Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
A verklmek mennie kell Szabályozott szabadságok (Folytatás az 1. oldalról.) kérdés csupán az, hogy a mostani málnázók helyett beállított alkalmi munkálok vajon milyen szakmai színvonalon képesek dolgozni. A Pest Megyei Víz- és Csatornázási Vállalat évek óta szigorú ütemterv alapján engedi el nyárra a megye nyolc termelő és szolgáltató üzemmérnökségén dolgozó mintegy 1240 munkását. A víz a gazdasági életnek megint csak olyan területe, ahol szó se lehet leállásról vagy kiesésről. Különösen két részleg munkáját veszik igen szigorúan ennél a cégnél: a vízműgépészetet és a szennyvíztelepet. A vízműgépészeteken — ahol a berendezéseket kezelik — legkevesebb három szakembernek kell folyamatos műszakban szolgálatot teljesítenie. Ezért nehézkes nyaralniuk az itt dolgozóknak. A szennyvizeseknél pedig külön munkavédelmi és biztonsági előírás szabja meg, hogy egyetlen dolgozó egyedül sosem teljesíthet szolgálatot. A nyolc üzemmérnökség he- . lyileg dönti el, hogy dolgozóit milyen elosztásban engedi szabadságra. Nem fenékig tejfel tehát a vízműveknél dolgozni annak, aki nyaralni akar. A Fésűsfonógyár kft-ben Kerepestarcsán minden csendes, csak a portán szolgálatot teljesítő fiatalember tartja a frontot. Tőle tudjuk meg, hogy a korábbi évekhez hasonlóan most is három hétre leállt az egész gyár. Az augusztus 5-ig szóló pihenőt is igyekeznek kihasználni, a holtidő alatt az Edász villanyszerelői trafót cserélnek, majd a gyári tmk-sok végzik el a szükséges karbantartást. A Váci Kötöttárugyárban, a kistarcsaitól jó néhány kilométerre már más a módi. A Senior profilja nem engedi meg, hogy hosszabb időre becsukják a gyárkaput. Az ottani vezetők évek óta hozzászoktak ahhoz, hogy a szabadságolásokat náluk is össze kell hangolni a málnaéréssel. A dolgozók jó része ugyanis — rossz felvásárlási ár ide vagy oda — nem mondott le a bogyős- gyümölcs-termesztésről. A kialakult szokás az, hogy a málnázók általában 2—3 nap szabadságot vesznek ki, s felváltva maradnak otthon betakarítani az érett gyümölcsöt. A vezetők megértők, hiszen tudják, hogy a mellékesre mindenkinek szüksége van. A Cegllédi Tejipari Vállalatnál a háromszáz dolgozó már ió előre egyeztetett, ki mikor veszi kj a nyári pihenőjét. Általában két hétnél hosszabb időre senki sem megy el, hiszen ilyenkor van a munka dandárja, a tej nem savanyod- hat rájuk, mert nincs elég munkáskéz. Az igényektől és megrendelésektől függően előfordulhat az is, hogy a bennmaradóknak túlórázniuk kell. A budaörsi ISG-ben nincs leállás. Csupán július 10—11—12-én volt egy rövid közös szünetük, amikor technikai ok miatt — gázszerelés — álltak. A vezetőik inkább annak örülnek, hogy van elegendő megrendelésük, s úgymond megy a verkli, hiszen csak így biztosítható a további eredményes működésük. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Százhalombattán is létkérdés, hogy a termelés zavartalan és folyamatos legyen. Ezért a nyár eleji szabadságegyeztetéseknél ügyelnek arra, hogy az egyes szervezeti egységeknél mindig legyen felelős vezető. Mint megtudtuk, a DKV-ban minden szabadságra menőnek —* lett légyen az vezető vagy beosztott — a kérőlapjára fel kell tüntetnie, hol lehet elérni, hiszen előfordulhat egy olyan váratlan szituáció, amikor az illetőre szükség lehet. H. É. — K. K.. Alaposan megkapja a magáét Forgács Páltól mindenki, a kormány, a sajtó, a hatalmaskodó főnökök, a munkavállalók, a „helyzetük le- betonozásában érdekelt” (az ún. régi szak- szervezeti) funkcionáriusok ... A Demokratikus Szakszervezetek Ligájának elnöke a Heti Világgazdaságban (91/29.) olvasható cikkében kioszt tehát mindenkit, aki csak eléje kerül... Ami nem baj, bár magunk ódzkodtunk mindig is a tökéletesen tisztán látóktól, akiknek szemhatára egyetlen valamire nem terjed ki: a saját szervezetükre. Még az sem baj, hogy F. P. leírta „Ha a munÖ ÍRTA Aggasztó kavállalók majd szabadon választhatnak a szakszervezetek között”, s eszébe sem jutott, vajon ha eddig nem, akkor miért nem történt meg ez? Mi az oka? Kik hibáztathatok érte? Esetleg a Liga is? Amely derekasan ki- vette/veszi a részét a szakszervezeti belhar- cokból, taglétszáma azonban nem látszik igazolni eddig azt a hangerőt, amellyel fellépnek. Ahogyan a többi szakszervezeti szerveződéssel sem más a helyzet. Nem rejlik ellentmondás abban, hogy míg F. P, az egyik mondatában természetesnek, bár sajnálatosnak tartja a szakszervezeti ügyekbe történt parlamenti beavatkozást, a másik mondatában viszont azt állítja .........az egészjzaks zervezeti mozgalom állapota és jövője aggaszt”?! Vajon éppen nem az az aggasztó, hogy parlamenti döntés oszt igazságot olyasmiben, amihez — lásd a nemzetközi gyakorlatot — az Országgyűlésnek semmi köze?! S nem aggasztó-e, ha az F. P. által előszeretettel hangoztatott füg- etle nség ezen a módon illúzióvá lesz?! KLIENS MIT CSINÁL A VÁLSÁGKEZELŐ IRODA ? Munkaalkalom hajléktalannak Egyre több a megoldásra váró szociális gond a mai magyar társadalomban: milliók küszködnek megélhetési nehézségekkel, rajtuk kívül az otthon és munka nélkül maradtak is állami segítségre szorulnak. A bajok orvoslására milyen program készül, s főként: ennek mikor lesz végre kézzelfogható eredménye? — kérdeztük a Népjóléti Minisztérium szociális válságkezelő programok irodáján. — Általánosságban rál- ságkezelésről nem beszélhetünk — mondja Szabó Istvánná főosztályvezető. — Tavaly október óta működik irodánk. Eddig már több problémára dolgoztunk ki megoldást, illetve új intézmények életre hívását kezdeményeztük. Meggyőződésünk, hogy a gondokat helyben kell megoldani. Ehhez minden szakmai segítséget megadunk. Esetenként termé-. szetesen válságtervet is készítünk, de mindig csak konkrét ügyekben. Ilyen például a hajléktalanság kezelésére és a népkonyhák beindítására szolgáló program. □ A szakmai tanácsok mellé pénzre is szükség van. Mekkora összeg áll ehhez az iroda rendelkezésére? — Az idén 200 millió forinttal gazdálkodunk, de az egyéb szociálpolitikai támogatások lehetőségével is számolunk. Ezért tudtunk a napokban 310 millió forintot szétosztani a különböző pályázatokra jelentkezők között. Ebből 110 millió forint a krízis- kezelő rendszerek beindítását szolgálja. Magyarul ez azt jelenti, hogy újabb népkonyhák, szociális információs szolgálatok és gondozási központok nyílnak, benne átmeneti szállások hajléktalanok számára. Ezenkívül 40 millió forintot tartalékoltunk a váratlan, de sürgős megoldást igénylő feladatokra. □ Az ország különböző térségeit más-más szociális gondok nyomasztják. Figyelembe veszik ezt? — Hogyne, most például két településnek igyekszünk segíteni: Miskolcnak és Ózdnak. Miskolcon aránylag eredményesen segítjük a hajléktalanokat. A miskolci önkormányzat messzemenően megértő: telket ad a hajléktalanoknak. Így aztán ők maguk építhetik fel leendő otthonaikat. Már minden készen áll, a munkálatok egy-két héten belül megkezdődnek. Ózdon viszont egészen más problémáról van szó. Ott a népkonyhák hálózatának kiépítése a legsürgetőbb, mert nehéz a megélhetés, több ezren vannak munka nélkül. A város szociális gondjainak megoldásához felajánlotta segítségét a Máltai Szeretetszolgálat. Tervük szerint hamarosan megnyitja kapuját a „gondviselés háza”, ahol otthontalan fiatalokat, drogosokat és leányanyákat fogadnak majd. Az ön- kormányzat ehhez rendelkezésükre bocsátotta egy üresen álló bölcsőde épületét, mi pedig hárommillió forinttal támogatjuk a szolgálat beindítását. De az időskorúakra is gondolni kell, számukra gondozóház létesül. Esetenként segélycsomagot adunk, a 30 kilogrammos, 3-4 ezer forint értékű adományok a legfontosabb élelmiszereket tartalmazzák. Erre eddig összesen 30 millió forintot költöttünk a minisztérium gyorssegély-alapítványából. Érdekességként említem: a csomagok összeállítását és kiszállítását hajléktalanokkal végeztetjük. Így juttatjuk őket munkához és keresethez. Gyerkó Katalin lottak volna fel cserébe, bizonyosan komolytalan ajánlat lenne a részükről. Természetesen annak idején jegyzőkönyvet vettek föl, igaz, azóta sem történt ez üyyben semmi — mondja. A továbbiakban vázolja: néhány évvel ezelőtt eltűnt egy nagyobb mennyiség, 2000 liternyi gázolaj. Az Áfor, a szállító, rendszeresen mindig éjszaka hozta az olajat, míg egyszer másnap hiába keresték az éjszaka betöltöttet, nem találták. Akkoriban lopásra gyanakodtak — mondja Bősz Ottó —, majdnem rendőri ügy lett belőle. Aztán mégsem, de az olaj nem került elő. Találtak korrodált, lyukacsos tartálymaradványokat a földből kiszedett rozsdás edények között. A baj oka onnan is származhatott. Ezt mára nehéz kideríteni. Bősz Ottó szerint a felkért szakértők sem végeztek rendes munkát. Nem ott fúrtak a néni kertjében, ahol a Sasad javasolta, hanem ott és úgy, ahogy ők célszerűnek gondolták. Csodálkoznak Simonén, hiszen ő azt mondta, nincs is hidroforja, nem szándékozik a kútvízböl locsolni. Meg hogy háza emiatt, egy ilyen véletlen miatt értékét vesztené? És miért kell ekkora nyilvánosság mindennek? — összegezte az öntöde vezetője. megérteni. Emberi mulasztás, hiba történt, de hát az élet nem állhat meg. Ők fizetik a rendszeresen hívogatott szakértők tiszteletdíját, jó kis tarifákat. A föld alatti vezetékeket kicserélték levegőben függőkre. Ha most baj lenne, eresztene nyára jó sok év kell hozzá, ha egyáltalán ... — állapítja meg a telepvezető. De hogy talajcsere? Meg kártérítés? — nem, nem is érti, neki ilyet nem mondtak. De hát pénzzel mit is tudnának kezdeni a Fő utcaiak? Ebben a hordóban tiszta gázolaj van, amely Monostori Vilmos kútjában 26 centiméter magasan állt (Vimola Károly felvételei) valahol, azonnal látnák. Nyomáspróbákat tartanak, negatív az eredmény. Különben is nem kis költséggel leszívatják a kútból az olajat. Mit tehetnének még? Nem lehet pontosan meg- A többi szomszédra szín- állapítani, mekkora mennyiség jutott a talajba. A szakértők sem tudják megmondani, kitisztul-e Simó Lajosné telke valaha. Bizotén van némi panasza. Még olyan is akad köztük, aki nem engedi be kertjébe a sasadosokat. Nem lehet őket Azt már nem merjük megkérdezni, élne-e itt, lakna-e ezen a telken és házban az öntöde vezetője. Merne-e a még meglevő fákról gyümölcsöt szedni, érdemesnek tartaná-e permetezni? Bősz Ottónak, az öntöde vezetőjének véleményével ellentétes a Sasad Rt. vezérigazgató-helyettesének az álláspontja. Bukvai József szerint az olajszennyezés nem az öntödétől származik. Ez az ő véleménye, mi helyt adunk ennek is. Csak az nem világos a számunkra, ha nem az ő olajuk, ugyan miért szivattyúzzák ingyen a szomszédos kutakból? Sóskút a főváros közelében, attól pontosan 25 kilométernyire van. A megszokottnál valamivel nagyobbak itt a kertek, átlagosan 300 négyszögölön gazdálkodnak a falusiak. A munkába eljárók, ingázók és a nyugdíjasok egyaránt a kertben termeitekkel egészítik ki jövedelmüket. Meg is teremne minden. El is láthatná a családokat jókedvvel, bőséggel. A Fő utcaiak azonban semmiképpen sem vidámak. Ki látott már olyat: van földje, de piacra jár, pénzért veszi a gyümölcsöt? Ebben a drágaságban? Nem tudni, a régóta húzódó ügy miatt miként lehetne az érintetteket felvidítani. Hiába mondogatom: még üzleti vállalkozásba is lehetne kezdeni — jön a tél —, és itt konyhakész, megmunkált fűtőolaj terem. A teli hordók bizonyára jó áron elkelnének. Mégsem nevetnek igazán. Július közepe van és száradnak a fák, már most taposunk a zörgő leveleken. Már tudom, a gyökereik miatt van a baj, mert azok jó mélyen olajban fürde- nek. — fi — Bankot cserélt a vasasok pénze így titok marad a sztrájkalap Nagyobb biztonságban lesz a vasasszakszervezet vagyona olyan pénzintézeteknél, amelyek a külföldi normáknak megfelelően Szigorúan őrzik, a banktitkot — vélte a szervezet szövetségi tanácsülése, amely meghatalmazta a szakszervezet elnökségét, hogy az OTP-nél tartott pénzeszközöket más intézményekben helyezze el. Az OTP esetében ugyanis bármikor fennáll annak a veszélye, hogy állami beavatkozásra adatszolgáltatásra kényszerül. A szövetség viszont biztosítékot kér, hogy különböző célú alapjai — például a sztrájkalap — összege ne kerülhessen az Állami Számvevőszék, sem egyéb ellenérdekű fél tudomására. A vasasszakszervezet ezzel a lépéssel kívánja megakadályozni, hogy a szervezet által alkotmányellenesnek tartott vagyonelszámoltatásra vonatkozó törvényt vele szemben alkalmazzák. Fogarasi László szóvivő elmondta, nem az OTP-vel szembeni általános bizalmatlanságról van szó, a kapcsolat a pénzintézettel nem szakadt meg. Inkább az volt a cél — ahogy eddig is történt —, hogy a vagyon mozgatható része több intézménynél legyen elhelyezve, s a tagság igény esetén bármikor hozzáférhessen. A szak- szervezet tagdíjakból keletkező vagyonának egyébként túlnyomó része, hatvan százaléka az alapszervezetek kezelésében van. A fennmaradó részt kezeli a szövetség központja. Ennek a pénznek egy ■részévet száll be az MSZOSZ közös alapjába. A különböző alapok formájában a pénz kis részével, mintegy 20 százalékával gazdálkodik a szervezet, ennek védelmére azonban maximálisan elszánta magát. A szervezet törekszik arra, hogy vagyonát oly módon hasznosítsa, amellyel tagsága közvetlen előnyöket is élvezhet. Ezt szolgálja majd a már megalakult, szeptembertől működő amerikai—magyar biztosítótársaság is, amely munkavállalói biztosítással és egyéb, más társaságoknál ismeretlen, munkavállalói érdekeket megjelenítő szolgáltatásokkal segíti a szakszervezeti tagokat. Az intézet részvényeinek 10 százaléka vasas tulajdonban van. áfádon 3
