Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-10 / 160. szám
FÜR LAJOST LESIA VAZTA A ß, I ' ................... H— .« M i történjen hát most a szakszervezeti vagyonnal? Pártay: Torgyán betegesen hat alom éhes Ez a párt nem létezik többé B 26G képviselő jelenlétében kedden reggel, röviddel 10 óra után kezdődött meg az Országgyűlés plenáris ülése. A nyári rendkívüli ülésszak utolsó hetéhez érkezve — a négynaposra tervezett tanácskozáson — a képviselőknek dönteniük kell egyebek között az önkormányzatok vagyoni kérdéseit, valamint az egyházi ingatlanok ügyét rendezni hivatott jogszabályról csakúgy, mint a szak- szervezeti vagyon megosztásáról és a szerencsejátékok A Kisgazdapárt, abban az értelemben, ahogyan a háború utáni magyar politikában jelen volt, nem létezik többé — jelentette ki Pártay Tivadar, a párt 83 esztendős „örökös elnöke”, aki Torgyán József elnökké választása után kilépett a pártból. Az idős politikus megjósolta: bármennyire is erőszakoskodjanak most Torgyán és társai, arra nem lesznek képesek, hogy magukhoz ragadják a hatalmat Magyarországon. szervezéséről. A tárgysorozat elfogadását követően a képviselők rátértek a társadalombiztosítási ellátások és a családi pótlék évközi emelésének lehetőségéről szóló határozati javaslat megtárgyalására. Az előterjesztő, Surján László népjóléti miniszter hangsúlyozta, hogy forráshiány miatt nincs lehetőség újabb általános nyugdíjemelésre, de kérte a píénumot: a társadalombiztosítási költségvetés első félévi adatainak ismeretében szeptemberben térjenek vissza a kérdésre. Hasonló értelemben nyilatkozott a családi pótlékkal kapcsolatban is, mondván: generális emelésre egyelőre itt sincs mód, de kora őszszel esetleg e témával is foglalkozhat majd a Parlament. Javaslatot tett ugyanakkor a miniszter a régóta rendezésre váró baleseti járadék 21 százalékos emelésére, hozzátéve, hogy az emelés azokat érintené, akik egyéb ellátásban nem részesülnek. Egy mindenki etten Következő napirendként az állami és szakszervezeti vagyon szétválasztásáról és a szabad szakszervezeti szervezkedést biztosító vagyoni feltételek megteremtéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját kezdték meg a képviselők. E tervezet — mint arra az előterjesztő MDF-es képviselő, Palkovics Imre is utalt — a szakszervezeti vagyon megosztásával az újonnan létrejött szakszervezetek és munkástanácsok esélyegyenlőségét kívánja biztosítani az üzemi tanácsi választásokon. Ennek velejárójaként a vagyont az egyes üzemekhez, munkahelyekhez köti, azt a felfogást előtérbe helyezve, miszerint a szakszervezeti vagyon a munkavállalók osztatlan tulajdona. A törvényjavaslat általános vitájában szót kérők — a szocialista képviselők kivételével — valamennyien támogatták a tervezetben körvonalazott intézkedéseket. Cáfolták egyúttal azokat a kijelentéseket, miszerint a tervezet szakszervezet-ellenes lenne, hiszen — mint elhangzott — az abban foglaltak kizárólag a szakszervezeti monopólium ellen, de nem az érdekvédelmi szerveződések ellenében hatnak. A szakszervezeti vagyonnal kapcsolatos rendezést azért is sürgette több felszólaló, mert azon az állásponton voltak: az érdekképviseleti területen elmaradt a rendszerváltás. A parlamenti pártfrakciók közül egyedül a szocialisták képviseltek gyökeresen ellentétes álláspontot, s Horn Gyula bejelentette: kategorikusan elutasítják a törvényjavaslatot. Az MSZP elnöke — pártja véleményét összegezve — elismerte ugyan, hogy a jelenlegi szakszervezeti vagyon egy részére jogot formálhatnak az Újonnan létrejött érdekvédelmi szervezetek, de csak az egymás közötti egyeztetés és megállapodás nyomán. Hozzáfűzte: törvényi úton, állami beavatkozással nem lehet hitelesíteni egyetlen szakszervezetet sem. Ugyancsak a szocialisták képviseletében Paszternák László élesen visszautasította a vitában az MSZOSZ-t ért vádakat. A továbbiakban kijelentette: az édekvédelmi tömörülés több mint százéves története során még soha nem avatkoztak be ilyen direkt és durva módon a szakszervezet belső életébe, működésébe, mint a most tárgyalt törvénnyel. Szovjet laktanyából kft? A szokásoknak megfelelően az Országgyűlés kedd délután interpellációk tárgyalásával folytatta munkáját. Ezek sorában Páris András (SZDSZ) a honvédelmi minisztert interpellálta azzal kapcsolatban, hogy a kiürített szovjet objektumok bizonyos ingatlanrészei rejtélyes módon társasági vagyonná alakultak át. Kifogásolta, hogy miközben a volt szovjet ingatlanok hasznosítása során az önkormányzatok prioritását hangsúlyozzák, számos esetben az önkormányzatok megkerülésével szovjet—magyar vegyes vállalatok rendelkezésére bocsátanak vagyontárgyakat. Für Lajos honvédelmi miniszter megerősítette az önkormányzatok prioritásának elvét, hangoztatva, hogy a vegyes vállalati kezelés a hasznosításra alkalmatlannak ítélt szovjet objektumok esetében jöhet szóba. Páris András nem tartotta megnyugtatónak a miniszter válaszát, s ezért nem fogadta el azt. Hasonló álláspontra helyezkedett az Országgyűlés is, ezért a kérdés vizsgálatát az alkotmányügyi, valamint a gazdasági bizottságnak utalták át. Az interpellációk és kérdések után a képviselők folytatták a szakszervezeti vagyonnal kapcsolatos törvénytervezet általános vitáját. A szocialisták a vita „második fordulójában" is élesen bírálták a törvényjavaslatot, sőt Gál Zoltán frakcióvezető egyenesen alkotmányellenesnek minősítette azt. Mint mondta: a tervezet az alaptörvény mellett sérti a sztrájkjogról, valamint az egyesülési jogról szóló törvényeket. Megdöbbenésének adott hangot a szocialista politikus azzal kapcsolatban is, hogy — mint mondta — számos, a törvényjavaslatot támogató felszólaló az MSZOSZ elleni vádakkal voltaképpen több mint hárommillió ágazati szakszervezeti tag tisztességét kérdő jelezte meg. A többi frakcióból szót kérő képviselők azonban továbbra is a törvényjavaslat mellett érveltek, mondván: a Parlamentnek joga van a törvényes beavatkozásra a szakszervezeti esélyegyenlőség biztosítása érdekében. Erre reagálva viszont az MSZP részéről azt fejtegették: félő, hogy a törvénnyel nem a szakszervezeti esélyegyenlőség valósul meg, hanem éppen ellenkezőleg: a szakszervezetek nélküli állapot. A szocialisták ismételten javasolták: tekintse a ház ezt a törvénytervezetet egyfajta „parlamentáris balesetnek”. Este hat órakor a vitát megszakították, s a módosító indítványok benyújtásának időtartamára megkezdték a vitát a munka- vállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességének ügyében. Űtmúlató kisgazdáknak \ kisgazda-képviselők- nek az állami vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról és az egyházi ingatlanokról szóló törvények határozathozatalakor a kormánykoalícióval együtt kell szavaznia, a Számvevőszék, a szerencse- játékok és a kitüntetések ügyében pedig a frakcióvezetés által kidolgozott módon. Ezt tartalmazza az a határozat, amit kedden juttatott el a párt vezetése a Magyar Távirati Irodához. Az országos vezetőség határozata — amelyet Torgyán József elnök írt alá — a pártvezetés és a frakció együttműködését szabályozza parlamenti döntésekben. A dokumentum megkülönböztet „igen fontos” kérdéseket, amelyekben az elnökség meghatározza a frakció számára a vitában képviselendő álláspontot, és „fontos” kérdéseket, amikor a honatyák pártjuktól csak ajánlást kapnak. A kisgazda-képviselők a fenti két kategóriába nem sorolt témák esetében belátásuk szerint — ám természetesen a párt általános felfogásának megfelelően — vehetnek részt a vitában. Itt mindössze annyi a kötelezettségük, hogy várható döntésükről még a szavazás előtt tájékoztassák a parlamenti csoport vezetését. Az Országgyűlés az esti órákban 173 szavazattal, 33 tartózkodás és 8 ellenszavazat mellett elfogadta a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvényt. Holnap: egyházi ingatlanok A T. Ház szerdán reggel megkezdi a határozathozatalt a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény- javaslat felett. — ön eleinte Torgyán támogatója volt... — Igen, de amikor azt tapasztaltam, hogy semmiféle koncepciója nincs, csak ugrabugrál, mint egy veréb, rájöttem: — valami itt hiányzik. Két dolgot ismételgetett állandóan, hogy a kommunisták menjenek a fenébe, és az oroszok menjenek haza. És nagyon gyanús volt, hogy a pártközpont és a szovjet nagykövetség — mindkettő nagyon kényes volt az ilyen nyilatkozatokra más esetekben — nem tiltakozott soha. Azt is tudtam, hogy feltétlenül kell lenni beépített emberüknek a kisgazdavezetésben, hisz mindig is voltak ilyenek. Kezdtem utánanézni Torgyán viselt dolgainak. Annak alapján, ami kiderült róla, mindjobban elleneztem hatalomra jutását. Olyan ember ő, aki betegesen hataloméhes, s úgy vonzza a karrieristákat és haszonlesőket, mint mágnes a reszeléket. — Milyen bizonyítékai vannak? — Erről elég sokat írt a sajtó. Gondoljanak csak Torgyánnak a III/III-as ügyosztállyal fenntartott, lényegében máig magyarázat nélküli kapcsolatára. A rendszerváltás után pedig az történt, hogy az állandó futkosás, a költséges országjárások gyorsan kimerítették a pénztárcáját. Attól kezdve egy széles szponzori hálózatot épített ki maga körül, amely Hongkongtól Münchenig terjed, s amelyben egy nemzetközi fegyvercsempészcégtől kezdve mindenki ott van, aki hajlandó őt anyagilag támogatni. Számításaink szerint mintegy 14 millió forintot költöttek Torgyánra. Ezt persze vissza kell majd fizetni, s ez az egészben a legveszedelmesebb. amikor egy kis párt egy nemzetközi maffia erőterébe kerül. — Mi köze a Torgyán- féle kisgazdáknak a Pár- tay-féle párthoz? — Semmi. A vezetőségben egyetlen régi kisgazda sincs. Programjuk politikai része, a szakszervezetekkel és a vállalkozókkal való közösködés irreális. A parasztság bizalmát a kárpótlási törvény miatt elveszítik. Naponta kapok telefonokat és táviratokat, amelyben a parasztok tudatják, hogy ők nem erre a káoszra számítottak. A program gazdasági része semmi mást nem akar, mint kulcspozíciókat a kormányban és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban, hogy Torgyán támogatói megkaphassák fizetségüket. — Miért hagyták Önök, hogy kicsússzon a kezükből a vezetés? — Hiba volt, hogy patronálni kezdtem Torgyánt. A második hibát ott követtem el, amikor Érden könnyelműen kiengedtem a kezemből az elnökséget. Igaz. megromlott az egészségem, de ha akkor ragaszkodom az elnökséghez, s megtehettem volna, ezek az emberek ma nincsenek a párt élén. Azok után pedig, ami most történt, ki kellett lépnem a pártból, amit meg is mondtam előre, hogy ki fogok lépni. Velem együtt távozott a régi párt szelleme és ereje is. Varga Béla már tavaly megmondta: ez nem a történelmi Kisgazdapárt, az meghalt, csak a vadhajtások élnek tovább. — Mi lesz ennek a következménye? Képes ez az új politikai képződmény átvenni a hatalmat az országban? — Nem képes. Torgyánnak nincs semmiféle koncepciója. A kárpótlási törvénnyel megbolondították az országot. A parasztság bizalmát elveszítik, s ezzel a tömegbázist is. hiszen, emlékezzenek, a választások idején a kisgazdaszavazatok 53 százalékát parasztok adták le. — Milyen egészséges politikai erőket lát az országban? És milyennek ítéli a kilátásokat? — Meg fog lepődni. Két olyan személyt látok, aki alkalmas a vezetésre. Az egyik Pozsgay Imre. aki nagyszerű, felkészült profi politikus, s első perctől felmérte, hogy az ország azé, aki megnyeri a nem szavazókat. Ez a mostani választás csak a parlamenti demokrácia előjátéka volt. csupa amatőrt hozott felszínre, később majd egy olyan csoport Is beléphet a hatalomba, amelynek tagjai értenek a politikához. A másik politikus, akit alkalmasnak tartok a vezetésre, Antall József. öt jól felkészült amatőrnek nevezném. Olyan amatőrnek, aki- ugyan minden hiba elkövetésére képes, mégis igen intelligens, jól felkészült ember, aki hatéves korától politizáló emberek környezetében nőtt. A következő választásokig ebben az országban lecsillapodnak majd a kedélyek, az indulatok és az ambíciók. És akkor lehetősége nyílik az országnak arra. hogy úrrá legyen a belső bajokon. Návai Anikó Ő MONDTA Győzelem Reméljük, nemcsak a próféta, hanem a szakember is szólt Bogárát Zoltánból, amikor interjút adott (91/27.) a Heti Magyarországnak. Az MDF alapító tagja, fő mezőgazdasági szakértője, Pest megye 1. számú országgyűlési választókerületének képviselője felkiáltójeles győzelemnek tartja az elfogadott kárpótlási törvényt. Azt persze elismeri, „Nem lehet elvárni, hogy a kárpótlási törvény mindenkinek tessék, azt sem, hogy csupán pozitív hatásai legyenek — mindez naivság volna.” Valóban naivság lenne tökéletes törvényt óhajtani bármiben is, nem hogy ilyen bonyolult ügyben. Azt meg végképp okton- diság lenne feltételezni, annak is („mindenkinek tessék”) tapsikolni van kedve („győzelem!”), aki ugyan szintén kiforga- tottnak érzi magát, de egy fillért sem kap ... Szerintünk tehát majd a végrehajtás mikéntje mutatja meg, győze- lem-e a győzelem, s ha az, mennyit ér, ez azonban még csak vélemény- különbség és nem véleményütközés. Az ütközésre akkor került sor, amikor azt olvashattuk, a törvény megalkotóinak a feladata nem más volt, mint „Negyven évet visszamenni az időben, miközben oly sok minden változott...” Az időben visszamenni, s főként negyven évet: lehetetlen. Sokszor bizonygattuk ennek a lehetetlenségét, azaz azoknak a restauráció s törekvéseknek a képtelenségét, amelyek a régmúlt tegnapot szeretnék a ma talajába érintetlenül átültetni. Azért lehetetlen ez, mert „oly sok minden változott", hogy a változások eleve meghatározzák a mozgásterek objektív korlátáit. S különben is! Ha „negyven évet" kell visszamenni az időben, akkor 1951-ig lépnénk hátra. Őszinték leszünk: futkos a hideg a hátunkon a dátum láttán. KLIENS _____________________ **J£íúaa 3, Monopoly „Vétkesek közt hatalomátmentő, aki néma”, ezzel a szlogennel kezdte bemutatkozó sajtótájékoztatóját az MDF képviselőcsoportjának kebelen belül májusban megalakult Monopoly csoport. A mintegy tíztagú társaság — amelynek tagjai az elmúlt hetekben gyakran hallatták hangjukat különböző gazdasági kérdésekben — ismertette létrejöttének politikai és gazdasági indokait. Eszerint még nem történhetett meg a gazdasági rendszerváltás, mert a piacot olyan monopóliumod uralják, amelyek még az elmúlt rendszerben alakultak ki, és élükön alkalmatlan, hozzá nem értő és politikai indokokból kiválasztott vezetők állnak. A Monopoly csoport meggyőződése, hogy Magyarországon számos kiváló szakember van, akik nem tudnak bizonyítani, mert a gazdaság kulcspozícióiban ilyen vezetők ülnek. A monopóliumok nem csak a piacon egyeduralkodók, hanem információs monopóliummal is bírnak, vagyis elhallgatják a valós híreket — állítja a Monopoly. Ezeket a monopóliumokat, a kialakult kapcsolatrendszereket még a privatizáció előtt szét kellene zúzni, és a privatizációt pedig oly módon felgyorsítani, hogy az a munkavállalói oldaliról is ellenőrizhető legyen — javasolja a csoport. Fontosnak tartja valós érdekvédelmi szervezetek alakítását is. A esoport tagjai azt is elképzelhetőnek tartják, hogy adott esetben akár a kormány felelősségét is nyilvánosságra hozzák, de nem céljuk, hogy kormányellenes munkát folytassanak. Inkább a kabinetet kívánják jól Informálni, hiszen a testületet néha az a vád érte, hogy elszakadt a valóságtól.
