Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
MONO RI XXXIII. ÉVFOLYAM, 173. SZÄM 1991. JCLIU3 23., CSÜTÖRTÖK Júliái is a strandon Vidám nap ígérete Egy éve, hogy életre hívták Gyomron — illetve megalapították — a Kontra című közéleti lapot, amely havonta egyszer a Biofarmer Kft. gondozásában jelenik meg. A jubileum alkalmából a szerkesztőség — természetesen a kft. támogatásával — július 27-én, szombaton egész napos, vidám juliálist rém- - dez Gyomron a strand környékén. illetve a sportpályán. Már a hétvégi program jelmondata is csábító lehet ■ mindenki számára: „Töltsön egy vidám napot, hagy- ■ jón otthon csapot-papot!” Délelőtt csalá-di és gyermekprogramok várják a kicsiket és nagyokat. Megrendezik a Kontra Tour kerékpárversenyt, nyeregbe szállnak az azóta már Pró és Kontra című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjai is. A humoros vetélkedők után megválasztják „Gyömrö szépé”-1, SZOMBATON Kiránduld s mindenki szavazhat arra is: ki a legnépszerűbb ember a nagyközségben? Délután is sok érdekes program várja a résztvevőket. A szerkesztő-olvasó találkozó után, szabad a vásár, a mikrofonba mindenki elmondhatja mindenről a véleményét. A nyílt fórumra várják a helyi önkormányzat képviselőit is, akik válaszolnak a feltett kérdésekre. Ezután népszerű fővárosi humoristák szórakoztatják a közönséget a pódiumon. Este fél 10-kor a sportpályán az R-GO popegyüttes hangversenyére kerül sor, természetesen Szikora Robival a főszerepben. Utána tavibál lesz a stran dón — táncversennyel egybekötve. A szombati egész napos — éjszakába nyúló programra a rendezők szeretettel várnak minden gyömrői polgárt, Most már csak az kell, hogy az időjárás is kegyes legyen a szervezőkhöz. (Gér) s A vasutas nyugdíjasok monori csoportja július 27-én, szombaton kirándulást szervez Balatonfüred— Tihany—Siófok útvonalra. A kirándulók reggel a 8 óra 32 perces vonattal indulnak Monorról, Balaton- füredről busszal utaznak Tihanyba, ezt követi az egyórás hajókázás — átszelve a magyar tengert — Siófokra. Visszaindulás 16 órakor, megérkezés Monorra 18 óra 35 perckor. Nézi a gyerek a diny- nyét a zöldséges pultján. Résnyire összehúzott szemekkel nézi. Töpreng. Jó lenne megvenni. Emlékszik rá — mert rövidke ugyan eddigi élete, de emlékei már neki is tannak —, hogy volt idő, amikor direkt azért vittek a hálószatyrot a piacra, hogy a jó nagy piros bélű görögdinnyét abban vihessék haza. Kopogtatták, megUkcl- tették, cipelték boldogan. Mama az úton megengedte, hogy kiemelje és elmajszolja a hengerként kikanyarított falatot a lékből. Hogyhogy most meg szeletekben árulják a dinnyét? Ki van írva: negyvenhat forint kilója. A gyerek számol. Ha egy dinnye mondjuk négy- kilós, az akkor annyi mint... És már megérti, miért van eleve feldarabolva a szépséges sok dinnye a zöldséges asztálnál. Nézi a dinnyéket egy idős asszony is. Ű is emlékezik. Félhangosan. — Apám annak idején egy fillérért vette darabját. Egész kocsival vitetett haza. A disznóklcal etettük. Kiválogattuk a javát, az meg puha kenyérrel a mi ebédünk volt. Egyszer a Búzás gyerek hozott ajándékba egyet. Akkora volt, hogy a nagy mosófazékba kellett berakni, hűteni... Nézzük a dinnyét. Nemsokára Lőrinc napja lesz. Amikortól fogva állítólag a dinnye már nem az igazi. De addig meg se tudjuk venni. Sokan. A banánt 78 forintért adja a zöldséges. Forró nyár van, magyar nyár. Veszünk fél kiló banánt. — ez Két félidő (II.) Megmarad az MSE... A 90 esztendős Monori Sportegyesület belső életét terhelő feszültségekről, ellentétekről, s elsősorban a labdarúgó-szakosztály és az egyesületi elnök kapcsolatáról esett legutóbb szó azon a rendkívüli elnökségi ülésen, amiről lapunk tegnapi számában már tudósítottunk. Az elnök részéről dr. Genzwein Ferenc vezető edzőt is érték vádak. Többek között például, hogy illúziókat keltett a magasabb osztályba történő feljutás célul tűzésével, s hogy ennek érdekében túl sok idegenlégióst játszatott a helybeli tehetséges labdarúgók helyett. — Mi volt itt akkor, mikor idejöttem, s mi van most? — kérdezte indulatoktól sem mentes hozzászólásában dr. Genzwein Ferenc. — Egy viszonylag gyenge csapatot örököltem, amelyik kiesési problémákkal kínlódott, nézők alig lézengtek a pályán. S ugyanez a csapat — igaz, erősítések után — az idény utolsó meccsének 20. percéig még bajnokjelölt volt... Én ide nem harcolni jöttem, hanem valami jót csinálni: a csapatnak és a szurkolóknak is. Ha az a helyzet, hogy az elnök nem szereti a futballt, akkor hogyan 6 AMríao látnám biztosítottnak a fennmaradásunk, a továbblépésünk. Odáig jutottunk, hogy a húsz játékos valóban azt mondta, az eddigi utat szerintük is csak önállóan, mondjuk futball- klubként lehet folytatni. Ne haragudjanak, de "testületek nem tudnak élsportot csinálni. Ahhoz élsportolók kellenek. Azért kellett hozni néhány olyan játékost, aki tartást ad a csapatnak, s már a neve is vonzza a fiatalokat és a nézőket. Egyébként, ha egyazon posztra két azonos képességű jelölt akadt, mindig a monoriakat játszattam ... A régi szinthez én itt nem kellenék, de mégsem az a célom — bár megkerestek —, hogy elmenjek. A csapat jövőjét hosszú távra és felelősséggel terveztem meg. De önállóság nélkül nincs továbblépés — mondta többek között dr. Genzwein Ferenc. A vitában természetesen még mások — Fejes Károly labdarúgó-szakosztály vezető-helyettes, Zátrok Károly, a kosárlabdázók edzője, Horváth Ferenc, dr. Varga János, Tóth János, id. Ha- ness László — is hozzászóltak. s tulajdonképpen egy közös alaphangja volt mindegyikük mondandójának: a feszültségek, ellentétek feloldhatók, s az egyesület egysége érdekében lehetőséget kell találni a kompromisszumokra. Ezután következett egy hosszúra nyúlt szünet, aminek a vége felé remélni lehetett, hogy a közben lezajlott egyezkedések, megbeszélések talán eredményhez vezetnek. S valóban, a szünet utáni első felszólaló, Tóth László gazdasági vezető egy megállapodás pontjait ismertette. Eszerint: az MSE labdarúgó-szakösztá- lya megkapja a polgármesteri hivataltól befolyó támogatás 65 százalékát, s A Dunába lőni? A fiatalasszony azt mondja, ő tudja a megoldást. Ezeket ki kellene hajlani a Dunához, aztán sorra belelődözni őket. Persze, ezt a végső elkeseredettség mondatja vele, de mégiscsak megértem. Végül is ő maga már eljutott oda, hogy az öngyilkosságra gondoljon. S a lassú és alapos kínzatás, amiben része van, az indulatoknak olyan fokára juttatta, ahol a . másiknak gyors Dunába lövetést óhajtani még viszonylag humánus kívánság. Elvégre gondolhatna kerékbetörésre, felnégyelésre is . . . Amíg mindez az elképzelés felső emeletén marad, nincs is baj. A baj ott van, hogy azon a szinten, ahol az emberi, etikai normákhoz igazított megoldásnak kellene megtörténnie, nem történik semmi. Ebben az esetiben — és a hozzá hasonló számtalanban — vakon nőpárti vagyok. Jó, rendben, az eredendő bűn mellett még ránk lehet fogni, hogy rosz- szúl választunk. Elhisszük például a nagyivónak, a gyakorta poharazgatónak, a társas életet kizárólag a kocsmában gyakorlónak, hogy a kedvünkért meg fog változni. És életközösségre lépünk vele. S ezzel olyan végzetes hibát követünk el, ami egykettőre a kénköves poklot teremti körénk. Ami büntetésként a rossz választásért egy időre még tán el is fogadható. Az azonban már nem, hogy földi törvényeink és rendelkezéseink szormt ebből a pokolból ép bőrrel nincs szabadulás. — Amikor összekerültünk, még nem is ivott — mondja a fiatalasszony. — Vagy titkolta. Soha nem éreztem rajta az ital szagát. Az első házasságom is amiatt ment tönkre, hogy a férjem mértéktelenül ivott, és én már úgy undorodtam a szesznek még a szagától is, hogy majd rosszul lettem, ha a munlcahelyemen valakin megéreztem. Mégis megjártam másodjára is. Közösen kezdtünk építkezni. Félig volt csak kész a ház, amikor az élettársamat elbocsátották■ Az már az italozása miatt történt. Ennél a pontnál persze meg lehetne állni, és bon- co’gatni'az okokat. Hogy miért kezd valaki erősen inni, és miért jut el az alkoholizmusig. Nálunk ez mindig utólag történik, amikor már beszélhetünk akár a veszett fejsze nyeléről is. Holott akkor, abban az első periódusban lenne szükség orvosra, pszichiáterre, családsegítőre, beavatkozásra. Ez szinte soha nem történik meg. A munkahelyi kirúgatás is csak esetleges. A mértéktelen ivászattal a környezet toleráns. Megbocsátó. Hiszen „mindenki iszik”. — Három hónapig külön éltünk, aztán megpróbáltuk elölről, hiszen épült a ház, sok volt a kölcsönünk, s van egy négyéves közös kisfiúnk is. De nem tartott sokáig. Összerugdosott az utcán, a gyereket megemelte, a falhoz akarta csapni ■.. Nem, azt nem lehet elmondani, min mentünk keresztül. Megverte még anyámat is, aki a segítségünkre sietett volna. Ha ivott, tombolt és-őrjöngött, ütött még azért is, ha kocsmába hívott és én nem akartam menni... Januárban a körzeti orvosunk segítségével kórházba került. Akkor már gijógyszerezett is. A kórházban megpróbálták rábeszélni. hogy vesse alá magát önkéntes elvonókúrának, de nem egyezett bele. Azt mondta, ő magától is le tud szokni, ha a kar. Alkoholistának azonban pusztán angyali sugallatra ez nemigen szokott sikerülni. így kényszerült az asz- szony két gyerekkel albérletbe. Legszükségesebb holmijaikat is csak rendőri segédlettel tudták magukkal vinni. A „családfő” maradt a közös házban egyedül. Munkahelye nincs. De mert inni muszáj, eladogatja, amit lehet. A még beépítetlen téglát, a csempét, a magnót, a biciklit. Az OTP-t természetesen nem fizeti. Nem tud fizetni az asszony sem — az albérlet havi négyezer forintos díja és a villany- számla mellett arra már végképp nem futja. Az OTP egyelőre türelmes, nem tilt a kezesektől. De meddig? A csonka család albérlete is „titkos”. — Ha megtudná, hol lakunk, mindennap ránk verné az ajtót.. . Ezen a ponton már mindenképpen be kellene avatkoznia a hatóságnak. Az asszony próbálkozik segítséget kérni, ahonnan csak lehet. A férfi azonban a hivatalos értesítéseket át sem veszh Teheti, büntetlenül. A bíróságon — ahol a jegyzőkönyvet soron kívül felvették ugyan — csak annyit ígérnek, hogy majd. Maid történik valami, persze. De abba minimum 10-11 hónap beletelik. Ha nem több. Kényszerelvonóra sem lehet úgy ripsz-ropsz elvinni embereket. Vizsgálni kell, meg bizonyítani, meg határozni. Meg ez, meg az. Akkor is, ha az ügy a napnál világosabb. Humánusak vagyunk. De- kérdem: kikkel? Közbén tudniillik mindenki tönkremegy. A férfi tán eljut az utolsó stádiumba. Meglehet bizonyos közfelfogás szerint addigra már úgyis megérett a „Dunába löve- tésre” — de azt az eljárást nem nevezném humánusnak, ami a legtágabb lehetőséget adja az önpusztítás- haz. Aztán ott az asszony, aki időről időre eljut az öngyilkosság gondolatához, mert reménytelennek és kilátástalannak érzi a harcot is, a helyzetet is. És ott vannak a gyerekek. Ez csak egyetlen történet. Csak egyetlen kiáltás. Az asszony úgy érezte, na már senki — hát talán a nyilvánosság ereje... így hát én ezt a kiáltást megpróbálom most felerősíteni. Holott tudom, hogy ezer meg ezer hasonló van. És eddig azt se hallották meg, akik mozdulhatnának. Vagy nincs fülük? K. Zs. Kulturális ajánlatok ebből, valamint saját bevételeiből fedezi az összes kiadását. A lebontás természetesen csak a házi pénztáron keresztül történhet. Havi ellátmányt is kap a szakosztály, s azt az elnök határozza meg. Az esetleges problémák megelőzése érdekében a szakosztály és az elnökség között egy ösz- szekötő is 'lesz Csáti Zoltán személyében. Az MSE- székházat ismét megpróbálják visszavenni a Monor-vi- déki ÁFÉSZ-tól, s ha az sikerül, a vendéglátóegység hasznából is 65-35 százalék arányban részesednek. Az épület hátsó helyiségében a labdarúgó-szakosztály indít be vállalkozást, s ezért évi 100 ezer forintot fizet az egyesületnek. Az emeleti helyiségek klubként közös használatban maradnak. Szó esett még természetesen egyéb, később aktuálissá váló kérdésekről is, amik a közvélemény érdeklődésére is számot tartanak. Ezekről — dr. Genzwein Ferenc ígérete szerint — elsőként akkor tudunk tájékoztatást adni, ha végleges megállapodások születtek. A lényeg: az MSE jelenlegi formájában együtt marad, vagyis van remény, hogy a 100. évfordulót is méltón ünnepelheti meg a város sportegyesülete. Vereszki János {Vége.) Ecscrcn csütörtökön 16 ólától a nyugdíjasklub foglalkozása, 17-től asztalitenisz. Gombán a kertmoziban 21.30-tól: Los Angeles-sztori (színes, szinkronizált amerikai vígjáték). Gyomron a Strand kertmoziban 21.15-től: Zöld kártya (színes, szinkronizált amerikai vígjáték), a művelődési házban 10-től Kisebb nehézségek árán, de sikerült a bentmaradás a vecsési felnőtt labdarúgóknak a megyei II. osztály Északi csoportjában. Az 1991 92-es évadra már az új játékosedzö, Gondos Gábor készíti fel a csapatot. Az első foglalkozásra július 25-én, csütörtökön 18 órakor kerül sor a sporttelepen, amelyre várják az ifistákat és felnőtteket egyaránt. Július 23-án már barátságos mérkőzésen is pályára lépnek, a szomszédos Ecsert fogadják otthonukban. Augusztus 4-én a Fel- söpakony, 11-én a Gyál vendégszerepei Vecsésen, majd egy héttel később egy fővárosi együttes. Minden előkészületi mérkőzés 17 13-ig bútorkiállítás és -vásár. Mentien 16-tól a testépítő klub, 18-tól az ifjúsági klub foglalkozása, 17.30-tól aerobic. Monoron 16-tól funky- klub, az autósmoziban 21- től: Delta force kommandó (színes, szinkronizált olasz akciófilm). Pilisen bútorkiállítás és -vásár. órakor kezdődik, előtte természetesen az ifik is összemérik erejüket 15 órai kezdettel. Az őszi bajnoki szezon augusztus 25-én indul. A mostaninál jobb helyezés elérése a cél, azaz az első 8 közé jutás, amely elsősorban attól függ, hogy sikerűi majd a felkészülés, és tudnak-e új játékosokat igazolni. <é.) MONORI HÍRLAP Honor, Kossuth u. 71. • A szerkesztésig vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. # Postacím: Monor, Pf. SI. 2Z01. Telefon: 1ST. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hetidtől ' péntekig »-túl ll-lg. Vecsési labdarúgók Kezdődik a munka M
