Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

GODQUO I XV1U. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1991. JÜLIUS 31., SZERDA Gaígamácsa GödöUcfi kopogtat Négyezer liter tej Bár a gödöllői piacon mégiscsak lehet továbbra is áru­sítani a tejet, az ottani forgalom csak tizenhatod része annak a mennyiségnek, amit a városlakók becsülhetően elfogyasztanak naponta. Az önkormányzat azon szorgos­kodva, hogy közelebb hozza a termelőket és a fogyasz­tókat, tejfórumot rendezett a minap a városházán. Az ér­deklődés kisebb volt a vártnál — csak harminc-egynéhá- nyan mentek el —, de izgalmas vita tükrözte napjaink gazdasági átalakulását. Gödöllőn körülbelül 16 ezer liter tejet fogyaszt el naponta a harmincezer em­ber. A galgamácsai terme­lőszövetkezet 4000 liter tej­re keres piacot — közölte Ar. Gémesi György polgár- mester. Ez nagy zsírtartal­mú és — nem úgy, mint a piaci — pasztörizált. Érté­kesítése — ellentétben a környezetszennyező zacskós megoldással — adagolóau­tomatából történhetne. A gépek helyben vannak: ér­tékesítésükkel a városi Zootechnika Kft. foglalko­zik. E sorok szerzője a fóru­mon azt tapasztalta, hogy erre az üzletre a leginkább a termelő szorul rá, még jobban, mint a vevők, akik pedig tejfölt is készíthet­nek a zsíros tejből. Kecs­kés Sándor, a galgamácsai tsz főállattenyésztője el­mondta: a tejipar 15 forint 70 fillért adna a tej literé­ért — szemben a miniszté­rium 17,10-es védőárával. Beruházni is hajlandók azért, hogy körülbelül 18 forintos áron el tudják ad­ni a fehér italt, megmentve ezzel dolgozóik munkahe­lyét. (Ahogy elmondta, csak azért nem csökkent na­gyobb mértékben az or­szágban a tejtermelés, mert a tehenet sem tudják elég gyorsan eladni a terme­lők ...) Ha Gödöllőn kell a tej, vásárolni fognak pasz- tőrözögépet, és szombaton, vasárnap is szállítani tud­nak. A kereskedők képviselői nem voltak elragadtatva az ajánlattól. Mint kiderült, egy gép várhatóan augusz­tus 10. után üzemelni fog az ÁFÉSZ Áruházban — igaz, a váci tejipartól és a váci tejipar tejével. De még egvre van remény, mivél a Zootechnika képviselője, a sok aggály hallatán felaján­lott egyet referenciaképpen. Dr. Kürtfalvi Árpád ügy­vezető igazgató azokat az edényeket is bemutatta, melyekbe tölteni tudják a vásárlók a tejét. ■ A legfontosabb ellenve­tésük az volt a kereskedők­nek, hogy mikor fog nekik megtérülni a körülbelül négyszázezer forintos beru­házás, amibe egy adagólór automata vásárlása kerül. Egyikük szerint soha, míg dr. Fábián Zsolt alpolgár­mester közelítően kiszámol­ta: nem is volna olyan rossz ez az üzlet. Boltosaink at­tól is félnek, hogy ha ke­vesebb tejet rendelnek a tejipartól, akkor kevesebb tejterméket is kapnak. Erre mondta azt a polgármester, hogy meg lehet találni azt az utat, amelyen haladva a tehenet nem kell eladni és a boltot sem bezárni. A Gö­döllő és Vidéke ÁFÉSZ elnö­ke, Tóth Mihály szerint vannak hibái a hagyomá­nyos kereskedelemnek, de nem annyi; mint amennyit a közvélemény hisz. Szá­mokat is mondott : egy köb­méter hideg víz 57 forint, egy fehér köpeny ezer, s a nyolcszázmilliós félévi for­galmukból csupán hatmil­lió forint nyereség keletke­zett, aminek a felét be kell fizetniük. A tejadagoló automatá­hoz kétszázhatvan literes tartály tartozik, amit cse­rélni lehet, ha kiürül. Ez olyan jól szigetelt, hogy egy nap alatt a bele töltött tej csupán két fokot meleg­szik. Legközelebb Budapes­ten üzemelnek ilyen készü­lékek, és körülbelül ezer- ezer liter tejet lehet na­ponta kicsorgatni belőlük. Gödöllőn viszont egy bolt­ban nem fogy el ennyi. Az ÁFÉSZ Áruházban nyolc hektó kél el, de háromféle zsírtartalmúból. Már a levegőben lógott a kereskedők véleménye,. amikor végre el is hang­zott: most a termelő érde­ke a tej eladásá. Vegye meg ö a tejadagoló auto­matát! Kérőbb — azt hi­szem — egy vásárló fordí­tott a kérdésen, és ezzel fe­jén találta a szöget: mi lenne, ha a termelő venné a gépet, de az is adná el a tejet a lakosságnak? Nos. ezen a termelőszövetkezet illetékesei is gondolkoznak, és lehet, hogy el is fogad­ják.' A fórumon az a bűvös mondat is elhangzott, hogy először a termelőnek kell talpon maradnia. A keres­kedők ezután arról panasz­kodtak — s ebben is lehet valami —, hogy ma már minden utcában van üzlet, de alig van olyan, amelyik­ben például mirelittermé­kek eladásával foglalkoz­nának. Ha a többi üzletnek csak a veszteséges cikkek maradnak, nem tudnak nyereségesen kereskedni. A sok panasz közben azonban talán igaza lehet a laikus polgármesternek, aki szerint a monopóliumok mindenkit kihasználnak, legyenek azok termelők, kiskereskedők, vásárlók. Valami azonban elkezdő­dött! Szarvason hat hét alatt készült el olasz tőké­ből egy sajtüzem, és a be­ruházók Gödöllőt is meg­keresték már. A hústerme­lők is jelentkeztek a pol­gármesteri hivatalnál, mert meg akarnak élni, és a ke­nyéripar is át fog alakulni környékünkön, ha nem akar csődbe jutni. Végre „helyzetben va­gyunk”! Balázs Gusztáv Gaíga-expedíció A folyóra fűzött falvak Talán az egyetlen téma, amelyről a tollforgató ember­nek mindig van szép és fontos, közérdekű s mégis sze­mérmesen vallomásos mondanivalója: a szülőföld, a gyer­mekkor ízei, hangulatai, tájai, emlékezetes figurái, em­bert nevelő élményei. Ezért van, hogy mindig megható­dom, amikor arról hallok, hogy néhány lelkes pedagó­gus — Békési István, Szarvas László, idősb és ifjabb Ta­kács Pál és társaik — vezetésével a túrái általános is­kola gyerekei közül ötvenen-hatv&nan — de volt rá eset, százan — elindulnak a Galga mentén, hogy a Galga-ex- pedíció tagjaként megismerkedjenek a folyóra kaláris­szemhez hasonlóan felfűzött falvak embereinek életé­vel. Néhány éve csatlakoztak a turaiak kezdeményezésé­hez a bagi és a galgahévízi tanulók is. Az idén — július 29-én — tizennyolcadik alkalom­mal, Ácsán verték fel a tá­borukat, ahol többször is érezhették a falu népének kedvességét, vendégszere­tetét. Tudom, bármennyire is szorítanak majd a külön­böző munkák, felkeresem áz expedíciót, hogy beszél­gessek az ifikkel és azokkal a szülőkkel, akik már gyer­mekükkel együtt táboroz­nak, hiszen tizennyolc esz­tendő alatt a gyerekből fel­nőtt. lett. Jó együtt emlé­kezni az olyan pedagógus­sal, aki az expedíció hatá­sára választotta a nevelői pályát, vagy az orvossal, a mérnökkel, a kőművessel, esztergályossal, aki azért nem tudott ottíiont és hazát cserélni, mert a Galga men­ti falvak felfedezése közben találta meg az egyént örök­re magához láncoló szépsé­geket, titkokat, valóságos kis csodákat ebben a táj­ban. A hagyományőrző galgá- sok már hónapok óta ké­szültek az expedíció kilenc napjára. Szarvas Lászlótól tudom, hogy minden évben nagy gondot okozott a költ­ségek előteremtése, mert munkájuk értékét sokan megkérdőjelezték, vitatták, mások eltűrték, de csak ke­vesen támogatták. Az idén tovább csökkent a segítők száma, de akadtak, akik a pénztárcájukba nyúltak. Anyagi támogatást adott a Hagyományőrző Szövetség, a galgahévízi polgármester és képviselő-testület, a Gal­ga ÁFÉSZ és a Galga Menti Termelőszövetkezet. Igazán sajnálják, hogy a bagi és túrái önkormányzatok el­Gramoxon-vizsgálat Nem mutatható ki! A gödöllői polgármesteri hivataltól kapott tájékozta­tás szerint a Gramoxon gyomirtó szerrel fertőzött máriabesnyöi területek ta­lajának, talajvizének, gyom­növényeinek, valamint az ásott kutak vizének szerma- radék-ellenőrző vizsgálatát az idén is elvégeztették. A vizsgálat eredményéből megállapítható, hogy para­quat sem a talajvízben, sem a növényekben, sem az ásott kút vizében nem mutatható ki, s a szennye­ződés mértéke a talaj pa- raquatmegkölő képességét sem haladta meg. A vizsgálatot a jövő év tavaszán megismétlik. zárkóztak a kérésüktől. Lehet, hogy jövőre megtö­rik a jég! Vigasztaló, hogy az Ácsai Általános Iskola az első pillanattól megértő­én és segítőén állt melléjük. Nézem a programot és sajnálom, hogy nem lehe­tek az expedíció tagja. Mennyi élményt adó lesz a tábornyitást jelző esti tűz, mennyi élményt ad majd az ismerkedés Püspökhat­vannal, Galgagyörkkel, s mekkora csatát vívnak majd Csővár bevételéért, s hogyan tisztelegnek Pencen a Petöfi-emlékek előtt! Csendes áhítattal szemlélik a nógrádsápi erődtemplo­mot, s megcsodálják Becs­kén a Galga forrását, és sokan szüleik kezét fogják, úgy emlékeznek Nógrádkö- vesden a régi expedíciók emlékkövének koszorúzás! ünnepségén. Egerbe és egy másik na­pon Jászberénybe is eljut­va — találkozik a kis haza, ismerete az ország ismere-í tével, és teljesedik ki a ha­gyományőrzők által megfo­galmazott gondolat —: „Olyan szövetség tagjai vagyunk, amely történelmi, népi hagyományaink őrzé­sét, a haza, a szülőföld mi­nél jobb megismerését és a hazáért, egymásért érzett szeretet, barátság elmélyí­tését tűzte zászlajára”. F. M. Galgahévíz Tábor - helyben Véget ért a Galgahévízi Faluszépítő Egyesület egy­hetes tábora a Szent And- rás-domb melletti tisztáson. A táborozás során a gye­rekek ismerkedtek szülőfa­lujuk múltjával, kézműves tevékenységekkel és kirán­dulásokat tettek a környék­re. Kézilabda Szent István Kupa Szent István Kupa férfi kézilabda-villámtornát, szer­vez a Gödöllői SC kézilab­da-szakosztálya augusztus 18-án és 19-én a GATE KÖZLEMÉNY Élelmiszer 6s vegyi diszkont kisáruház nyílik augusztus ele­jén Veresegyház, Szt. Imre u. l/A alatt. Olcsó árak, nagy par­koló.. Hétfőn szünnap, keddtől csütörtökig 8—18, pénteken 8— 19, szombaton 7—13, vasárnap 8—12- óráig. Aktívum Gmk. (tíö 819/1K) sportcsarnokában. A torna résztvevőit a szakosztály hívja meg. A kupáért két hármas csoportban körmér­kőzéseket vívnak, majd a csoportok azonos helyezett­jei helyosztót játszanak. A torna várható összes ráfordítása megközelíti a százezer forintot. Az ün­nephez méltó megrendezés költségeinek fedezéséhez tá­mogatókat keresnek. Az ér­deklődő leveleket a GSC postacímén — Gödöllő, Pf. 9 —, a telefonokat a 10-098-as számon várják. Kínlódom a nyilvános telefon szerkentyűjével, sa­nyargatom, rángatom, a pénzt belepotlyantom, ám vonalat nem kapok, és ter­mészetesen a készülék az ötforintosaimat is elnyeli, őrzi, ki nem köpi. Homlo­komon redők gyűrűznek. A fülke előtt várakozó em­bertársam mutogatja az óráját, figyelmeztet, hogy letelt a három perc, s mi­vel megértem sietségét, nem próbálkozom tovább, átadom a helyem, s ettől kezdve én figyelek az üve­gen át. Látom, a sietős úr sürgős kísérletezése is meddő. — Rajtunk a nagy ma­gyar átok — mormogom magamban, s rájövök, hogy tulajdonképpen életünk, hétköznapjaink minőségé­vel találkoztam itt és most a távolsági autóbuszok Népstadion állomásánál, ahová naponta csak az úgynevezett túrái járato­kon több százan érkeznek. Van időm töprengeni azon a józan paraszti ész- szeí fel nem fogható hely­zeten, hogy rendszerválto­zás ide, rendszerváltozás oda, minálunk ez a hely­zet. Nehezen változnak, alakulnak a dolgok. A minap Hatvanból autóztam hazafelé. Hatvan, vagyis Heves megye hatá-. rát elhagyva, Túrára ér­keztem, s az autóm mintha emberöltőket lépett volna vissza a múltba: a két me­gye útjai között ég és föld a különbség. Mi lehet az oka e belhoni minőségi el­lentmondásnak?. Miért van az, hogy az egyik faluban a kertvések gyomosak, az árokpartok elvadultak, a Hétköznapjaink minősége Rajtunk a magyar átok ? középületek fala mállado­zik? Ott van, itt nincs ész, igényesség, törekvés, törő­dés, hozzáértés? Remény­kedtünk: ha majd a sza­bad választások után meg­csorbul a kinevezett hatal­masságok uralma... Ha majd a tudás, a tisztesség birtokosai kerülnek vezető tisztségekbe ... Verem a telefonkészülék oldalát, hogy adja vissza az ötöseimet. — Ne izgassa magát — figyelmeztet az új várako­zó. — Visszakaphatja' a pénzét, csak írjon a köz­pontnak. Én szívesén tanú­sítom, hogy több mint húsz forintot bedobott a masi­nába! — Megnyugtatásul azt is közli: „rohad itt minden!” Indulok tovább, s azzal békítgetem magam, ha mindenért, ami visszássá­got látok, tapasztalok, így felmegy bennem a pumpa, hamarosan megüt a guta. Ki ne tudná, tapasztal­ná, hogy amilyen mérték­ben romlik az élet minő­sége, olyan mértékben csökken az ember tűrőké­pessége, amit nyugtató szentbeszédekkel megszün­tetni nem lehet. — Nézze, én általában még mindig elégedett va­gyok, ha be kell is oszta­nom, de eszem és néha iszom is ,— mondja Kiár István Gödöllőn —, csak vásárolni, ügyet intézni, rendelőbe, gyógyszertárba mennem ne kelljen. Valamennyien tapasztal­tuk, mit jelent ezeken a helyeken ügyfélnek, beteg­nek, vevőnek lenni, nem csoda hát, hogy az állam­polgár kékül-zöldül és so­pánkodik — itt élni lehe­tetlen. És az emberekben az apró bosszúságok soka­sága felszabadítja a hara­got, a gyűlöletet. Ideges mindenki, s az idegességünknek több oka van. Egyikünk a minden­napi kenyér megszerzése miatt rándul naponta görcsbe. Másokat a közele­dő ősz keserít el, mert. ru­ha, cipő kell a gyereknek és tankönyvek, tanszerek. A tüzelő beszerzésére gon­dolni sem mernek sokan. Akadnak, akiknek a vá­gyaik nőttek az égig, s ét­vágyuk kielégíthetetlen. Olvastam, nálunk is kap­ható olyán robot,- amelyik mos, mosogat, porszívózik, takarít és állítólag mindent tud, ami az asszony dolga — sorolta körzetünk sike­res vállalkozója, és fogad- kozott: — Karácsonyra összehozom az árát, hadd örüljön Pannikám a Jézus­kának ! Nem titok, hogy élnek körülöttünk úgynevezett ultikirályok, akik egyik es­te lakóházat, másik este márkás gépkocsit veszíte­nek a kártyán. De ahol vesztes van, ott a nyertes is az asztal mellett ül. Cso­da-e, ha a diszkó fiataljai közül néhányan ebbe az „elitnek” nevezett körbe vágynak? Lehetnek a kár­tyázó. vadászó, nőző, ivó ulti királyok példaképek? A telefon nem ad vona­lat. Vacak, tökéletlen. Mondjuk meg — panaszko­dás helyett — úgy, ahogy van: az álmok kergetése, a lehetőségek kitárulkozása, a munka nélkül szerezhető és szerzett millióknak egyesek ölébe való hullása közben mit számít egy sü­ket telefon, amelynek ott­hont adó fülkéjének a be­járatán ott a felirat: „Be­csüld meg, óvd és védd, mert életet menthet!” Milyen életet? Fercsik Mihály godoixoi hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A szerkesztőség vezető­le: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10 tol 13 óráig. Q Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents