Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

Az ohridi nyilatkozat lefegyverzésre szólít fel Horvátország nem enged a háborús uszítóknak A hat jugoszláv köztársa­ság elnöke a jugoszláv ál­lamtanács Ohridban tartott hétfői ülésén közös nyilat­kozatban szólított fel ar­ra, hogy fegyverezzék le Horvátországban az összes félkatonai szervezetet, és szereljék le a tartalékos horvát rendőröket. Az er­ről szóló úgynevezett „oh­ridi nyilatkozatot” késő éj­szakai sajtóértekezletén is­mertette Kiró Gligorov ma­cedón elnök. Az „ohridi nyilatkozat” szerint a horvátországi fegyveresek lefegyverzése és a tartalékos rendőrök leszerelése után a szövet­ségi hadsereg alakulatai visszatérnek laktanyáikba, s megteremtik annak fel­tételeit, hogy a „brioni ha­tározatot” végre lehessen hajtani Horvátországban. Ezen belül külön is kitér a nyilatkozat arra. hogy le­hetővé kell tenni az Euró­pai Közösség megfigyelői­nek munkáját. Higgadtságra és határo­zottságra szólította fel a horvátokat Franjo Tudi- man, a Horvát Köztársaság elnöke a zágrábi televízió­ban elhangzott hétfő éjsza­kai felhívásában. Tudjman kijelentette, hogy a horvátoknak nem szabad engedniük a hábo­rús uszítóknak, de készen kell állniuk Horvátország megvédésére. Közölte, hogy azért hagyta ott az állam­elnökség Ohridban kezdett kibővített ülését, mert a horvát nemzetiségű Stipe Mesic szövetségi elnökkel együtt követelték, hogy hétfőn este 20 óráig vonják Szerbiában — így a Vaj­daságban is — ezentúl hi­vatalosan a szerb földraj­zi elnevezések és telepü­lésnevek használatosak. En­nek megfelelően Üjvidék hivatalosan nem nevezhető Újvidéknek, de Növi Sadot le szabad írni latin betűk­kel, magyar helyesírással. Mindez abból a törvény­ből adódik, amelyet kedden fogadott el Belgrádban a szerb képviselőház. A tör­vényhozás elfogadta a hi­vatalos nyelv- és íráshasz­nálatról szóló törvényt, amelynek értelmében a köz­társaságban a szerbhorvát nyelv és a cirill írásmód van hivatalos használatban. Vele egyenrangú a kisebb­ségek nyelve és írása azok­ban a községekben, ahol ezek a kisebbségek élnek, azonban erről az adott köz­ség képviselő-testületének külön kell döntenie. Ágoston András képvise­vissza Horvátországban a laktanyákba a jugoszláv néphadsereg katonáit. Az államelnöikség többi tagja azonban nem fogadta el a követelést. Tudjman ezért Zágrábba utazott, és 22 órára összehívta a köztár­saság elnökségének ülését. A horvát elnök kérte köztársaságának polgárait, hogy tanúsítsanak bölcses­séget az újabb összetűzések elkerülése érdekében. Le­szögezte, hogy személyesen fogja felszólítani a horvát népet a fegyveres ellenál­lásra, ha Horvátország ve­szélyben lesz. Emlékeztetett rá, hogy a köztársaság ve­zetése megfelelő lépéseket tett a horvát fegyveres erők kellő mértékű fel­fegyverzésére. Annak a véleményének adott han­got, hogy Horvátország si­kerrel ellen tudna állni egy agressziónak, s nemzetközi támogatást is élvezne. Tudjman szerint való­színűleg provokátorok vol­tak azok a horvát rend­őrök, akik bántalmazták a szövetségi hatóságok egy.k tagját. Megengedhetetlen­nek nevezte az ilyen kilen­géseket, mert mint mond­ta, ezek alkalmat adhatnak a jugoszláv néphadsereg Horvátország elleni agresz- sziójára. ■ir Keddre virradóra is újabb halálos áldozatokat követeltek Horvátország vegyes lakosságú terüle­tein az összecsapások. Szerb források szerint a hétfői mirkovci összecsapá­sokban a település 3 pol­gára vesztette életét, né­lő a vitában leszögezte, hogy a törvénnyel a köz­társaság nem közelebb, ha­nem távolabb került Euró­pától. A törvény nem sza­vatolja azt, hogy a kisebb­ségi nyelvek automatikusan hivatalos használatban le­gyenek ott, ahol a kisebb­ségek aránya eléri a lakos­ság legalább 10 százalékát. Nem szavatolja, csak lehe­tőségként említi meg, hogy az elsőfokú bírósági tár­gyalásokon kötelező legyen a kisebbségi nyelv hasz­nálata, és nem engedi meg a kisebbségeknek, hogy ki­írják saját, évszázadokon át használt földrajzi elnevezé­seiket. A törvény parlamenti vi­tájában egy szerb képviselő kijelentette, hogy a két­nyelvű feliratok csak arra lennének jók, hogy meg­erősítsék Magyarország „te­rületi pretenzióit”. gyen súlyosan megsebesül­tek. Mirkovciban nincs víz, áram, és megszakadt a te­lefon-összeköttetés. Milan Brezak horvát belügymi­niszter-helyettes viszont keddi zágrábi sajtóértekez­letén azt mondta, hogy a szerb fegyveresek Vinkovci elleni támadásaiban a hor­vát nemzeti gárda 14 tag­ja, 1 rendőr és 5 civil vesz­tette életét. Hétfőn a szer- bek azt állították, hogy a horvát belügyi alakulatok megostromolták Mirkovcit, míg horvát oldalról azzal vádolták a mirkovci szer- beket, hogy aknavetőkkel támadták meg Vinkovcit. A belügyminiszter-helyettes szerint a harcokban leg­alább 60 „terroristát” öl­tek meg, és több mint szá­zat foglyul ejtettek. A ked­di zágrábi Vjesnik címol­dalán számolt be a hétfői ütközetről, azt állítva, hogy a Mirko veiből kilőtt grá­nátok legalább 5 polgár életét oltották ki Vinkov- ciban. Keddre virradóan lövöl­dözések voltak a Május 25. Duna-hídnál állomásozó ka­tonák és horvát belügyi alakulatok között. A vaj­dasági tájékoztató központ szerint a horvát belügymi­nisztérium, a Horvát De­mokrata Közösség és a hor­vát nemzeti gárda fegyve­resei nyitottak tüzet a ju­goszláv néphadseregnek a térségben állomásozó alaku­lataira. A katonaság gya­logsági fegyverekkel és tü­zérséggel válaszolt a tá­madásra, a néphadseregnek nem voltak veszteségei. A jugoszláv néphadsereg katonái kedden délben be­vonultak az Eszék melletti Palacsa településre, hogy szétválasszák a szerb és horvát fegyvereseket. Pa- lacsán keddre virradóra törtek ki súlyos összecsa­pások, amelyekben 2 hor­vát rendőr életét vesztette. AMIKOR LEGUTÓBB Baker negyedik, az öböl­háború óta lezajlott kör­utazása sikertelen volt a közel-keleti békeközvetítés­ben. az amerikai külügy­minisztérium azt sejtette, hogy a washingtoni diplo­mácia vezetőjének ez volt az utolsó kísérlete arra. hogy az érintett fővárosok közötti ingázással igyekez­zen megteremteni a térség tűzfészkeinek kioltását cél­zó konferencia feltételeit. Ennek ellenére sor került a hetek londoni csúcsérte­kezlete után az ötödik misszióra is. mert Baker úgy látta: a helyzet ígére­tessé változott a rendezés­re. Asszad Szíriái elnök le­velet intézett George Busá­hoz. s ebben elfogadta,azo­kat az amerikai elképzelé­seket. amelyeket Washing­ton tett előzőleg közzé egy közel-keleti békekonferen­cia megtartására. Diplomá­ciai csatornákon az ameri­kai külügyminisztérium olyan értesüléseket szerzett, hogy az amerikai béketerv elfogadására hajlik Egyip­tom, Jordánia, Szaúd-Ará- bia és az Egyesült Arab Emirátusok is. Ezért ame­rikai megítélés szerint mód nyílt arra, hogy áttörést kí­séreljenek meg elérni, s még azelőtt, hogy 1992 el­ső negyedében Washington kénytelen lesz befelé for­dulni. s a kormányzó re­publikánus párt külpoliti­kai cselekedeteit már ala­posan megbénítják az el­nökválasztási hadjárat megnyerésének meggondo­lásai. Baker a meglátogatott arab fővárosokban valóban elérte, hogy a kormány za­Külföidi események egy mondáiban Az SZKP szakadása elkerülhetetlen, a kérdés csupán az, hogy mikor következik be — jelentette ki az MTI-nek adott nyilatkozatában kedden Nyikcüaj Sislin, a Pravda főkommentátora. A Leszerelési kérdésekről és a hadi­ipar átalakításáról tárgyalt a szovjet fővárosban Mihail Gorbacsov elnökkel kedden Colin Powell, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A James Baker amerikai külügyminiszter, aki közel-keleti körútját befejezve kedden Kuala Lumpurba, a malajziai fővárosba érkezett, ahol részt vesz az ASEAN háromna­pos külügyminisztériumi értekezletén, útitervét meg­változtatva a hétvégén Ulánbátorba, Mongólia főváro­sába érkezik háromnapos hivatalos látogatásra. A A szovjet és az amerikai elnök moszkvai csúcstalálkozóján a gazdasági kérdések és a regionális problémák kerülnek előtérbe — közölte kedden Vitalij Ignatyenkó, a szovjet elnök szóvivője. Hivatalosan nincs többé Újvidék Törvényesen távolodva Európától Külügyminisztériumi nyilatkozat a magyar—jugoszláv viszonyról A miniszterelnök nem korrigál „Felelős szerbiai politikai tényezők szerint a magyar kormány korrigálta Antall Józsefnek azt a kijelentését, amely szerint a párizsi békeszerződéssel a Vajdaság nem Szerbiának, hanem Jugoszláviának vált részévé” — je­lentette ki a Magyar Hírlapnak adott és hétfőn megje­lent interjúban Radoman Bozovic újvidéki kormányfő. Ezzel kapcsolatban kérte válaszadásra Bába Ivánt, a Külügyminisztérium főosztályvezetőjét az MTI. # A szerbiai reagálások hallatán nem gondoltak-e arra, hogy újraértelmezzék a magyar miniszterelnök szavait? — Antall miniszterelnök úr nyilatkozatát nem kel­lett és nem is kell korrigál­ni. Így a magyar kormány ezt nem is tette meg. A mi­niszterelnöki kabinetfőnök azokra az alaptalan vádas­kodásokra reagálva idézte fel pontosan a történelmi tényeket, amelyek szándé­kos félremagyarázás révén, egy külső ellenség rémének felidézésével akarják saját belső gondjaikról, bizonyta­lanságaikról elterelni köz­véleményük figyelmét. An­tall József egy olyan tör­ténelmi tényt idézett, amellyel hasznos lehet mindenkinek foglalkoznia, aki el akarja kerülni azt, hogy az erőszakos fellépé­sek eredményeként Jugo­szlávia szétessék és erő­szakos rivalizálás kezdődjék a jugoszláv köztársaságok között egymás közötti ha­táraikról. Tény ugyanis, hogy a Párizs környéki bé­kék Jugoszlávia határait rögzítették, ám a köztársa­ságok közötti határokkal — mint azt Bozovic úr is el­ismeri — nemzetközi doku­mentumok nem foglalkoz­nak, azokat adminisztratív módon jelölték ki. Tévedés lenne azt hinni, hogy ha bármelyik köztársaság egy­oldalúan deklarálja hatá­rait, akkor azt más köztár­saságok automatikusan kész tényként fogadják el. Ha tehát a belső határok újrarajzolása nemzetközi konfliktusok kirobbanásá­nak veszélyét is magában hordozó erőszakos úton történik, aminek végered­ményeként tartós válság­góc alakulhat ki Európa szívében, úgy az már nem kizárólag jugoszláv bel- ügy, hanem összeurópai ügy, és ennek szellemében hívta fel a magyar veze­tés a figyelmet a csaknem 490 ezer magyar nemzeti­ségű jugoszláv állampolgár által lakott Vajdaság hely­zetének toleráns és vala­mennyi ott élő nép és nemzetiség érdekeit szem előtt tartó rendezésének szükségességére, Jugoszlá­vián belül. • A magyar—szerb kap­csolatok egyre jobban meg­romlani látszanak. Mit tett a magyar kormány azért, hogy e kontaktusok ne zi- lálódjanak tovább, hanem fejlődjenek? — A magyar kormány elvi álláspontjának megfe­lelően az elmúlt egy esz­tendőben is — a szövetségi kormánnyal fenntartott jó kapcsolatai mellett — több kezdeményezést tett a ma­gyar—szerb együttműködés bővítésére is. Igen sajnála­tosnak tartjuk, hogy a szerb vezetés részünkről örömmel üdvözölt elvi együttműködési készsége ellenére konkrét kezdemé­nyezéseinkre hosszabb ide­je nem adott választ, illet­ve az általunk tett baráti gesztusok viszonzás nélkül maradtak. Itt elsősorban több, általunk kezdemé­nyezett hivatalos látogatás elmaradására, a gazdasági együttműködést elősegítő konzultációk halogatására, a magyarországi szerb tör­ténelmi jelenlét emlékei­nek megőrzését szolgáló kulturális kezdeményezé­seink és a magyarországi rendezvények agyonhallga- tására, a Magyarországon élő szerbek kulturális fej­lődését és nemzeti identi­tásának megtartását szol­gáló — a Szerb Köztársa­ságnak a magyarországi szerbek iránti fokozottabb gondoskodását is feltétele­ző — javaslatainkra gon­dolok — fejtette ki a Kül­ügyminisztérium főosztály- vezetője. • Mi a jelenlegi magyar álláspont a jugoszláv köz­társaságok közötti konflik­tusokról? — A Jugoszlávia jövőjé­ről szóló döntést az ott élő népeknek és nemzetiségek­nek kell meghozniuk. Ma­gyarország minden békés, demokratikus úton létre­jött, konszenzuson alapuló megoldást támogat. Politi­kai-stratégiai és taktikai hibának tartanánk, ha egyes politikai erők pusz­tán az egyszer már kimon­dott „nem” miatt eleve kizárnák a demokratikus tárgyalásokból a konföde­ráció lehetőségét — fejez­te be nyilatkozatát Bába Iván. Jegyzet ' * ___•• ' r B EKOVETKEZIK-E AZ ÁTTÖRÉS? tok egyetértettek az ameri­kai rendezési tervvel, Így a washingtoni diplomácia vezetője úgy érkezhetett kőrútjának utolsó állomá­sára. Izraelbe, hogy a kö­zel-keleti békeértekezletre vonatkozó amerikai elkép­zelésekhez megszerezte már az érdekelt arab államok támogatását. Samír kormá­nya. amely eddig mereven ellenezte a „területet a bé­kéért” elnevezésű amerikai rendezési elgondolást, így kényes helyzetbe került. A negyedik Baker-misszió kudarca után ugyanis olyan tervet dolgozott ki, amelynek révén az 1967- ben megszállt arab terüle­teken létesített új települé­sekkel 50 százalékosra emeli az ottani zsidó lakos­ságot. A Jordán folyó nyu­gati partján elterülő Cisz- jordániába. a gázai övezet­be és Kelet-Jeruzsálembe — ezek a megszállt terüle­tek — eddig 230 ezer zsidó bevándorolt érkezett. Sa­mír kormánya arra számí­tott. hogy az amerikai bé­keterv különböző pontjai elleni kifogásaival sikerül elhúznia az időt az ameri­kai elnökválasztási hadjá­rat nyitányáig, s közben felgyorsíthatja a megszállt területek etnikai térképé­nek átalakítását Izrael ja­vára. Az arab fővárosok — nyilván az öbölháború­ban bekövetkezett szövet­séges győzelem eredménye­ként és a meglévő feszült- ségi gócok felszámolásának irányába ható erőteljes fo­lyamatok következménye­ként — hajlékonyabbá váltak a kompromisszumok iránt. Baker elmondhatja, hogy Kairóban, Damasz- kuszban. Ammanban és Rijadban szinte minden ko­rábbi izraeli fenntartásra kedvező választ adtak, s így erős pozícióban érkez­hetett Jeruzsálembe. Két­napos tárgyalásai után úgy utazott Kuala Lumpurba a dél-kelet-ázsiai szövetség értekezletére, hogy várja Samir kormányának konk­rét válaszát a békeértekez­let elfogadására, miután az arab országok részéről ebben már megvan az egyetértés. Samír haladékot kért ugyanis a döntésre. Hírmagyarázók szerint az izraeli kormányfőnek alig lehet más választása, mint a békekonferencia elfoga­dása. Ebbe az irányba hat­nak a nagyhatalmak erő­feszítései is. London és Pá­rizs kifejezte, hogy egyér­telműen Baker közvetítésé­nek sikerében érdekelt s Moszkva is egy ilyen kon­ferencia megtartásán mun­kálkodik. Francia és brit kormánykörök egyébként már azt jelzik előre, hogy pozitív irányba mozdult el a közel-keleti helyzet, s „áttörést” jósolnak a békés rendezés felé. Samír televí­ziós beszédében néhány hónapon belül lehetséges­nek tartotta egy békekonfe­rencia megnyitását, s erre Washingtont jelölte meg alkalmas helyszínnek. Más megnyilatkozások októbert találnák egy ilyen kezdet időpontjának. Addig azon­ban — jeruzsálemi vélemé­nyek szerint — el kellene fogadni mint előfeltételt Izrael vétójogának kimon­dását a megszállt területeik delegációjának összeállítá­sára. Samír kormányzata ugyanis csak abba egyezne bele — legalábbis jelenleg —. hogy a megszállt terüle­tekről Kelet-Jeruzsálem és a Golán-fennsík kivételével jelölhessenek küldötteket egy Jordániával közös de­legációba és ebben „külső” nem szerepelhetne. Vagyis a Palesztin Felszabadítási Front aktivistái nem kap­hatnának helyet e küldött­ségben. S ha netán a meg­szállt területekről ilyen, a Fronthoz kapcsolódó sze­mély szóba kerülne, Jeru­zsálem megóvhassa részvé­telét. MÉG MINDIG vannak hangok egyébként szép számmal Jeruzsálemben, amelyek csupán halogatás­ra építenek. Ök még min­dig nem fogadják el „a te­rületet a békéért” elvet, s csupán valamilyen korláto­zott autonómiát kívánnak adni a megszállt területek­nek Izrael Államon belül. Ezek a körök arról próbál­ják meggyőzni washingto­ni támogatóikat, hogy az arab országok nagy komp­romisszumos magatartása csupán taktikázás és por- hintés ... Arkus István

Next

/
Thumbnails
Contents