Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

Ő MONDTA Ungorkodó Se szeri, se száma tisztjeinek, címeinek, ki­tüntetéseinek. Most ép­pen tárcanélküli minisz­ter is, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizott­ság elnöke, akit ilyen minőségében kérdezett a Reform (91/30.). Dr. Pungor Ernő úgy látja, a kutatásoknál a „pénz­hiány óriási tévedés”, a gondok forrása nem ez, hanem az, hogy az érin­tetteknek „nincs elég megvalósítható ideá­juk”. Ami a jövőt ille­tően nem sok jóval biz­tat. Illetve, van azért biztató elem is, hiszen P. E. véleménye szerint „aki azt állítja, hogy eb­ben a kormányban nincs szakértelem, az kérem tisztelettel hazudik”, A riporter persze fel­teszi azt az ungorkodó kérdést is, vajon jelen tisztében mennyi volt a szerepe annak, hogy egy házban lakik P. E. a mi­niszterelnökkel, ám az akadémikus, az Állami Díj birtokosa, a Kilváló Feltaláló cím kétszeres tulajdonosa, az Akadé­miai Aranyérem elnye­rője stb. röviden megad­ja a feleletet azzal, hogy „ez butaság”. Persze azért előfordult, hogy „valakit korábban, úgy­mond haveri alapon ne­veztek ki”, ám örömmel vesszük tudomásul, hogy ez csak korábban volt így, s ma az ilyesmi el­képzelhetetlen. Felhőtlen örömünket csupán egy valami za­varta meg az interjú ol­vasása közben. Az a rész, amikor P. E. azt mondta bizonyos teen­dőkkel kapcsolatban, „ ... meg lehet majd ol­dani úgy, hogy ne minő­sítsünk vissza akadémi­kusokat, egyetemi taná­rokat ...” A miniszter (stb., stb.) úr bizonyára nálunk sokkal jobban tudja, hogy akadémiku­sokat „visszaminősíteni” lehetetlen. Illetve ... Ungorkodó kérdésünk az, ha legutoljára Ráko- siék otromba közbeavat­kozására lehetett meg­tenni azt, amit nem sza­badott volna, akkor most miért látszik kegy­nek az, ami természe­tes?! És ki osztja a ke­gyet? KLIENS Felosztották a foglalkoztatási alapot Az átképzés a nyerő A napokban ülést tartott a Pest Megyei Munkaügyi Tanács, s a résztvevők dön­töttek arról, hogy a harma­dik negyedévre szóló me­gyei foglalkoztatási alapot hogyan osszák fel. A Fog­lalkoztatási Központ, a munkáltatók és a munka- vállalók képviselői 63 és fél millió forint felosztásá­ról határoztak. A listáról kitűnik, hogy elsősorban az átképzéseket, valamint a közhasznú munkákat támo­gatják. Értékelték a munkahely­teremtő beruházások létesí­tésére kiírt pályázatokat is. A bírálók a beérkezettek közül hetet tartottak sike­resnek, s részükre 9,9 millió forintot szavaztak meg. Mint megtudtuk a pályázók között van vállalkozó, kft., tsz és alapítvány is. Nevü­ket egyelőre azonban nem kívánják nyilvánosságra hozni, mert nem tudni ki­vel sikerül szerződést köt­nie a Foglalkoztatási Köz­pontnak. A pályázók ugyan­is a tervezett beruházásuk hoz mindannyian több pénzt igényeltek, s kérdés, hogy a kevesebb forintból is meg tudják-e valósítani a terveiket. A Munkaügyi Tanács új pályázatot is kiírt. A szak­munkásképzés problémái­nak megoldására 25 millió forintot oszthatnak szét. Szakmunkásképző intéze­tek, szakközépiskolák és gimnáziumok — ahol van gyakorlati képzés — pá­lyázhatnak. A milliók sor­sáról szeptember végén döntenek majd, akkor érté­kelik a beérkező anyago­kat. H. É. Meteorológiai mindent mérő Az ország legmagasabb pontján — 1015 méteren — mű­ködik az Országos Meteorológiai Szolgálat Kékesiétől Főállomása. Feladata Kelet-Magyarország 10 állomásá­nak óránkénti adatainak feldolgozása és továbbítása a budapesti központ felé. Az állomás az éghajlati adatokat, csapadék, hőmérséklet, légnyomás, látótávolság, talaj- hőmérséklet, szélirány, hó- és zúzmaravastagság adatait is méri. A csernobili katasztrófa óta a radioaktivitás szennyezettségét is figyelik. Az állomás fontos adatokat továbbít, nélkülük ma már az ipar, a mezőgazdaság, a bányászat, a repülés, a vízügy munkája elképzelhetetlen. Ez a berendezés a zúzmaraképződést méri Türelmetlenségből lekommunistázták őket Nagyobb rohamot vártak Még néhány nap, s megkezdi munkáját a me­gyei kárpótlási hivatal. A zökkenőmentcsebb ügy­intézés érdekében hasznos, ha az érintettek elő­ször a szükséges okiratokat megszerzik a földhi­vatalokból, levéltárakból. Pest megyében kilenc földhivatalban és három kirendeltségen intézik az ügyfelek ügyes-bajos dol­gait. Munkájukat koordi­nálja a Pest Megyei Föld­hivatal, ahová általában már csak a problémásabb ügyek kerülnek. Bölkényi János hivatal­vezető-helyettes elmondta, hogy a kárpótlási törvény elfogadása után tulajdon­képpen nagyobb rohamra számítottak. A vártnál va­lamivel kisebb forgalom annak tudható be, hogy az érintettek közül sokan már egy éve — a földtörvény­tervezet vitájakor — hozzá­láttak az okiratok megszer­zéséhez. Így a helyi földhi­vatalokban már egy év óta megfigyelhető, hogy meg­duplázódott a földtulajdoni lapokat igénylők száma. Csúcsidőszakok természe­tesen akadnak, ilyenek ál­talában az ünnepek körüli napok, amikor a külföldről hazatérők a rokoni látoga­tást összekötik az ügyinté­zéssel. A zsúfoltság, várakozás elkerülése érdekében a me­gyei földhivatalok létszá­mát negyven dolgozóval megerősítették. Elsősorban a nyugdíjas szakembere­ket, a volt tanácsi dolgozó­kat alkalmazzák, olyan munkaerőket, akik értenek a földügyek intézéséhez. Problémás a budaörsi föld­hivatal helyzete, ahova azért nem tudnak kisegítőt felvenni, mert nincs he­lyük, az új dolgozót nem tudnák hová leültetni. Mint megtudtuk, a helyiségprob­léma megoldására tett erő­feszítések egyelőre zátony­ra futottak. Ami jó hír, a hivatalok mindegyike új fénymásoló berendezést ka­pott, s a gyors, modern masinák csatasorba állásá­val már nem kell kézzel ír­Nem vonzó a vendéglő? Ritkán koppén a kalapács Az előprivatizációs tör­vénynek megfelelően a Pest Megyei Vendéglátó­ipari Vállalatnál is meg­kezdődött az üzletek árve­rése. Elsőnek öt bolt került kalapács alá, s mint meg­tudtuk, csak egynek — a pilisvörösvári Tárna étte­remnek — a tulajdonjoga cserélt gazdát; aki alapáron juthatott az étteremhez, nem akadt versenytársa, aki licitált volna. Az érdi Bak- terház falatozóra is volt elő­zetes jelentkezés, de végül- is a pályázó visszalépett, mert nem sikerült megsze­reznie a szükséges hitelt. A vállalat következő ár­verését szeptember elején tartja, s a megmaradt négy üzlet mellett újabb hétre lehet majd ráígérni. Egyelő­re nehéz megjósolni, milyen lesz az érdeklődés. Ügy tű­nik, a fővárosi vendéglátó- helyek iránt nagyobb a harc, bár a szakemberek véleménye az, egy árverés viszonylagos érdektelensé­géből még nem lehet mesz­szemenő következtetéseket levonni. Ami biztos, a Pest Megyei Vendéglátó­ipari Vállalat — az Állami Vagyonügynökséggel foly­tatott egyeztetés alapján — év végéig ötven üzlet tulaj­don-, illetve bérleti jogát kívánja átadni. —i —a ni a tulajdonlapok másola­tait. A földhivatalok munka­társainak véleménye sze­rint az ügyfelek egyelőre türelmesek. A kánikulai nyári napokban azért elő­fordultak kisebb-nagyobb konfliktusok is. Volt, ahol a türelmetlen várakozók le­kommunistázták az ott dol­gozókat, vagy nemes egy­szerűséggel melegebb ég­hajlatra küldték őket. Sze­rencsére inkább az effajta magatartás számított kivé­telnek. Az ügyfelek türel­mére várhatóan ezután is szükség lesz, s az sem ár­tana, ha az érdekeltek elő­ször a családi irattárban kutatnának, s valamiféle régi.írásos adatot, helyraj­zi számot szereznének a keresett földdarabról. Ugyanis nagyon nehéz úgy tulajdonlapot szerezni, ha valaki csak annyit tud, hogy valahol a falu határá­ban volt két hold földjük. Az egyszerűbb esetekben rövid várakozás után meg­kapható a kért tulajdonlap, a problémásabb helyzetek­ben viszont előfordulhat, hogy 1-2 hetet várni kell. Ilyenkor az ügyfél postán kapja meg a nyomtatványt, vagy később kell bemennie a hivatalba. A legnagyobb a forgalom a tapasztalatok szerint a budaörsi, szentendrei és ráckevei hivatalokban, s ahogy haladunk az alföldi területek felé, egyre keve­sebb az érdeklődő. Hiába, a Duna-parti telkek érté­kesebbek, s errefelé a kisebb földtulajdon után is érdeklődnek. Bár a törvény kárpótlásról szól, úgy tű­nik, sokan reménykednek abban, hogy a régi földjü­ket kaphatják vissza. (hargitai) K ertekalja állomás nem a világ közepe. Vi­szont megáll ott a vi­cinális. Mert az a dolga, hogy mindenkit elvigyen a környékről Pestre, este meg hazahozza őket. Ker- tekalján nem randevúznak az expresszek, de van épü­lete, azon nagy betűkkel a megálló neve, sőt pénztár is, s megáll itt a helyi­érdekű. Szóval, Kertekalja állomás hivatalos, legális vasúti megálló. Kedden reggel is meg­állt a hajnali zötyögős, s fölszálltak a bejárók. A szerencsések, a bérletesek nyugodtan, a többiek, ezen esetben egy fiatalember, kissé méltatlankodva. A hivatalos állomáson, amely a menetrendben is szente­sítve van, általában nem le­het reggelenként jegyet kapni, mert a kis állomás pénztára menetrend szerint zárva van. Most is. Ez a bérleteseknek már szintén föltűnt. Mert ha egy ál­lomás nem a világ közepe, akkor ugyan az expressz- nek csak integethetnek, cserébe viszont ismerik a pénztárost. Nos, Kertekalja pénztárosát nem ismerik. Vakvágány Törzsutasok esküsznek rá, hogy még nem is látták so­ha. Pedig lennie kell. Egy menetrendszerű vonathoz egy menetrendszerű állo­máson menetrendszerűen jár a pénztár. Nem egy számítógépes, frinces-fran- cos, automatizált, csilingelő csodamicsoda, hiszen Ker­tekalja nem világváros. De egy morcos, borostás, oly­kor talán borvirágos Lajos, elkelne erre a kis állomás­ra is. Egy mindenki Lalija, aki kiadja a jegyeket, ha éppen jön a vonat. De Ker- tekalján senki nem adja ki a jegyeket, ha pedig jön a vonat, a pénztárat még be is zárják. A menetrendszerű jára­ton pedig tudja ezt a me­netrendszerű kalauz. Jön is menetrendszerűen, Ker- tekaljától Vecsésig menet­rendszerűen megcsípi a jegy nélkül utazókat. És menet­rendszerűen kasszíroz. Bün­tetéssel, dorongolással, s kellő üzleti érzékkel. Vál­lalkozó szellemű üzleti ér­zéke abban nyilvánul meg — mint a keddi kalauzé is például —, hogy két állo­mással élőbbről, Hosszúbe- regtől számolja a pótje­gyet. Mert ugye az drágább. Ha nyolc forinttal, ha ti­zenkettővel, az is tiszta nyereség szegény kenyér­adó gazdájának. És örüljön a potyautas, ha ennyivel megússza. A keddi bliccelő azonban nem így gondolta. A fia­talember jegyet akart ven­ni Kertekalján, mert ott szállt föl. Pénztár zárva. Sebaj, jött rögtön a kalauz, kérte tőle. Az mondta, Hosszúbereg. A bliccelő mondta, Kertekalja. Kalauz mondta, szálljon le. Fiatal­ember mondta, eszibe sincs. Addig-addig, míg a kalauz megállította a me­netrendszerű vonatot, Ve- csésen. Megakasztotta a rendet, megállította az időt, bajszát akasztotta a világ rendjére. Egyenruhája volt, hatalma hozzá. Jegyet nem ad, csak Hosszúberegtől. A fiatalember civil volt, ál­lampolgár, hatalom nélkül, tömegközlekedésnek kiszol­gáltatva. És azt mondta, nem fizet többletet. Negyed órát állt a me­netrendszerű. Az emberek, a bérletesek zúgolódtak. A menetrend csatlakozik a munkaidőhöz. És különben is. Többen együtt szálltak föl a fiatalemberrel a Ker­tekalján. Tanúskodtak. Mondták a kalauznak, száll­jon le ő. Az egyenruhás le is szállt, hozta a nagydarab palacsintás embert, meg a nem kisebb állomásfőnököt. Állampolgár meggyőződött róla, hogy okosabb, ha fizet. Hosszúberegtől akár, mert izmos hivatal ellen nem célszerű az apelláta. A vonat végül engedélyt kapott az indulásra, s nem is késtek csak öt-tíz per­cet a munkájukba viciná­lissal bejárók. C sak húsz kilométer Ker­tekalja Pesttől. Nem a világ közepe. És nem is lesz, mert időben mesz- szebb van, mint ha egy mongol vakvágány lenne előtte. J- a. Rádiótelefont a vállalkozóknak is! A jövő század hírközlése B alatonvilágoson tegnap ünnepélyesen megnyitották a magyar—amerikai Westel Rádiótelefon Kft. tizenhete­dik magyarországi irodá­ját. A US West és a Ma­gyar Távközlési Vállalat közös vállalata, a Westel ez év végéig további 31 bázissal kívánja bővíteni rádiótelefon-szolgáltatását Bécs, Győr és Miskolc irá­nyában. A telekommuniká­ciós cég tavaly csaknem tízmillió, idén viszont már több mint harmincmillió dollárt fektet ebbe az üz­letbe, amely a vezetékes te­lefon mellett kiegészítés­képpen terjeszti el hazánk­ban is a jövő század hír­közlésének egyik legmo­dernebb formáját, a rádió- telefont. Pest megye azért fontos a Westel számára, mert a Balaton és Miskolc felé bő­vülő hálózata ezeket a te­rületeket is érinti. A ta­valy októberben kezdődött tervszerű telepítés és bá­ziskiépítés nyomán eddig Budapesten és környékén együttesen csaknem ötezer celluláris, hordozható, ve­zeték nélküli telefont adott el és kapcsolt be szolgál­tatói hálózatába a Westel. Sugár András, a Westel vezérigazgatója szerint a celluláris rádiótelefonok hazai bevezetése mérföldkő a magyar telekommuniká­ció történetében is, ugyanis ez a fajta telefon a hagyo­mányoshoz képest egy egész sor előnnyel jár a telefo­náló számára. A celluláris telefonok behozatala azért is jelentős hazánknak, mert — az US West közremű­ködése révén — egyúttal a Cocom-lista korábbi felol­dásának gyakorlati megva­lósítását is jelenti. A Westel vezérigazgatója kiemelte, hogy Pest megyé­ben nemcsak az üzletembe­reknek és az egészségügyi intézményeknek ajánlható ilyen telefon, hanem a né­pes vállalkozói rétegnek is. A különböző nagyságú ké­szülékek gépkocsiba sze­relve, hordozható üzem­módban és rögzítve is használhatók, ezenkívül olyan egyedi szolgáltatá­sokra alkalmasak, mint például a hívásvárakozta­tás, a hívásirányítás és a háromoldalú, úgynevezett konferenciakapcsolás, ami azt jelenti, hogy három személy is beszélhet egy­mással egyazon időben. A hívásvárakoztatás lényege, hogy a készülék telefon- beszélgetés közben észleli a beérkező hívást, és lehe­tővé teszi, hogy azt a be­szélgetés befejezése után fogadja a beszélő. A hívás- irányítás pedig azt jelen­ti, hogy a beérkező híváso­kat a rendszer átirányítja egy előre megadott telefon­számra. —kk— hírlap 3

Next

/
Thumbnails
Contents