja, ilyen alacsony ár évek óta nem volt. A faluban alakult egy gazdakör, és úgy érzem, mindent megtettek, hogy piacot teremtsenek, de hiába. A vezetőjük elkeseredésében lemondott, és most egy triumvirátus vezeti, ők sem tudnak semmit tenni. Az ő málnájuk sem ér semmit.

— Többen kifogásolták a faluban, hogy a gazdakör beszedett 600 forintot, és nem tett semmit. Mi lett a pénzzel, szegezték nekem a kérdést. Kérem, mondjon erről valamit.

— Valóban beszedtünk 600 forintot. Gyakorlatilag változás nincs az értékesítés területén, de a lakosság pénzét nem költöttük el. Letétbe helyeztük, s az, hogy csak kevés a felvásárolt mennyiség, és nem tudtunk biztos árat garantálni, nem a mi hibánk. Ez most országos jelenség — mondta el Borovits Ferenc, aki megjegyezte, hogy van olyan kosdi lakos, aki kiszámolta, hogy ezzel a növénnyel 2 forint 70 filléres órabért „vágott zsebre”, ha számolta a metszést, a kapálásokat, a kötözést, a szedést, és eladást, valamint a ládákért való sorban állással töltött éjszakákat is. Ezt egyszerűen felháborítónak és nevetségesnek tartja.

S hogy hogyan vélekedik a felvásárló, mit tud mondani vagy ígérni — bár a faluban már senki nem hisz semmiben —, azt úgy lehet összefoglalni, hogy jóformán semmit.

Pákozdi Imre, aki 20 éve felvásárló, a következőkről tájékoztatott.

— Mi veszünk át extra minőségű málnát, 12 vagonra van szerződésünk a Linde Kft.-vel, de annak minőséginek kell lennie, és

A felvásárlótelepek közül a Vác és Környéke ÁFÉSZ telepénél állt a leghosszabb sor. Odaérkezé- sünkkor, éppen állt a bál. Kiabálás, káromkodás és köpködés! Így foglalható össze a látott kép.

Mi a baj? — kérdeztem az ott állóktól.

— Ezeknek semmi nem jó! Éppen most járt itt egy ellenőr Bernecebarátiból, és megmutatta, mi a minta! Itt van a széken, jöjjön, nézze meg! — és húzott egy karosszék felé, melyen egy láda volt, benne válogatott nagy és ép szemű, egy sorba terített málnával. Hát ilyen a világon nincs! Ez aztán Amerika lett egyik percről a másikra! Amerikai minőség kell távol-keleti áron, ha azt egyáltalán eléri — sorolta ingerülten Farkas Kálmán.

Ládára várnak a málnások

(Vimola Károly felvételei)

Mit csináltam a nép nevében?

Jelentés a lila ködből

Lapunk június 26-i számának ceglédi különkiadásában ismertettük Gajdos István abonyi polgármesternek Király B. Izabella országgyűlési képviselőhöz intézett nyílt levelét, amelyben megkérdezi, ugyan mit tett eddig a nép érdekében a parlamenti munkája során. A polgármester levelének más részében elégedetlenségét fejezi ki a törvényhozás általános munkájával kapcsolatban is.

A képviselő asszony most a következő kísérőlevéllel ellátott választ juttatta el szerkesztőségünkhöz. Írását némi meglepetéssel, de valamennyiünk okulására szívesen, az érdemi mondanivalót nem csonkítva tesszük közzé.

Kérem ,,jelentésem” szó szerinti közlését a „megyei” oldalon, nem az abonyi mellékletben! Hiszen írásom a megye választó- polgárainak szól.

A Pest Megyei Hírlap 1991. június 26-i számában megszólítottak: „Mit csinál a nép nevében?”

A pártatlanságra esküdött polgármester megelégszik azzal, hogy a Parlamentet és a kormányt becsmérli. Egy ilyen levéllel nem tudok mit kezdeni, ezért „jelentésem” most sem a polgármester úrnak szól, hanem a Pest Megyei Hírlap olvasóinak, akik között bizonyára sok az olyan választópolgár, akinek szavazata engem országgyűlési képviselői mandátumhoz juttatott. Bár én soha nem hivatkoztam a népre, mint azt levelében Gajdos polgármester úr maga teszi („persze mindent csak takarékosan a mi a nép zsebére spekulálva) végül is tehetném, mert az első demokratikusan, szabadon választott Parlament ország- gyűlési képviselője vagyok.

1990. május másodika óta, amikor is beültem a „lila ködbe” részt vettem 2831 törvénymódosító javaslat megtárgyalásában és közel 80 törvény megalkotásában. Természetesen nem várható el, hogy a törvény jó legyen azoknak, akiket hátrányosan érint, s kitörő örömmel üdvözöljék pl. a „kamatemelést” az érintett lakástulajdonosok. Ha

26%-os kamatot kapok a banktól hosszú lejáratú betéteimért, de csak 2"/0-ot fizetek az általam felvett hosszú lejáratú kölcsönért, a 24% különbözetet a bank részére meg kell téríteni! Ezt az állam a költségvetésből, mindannyiunk adójából fedezi. Azaz a lakás- építési kölcsönnel nem rendelkező állampolgárok is fizetik az olcsó kölcsönből építők kedvezményét. Ez akkor sem igazságos, ha a magánlakásépítők úgymond az „állam helyett”, az országnak építettek, nem úgy

mint az állami, vagy tanácsi lakásba költözők. (A bérlőkre is megszűnik a „jó világ”, hiszen az önkormányzati tulajdonba kerülő lakások bérleti díja a tényleges költségekhez, ára pedig a piachoz fog igazodni.)

Bár nem egyéni, hanem MDF megyei listás képviselő vagyok, minden pénteken délelőtt fogadóórát tartok az abonyi MDF-irodá- ban (Zalka u. 1.) Az országgyűlési képviselő első számú feladata a törvényalkotás, de mivel nem működnek megfelelően, vagy meg sem születtek a demokrácia szükséges intézményei (ehhez több idő és újabb törvények kellenek) az állampolgárok ügyes-bajos dolgaiban a „kijárást” is vállalom. Honosítás, külföldi gyógykezelés, koncepciós perek áldozatainak felkutatása, kárpótlási ... stb. ügyekben már eddig is jó néhány esetben sikerült eredményt elérnem.

Tény azonban, hogy a

Semmi pénz és mennyi munka

— Beöntjük a patakba! Ennyiért nem lehet dolgozni! Itt már mindenki csak turkál és kritizál! Tarthatatlan ez így — kiabálta Doknár István.

— Én évekig felvásárló voltam. Tudom, hogy ment ez, de nem így! Most rosz- szabb minden, mint volt! Nézze meg ezt a málnát! Száz ládával szedtünk, öten, az egész család a földeken nyaral, és nem biztos, hogy megfelel nekik — méltatlankodott Jakus János egykori felvásárló.

Az ÁFÉSZ-telepen délelőtt az extra minőséget 42 forintért, délután 40-ért veszik. A ládákban nem lehet több egy sor gyümölcsnél, és valóban extrának kell lennie. A többit már magasabb ládában csupán 23 forintért tudják felvásárolni, ami annak, aki már egy egész napot töltött tűző napon a bokrok között, sokat mond: Semmi ez a pénz.

— Ide kellene hívni a Torgyánt! Beállítani egy sorba, és szedje! Tudja meg ő is, mi a munka! — ingerelte tovább az amúgy is ingerült várakozókat Ní- dermüller Géza.

A termelők tehetetlenek. Szedik exportminőségűnek kis ládába, aztán nem veszik át, lehet átöntögetni, vagy úgy tenni, mint Kővári György tett, visszapakolni az autóba, és próbálkozni másutt. Hátha amazoknak jó. Újra sorban állni, várni, méretni, meóztat- ni, aztán ládát szerezni, és hajnalban kezdeni elölről a szedéssel.

Ki megy parasztnak?

Megtudtuk, hogy napjainkban egy napszám 600 forint. A jó málnaszedő napszámos leszed vagy 40- 50 kilogramm málnát. Ezért a termelő kap kilencszáz forint körüli összeget. A munkásnak ad még egy féldeci szeszt reggel, aztán reggelit, no meg egy üveg sört és már alig marad valami. Tehát, mint mondták a kosdiak, nem szabad ma munkást hívni. Marad a család, kicsi gyerektől az aggastyánig, meg a barátok, rokonok.

A helyzet katasztrofális. Jellemző Rádra, Pencre és a Dunakanyar valamennyi málnatermelő településére. A földből most nem lehet megélni. És sokan visszakapják a földjüket. Esetleg vásárolhatnak is. De ki megy el ezután parasztnak?

Árvái Magdolna

fogadóóráimon megjelenő 6-7 ember kérései és panaszai többségében a helyi önkormányzati képviselők hatáskörébe tartoznak. Jellemző, hogy a nálam megforduló tíz emberből nyolc nem tudja, ki az önkormányzati képviselője, hogy és mikor tart fogadóórát.

Azt hiszem, Gajdos polgármester úr leveléből világos, hogy az általam pártfogolt állampolgárnak igazsága esetén sincs sok esélye a polgármesteri hivatallal' szemben, ezért jobban bízom a nyilvánosság erejében.

Természetesen nem csak időt és energiát fektetek képviselői munkámba, de szívesen áldozok anyagilag is. Alapító tagja vagyok a Nemzeti Alapítványnak. Az én kezdeményezésemre hirdetett pályázatot a Hunnia c. folyóirat „A magyar nép demokratikus hagyományai” címmel. Erre 30 ezer Ft-ot ajánlottam fel. A Pest megyei nevelőotthonok dalversenyének közönségdíjat alapítottam, legutóbb pedig a volt iskolám „Jó tanuló, jó sportoló” címéhez járultam hozzá pénzadománnyal.

Képviselői munkámat rendkívüli élményként élem meg. Minden percét égi adománynak tekintem. Nem veszi el a kedvemet a sok rágalom sem, ami úgy tűnik, velejár a politikával.

Sajnálom, hogy lejáratásomban részt vesz a Pest Megyei Hírlap egyik újságírója is. Legutóbb például „MSZMP-s pártlady”-nak nevezett. Engem, aki a kötelező szabad pártnapon is a legritkább esetben vettem részt, nemhogy az MSZMP- ben.

Mindezekért úgy érzem,

bőven kárpótolva vagyok azzal, hogy négy évig rendkívüli emberek között élhetek, és olyan embereket mondhatok barátaimnak, akiktől sose hallottam azt, hogy a „nép nevében”, de látom, hogy a népért, és csakis azért dolgoznak. Jó lenne persze, ha a nép is hinné ezt. Remélem, ha most nem is hiszi — miért is hinné? — előbb vagy utóbb érezni fogja! Mi a feladatot négy évre vállaltuk, eddig tizennégy hónap telt el.

Javaslom, hogy a Pest Megyei Hírlap „Képviselői fogadóóra” címmel indítson rovatot országgyűlési és önkormányzati képviselők részére. Biztosan sok közérdekű kérdés kapna nyilvánosságot. A konkrét ügyekben válna nyilvánvalóvá, hogy ki mit képvisel, és válna erőtlenné minden hitvány demagógia.

Király!B. Izabella MDF országgyűlési képviseld

★

Király B. Izabella, mint olvasható, több elvi és gyakorlati szerkesztési instrukcióval látta el szerkesztőségünket. Eldöntötte, hol kell írását közölni. Előzékenyen címet is adott írásának. Bizonyára azért, mert ért hozzá. így van ez. A focihoz és az újságíráshoz mindenki ért. Éppen ezért tartjuk sajnálatosnak, hogy éppen a róla szóló írást nem olvasta el figyelmesen. Lapunk ugyanis nem minősítette tevékenységét, sőt MSZMP-s párílady- nek sem titulálta. Aki ezt megtette, egy képviselőtársa. Ráadásul ugyanabból a pártból való, ahol Király B. Izabella küzd a népért. A pártot Magyar Demokrata Fórumnak, képviselőtársát Csapody Miklósnak hívják. Bizonyára ismerik egymást a frakcióból.