Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

Schwarzenegger privat repülője A nézőt nem lehet manipulálni Három szuperprodukciót indított útjára ezen a nyáron a hollywoodi filmipar, ám ezúttal kevésbé bíznak az anyagi sikerben a producerek, mint a korábbi években. A jelek szerint a közönség nem méltányolja eléggé a mind vadabb látványosságo­kat és technikai ötleteket, hiába a nagy nevek, a nézők egyre inkább csak fanyalognak a kimódolt sztorikon. Postabontás ■USMHB6H VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PT.: 3t1 -1446 LVOHamHBI Mint a Der Spiegel be­számol róla, az idei sze­zon három nagyágyúja: a Terminátor 2., a Robin Hood, és Hudson Howk cí­mű film bár meglehetősen eltérő helyszíneken, korok­ban és történetbe ágyaz­va, de ugyanarról szól, amiről az elmúlt néhány év igazi sikerei: az emberi­ség megmentéséről, a jó és a rossz harcáról. Azaz. et­től még nagyon sikeresek is lehetnének. De az a baj, hogy a re­kordok bűvöletébe kerültek a producerek és azt gon­dolják, önmagában az is nézőcsalogató, ha kitudó­dik, hogy Arnold Schwar­zenegger egy privát jelet ka­pott a Terminátor 2-ért, egy olyan repülőgépet ami legalább 12 millió dollárba kerül. Ám az amerikai nézők a jelek szerint kicsit belefá­A pápalátogatásra készül • Győri Balett: Szent Mar­git legendáját viszi színre az együttes augusztus 19- én a Népstadionban. A pro­dukcióban közreműködik a Közép-európai Táncszínház, a dunaújvárosi Vasas nép­táncegyüttes, valamint a Győri Művészeti Szakkö­zépiskola és az általános is­kola balettosai. A Népsta­dion hatalmas színpadán 109-en jelenítik meg Mar­git történetét, akit királyi apja, IV. Béla Istennek ajánl fel, csak hogy az or­szág a tatár veszedelemtől megmeneküljön. Mint a Győri Balett pro­dukcióit szinte kivétel nél­kül, a Szent Margit-legenda koreográfiáját is Markó Ismét hallat magáról a tököli Kóló együttes. Az is­mert délszláv hagyomány- őrző csoport az utóbbi idő­ben még a fennmaradás gondjaival is küszködött* A színvonalas nemzetiségi együttes pedig nemzetközi hírnevet is kivívott magá­nak. Az újjáalakuló nemzetisé­gi szövetségek azonban megpezsdítették a kulturális életet. Nemrégiben a helyi önkormányzat pályázat út­4 *&eua P radtak a kozmikus csaták­ba és az egész emberiség megmentése helyett ennél sokkal hétköznapibb, azaz emberibb történetekre vágynak. Már a tavalyi adatok is íigyelmeztetőek voltak. A Batman hatal­mas üzleti sikerén felbuz­dulva tavaly több hasonló szuperprodukciót mutattak bet, köztük Tom Cruise új filmjét, és a Dick Tracy-t 40-50 millió dolláros költ­ségvetéssel, ám egyik sem volt igazi nagy siker. A tavalyi befutók ennél sok­kal olcsóbb, általában húsz­millió dolláros filmek vol­tak: a Pretty Woman, a Ghost, az Egyedül otthon, és a Farkasokkal táncoló. Ezek a produkciók mind 9-14-szeresét hozták a mo­zikasszákba a filmek költ­ségeinek. A Disney-produkciókat vezető neves filmszakem­Iván készítette volna. Vá­ratlan távozása miatt az együttes tagjai vállalták magukra a koreografálás teendőit. Munkájukhoz se­gítséget nyújtott Gombár Judit díszlet- és jelmezter­vező, aki a forgatókönyvet készítette el. A főbb szere­peket Szűcs Elemér, Afo- nyi Éva, Kiss János és Hor­váth Gizella táncolják. A balett szakmai irányí­tásával megbízott művésze­ti tanács tagjai — Demcsák Ottó, Kiss János és Tárno­ki Tamás — kifejtették: a készülő kompozíció nem szakít látványosan a ko­rábbi Markó-koreográfiák stílusával, arra azonban ügyeltek, hogy ne sétálja­nak be az epigonizmus csapdájába. ján anyagi támogatással se­gítette a Kólót. Meghívást kaptak ugyanis Európa leg­rangosabb nemzetközi nép­tánctalálkozójára Spanyol- országba. Kibővített lét­számmal, összesen ötvenen utaztak el a napokban. A pireneusi nemzetközi folkfesztiválon nyolc napot töltenek, majd pedig to­vábbutaznak, s egy hasonló rendezvényen lépnek fel Dél-Franciaországban. Természetesen a délszláv táncok mellett magyar és moldvai ritmusokat is dob­bannak a csizmáik. A tánc-, ének- és zenekar külföldi szereplése augusztus 14-ig tart. bér, Jeffrey Katzenberg most szívhez szóló és meg­fontolandó memorandumot intézett a szakmához, amelyben óvja a filmvilá­got az egyre drágább fil­mektől és az ész nélküli ri­valizálástól. Szerinte a nézőket nem lehet manipulálni, az ame­rikai filmnek vissza kell térni a gyökereihez: azaz a szívhez kell szólnia. Katzenherg szavai na­gyon időszerűek, hiszen például a Terminátor 2. a reklámköltségekkel együtt mintegy 150 millió dollár­ba került, és ahhoz, hogy ez megtérüljön 450 millió nézőnek kellene jegyet vál­tania, ami az első hetek bevételei alapján nem va­lószínű. Persze azért nem kell sajnálni a producere­ket, hiszen mindez nem azt jelenti, hogy maga a film veszteséges. A külföl­di jogdíjak, a videodijak, a tévéátvételek díjai, va­lamint az adott filmhez kapcsolódó könyvek, hang­lemezek, dísztárgyak, tri­kók akár további 80-100 millió dollár bevételt is hozhatnak mondjuk a Ter­minátor 2-nek. Ám a film első részének sikerét ez a második „bőr” bizonyára meg sem fogja közelíteni. Ha sikerről és bukásról van szó, Hollywoodban ma is két igazi etalont emle­getnek, az E. T.-t és a Kleo­pátrát. Az előbbi úgy tű­nik felülmúlhatatlan a filmtörténetben: félmilliárd márkát fizettek az ameri­kaiak a kasszáknál, hogy láthassák a földönkívüli könnyes történetét, és ez a bevétel csaknem ötvensze­rese volt a film előállítási költségeinek. Az inflációt is beleértve a legdrágább film kétségkívül a Kleopát­ra volt Elisabeth Taylorral. Az 1962-ben készített szu­perprodukció ára ma 190 millió dollár lenne. Ráadá­sul óriásit bukott, a 20th Century Fox sosem hever­te ki ennek a rossz film­nek az anyagi következmé­nyeit. P. É. A szobi példa Legutóbb a Dunakanyar környékén töltöttem két hetet, igénybe véve a MÁV szobi állomásfőnökségének szálláshelyét, A szépen be­rendezett, tiszta, kényelmes szobákról csak az elismerés hangján szólhatok. Ide vár­ják a vidéki vasutasokat, a nyugdíjasokat, kényelmük­ről, pihenésükről gondos­kodva. Dicséret illeti az itt dolgozókat. Az állomásfőnök-helyet- tes, Molnár József gondos­kodik az udvarias, barát­ságos fogadtatásról. Látszik, hogy az itt dolgozók min­dent megtesznek a vasút jó hírnevéért, s azért, hogy aki egyszer itt járt, szívesen visszatérjen. Farkas Béla Kaposvár Együtt egymásért A mi községünkben az egyetértés, az összhang nem hiányzik: töretlen a la­kosság és az önkormányzat között. Azok a tervezett, ja­vasolt, még a tanácsrend­szer idején megkezdett munkák sorra valóra vál­nak. Például a régen várt utak portalanítása, kövezé­se több helyen jó ütemben halad, s megkezdték a ve­zetékes ivóvízhálózat kiépí­tését is a portákhoz. Meg­történtek az előkészületek a gázhálózat kiépítésére. Az illetékesek ígérete szerint 1992 szeptemberéig ez be is fejeződik a faluban. A régi telepi részen levő piacot megszüntették, par­kosították, s a két világhá­ború elhureoltjainak, hősei­nek emlékműve köré par­kot építettek. Tökéletes az összhang az egyház és az önkormányzat között. A ró­mai katolikus templomot rendbehozták éppúgy, mint a temetőt, mely korábban nagyon-nagyon elhanyagolt volt. A lakosság munkája, pénzbeli adakozása, s az ön- kormányzat sok százezer forintos támogatás nyomán ifjúsági ház épül. Együtt, egymásért dolgoznak, tevé­kenykednek a dányiak. Lovász Lajos Dány Tárnokról többet Hosszú évek óta olvasó­ja vagyok lapjuknak. Ér­deklődéssel várom nap, mint nap a postást, hogy bedobja az újságot, s az első betűtől az utolsóig el­olvasom. Amin elgondol­kodtam: a mi Budavídéki Hírlapunkban sajnos na­gyon kevés szó esik telepü­lésünkről, Tárnokról. Sze­retnénk többet olvasni há­zunk tájáról! Mert hogy sok cikk jelenik meg Száz­halombattáról, Pilisboros- jenőről, Nagykovácsiról és Érdről — viszont a többi településről kevesebb in­formációt kapunk. S ha ellenőrzik a cikke­ket, olyasmire is figyelje­nek, hogy míg az írás ele­jén Tóth Józsefnéről esik szó — a végén pedig Tóth József szerepel. Annál is Inkább igényelném a pon­tosságot, mert sok ismerő­söm van a megyében, s szeretném tudni, kiről van szó. Szeretem a lapot. Már csak a Pest megyeire fize­tek elő, mint nyugdíjas. Várom, hogy az említett hiányosságokat pótolják, a hibákat korrigálják még megjelenés előtt. Váradi Imréné Tárnok Emlékkő ez is A Lánchíd budai hídfőjé­nél meghúzódó tenyérnyi terecske közepén az „utak királya” a 0. kilométerkő. Borsos Miklós szobrászmű­vész alkotása. Faluközpon­tunkban is áll egy kilomé­terkő. Lassan műemlékké válik, hiszen oly régi. Talán több óvást, nagyobb figyel­met igényelne. Csakhogy a teherfuvarozó gépek, s ve­zetőik nem kímélik. Hol elölről, hol oldalról taszít­ják meg. Ezzel szemben más orszá­gokban az ilyen köveket fehérre mázolják, a fekete számok pedig jelzik, hánya­dik kilométernél jár az em­ber. A köveket virágágyá­sok veszik körűi. Láttam már olyan kilométerkövet is, amelynek szomszédsá­gában pihenőpadot helyez­tek el az utak vándorainak. Ha már mindez errefelé hiányzik, legalább a volán mellett ülők kegyelmezze­nek a köveknek... Padányi Lajos Budakeszi A közelmúltban éjszakai, fárasztó utazás után értem Debrecenből Ceglédre. Úti célom Kecskemét volt, oda azonban csak négy és fél óra múlva indult a hajnali vonat. Várakozás közben el­szunnyadtam az egyik pá­don. Mire felébredtem, sze­mélyes holmijaimnak csak hűlt helyét találtam. Tás­kám, kevés pénzem, nehe­zen pótolható igazolvá­nyaim, okiratok, kulcscso­móm, egy ing és nyakkendő — eltűnt. Riadtan kezdtem keresgélni, bejárva a váró- helyiségeket. Végső kétségbeesésemben a forgalmi irodába tértem be. Nem akartam hinni a szememnek: minden hol­mim együtt volt! Míg a pá­don feküdve elnyomott az álom, Határ Sándor. Gön- czöl Pál s a többi, éjszakai szolgálatban lévő vasutas jobbnak látta, ha poggyá­szomat biztonságba helye­zik. Köszönöm a jóravaló, becsületes vasutasoknak, hogy éjszakai szolgálatuk közben emberségükből er­re is futotta! Kohl Antal Kecskemét Az alap adott A Kisgazdapártot negyven évig kényszerpályára küld­ték, s csak három éve bon­togatja szárnyait. Azóta a pártba befurakodtak a ha­talomvadászok, a régi,1 igazi vezetőket egyre-másra pocskondiázzák s lejáratják a párt tekintélyét. A jelen­legi nagyválasztmányt vagy a gödöllőit nézve, rájövünk, miért jutott ide ez a párt, hogy demagógok kerültek a párt élére. Felelőtlen kije­lentésekkel, eszmei kor­mányalakításokkal vezetik félre a párt új tagjait. Az igazi kisgazdákat eltávolít­ják. Benne van a jelmonda­tunkban: Bort, búzát, bé­kességet. Szomorú, hogy a békesség a Kisgazdapárton belül nincs meg. Jómagam 1940 óta vagyok tagja a pártnak, akkor vezetője, je­lenleg a helyi szervezet el­nöke. Meg kell hogy mond­jam a magyar nemzetnek: nem biztos, hogy ilyen kis­gazdavezetőkre van szükség, akik mással sincsenek el­foglalva, mint listakészíté- seltkel, s azzal, kiket kell kizárni a Kisgazdapártból, A valamikori, a falu sorsát képviselő kisgazdapárti ve­zetőkre van szükségünk. (Részlet egy nagyon hosszú, a terjedelem szűkös volta miatt lerövidített levélből.) Péter István, a kartali községi Kisgazdapárt elnöke Elszármazott művészek Nemrégiben ünnepelte Galgahcvíz lakossága településük alapításának 800. esztende­jét. A nem mindennapi ünnepsígeo olyan művészek is jelen voltak, akik egykor itt nevelkedtek. Szabó Attila nagykőrösi fafaragón kívül Szilágyi Dezső — aki egyebek mellett a televízióban dolgozik — festményeit mutatta be. A harmadik művész, Tuka László stílusában a finoman cizellált, növényeket ábrázoló grafikáival jött haza. Ké­pünk a kiállítás egy részletét mutatja Szilágyi Dezső festményeivel (Yimola Károly felvétele) Magad, uram.:: Szent Margit legendája Meghívó táncra, zenére Fesztiválokon a Kóló vasutasok

Next

/
Thumbnails
Contents