Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

Testületi ülés Augusztus 1-jén, csütör­tökön délután három óra­kor tartja legközelebbi ülé­sét a városi önkormányzat képviselő-testülete. A vá­rosatyák a többi között a Károlyi Mihály Kereske­delmi Iskola tetőtér-beépí­tésével, a piac csapadékvíz­elvezetésével és a lakáshi­tel-támogatással foglalkoz­nak. PÉNTEKEN R-GO-koncert Augusztus 2-én, pénte­ken este 9 órakor Újszilvá­son a faluházban kétórás R-GO-koncert lesz. Holnap délután Munkásgyűlés az Evigben Az Évig ceglédi leányvállatánál a helyzet — miként az ország nem kevés iparvállalatánál — finoman szólva nem túl rózsás. Ám a tények makacs dolgok, melyekkel szembe kell (kellene) nézni. Csütörtökön délután 14 órától az Évig ceglédi Kismo­torgyár Leányvállalatnál munkásgyűlést tartanak. Re­mélhető, hogy a munkások nem félnek, és nem tesznek lakatot a szájukra. A szakemberként kifogástalan Rá- tóti János igazgató bizonyára nem köntörfalaz, hanem az első félév valódi teljesítményét és a második hat hó­nap korántsem rózsásnak tűnő kilátásait elemzi. CEGLÉDI KjPttöan XXXV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1991. JÜLIUS 31., SZERDA MEGSZÁLLTÁK A MEGGYEST Itt a lengyel légió Albertirsán aggódnak A bűnmegelőzés és -üldö­zés négy településen teen­dője az albertirsai rendőr- állomásnak: a székhelyköz­ségben, Dánszentmiklóson, Ceglédbercelen és Mikebu- dán. A bűnözés növekszik, ezért az irányító Ceglédi Rendőrkapitányság veze­tője javaslatot tett (mégpe­dig tavaly), hogy az eddigi 12 fős rendőrállomás he­lyett 27 tagú szakembergár­dát állítsanak fel. Az aján­latot a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság vezetője elfogadta, és javaslattal to­vábbította a Belügyminisz­tériumba. Az Albertirsán lakók mostanában gyakran ag­gódnak. Ugyanis az idei el­ső félévben 100 százalékkal több bűncselekmény történt a nagyközségben, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. A 249 idei bűntett zöme vagyon ellen elkövetett lopásból és betö­A tavasz jelezte, talán a szokásosnál csapadékosabb évszakok következnek. Ne­hezíti a gazda dolgát, mert többször művelheti a talajt, többször permetezhet, és ál­talában a munkáját jobban kell terveznie. Igaz ugyan, hogy kevesebbet kell öntöz­ni. És ennek homokon na­gyon nagy a jelentősége. A sok víznek a csatorna- tisztító sem örül, sok a du­gulás az átereszeknél, sok a gyom. A kaszát is többször kell levenni a szögről, de ha késve vesszük le, túl so­kat kényszerülünk kalapál­ni, hogy az éles szerszám célt érhessen. Bizony a termetes gyo­mokról van szó, mert sosem ott van a baj, ahol sely­mes fű nő, azt szívesen ki­veszik árendába az embe­rek. Ám ahol rossz fajok díszlenek, a szó szoros ér­telmében, magnak marad­nak. Addig nincs is baj, ha a gyepeket, árokpartokat, parkokat gyomosító fajok kis vagy közepes termetű- ek. De mi lesz a termete­sebb gyomokkal ? Meddig éktelenkednek a városban? Sajnos ilyen is van. A medvetaipfű, az óriás kö­CEGLEDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka* társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 270a. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22­6353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-töl 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. réses lopásból kerekedett ki. A felderítő munkát Mol- dován János főhadnagy, ál­lomásparancsnok elfogad­hatónak mondotta. Ám az sem feledhető, hogy számos ügyben a nyomozás ered­ménytelenül zárul, mely­nek természetesen számos oka van. Az alapvető, hogy a bűncselekmények száma rohamosan növekszik, vi­szont a rendőrség létszáma és technikai felszereltsége lényegében nem változik. A bűncselekmények jel­legét taglalva megállapít­ható, hogy az elkövetők túlnyomó többségben uta­zó, mozgó bűnözők. E je­lenség nehezíti a rendőrök felderítési munkájának ha­tékonyságát. A település te­rületén előszeretettel rabol­nak ki kereskedelmi egysé­geket. Űj fejlemény, hogy a nagyközségben nemrégiben megalakult a Kinizsi önvé­mény vagy a fekete üröm­fű lassan eléri a másfél-két méteres magasságot. Sok­felé már el is érte, szépen vastagodik a törzsük, így ha nem vigyázunk, alkal­masak lesznek számháború­terepnek, vagy kivágva ke­rítésanyagnak. Kár ezt kíméletesen ke­zelni, mert mindig azokban a hónapokban csúfítják leg­jobban a várost, amikor a legtöbb idegen fordul meg nálunk. De nem ez a fő, ha­nem hogy rontja az itt la­kók hangulatát. Nyomasztó érzés benézni a Malomtó- szélre, ahol a csövesek gya­logösvényei vezetnek az égig érő gyomban, vagy a Világszélen, a Büdösér mel­lett. Itt még tűzhely is ta­lálható, vagyis vannak olyan részek a városban, amelyek hasonlítanak a ku- rucvilág vagy éppen az 1849-es szabadságharc utá­ni bujdosók kedvenc gyü­lekezőhelyeihez. Praktikusan csak a mag­evő madarak örülhetnek a kóróknak, mert ősszel és télen — a nagy hóban — lesz élelmük. De akkor mi lesz a látvánnyal, mi lesz a környezetünkkel? Filozofál- gatással semmire sem me­gyünk, ugyanis mindent a fűnyíró gépek nem olda­nak meg. Kell a kasza, mert a katángkórótól a fe­kete ürömfűig csak az éles eszköz adhat gyógyulást a környezetnek. Tudom, fogy­nak a dolgos és értő kezek, de valamit csak kellene tenni. Esős esztendőkben ugyanis tényleg megesz a gyom bennünket! ESDÉ delmi csoport. Ám a kezde­ti „gyermekbetegségtől” nem mentesek, de azért már kezdeményeztek előállításo­kat, és értékes információ­kat hoztak a rendőrök tu­domására. A rendőrség szabálysér­tési tevékenységét mérle­gelve leszűrhető, hogy a feljelentések és a helyszíni bírságok száma fokozatosan emelkedik. Főleg a közleke­dési fegyelem lazulása ag­gasztó. A szabálysértők zö­me gyermek vagy fiatalko­rú. A feljelentéseket és fi­gyelmeztetéseket nem ve­szik figyelembe, mert tud­ják, hogy hatóságilag nem vonhatók felelősségre, a szülők pedig — tisztelet a kivételnek — fittyet hány­nak az intő szóra. A meg­gondolatlan fiatalok első­sorban a segédmotoros ke­rékpárokkal követnek el hajmeresztő mutatványo­kat. Száz szónak is egy a vé­ge: Albertirsán a bűncse­lekmények és szabálysérté­sek száma fokozatosan nö­vekszik, bár a szakemberek azzal vigasztalják magukat, hogy még nem tekinthető bűnügyileg fertőzött terü­letnek. Ám tessék ezt meg­magyarázni annak, akit a Dolina étterem előtt, csak úgy, hirtelen kupán vágnak! (r. i.) Akinek termett már né­hány meggyfája vagy kaj­szibarackfája, tudja, meny­nyire lassan haíad a szüre­telés. Képzelje el az olva­só nyolcszáz hektáron, s eh­hez még vegye hozzá a dánszentmiklósi Micsurin Tsz saját telepítésű almás­kertjeit. Júniustól novem­berig sok-sok szorgalmas kéznek ad munkát ez a ha­talmas terület, mire a cse­resznyétől a szilváig meg az almáig mindent leszed­nek a fákról. BÁTHORI TÁBORÁBAN A Micsurin Tsz boldo­gabb éveiben korszerű tá­bort épített Dánszentmikló­son a vendégmunkások el­szállásolására. Báthori Ist­ván nevét azért írták ki, mert őt a lengyel ifjúság is ismeri és tiszteli, lévén a két nép történetének egy­aránt becsben tartott alak­ja. Ismét itt vannak hát a lengyel diákok. Kubiak Ed­mund táborparancsnok ve­zényletével rohamozzák a fákat a lányok és a fiúk. A sorrendet nem az udvarias­ság diktálja. (Ö, mily bol­dog állapotok!) Hat lányra jut egy fiú ebben a tábor­ban, mivel a téesz a szer­ződéskötéskor szemérmetle­nül kikötötte, hogy neki in­kább az ügyes kezű lányok kellenek. Hát most itt vannak. A kánikula forró délutánján á szorgos társaság néhány tagjának e sorok írója az Gazos csendélet KI korán kel, gazt lel a ceglédi Reggel utcában. A dolog furaságához tartozik, hogy eme állapot éppen egy szol­gáltatóház sarkán tapasztalható (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Gyomosodunk, de nem okosodunk albertirsai strandon adott randevút. A beszélgetés a táborpa­rancsnokkal kezdődött, ö két hónapon át vezényli se­regeit, havi turnusokban háromszáz-háromszáz diá­kot.. Miután agrárközépisko­lások a legtöbben, ez bele­számít a nyári gyakorlat­ba. A megadott napi nor­mát rendszerint túlszár­nyalják, az előző csapatnak 165 százalékos teljesítmé­nye volt. A keresetek a tel­jesítménytől függnek. Az étkezés, szállás fejében le­vont pénzt nem számolva, szorgalom szerint 2000— 10 000 forint körül alakul­hat a havi kereset. Amíg itt vannak, megis­merkednek a magyar embe­rek életével, kultúrájával. A két budapesti kirándulás élményekben gazdagítja őket. Persze a lengyel diá­kok is megpróbálnak vala­mit átadni a maguk kultú­rájából, szokásaiból. Erre főleg a diszkóban és a ma­gyarokkal közös tábortűz­nél van lehetőség. ANASZTAZJA ÉS JACEK Az íratlan szabály, hogy ha jó hangulatú munkát vár a vezetőség, akkor nem szabad tiltani az esti szóra­kozást. Így nap mint nap rendszeresek a diszkók. A toleranciát jelzi, hogy a nagy többségben lengyel résztvevők mezőnyében egy erdélyi magyar kislány nyerte meg a szépségver­senyt. Pedig volt ott egy gyönyörű lengyel leányka is, aki talán csak azért nem kapcsolódott be a vetélke­dőbe, hogy másoknak esélyt adjon a győzelemre. Anasztazja Janas Tar- nowban gimnazista. Pará­nyi bikinije sok szép bar­naságot enged megpillan­tani, Jellegzetesen kedves arc, tiszta tekintet, szavai­ban szerénység. Másodszor jár magyar táborban, ta­valy már volt Budakeszin. Ott szőlőt kötöztek. Mások mondják, szorgalmasan te­szi a dolgát. A pénzzel ta­karékoskodik, hiszen ha ha­zamennek, még szeretne a tengerparton nyaralni. A diszkóban magyar fiúkat is látott, de ő mégis egy föl­dijéhez pártolt, Istenem, milyen kicsi a világ, itt is­merkedett meg egy tarnowi fiatalemberrel, aki készsé­gesen átveszi tőle a szót. Jacek Orszula elektro­technikát tanul, így számá­ra ez a tábor „szabadon vá­lasztott” elfoglaltságot je­lent. Ö az egykori NDK-ban gyűjtött már tábori emléke­ket. Az ottani és a dán­szentmiklósi körülmények között nem lát nagy kü­lönbséget. A lengyel klímá­hoz szokott diáknak a hű­vösebb német éghajlat el­viselhetőbb volt a rekkenő magyar hőséghez képest. NEM A MAMA KEDVENCEI A norma miatt ő sem ber­zenkedett. Pesten az építé­szeti szépségekre figyelt, a páratlan panorámára. Emlé­kezetes volt a dunai hajó- kázás, a Margitsziget, meg a „kávéházak”. Ismerkedés szempontjából neki szép ez a nyár. Oldalán a sudár Anasztazjával vonul el a medence hűst ígérő vize felé. A termelőszövetkezeti szakemberek leginkább a lengyelekkel vannak meg­elégedve. Az egységnyi le­szedett gyümölcsre jutó költség náluk a legalacso­nyabb. Volt olyan csoport, amely megduplázta az elő­írt teljesítményt. Ezt más nációval nem lehet elérni. A titok nyitja az, hogy ezek a gyerekek általában nem a „mama kedvencei”. Az otthoni kis farmokról jöt­tek, ahol mindenféle mun­kával megismerkednek. A törvény pedig előírja, hogy csak az örökölhet földet, akinek megvan a szakmai képzettsége a megművelé­séhez. A fiatalok — mint min­denhol — mindig éhesele A kosztot nem magasztal­ják, de megeszik. Kérdez­vén, mi volt az igazi tábori meglepetés, nem minden irónia nélkül válaszolják: „Amikor egyszer meleg víz jött a csapból”. (tamasi) A kert tulajdonosok öröme Maradt energiájuk A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat (Démász) ceglédi kirendelt­ségén a kánikulai hőség el­lenére sincs uborkaszezon. Igaz, hogy sokan nyári sza­badságukat töltik, ám a többiek igyekeznek megfe­lelni az igényeknek. Zömé­ben új áramfogyasztók be­kapcsolását végzik Ceglé­den, a város környékén, Csemőben és Mikebudán. Elsősorban a hobbikert- tulajdonosok igénye nőtt meg a villamos energia iránt. A szakemberek emel­lett a hagyományos fo­gyasztásmérők kicserélésé­vel is foglalkoznak. Faze­kas István kirendeltség­vezetőtől megtudtuk, hogy az első fél évben Cegléden és környékén mintegy 1800 árammérőórát cseréltek ki. A cég gazdaságos üzemel­tetését egy dolog egyre in­kább hátráltatja: az áram­fogyasztók vagy nem tud­nak, vagy nem óhajtanak fizetni. Az egyre több hát­ralékos sok kellemetlensé­get okoz. De még bírják erővel és idegekkel. Ma­radt energiájuk a hálózati karbantartásra is. Cárion 5

Next

/
Thumbnails
Contents