Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-03 / 154. szám
Pomázi pápa váró pályázat Kötetben és tárlaton Postabontás VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, FF.: 311 -1446 Pomázon a polgármesteri hivatal, a művelődési ház és könyvtár, a családi iroda, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezete, nemzetközi fotópályázatot hirdetett meg. — A magyarországi pápalátogatás eseményeihez kívánunk kapcsolódni ezzel a pályázattal — tájékoztatott Farkas András, a családi iroda vezetője. — A fotóművészet segítségével szeretnénk láttatni, meg- örkíttetni az előkészületeket, a keresztény közösséÓ ÍRTA KÖRLET Hétről hétre, mint legutóbb is (91/26.), nagy élvezettel olvassuk a Magyar Fórumban Csurka István Helyszíni közvetítéseit. A hazai sajtó bőséges választékot kínáló étlapján is különleges csemegék ezek az írások, tartalmilag éppúgy, mint szakmai értéküket tekintve. Ez a legutóbbi sem kivétel, csemege a javából, ráadásul házunk tájáról, a médiáról, a televízióról, a rádióról is szól. Mi ugyan senkit nem neveznénk „élcsa- hosnak”, mint teszi ezt Cs. I. három kollégával kapcsolatban, ám nyilvánvaló, a mesterszakácsok rangját különleges íz- és zamatteremtő képességük adja. Pontosan ez a mesterekkel szemben érzett tisztelet akasztotta meg a tekintetünket akkor, amikor az író-közíró-képviselő- nek ahhoz a mondatához értünk, hogy „A kinevezett elnökökben az MDF megbízott ugyan ... részéről a választási győzelem után mégis lemondás volt pusztán az a tény is, hogy nem a saját körletéből nevezett ki valakit." A lemondást a rádió, illetve a televízió elnöki posztjának betöltéséről, mint „saját körletből’’ megoldható feladatról, nem lehet eléggé értékelni. Hiszen bizonyára voltak ön- és közjelöltek, pártkedveltek ezekre a tisztségekre a körletben ... Igen, pusztán ez a körlet szócska, ez a meglehetősen szűk körben használatos főnév akasztotta meg a tekintetünket olvasás közben. Ez a katonai szaknyelvből származó kifejezés ugyanis a katonás szervezettséget (körletrend, körletparancsnok, körletszemle stb.) juttatja eszünkbe. Főként akkor, ha saját az a körlet, ahonnét nem gond bárhová bárkit kinevezni, hiszen alkalmassága kétségtelen. Ott van a saját körletben. S oda megy, ahová küldik. Pontosabban, ahová kinevezik. KLIENS 4 gek, gyülekezetek — és általában az emberek — várakozását. Természetesen a látogatás rendezvényei, eseményei úgyszintén témái lehetnek a pályázatnak. — Miért éppen a fényképezéshez folyamodtak? — A fotózás művészet és egyben dokumentum is. A fotós társadalom nehezebb helyzetbe került napjainkban hazánkban, kevesebb lehetőségük van publikálásra, hiszen megszűnt szakfolyóiratuk. Reméljük, hogy ez a pályázat megmozdítja őket. Kezdeményezésük megértésre és támogatásra talált dr. Pas- kai László bíboros, esztergomi érseknél is, aki védnökséget vállalt a páb'ázat fölött. — Hány díjat adnak ki? — A fődíj húszezer forint, az első díj pedig tizenötezer. A két második helyezett tíz-tíz ezer, a háHatodik alkalommal rendezik meg az idén' Visegrá- don, a palotajátókok keretében a Toldi Miklós-vá- lasztást. Július 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik az elődöntő, vasárnap pedig a döntőre kerül sor. Tizenöt nevezés érkezett eddig Sezntendrére, a művelődési központba. Pest megyéből csupán egyetlen vállalkozó akadt. Kismarosról Krebsz György érez magában annyi erőt, hogy megküzdjön a többi jelölttel, akiknek a félmázsás malomkövet kell elhajítaniuk, s a három méteres rúddal Buda felé mutatni az utat. Érdekesen alakultak az eddigi versenyek adatai. Míg 1968-ban 320 cm és 52 másodperc hozta meg a győzelmet, az azt követő esztendőkben emelkedett a mérce: 1987-ben 351 cm-re, 88-ban pedig 419-re repült a nagy kő. A rudat 81, illetve 130 másodpercig siKözel ezer magyar német került Wertheimbe és környékére a kitelepítések során. Legtöbbjük Szentendréről és vidékéről űzetett el, ma is összetartanak és hazajárnak. A két város között testvérkapcsolat alakult ki. Így jöhetett létre az a kiállítás, amely július 7-én délelőtt 11 órakor nyílik a Szentendrei Képtárban. A régi kereskedőházakból lett múzeum napjainkban már nem is olyan szokatlan anyagnak ad helyet. Egy részt azok a néprajzi-tárgyi emlékek töltenek ki, amelyeket a kitelepítettek ki tudtak vinni magukkal. Szerény személyes csomagjaikban csak rom harmadik pedig öt-öt ezer forintot kap. A pályázatra egyébként maximum öt, fekete-fehér és ugyanennyi színes képpel lehet benevezni. A méretük nem lehet kisebb 30X40- esnél, ezen belül azonban lehet egy sorozat, amely legfeljebb hat képből áll. A beküldési határidő október 31. Cím: Nagyközségi Polgármesteri Hivatal, Pomáz 2013. — Mi történik a beküldött anyaggal? — A legszínvonalasabb alkotásokból december 20-án kiállítás nyílik a művelődési házban. Tárgyaltunk már egy kiadóval, mert terveink között szerepel a műveket egy albumban kiadni. Az anyagot egyébként szeretnénk vándoroltatok s az ország különböző tájain bemutatni. Mindehhez azonban még támogatókat keresünk. V. A. került megtartania a legerősebb Toldi-jelöltoek. Volt olyan év — az 1989- es —, amikor két Toldii; köszönthettek a nézők. Lósk-a Sándor azóta megkapta az örökös Toldi címet, Fekete László pedig a múlt évben másodízben lett első. A mostani vetélkedő ezért kettejük küzdelmével kezdődik, ez azonban afféle barátságos mérkőzés lesz. Természetesen az idei rendezvény is együtt jár a korabeli ceremóniával. A középkori Magyarország fővárosában a palotába tartó kosztümös felvonulás köszönti az uralkodókat Mátyás királyt és Beatrix királynét. Nem maradnak el a lovagi játékok sem. Délután a középkori bajvívók mérik össze erejüket a Salamon-torony- ban, ahol az ostromgépeket is bemutatják. Este 8- kor reneszánsz lakoma lesz, s teljes napig tart a reneszánsz vásár. apró dísztárgyak fértek el. Ezek ma a wertheimi Történeti Múzeum tulajdonát képezik. Kinti életük során azonban továbbra is a hazai hagyományokat követték. Elkészítették, megfaragták azokat a tárgyakat, amelyeket mindennapjaikon használtak. Ezeknek egyik darabja az a vizespad, amely szintén látható a tárlaton. A szülőföldhöz való kötődés bizonyítékai azok a fotók, amelyek a távozás tragikus pillanatait örökítik meg. Mindezek mellé kerültek a, plakátok, felhívások, rendeletek, térképek és adatok, amelyek a történelmi tényeket dokumentálják, A döbbenetét Ugyein miért ne legyen A Dabasi Hírlap június 21-í számában örömmel olvastam a „Két hír Űjhar- tyánból” című cikket. Kezdeti örömöm azonban gyorsan elszállt a csipkelődő hang miatt. Mert Űjhartyán az itt élő, szorgalmas embereknek köszönhetően a jómódú települések közé tartozik. Így aztán miért ne engedhetné meg magának, hogy saját címere és zászlója legyen? Ez azonban a cikkíró állításával szemben csak szándék, s a tervezésre eddig senki sem kapott megbízást. A cikk második felében, egy, a környéken méltán népszerű zenekarról esett szó. A Cikkíró rendhagyónak minősítette, hogy egy kistelepülésnek olyan zenekara van, amely külföldi túrákra „járkál”. Igen, ez a zenekar szó szerint külföldi túrákra járkál, ugyanis kétszer volt már Salzburgban, s az idén júniusban egy neves zenekar meghívásának eleget téve Habilsbadiban lépett fel. Valóban „rangos" zenekar ez, hiszen évek óta nemcsak Németországban, hanem a budapesti svábbálokon is sikerrel szerepel. Nem szólva a Szekszárdon megrendezett országos fúvószenei találkozón elért kimagasló eredményéről. A németországi fellépések sikerét pedig nem messzire szakadt új hártyán iaknak köszönheti — a meghívók között ugyanis eddig sajnos ilyen nem akadt. Talán ha nagyobb a körültekintés — kevesebb az olvasó mérgeNév és cím A szerkesztőségben ígéret A Pest Megyei Hírlap 1989. november elsejei számában a Postabontás rovatban „Futóverseny a peronon" cím alatt tettem szóvá, hogy a verőcei vasútállomás az 1974-es korszerűsítések idején hiába kacsák fokozzák azok a kiadványok, monográfiák, amelyeket már odakint állítottak össze a magyar németeknek. A képtár öt termét tölti be a kiállítás anyaga. Soós Sándor néprajzos és Schleininger Tamás történész — a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága muzeológusai — rendezték a tárlatot, amelynek nagyobb részét a néprajzi-tárgyi kultúra emlékei adják. Szentképek, hímzett térítők. falvédők tanúskodnak szomorú emberi sorsokról. őriznek tragédiákat. amelyekről, most már szólhatunk. Jóllehet bármilyen néprajzi témájú tárlat nyílt Szentendrén^ pott a „földszinten” korszerű személyi várótermet, ha a peronszakaszon a várakozók feje felett nincs „fedél". Erre az írásomra akkor a MÁV illetékesei a lap útján válaszoltak. Gyors megoldást nem ígértek, csak azt, később lehetőséget és módot találnak rá. Azóta húsz hónap telt el — nem kis idő — de a MÁV illetékesei betartották ígéretüket, szavukat. Az idén júniusban az említett „peronszakaszon” — ami a földszinti várótól elég távol esik — legnagyobb meglepetésünkre s örömünkre két kis várakozóhelyet „telepítettek". Alkalmasakat arra, hogy az időjárás viszontagságai elől védett helyen várakozzon az utas. Ezek a váróhelyek létükkel bizonyítják, hogy nehéz gazdasági körülményei ellenére is a MÁV igyekszik az utasokért tenni. Id. Verőcei Béla Verőce Budakeszi képeslap A régi rendszer utcanévvel ajándékozta meg azt a házat, ahol nyáridőben Erkel Ferenc alkotott. A pártállam lebontása után márványtáblával jelölték meg a valamikori nyári lakot. Túl ezen a helybéliek az évfordulót koszorúzással ünnepük meg. Az elmúlt hetekben az emléktábla alatt elhelyezett három márványszöget barbárok letörték, tönkretették. Az emlékhely koszorúszögeinek eltávolítása büszkeségünk megté- pázása... A Fő utcai 11-es számú óvodából az őslakók és a betelepültek örömére „gyerekkertet” (Kindergartent) létesítettek. Mert minél több nyelvet ismer, beszél az ember, minél több nyelven képes magát megértetni — annál többet ér. A Fő utcai ház homlokzatán az intézmény táblája díszeleg. Van, kinek fel sem tűnik, hibásan írták ki a község nevét: ugyanis Budakeszi — Wudigess végéről az egyik „s” betű lemaradt. Márpedig a helyesírásra minden nyelv kényes — így eddig sem feledkeztek rneg a nemzetiségekről. Aki végigjárja a termeket, úgy érzi, kell legyen folytatása a megemlékezésnek. A múzeumi igazgatóság ezt a kiállított, anyagot katalógusban is kiadja. Ebben helyet kapott két tanulmány is, az egyik néprajzi témájú, a másik a kitelepítésekről szól. Hogy az egysorsúak menynyire egymásra találtak, azt igazolja e rendezvény. Egy kisteremnyi anyag Wertheimből érkezett. Egy másik — a megyei múzeum friss szerzeménye: a századfordulón készült pomázi hálószoba-berendezés — a dunabogdányiak jóvoltából lehetett teljes. Onnan küldték a szobához a kiegészítőket. függönyöket, térítőkét. Szintén egy termet töltenek be azok a festett bútorok, amelyeket Pest megyében csak a Biator- bágy és Zsámbék környékén használtak. A megnyitón a kulturális hagyományok elevenednek fel. Pilisborosjenői és solymári nemzetiségi együttesek adnak műsort. (véna es) • t, t * *. f *m a német is. Éppen ezért nem ártana az elspórolt „s” betűt pótolni. Padányi Lajos Budakeszi Bitumenes út A dunakeszi állomáson új, piros padokat helyeztek el a várakozó utasoknak. A Gyógyszerkutató Intézetig a vasút mellett jó, bitumenes út vezet. Azt hallom, hogy a nyáron Üjpest felé a rossz, megrongálódott út helyén, bitumenszőnyeg lesz. Ami viszont elgondolkodtat: itt a nyár, de a kivitelezéshez az útépítők még nem láttak hozzá. Jó lenne, ha csak a hídig, de elkészülne az az ötszáz méteres szakasz! Solymosi László Dunakeszi ★ Solymosi László nemcsak szorgalmas olvasónk, hanem egyike azoknak, akik a jó és rossz hírekkel egyaránt „kopogtatnak” szerkesztőségünk ajtaján. Mégpedig 1961. augusztus 5-e óta, tehát immár lassan harmine éve, hogy jelentkezik Írásaival. Pontosságára, korrektségére. híradásainak frissességére mindig számíthattunk. S számítunk is szívünk szerint még vagy ötven éven át. Hithez, a toll- forgatáshoz erőt, türelmet, munkabírást kívánunk. Lakai alatt Június 18-án, a keddi hetipiacra virágot venni indultam. Kerékpáromat a piac főbejáratánál lévő nyitott vaskapu bal oldalához támasztottam. Forgalmat nem akadályoztam, tiltó tábla sem volt sehol. A kapu nyitott jobb oldalához ugyancsak biciklik támaszkodtak. A virágot meg- véve meglepődve tapasztaltam: a kerékpárom vastag lánccal a kapuhoz van lakatolva. Egy járókelő mondta meg, hogy az aiig használt, tizenkétezer forintos kerékpáromat — a többit nem! — a helypénz- beszedő Ecseri Ferenc zárta le. Megkerestem, s kértem, vegye le kerékpáromról a láncot. A válasz: „majd, ha ráérek”. Fél órát várakoztatott, a kerékpár maradt a helyén, de megajánlotta, hogy a „számat is lelakatolja". A fiam is szólt a hely- pénzszedőnek, de az csak ráförmedt, s nem vette le a lakatot a kerékpáromról. Csak húsz perccel később, a lánc szétfeszítése árán jutottam jogos tulajdonomhoz. Szerdán délután félfogadáskor panaszt tettem Ecseri Ferenc ellen a kereskedelmi osztályon. Szembesítést kértem. Pénteken meg is történt, Ecseri Ferenc az egészből csak a „kerékpár lezárását s a szám lelakato- lására” tett kijelentését ismerte el. Viszont főnöke helyeselte eljárását! Az mór csak ráadás, hogy a vita hevében többször közbeszóltam: „nem igaz, amit a helypénzszedő állít” — erre kiutasítottak. Kérdéseim: ha hivatalból járt el a pénzbeszedő, akkor miért nem bírságoltak meg? Ha főnöke szerint helyesen járt el, akkor miért csak erre az egy kerékpárra került lakat? Ha magánemberként járt el, akkor nem kívánom részletezni, mire gondolok. A lezajlott események alapján biztos: az a bizonyos lánc a főbejárati kapu lánca, s lakatja nem a kerékpárok helyhez kötésének eszköze. Csak sajnálatos, hogy főnöke az önkényes eljárást helyeselte. Özv. Ozsvát Mihályné Cegléd Reneszánsz vásár Visegrádon Tizenöt Toldi-jelölt Mit vittek magukkal a kitelepítéskor? Hazatért tárgyak bemutatója
