Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

I. ÉVFOLYA 1991. JtHUS 20., SZOMBAT D U N.AJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÖS • FÖT • GÖD RÁCKEVE • SZIGETSZENT* Az otthonért érdemes áldozni Ami volt is. eltörölték Ahol nemrég még burjánzott a gaz, most rendezett, a majdani park körvonalait sejtető terep van. A közle­kedés számára fontos utakon javított felület, a járdák mellett vízelvezetők, a házak előtt frissen ültetett pa­lánták. A változások napról- napra észrevehetőbbek, s nincs a községnek olyan jelentősebb részé, ahol ne így lenne. Még a temetőben is munkálkodnak, szépítik a környéket, s a kegyeleti hely méltóságához illően fel­újítják a ravatalozót. Egyre határozottabban formáló­dik Dunavarsány arculata. — A közterületek rende­zése egy folyamat része — magyarázza Pálfi Márton polgármester —, annak a fejlesztési koncepciónak a darabja, amely ebben az esztendőben kezdődött, s amely jelenleg is tart. S ezt most már határozottan mondhatom, a képviselő- testület ugyanis nemrégi­ben — értékelve az első félévi gazdálkodásunkat — igent mondott a folytatás­ra. Jól becsültek Év elejétől formálód­tak az elképzelések, de meg kellett várnunk a félévet, amikor a számok tükré­ben látjuk, mennyi pénzzel gazdálkodhatunk. Az ered­ménnyel elégedettek lehe­tünk: a működésre tarta­lékolt kétmillió forint mel­lett tizenötmilliót költhe- tünk az idén fejlesztésre. S bár ebből az összegből idáig is költöttünk, a na­gyobb munkák még hátra­vannak. Nem lényegtelen persze, hogy miként állt össze az eredményes gazdálkodás. Mint Ladjánszky László jegyző elmondta, folyama­tosan figyelték a kiadáso­kat, igen szigorú takaré­kossági elveket követtek — az olcsónál is olcsóbb megoldásokat kerestek. Az első félévben negyvenmil­liós bevétellel számolhat­tak, de úgy, hogy egyrészt eltöröltek, másrészt be sem vezettek adókat. Ellenben az ingatlanok bérleti díja­it és a telekárakat igye­keztek a piaci értékekhez igazítani, illetve a készlet- gazdálkodásban megspó­rolt három és fél millió fo­rintért értékpapírt vásá­roltak, amely egymilliót kamatozott. Megfontoltan • gazdálkodtak a gamesz nagy kalapjából kikerült intézmények is, s minden­nek eredményeképpen je­lentős megtakarítások ke­letkeztek. Mindez egyben azt is bizonyította, hogy az önkormányzat által az év elején megbecsült ki­adási összegek megfelel­tek a realitásoknak. — Szó sincs persze arról — mondja a jegyző —, hogy most egy megköny- nyebbült lélegzettel neki- állunk költekezni. Ugyan­úgy, ha nem szigorúbban nyúlunk a pénzhez, de az­zal a tudattal, hogy terve­ink megvalósítására fede­zet van. Olyan szinten tar­tás lenne a cél, amely egy­részt a hasznosságot, más­részt az esztétikumot szol­gálná, de úgy is fogalmaz­hatunk, hogy e fejleszté­sekkel gazdagabb tartal­mat szeretnénk adni az in­tézmények működésének. Szerintünk nemcsak a cég­táblának kell hirdetnie, hogy itt mondjuk egy mű­velődési ház vagy rende­lő működik, hanem annak képesnek kell lennie funk­ciója betöltésére is. Központi ügyelői — Megoldásra vár a művelődési ház fűtése — sorolja a feladatokat a polgármester —, tatarozni kell, az egészségházban szintén ki kell alakítani a központi fűtést, a körzeti orvosi rendelőben pedig — hozzáépítéssel — egy olyan gyógyszertárat szeretnénk létrehozni, amely alkalmas a magisztrális készítmé­nyek előállítására. Ugyan­akkor a rendelők belső át­alakításával, a központi fű­tés bevezetésével egyben minőségi változást is elő­idéznénk: megteremte­nénk egy — esetleg — ké­sőbb kialakítandó közpon­ti-ügtlelet alapjait. Folytat­nánk a település rendezé­sét, az utak karbantartá­sát, a körgyűrű kiépítését, s szeretnénk öt parkot — köztük játszóteret is — el­készíteni az idén. Százezer forint értékben fákat és csemetéket ültetünk, s ter­vezzük a végleges piac és a Hősök tere kialakítását is. Végül pedig meg kell említeni, hogy a jövőre tervezett iskolabővítés bi­zonyos munkáihoz már hozzákezdünk az idén. Ülést tart a képviselő-testület Július 23-án tartja soron következő ülését a délegy­házi önkormányzat képvi- selő-testülete. A tanácsko­záson tájékoztató hangzik el a legutóbbi ülés óta el— 10ia*£ végzett munkáról, s a meg­hozott intézkedésekről, majd a résztvevők a hétvé­gi telkek értékesítéséről tárgyalnak. Ezt követően egyedi elbírálást igénylő részletfizetési kérelmekről döntenek a képviselők, il­letve a Szilágyi Istvánná által közérdekű célokra fel­ajánlott telkek értékesítésé­ről tájékozódnak. Aki nem tud e tervekről, mégft tapasztalhatja: Du- navarsányban elkezdődött valami. A polgárok, látva az önkormányzat igyekeze­tét, maguk is csinosítják környezetüket — szépítik lakóhelyüket. Irány jelző táblák Egyre-másra közérdekű felajánlások is érkeznek; a katolikus templomot ado­mányokból újítják fel, Horváth József és Kere- csényi Miklós vállalkozók egy megvilágított szökőku- tat állítanak fel a közpon­ti térre, Vankó Béla ma­gánkereskedő pedig — mintegy harmincezer fo­rint értékben — irányjelző táblákat szereltet fel. Aki tehát tud — segít. S teszi ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az otthonért érdemes áldozni. Va. É. Színes Ősköd-tér Borgó-György Csaba tárlata júliusban tekinthe­tő meg Szentendrén, a művelődési központban. Az alkotó Marosvásár­helyen született 1950-ben, ott végezte tanulmányait a Bolyai Farkas Gimnázium­ban, Kolozsvárott járt a Képzőművészeti Főiskolá­ra. 1936-ban költözött Ma­gyarországra. A Művészeti Alap, a Képzőművészeti Szövetség és a szentendrei Vajda Lajos Stúdió tagja. Eredeti tehetség. Ö a borgói világteremtés festő­je, különös szin- és forma­csírázással telíti képi föld­jét, ahová vendégségbe hív mindarmyiunkat. Eufóri­kus világ ez, vagy színes dráma? Mindkettő, öröm­re, bánatra hangolt kettős belső táj ez annak az igé­nyével, hogy ezzel az új művészettel tisztuljunk, építsük a közös boldogsá­got. Alakzatai előformák, olyan színes ősköd-tér, olyan egyetemes csírázás, melyből virágok, állatok és akár jó emberele is szület­hetnek. Minden alkotása külön rendszer — a lélek paradicsomi állapotát és reményét érinti, sugározza. Öt bozgornak — hazátlan­nak — nevezték, s ez ma is fáj neki, még a színek karneváljában sem tudja feledni, mert milliók ne­héz- sorsa remeg benne, ö korunk új magyar Marója­ként ufós fantáziával Európa felé indul, jövőt épít. Igaz művész, igaz em­ber. Losonci Miklós A fóti táj ékessége Lombos, ligetes környe­zet, füves partszakasz. Me­legben tikkadó, vizet áhító vakációsnak, nyaralónak, víkendezőnek ennél jobbat és szebbet nem kívánha­tunk. Ilyen a Fóti-tó, mely­nek sással, náddal benőtt régiójában horgászok hall­gatják a levelek zizegését, figyelik a vízfelszín rezdü­lését. Csapadékvízzel telt mé­lyedés ez, amit egy rejtett kis forrás is táplál, de szüntelen gondozásra szó rul. Állandó gazda kell, s ez már tavaly sem a helyi tanács volt. Magáról levetve a terhet, bérbe ad­ta a helyi horgászegyesü­letnek, amely nem zárta ki a fürdőzőket sem. A tó­gazda szőtte a jövő terveit, fejlesztette a kiszolgáló épületeket, mutatta, milyen kárt tesznek a közöst köz­prédának nézők az új zu­hanyozókban, öltözőkben. Idén egy kisszövetkezet a kezelő, de az önkormány­zat jövőre is új pályázatot ír ki. Az a fontos, hogy ezzel is a fóti és környékbeli, no meg más pihennivá- gyók járjanak jól. (Kép és szöveg: K. T. I.) Eladó az egész világ Legalábbis ez jut az em­ber eszébe, ha Szentendrére érkezik. Már a HÉV-állo- másnál kértük terményeit, virágait árusító nyugdíjasok sorfala között halad el, tá­volabb mandulaszemű fiúk, lányok próbálják kántáló hangon rátukmálni a festett papírlegyezőt, a pamuttri­kót és a karórát. A hajdani iparcikkbolt is átalakult, a tágas üzletet apró kuckók­ra osztották, benne butik butik hátán. A KGST megszűnése a Duna-parton mit sem za­varja a bolhapiac forgal­mát, legföljebb az árusok szaporodtak néhány újabb nációval. Bár a mostani ká­nikulában nem szívesen vo­nulnak ponyváikkal a beke­rített árusí lóhelyre, hiszen ott szinte semmilyen árnyék nincs. Aki végképp nem ta­lál a nap sugarai elől más menedéket, az lombokkal védi fejét, mint a képen lát­ható vietnami fiatalember. Nagyobb üzletre számít­hatnak azok, akik kockáz­tatnak, és illegálisan bár, de a Fő téren, vagy a város más, frekventált pontján kí­nálják portékájukat. A ké­peket látva, nem csoda, hogy Ráday Mihály „bóvli streetnek”- titulálta í szentendrei belvárost. (Erdősi Ágnes képriportja) A településért Alapítvány A település fejlesztési céljaira — tízezer forint induló vagyonnal — ala­pítványt hozott létre Du- naharaszti önkormányzata. Sok helye lenne a pénznek; a településszerkezet kor­szerűsítésében, az infra­struktúra bővítésében, a közrend és a közbiztonság megerősítésében kellene mielőbb lépni. De sürgető kényszer az új munkahe­lyek teremtése, az idegen- forgalmi szolgáltatóháló­zat kiépítése, s a szociális, oktatási és egészségügyi el­látás javítása is, mint ahogyan több támogatást érdemelne az épített és természeti környezet vé­delme, s a polgármesteri hivatal technikai felszerelt­ségének bővítése. Rövideb­ben szólva: mindenüvé el­kelne a segítség. Az önkor­mányzat azt reméli, hogy az intézmények és a lakók közül, aki teheti, anyag! hozzájárulással gyarapítja az alapítványi vagyont. Nagytakarítás A kiserdőben Nemrégiben — Bulyáki Antal polgármester kezde­ményezésére — környezet- védelmi napot tartottak Délegyházán. Döbbenetes kép fogadta a vasúti átjáró mellett húzódó egyhektáros kiserdő megtisztítására ér­kezett tizenkét tagú csopor­tot: a háztartási szeméttől elkezdve az építési törme­léken át az állati tetemekig elképesztően sok hulladé­kot kellett eltakarítani. A kertekben lenyesett, a ka­zánokban eltüzelhető galy- lyaktól is itt szabadultak meg a lakók, s műanyag flakonok tömegeit is ide- hordták. E nagytakarítás fontos tanulságokkal szol­gált a hivatalnak, nevezete­sen: a jövőben szabálysér­tési bírságot fizet, aki ide­hordja a háztartásában ke­letkezett hulladékokat. An­nál is inkább, mert Délegy­házán megoldott a szerve­zett szemétszállítás. dunataj hírlap Vezető munkatárs: Móz Katalin. • Alunkatársak Vasvári Éva és Kovács I István. C Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig szerkesztőségben. Címünk Bp. vili., Somogyi Béla t 6. PL: Ml. ír. sz.: 144G. Te lefon: 132-4761, 138-10C7.

Next

/
Thumbnails
Contents