Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

MÉNKŰ L ehet-e egy messziről látható gödörbe bele- pottyánni? Lehet. Ha nagyon akarja az em­ber ... Máskülönben ugyanis, éppen mert messziről látszik a gödör, kikerüli. Ezekben a na­pokban illetékesek sora nyilatkozik úgy, mintha ménkű csapott volna az állami költségvetésbe. Va­lóban sokféle a baj. A főbbek egyike, hogy nem folytak be a számított bevételek. A gazdálkodó­szervezetek tetemes része például hátralékban van a nyereségadó befizetésével (is), amint sok a ké­sedelem a gazdálkodókra kirótt vámok átutalásá­nál. S mert itt némelyek sokágú ménkűt szeretné­nek elhitetni, sorakoznak a további bajok is, m'nt például az, hogy kevesebb a költségvetés áfa-jöve­delme, mert a lakosság nem vásárol eleget, annyit legalábbis nőm, amennyit a költségvetési bevéte­leknél számítottak az illetékesek. S ez a cudar lakosság még arra rs képes, hogy az eredetileg fel­tüntetettnél kevesebb üzemanyagot vesz meg a kutaknál, ismét csak a költségvetés zsebéből húzva ki a forintokat... A panaszra okot adó tényeknek még nincsen vége, hiszen a beruházások esetében sem akkora a költségvetésnek a jövedelme, mint amikor készült a tervezet... Ménkű-e a ménkű? Avagy csak annak látszik, mert annak láttatják a ménkűszakértők?! Bizony, az utóbbiról van szó. Annak idején, az idei köll- ségvetés elfogadása után, több írásban is azon tipródtam, vajon indokoltak az optimumok? Va­jon kiszámíthatatlan volt például — a megye több kútjánál a forgalom 30-50 százalékos visszaesését jósolták akkor — az üzemanyagok vásárlásának meredek csökkenése? Tényleg ménkűként hat, hogy a lakosság nem ostromolja az üzleteket, s hogy a megyében még a jól működő cégeknél is a forgalom 14-16 százalékos visszaeséséről (össze­hasonlító áron számolva) kaphatok tájékoztatást? Amiben a többi között az húzódik meg, hogy ugyan az élelmiszer-forgalom csupán 10-11, ám például az iparcikkek eladása 30 százalékkal ki­sebb, mint tavaly az esztendő első felében! Ez utóbbi egyébként eddig példa nélkül álló eset. A megyében ugyanis az ötvenes évek óta folyamato­san bővült az iparcikkek forgalma. Tavaly a meg­torpanás, idén a rákmenet. Miért lenne az várat­lan dolog, hogy a lakosságnak nincsen pénze? Ahogyan fogy az emberek pénze, úgy apadnak a költségvetési áfa-bevételek is, nem kevésbé az építőanyagoknál, ahol az ország legtöbbet épííő megyéjében ma annyi lakást építenek, mint amennyi az ötvenes években került tető alá. Ami ráillik a gazdálkodókra is, hiszen ezek a szerveze­tek a félév folyamán 20-30 százalékkal fogták vissza például beruházási célú gépvásárlásaikat. S emmi váratlan nem fedezhető tehát fel a költségvetési bevételek csökkenésében, azaz szó sincsen a ménkű csapkodásáról. Arról sokkal inkább szó van, hogy a költségvetési t ú 1 - költekezésnek egy bevételi optimummal igyekez­tek fedezetet keresni az érintettek, ez az opti­mum viszont irreális volt, nem teljesülhetett. Aki akarta, előre tudta. .. Amint az is tudható, hogy a negatív bevételi kamatok nem ösztönöznek megtakarításokra, azaz a költségvetés innét nem remélhet pótlólagos forrásokat. A bevételi hiány szerencsére nem tragikus, azonban figyelmeztető. Elsőként arra figyelmeztet, nem okvetlenül szük­séges megvárni a ménkűt, megelőzni is lehet. El­sőnek és legfontosabbnak nem lehet mást tartani ebben a megelőzésben, mint az állami költekezés szigorú visszafogását. Mészáros Ottó A rákapcsolás még várai magára Kismaroson Vizet mm zártkertiek Alci teheti, ebben a jó időben szabadságra megy. s a szerencsésebbek saját vikendtelkiikön tölthetik a kikapcsolódás napjait. A nyári napokban benépesül­nek Kismaroson is a hegy­oldal, az Öregszőlő és a Szuttai-dűlő viksndhá'.ai. Az ilt pihenő, kertészkedő zó rí kéri tulajdonosok közül százhetvennégynek azonban manapság az időjárással ellentétben kicsit borongós a hangulata. Ök ugyanis reménykedtek abban, hogy július elején már a telkü­kön lesz a vezetékes víz. A vízbevezetés előzmé­nyei még novemberre nyúl­nak vissza, amikor is a hegyoldalban lévő 260 telek tulajdonosai a váci műve­lődési házban randevúztak, s ahol százhetvennégyen úgy döntöttek, alapítanak egy vízvezetéképítő társa­ságot. Annak rendje és módja szerint megválasz­tották a négytagú intézőbi­zottságot, kijelölték az el­nököt, alelnököket. A ki­vitelezéssel megbízták a Tétkerszolg. Kft.-t, mely­nek képviseletében Eck­hardt Tibor, a váci Regio­nális Vízmű osztályvezető­je is jelen volt. A költségek az előzetes számítások szerint telken­ként nyolcvanezer forintra rúgnak, ami manapság nem nagy pénz. igaz, a kis- marosi hegyoldalban nem a magyar felső tízezer tag­jai vásároltak telkeket, s akadtak olyanok is, akik­nek a befizetéshez bizony OTP-kölcsönt kellett fel­venniük. A megbeszélések értel­mében tavasszal megkez­Hsrminmétsres abroszon tálalt ebéd Megpendít!! Méosai gazda kaszája is Belgrádtól mintegy száz kilométerre található a fes­tői szépségű Ljig falu. La­kóinak száma meghaladja az ezret. Az ott élők mód­felett hódolói a régi hagyo­mányoknak. Ilyenkor, a nyár közepén különösen kedvelt a Kaszálás a réten elnevezésű verseny, ame­lyet közös ebéd s hangula­tos folklórműsor követ. Mi­vel a rendezvény egyúttal részét képezi egy idegenfor­galmi programnak is, ezért kerülhetett sor arra, hogy a Szerbiai Idegenforgalmi Hivatal megkereste Pest megye hasonló szervezetét, mintegy jelezve, a megyé­ből is várnak résztvevőket a versenyre, s az azt köve­tő programokra. A Pest Megyei Idegen- forgalmi Hivatal felvette a kapcsolatot a megyei föld­művelésügyi hivatallal, s a gyors intézkedés eredmé­nyeképpen a Magyar Ag­rártudományi Egyesület Pest megyei szervezetének állattenyésztési főfe 1 ü gyel ő ­je, Juhász László, valamint Mócsai János szigetmonos­tori polgármester, aki a Kisgazdapárt megyei szer­vezetét képviselte, elutaz­hatott a nemzetközi pa­raszttalálkozóra. A már említett Kaszálás a réten versenyre Ljigtől 15 kilométerre, egy 900 mé­ter magas hegy oldalában került sor. Felvonult több mint félszáz helybéli gaz­dálkodó. Pontosan délben kezdődött a verseny. A 62 éves Mócsai János, aki maga is gazdálkodó, második lett a versenyben. A kaszálást követően, kö­zös ebéden látták vendé­gül a társaságot. A réten kiterített, 30 méter hosszú gyolcsabroszon az egy nap és egy éjjel főzött helyi húsoskáposzta-specialitást tálalták fel. Politikától mentes, békés, hangulatos hétvége volt a Ljig környéki nemzetközi paraszttalálkozó. (gyócsi) dödtek a munkálatok, a több mint ót kilométer hosszt) vezetékit aloza tol kiépítették, s a csövekben óit csörgedezik a hun em­lőit folyadék. A telitekhez való bekötésre azonban még várni kell, s úgy tűnik, az ott élok nem tudjak, mikor is kerülhet erre sor. Aggodnak, mert a Kitűzött iiuMruio — junius itanúin* cadika — lejárt. I eie,mű­ket növeli az a lény is, hogy az utóbbi hetekben a vezeték körül nem látni stirgöiudo munkásokat, s a beivódott reflexek szerint ez azt az érzetet kelti a te­lektulajdonosokban : elfe­ledkeztek róluk a kivitele­zők. Elterjedt az a pletyka is, miszerint azért szorul­tak háttérbe, mert a Tét­kerszolg. embere1 más köz­ségekben is elkötelezték magukat. Ahogy ilyenkor általá­ban lenni szokott, a másik oldal képviselője másképp látja a dolgokat. Eckhardt Tibor szavait hallgatva mindeneseire az újságíró­ban felmerül: a partnerek között bizonyára a megfe­lelő kommunikáció is hiányzik. Az osztályvezető szerint ugyanis nem volt szó arról, hogy július else­jére már minden telekre bekötik a vizet. Amit ígér­tek — július végére elké­szül a hálózat —, azt teljesí­tették, megtekinthető. A Köjál vízmintavizsgálata után, ha az eredmény ne­gatív lesz, sor kerülhet — a polgármester és az inté­zőbizottság elnöke jelenlé­tében — az átadásra, s utá­na következhet a telken­kénti bekötés. Az osztály- vezető hozzátette, nem érti az emberek türelmetlensé­gét. A kismarosi önkormány­zati hivatalban Orosz Já­nos polgármester úgy kom­mentálja a történteket, a telektulajdonosok hiú áb­rándot kergettek, ha azt hitték, hogy a tavaszi kez­dés után, július elején már lesz vizük. Mint kívülálló­nak az a véleménye, hogy a munkálatok megfelelő ütemben haladtak, s az át­adással sem lesz várhatóan semmi probléma, hiszen Eckhardt Tibor jó szakem­ber, s tudja, hogy a Víz­műveknek milyen követel­ményei vannak. Ha pedig túllesznek a bejáráson, a Nem tudni, kik is örül­nek igazán a ránk köszön­tő tikkasztó hőségnek. Akikben bizonyosak lehe­tünk, azok viszonylag ki­csiny rétegét képezik a ke­reskedelmi palettának. A fagyialtosok ők, akik­ről azt hisszük, a meleg számukra bomba üzlet. Fel­nőnek már nemzedékek, akik nem is tudják, hon­nan is tudhatnák, mit je­lenthet a szó: kisadag. Csak így, egybeírva, foga­lomként. Létezett 10 és 20 filléres, majd 50-es, e so­rok írójának időszámítása a forintos gombócoktól szá­mítandó. A most felnövők­nek már — most tessék ka­paszkodni — 15 forintért adnak egy gombócot az ut­cai árusok. Persze szolid jóslásnak bizonyulhat, né­hány esztendő múlva talán mulatságosnak számíthat­nak a most még berzenke­dést kiváltó tarifák. Vajon tényleg ennyire jó üzlet manapság a fagyi? S egyáltalán milyen feltéte­lek kellenek hozzá — en­nek szerettünk volna utána­járni. Az új vállalkozási tör­vény értelmében már csak vendéglátáshoz és élelmi­szer-kereskedelmi tevékeny­séghez szükséges szakmai képesítés. A törvényt meg­előző időkben jól ismert A (húga gombóc ritkán mérgez mositmákm It rész vízből lesz a forint volt a képlet: akiknek nincs megfelelő végzettségük — ámde szerettek volna efféle üzleti vállalkozásba kezde­ni —, azok legelőször fagy- laltozó-teázóra kértek en­gedélyt. Erre ugyanis min­den további nélkül kaphat­tak hatósági hozzájárulást. Azután az idő telt-múlt, s később már ugyanők kap­tak kiegészítésként szesz­árusításra is. Az pedig már akkor is jobb nyereséget kínált a jeges édességnél. Mára más feltételeket szabtak. A Közegészségügyi Tisztifőorvosi Hivatal vé­leményezése után a helyi önkormányzat adhat hozzá papírost. Például Budaör­sön 1400 vállalkozásba fog­tak, s mostanában sűrűn kérnek fagylaltozóra is. Jó üzlet — hallják — mond­ják, a hír pedig terjed. Lehet üzlethelyiségben, avagy mozgóárusként ki­szolgálni a vásárlóközönsé­get, persze lehet gépi és kézi adagolással, a kanál­nak 5 dekányit kéne egy- egy ízből adagolnia. Gép­pel inkább virtuóznak szü­lessen, aki pontosan tudja, leáll-e és újra indílja-e az automatát. S hogy még mi minden kell hozzá? — Hát cukrász, feltéve, ha főzött fagyit készitenek. Mint Érden az Osváth- cukrúszdában. A jeles in­tézménybe nem véletlenül özönlenek, a környező ut­cákon is nehéz néha par­kolni. A közeli Fantázia presszóban hiába kínálnak 5-félét; vanília-, csoki-, orange-, puncs- és málna­ízekkel várják a hűlni szándékozókat, de utóbbi fagylaltok porból készül­nek. S szakértők szerint ez nem az igazi. Pedig talán mégiscsak ebben rejlik a gyors meggazdagodás re­ceptje: ugyanis a porból készült fagyi elkészíté­séhez nem kell különösebb szakértelem, nem kell ap­parátus és többfázisú mo­sogatási procedúra. Hanem főleg víz: ez folyhat a csap­ból, lényeges azonban, hogy jó sok legyen, mert a por­fagylalt elkészítési recept­je így kezdődik: végy 5 rész vizet, s elegyítsd 1, azaz egyetlen rész porral, jól keverd össze, hűtsd le. S már rakhatod is a tölcsé­rekbe, tálkákba, termo­szokba. A megyei egészségügyi szolgálat igazgató főorvosa, dr. Bouquet Dezső most nem tud beszámolni a kö­zelmúlt éveiből emlékeze­tes és sokakat megbetegítő fagylaltmérgezésről. Bár még előttünk a nyár — fű­zi hozzá a főorvos, s le­hetségesnek tartja, a kö­vetkező telefonon esetleg éppen egy fertőzést jelente­nek — ennek ki lehetünk téve bármikor, de ha be­vízbekötés már csak t-2 hetet vehet igénybe. Határidő ide vagy oda, az önkormányzatot egészen más izgatja. Félnek, hogy a zár tkert tulajdonos ok nemcsak locsolásra hasz­nálják majd a vizet, hanem előbb-utóbb a vikendhá- zakba fürdőszobát is épí­tenek, s tartanak attól, hogy nem zárt rendszerű emésztőt építenek majd, amit szippantani kell, ha­nem csak szikkasztót, s így előbb-utóbb a község ivó­vize is elszennyeződhet. Bár eltökélt szándékuk, hogy majdan szigorúan el­lenőrizzék az emésztők megépítését, ök is tudják, hogy meg lehet találni a kiskapukat. Ezért környe­zetvédelmi meggondolásból úgy döntöttek, Kismaroson több zártkertbe már nem engedélyezik a vízbeveze­tést. 11. É. tartjuk a kötelező előíráso­kat, nem szenvedünk a be­tegségek következményei­től. A mosott tojás fontos­ságát nem kell újra es új­ra hangsúlyozni. Azonban egy igen fontos tényezőt nem lehet elégszer emle­getni : a hűtőben tárolt fagylaltokat meg kell sem­misíteni abban az esetben, ha néhány órás áramkima­radás volt. Ez egy nagyon fontos — s persze — zseb­be vágó tényező. Jóllehet nem hallottunk még ar­ról: az áramszolgáltató vál­lalat bárkinek is megtérí­tette volna az ebből adódó kárát — holott szigorúan tilos a termékek újrafa- gyasztása. A Pest Megyei KISOSZ titkárságán megtudtuk: nyilvántartásuk szerint 194- en rendelkeznek maszek cukrászdával — s ezen be­lül feltehetően fagylaltáru­sítással is foglalkoznak. E szám nem mutat teljes ké­pet, mostanában egyre töb­ben adják fagyizónyitásra a fejüket. Mi pedig — főleg, ha olyan helyen lakunk, ahol konkurenciamentesen egyetlen helyen vehetünk — ha kisgyerekünk imád- ja-kunyerálja, megvesszük nyolcért, tízért, tizenötért gombócát. — fekete — Ó értea Államférfi A közelmúltban (jül. 3.) már hódoltunk eze­ken a hasábokon a mes­terszakács módra jegy­elíró Csurka Istvánnak. A Magyar Fórum (91 28.) legújabb számá­ban most ismét ínyenc­ségeket kínál. A „rángó­görcsös utópartizánok", például a szólelemény­nek már-már az eddig soha nem volt osztályá­ba tartozik, amint a ,,bütykös arab kezek" sem akármi! De persze nem erről van szó! Arról sincsen szó, hogy ne igyekeznénk él­vezni a Cs. I.-fcle szó- rainyonok, jelzökréme- sek, mondatrészlorták halmazát, mint például ezt: Kádár „lábszagúan atyáskodó hazudozásai- nak a következményei alatt nyög” a társada­lom. Ez a lábszag ugyan kissé zavar bennünket az ínyssmester alkotásá­nak fogyasztásában, de oda se neki! Majd meg­szokjuk, avagy megszok­tatják velünk .. . Gon­dunk most is csak egyet­len van, mint múltkor is, a három hasábot be töltő Helyszíni közvetí­téssel, s ez a gond egyet­len szó használata. Ak­kor a „körlet” volt az, ami valahogyan elté­vedt a meslerszalzács merőkanalai, húsvágó bárdjai, főzőüstjei kö­zött, most meg egy má­sik szócska tette ugyan­ezt. Cs. 1. ugyanis meg­vonja a lehetőséget ózon­tól, akik Kádár Jánosi mint „államférfit" tart­ják számon. Ez azon óa n nem megvonás vagy megengedés kérdése. Ál­lamférfi az, aki (Magyar Értelmező Kéziszótár, 30 o.) „az állam kormány­zásában jelentős tisztsé­get betöltő politikus". Nem címadományozás függvénye, s nem von- zata szimpátiáknak vagy unszimpátiáknak. Egész egyszerűen tény. Na per­sze, ha (ismét) lesznek tényebb tények, meg válogatott tények, akkor majdanán bármi lehet­séges. Az is, hogy Cs. í.-t az akkori mesterszaká­csok szintén nem nyilvá­nítják államférfinak.. KLIENS &ŰHao

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents