Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-22 / 170. szám

Ugyanúgy, mint a városban... XVíII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1031. JULIUS 22., HÉTFŐ Kiállítás Kismartonban Erzsébetről ...Veresegyházon U a Petőfi utcában található a Gödöllői Rendőrkapitánysághoz tartozó helyi rendőrség. Három község, Veresegyház, Erdőkertes és Szada önkor­mányzata fogott össze azért, hogy a képen látható épületet újjávarázsolják, s kor­szerű körülmények között dolgozhassanak falai között a biztonságunkra és vagyo­núnkra ügyelők (Balázs Gusztáv felvétele) Miniszoknyára is telt belőle Kinézte, Vagyon elleni bűncselek­mények miatt többször volt már büntetve Rácz Árpád, Gödöllő, Kandó K. u. 10. sz. alatti lakos. A 25 esztendős férfit legutóbb tavaly má­jusban ítélték négyévi fegy­házra rablás elkövetéséért. Élettársa halála miatt au­gusztus 7-én átmenetileg szabadlábra helyezték, hogy gondozhassa négy kiskorú: gyermeküket. Ehelyett ő három nap múlva újabb bűncselekményt követett el... Augusztus 10-én az esti órákban egy fiatalokból álló társasággal szórakozott a gödöllői HÉV-végállomáson lévő vendéglőben. Egyszer csak úgy döntöttek, hogy a társaság Budapesten lakó hölgytagját hazakísérik, az­tán még visszajönnek. A késő éjszakai ITÉV-járaton velük egy kocsiban utazott egy nyugdíjas férfi, aki az­nap vette fel járandóságát, 9900 forintot, A kistarcsai állomáson készülődött le­szálláshoz, amikor Rácz megverte, elvette AftSZ Háromfős festőbrigád festést, mázolást, tapétázást vállal Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ műszaki osztály Gödöllő, Kőrösfői út 34. Tel.: (28)-30-130. szólt a társaságnak: moz­duljanak ők is! Leszállás után az idős ember letelepedett a váró­terem előtti padra, hogy megigya a magával hozott sört. A vádlott ekkor mel­léült, s először pénzt kért tőle, majd karóráját kínálta eladásra. Az illető mindkét kérést visszautasította, s hazafelé indult. Rácz követ­te, s igyekezett kitapogatni, melyik zsebében tartja a pénzt. A sértett tiltakozott, védekezett, végül dulako­dásra került sor, amelynek során mindketten a földre kerültek. Rácz ekkor többször ar­cul ütötte a sértettet, aki védekezésül maga elé kap­ta kezeit. Ekkor sikerült tőle elvenni tárcáját. Rácz a benne talált pénzt eltette, búcsúzóul pedig még bele­rúgott a feltápászkodni próbáló emberbe. Aztán visszasétált a többiekhez, s közölte: folytathatják útju­kat. Taxival utaztak Pestre, ahol a szerzett pénzen szó­rakoztak, később még egy zöld miniszoknyát is vettek belőle a társaság hölgytag­jának. A sértett kisebb sérülése­ket szenvedett, látleletet nem is vetetett, a vádlott büntetését a bíróságra bíz­ta. A Gödöllői Városi Bíró­ság rablás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt, 4 év 6 hónapi fegyházra ítélte Rácz Árpádot, 5 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától, valamint köte­lezte a sértettnek okozott kár megtérítésére. Mivel á vádlott felmen­tésért fellebbezett, az ítélet még nem jogerős. Az ügyet hamarosan a Pest Megyei Bíróság fogja újra tárgyal­ni. Magyar, sőt kimondottan gödöllői vonatkozású kul­turális csemegét ajánlunk az Ausztriába látogatók figyelmébe. Június végén nyílt, október 27-ig tart az a kiállítás, amelyet Erzsé­bet királynéról rendezett az eisensiadti — kismar­toni — kulturális mú­zeum. A Bécshez közeli városkában pár évvel ez­előtt volt már egy törté­nelmi témájú kiállítás a Habsburg uralkodóház és Magyarország kapcsolata ról — e mostani mintegy annak folytatása. Az „Erzsébet, a magija rok királynéja” című kiál­lítás felidézi a szabadság- szerető, gyönyörű asszony hazánkbeli tartózkodásá­nak hivatalos és magán­életi eseményeit, a magyar táj és a magyar nyelv iránti vonzalmát, s az itte­ni emberekkel kialakított kapcsolatát. Azt próbálja bemutatni, hogyan és miért keletkezhetett a Magyaror­szágon ma is elevenen élő Erzsébet-mítosz, amely túl­élte nem csak a szép ural- kodónöt, de az Osztrák— Magyar Monarchiát is. Te­szi ezt olyan dokumentu­mok — fotók, metszetek, tárgyak — bemutatásával, amelyet ez idáig nemigen láthatott a nagyközönség, így egy helyen, együtt sem­miképpen. A gazdag anyag­hoz a gödöllői múzeum is hozzájárult értékes emlé­kek — étkészletek, bútorok, ágytakarók — kölcsönzésé­vel, a kiállítás rendezésé­ben pedig magyar szakér­tőként részt vett Varga Kálmán múzeumigazgató is. Szép lenne, ha a kismar­toni kiállítás látogatói megtekintenék a gödöllői kastélyt is, és fordítva, hi­szen így lenne teljes a tör­ténelmi kép, igy egészíthet­né ki egymást a kétfajta élményanyag. Eisenstadt mindenesetre várja, hív­ja a magyar látogatókat, akik számára 30 forintos belépődíjat állapított meg, s csoportok kérésére elő­zetes bejelentés esetén magyar nyelvű vezetést biztosít. P. É. Asztalitenisz Körzeti sorrend Ä gödöllői körzetben is sokan hódolnak az asztali- tenisznek. A bajnokság él­mezőnyét alkotó csapatok színvonalas mérkőzéseket játszanak. Külön említést érdemel az Isaszeg nagylét­számú szakosztályának részvétele, valamint a GSC újonc- és serdülő-korosztá­lyú csapatának helytállása. A városban persze e sport­ágnak több évtizedes a múltja. A csapatbajnokság végeredménye: 1. Aszód II, 12, 2. Galgamácsa 10, 3. Ke­repes 7, 4. Isaszeg 6, 5. Gö­döllő 6, 6. Bag 3, 7. Isaszeg II. 0 ponttal. *— csiba — Nem szűnt meg! A piacügyben szerkesz­tőségünkbe érkezett leve­lek tartalma szerint teljes a zűrzavar az új rend ér­telmezése körül. Némelyek azt sérelmezik, hogy távo­labbi helyre kell járniuk zöldségért, gyümölcséről), mások azt, hogy megszün­tették!?!) Gödöllőn az egyéb cikkek árusításának lehetőségét. Nos, egyik megállapítás sem igaz. Mint már korábban is megírtuk, július 1. óta a város központjában levő piac — maradva a régi he­lyén —, kizárólag élelmi­szer-árusítással foglalkozik. Minden egyéb cikk — ru­haneműk, használati tár­gyak stb. — árusítása va­lamivel távolabb, a Tán­csics Mihály úti GSC-pá- lyán történik, ahol tága­sabb hely, megfelelőbb kö­rülmények állnak rendel­kezésre. Fotónkon már az új helyet örökítettük meg. (Győri András felvétele) GODOLLOI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A. szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. 0 Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Különös dolog ez a de­mokrácia, sóhajtott fel anyakönyvvezető ismerő­söm. — Azt gondolom, sokan úgy képzelik a rendet, hogy méltóságos urak szeretnének lenni, s visszakívánják a fél év­százada eltörölt rangokat, címeket, ami nálunk úgy jelentkezik, hogy hosszas eljárást vállalva kérik a nevük végére az ipszilont, s ma már a Kovács is Ko- váts akar lenni! A valódi demokrácia pedig nem a címek-rangok nyakló nélküli kiterjesztését, visz- szaszerzését, hanem a teljes megszüntetését je­lenti, vagy jelentené. Vass Ottó, 1946-os aszó­di disszidens tavaly nyá­ron, amikor itthon járt, elmondta, hogy Európá­nak azon a felén, ahol ő él, s ahová mi most igyekszünk, már negyven évvel ezelőtt is ismeretle­nek voltak a tekintetes, nagyságos, ,méltóságos, ke­gyelmes címek, a meg­szólításoknak ez a kaszt­szerű rendszere. A fran­ciáknál például a köztár­sasági elnök felesége ugyanúgy Madame, mint a házmesterné. A taxiso­> * - -i Uj betegség a rangkórság Méltóságos agrárproletár fór ugyanúgy Monsieur, akár a polgármester, aki az iparengedélyt kiadja ne­ki. Vass Ottó, amikor a ná­lunk megindult demokra­tizálódási folyamatra hi­vatkoztam, meg arra, hogy hazánkban mindenki elv­társ, meg elvtársnő, eset­leg kolléga, vagy kolléga­nő — nevetett, s úgy mondta: — Akkor lesz nálatok demokrácia, ha minden asszony csak egy­szerűen asszonyom lesz! A napokban olvastam egy híradást, hogy éven­ként több ezren ostro­molják a Belügyminiszté­riumot névváltoztatásért, s olyan név felvételéért, ami nemesi múltat felté­telez. Azt is olvashattuk, milyen sokan vannak a családi címert kerestetők, és őseiket a honfoglalásig levezetni akarók. Tulaj­donképpen ezeknek a hí­reknek az elolvasása gondolkodtatott el. 1848 tavaszi lázában Jókai és a márciusi ifjak legtöbbje ledobta neve végéről a nemesi ipszilont. Ezeket az ipszilonokat az­tán úgy a nyolcvanas évektől, át a századfordu­lón, buzgón felszedték mások, még fizettek is érte. Károlyi Mihály le­mondott grófi címéről, százak pedig pénzért vá­sároltak bárói rangot. A negyvenes években hallottam Kelkápoly End­re kúriai bírótól — őt a méltóságos cím illeti meg —, hogy a két világháború között hazánkban úgy osztogatták a címeket, hogy ki lehetett számítani: egy­két évtizeden belül minden nadrágos úr méltóságos lesz. Akkor így volt, mondhat­nánk, s kár ezzel a kér­déssel most foglalkozni. De a gondot az okozza, hogy ma is különös esetek for­dulnak elő. Lehet, hogy nem is igaz a történet, de aki elmondta, esküszik rá: — bizony megtörtént! Egyik mai politikai párt helyi ve­zetője nemességet jelző írásmódot kért a belügymi­nisztertől, s kérését azzal indokolta: érdemei vannak a rendszerváltásban, ö küz­dött a demokráciáért — in­dokolta előterjesztését —, és most kéri a jutalmat, a „nemességet” jelző ipszi­lont. Nyugdíjba készülő iskola- igazgató beszélte baráti kö­rében, hogy tulajdonképpen a feleségének járna a nagy­ságos asszony megszólítás, s őt is megilletné ez a cím. Egészséges gondolkodású, a föld megműveléséből élő falusi asszony, amikor ezt meghallotta, vidáman je­gyezte meg: — Jöjjön ki a piacra, ott minden vevő naccsága! Bizony, nagyon kellene vigyázni most az új rend­ben, hogy az emberek szol- galelkűségének, címkórsá­gának ne adjunk táptalajt. Nevessük ki, de jó hango­san azt, aki valami meg­szűnt, befagyott címre, megszólításra vágyik! Aki Krapucseknek született, aki az elmúlt évtizedekben, vagy éppen a múlt hónap­ban lett vezető, netán „fő­nök” úr, az ne követelje magának a feudalizmusban használt címeket meg ja­vakat. A demokráciában nem a rangok adják az em­ber értékét, s nem a ran­got süvegelik meg az isme­rősök, a falu- vagy utcabe­liek, hanem az emberséget, a valós cselekedeteket. Er­re kellene gondolni a nagy­ságos vagy méltóságos cím­re áhítozó, faluszéli házból indult, s az életrajzát va­laha valahogy így kezdő­nek: — Büszke vagyok, hogy agrárproletár család­ból származom... F. M. ina Várják a magyarokat is 30-ért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents