Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

A telefonom szerencséje Sorsok és csekkek Nem lehet hozzászokni a feltörő nyomorúság­hoz. Ahhoz, hogy vadidegen emberek lépik át a szerkesztőség ajtajának küszöbét, mintegy egyet­len és utolsó fórumra hagyva kínjaikat. Nem is a megoldást keresik, a legkisebb lépést megkö­szönik, de nem. Jószerivel csak ki akarják pa­naszkodni magukat: élet ez? Ilyesmit kérdeznek. S mit lehet felelni ? Az újságíró nem ügyvéd s nem is bíró. Sofőr és felesége. Idege­sek. Akárhová fordultak, csak az elutasítás s a szab­ványszöveg: jöjjön csak vissza, majd visszatérünk a kérdésre. Nem akadt em­ber, aki telefont ragadott volna, nem is a segítségért, pusztán azért, hogy azt megkérdezze: egyáltalán igaz az, amit állítanak? Nem - is hiszem, hogy fontosak a nevek. Lassan jelenségről van szó, olyan jelenségről, ami korunk — sajnálatos — jellemzője, akár szeretjük, akár nem, beszélni kell róla. A vállalat csődbe ment? Tönkretették? Ki tudja? Ami biztos, hogy lcft.-vé alakult. Pontosabban ala­kították. Hogy és ki, meg hogyan szervezte meg, sen­ki sem tudja pontosan, de azt lefogadhatja bárki, hogy — jogilag — egy huncut félparagrafus­nyi hiba nem volt abban. Arra nagyon vigyáznak. Az ügyvezető igazgató ha­vi negyvenezer forintot ke­res — hiába, no, meg keil fizetni a felelősséget. A so­főr azt mondja, ő kevesebb mint tizedét kapta volna kézhez, de nem adták neki oda, mert — bevallja — tartozik a kft.-nek valami üzemanyagpénzzel. Nehogy KB MozÍHÉ Július 1-jén a nagyte­remben: Uendörakadcmia 6. Színes, szinkronizált amerikai vígjáték. Előadás 6 órakor. A cifrakerti parkmozi­ban: Go, Trabi, go! Színes német vígjáték. Előadás 9 órakor. A videotéka ajánlata: Harmadik ember. Angol bűnügyi film. azt higgye bárki kis, hogy itt a vége a történetnek! Az eredeti, a rossz gazdál­kodás miatt tönkretett (tönkrement stb.) vállalat a sofőrnek tartozik több tízezer forinttal. A kft.- ügyvezető igazgató a sofőr képébe röhögött. — Menj a bíróságra, ennek a kft.- nek semmi köze a volt vál­lalat ügyeihez! A sofőr ide­ges, rágja az ajkát, honnan a fenéből vegyen pénzt a bíróságra, amikor az üzem­anyagpénzt sem tudja meg­fizetni, mert nem adják oda a fizetését, ráadásul a kamatadó is a nyakukon. S különben is, a fene még­iscsak vinné el az egészet, a legfontosabb a családja, s ha lesz pénze, akkor is elsőként kenyeret vesz. A sofőr azt mondja, nem volt jobb a régi vi­lágban, de azt fájlalja, hogy a főnök felszedette és saját zsebre eladta a brigád krumpliföldjén termett gu­móiéit, amelyeket csak úgy, szabad időben, a senki földjén ápolgattak. Pedig micsoda vacsorákat csap­tak annak előtte a krumpli- föld bevételéből, de azon­nal hagyja a nosztalgiát, mert tudja, azzal nem megy semmire. Különben is, amikor tartozott neki a cég a fontos alkatrész árá­val, el vihette a hulladék vasat a MÉH-be, s abból majdnem a teljes összeget kifizették neki. A felesége sokkal türelmetlenebb. Hogy juthatnának hozzá a több tízezer forintos köve­telésükhöz? A kérdés a levegőben maradt... Másnap újra nyílik az ajtó, s újra panaszáradat. Ez a férfi munkanélküli — csak a véletlen teszi, hogy volt munkahelye megegye­zik az elébb már emlege­tett kft.-vel. Felesége gye­sen vagy gyeden, maga sem tudja pontosan. Az egyik gyerek iskolás, a másik A szemíüks mezőőr és a kerítésdrót Lopni jártak haza Adódnak bűncselekmé­nyek amelj'-ek támpont, használható nyom híján hosszabb időre megtelep­szenek a nyomozati iratok között. Aztán egy napon hirtelen előveszik azokat, lefújják róluk a port, ráta­lálván a titok nyitjára. Ilyesformán húzódott- halasztódott a CÁT-beli kerítéslopás ügyének lezá­rása is. Január óta már kezdett kínossá válni, a tettesek pedig bizakodtak, mondván, mind kevesebb az esély, hogy nyomukra akadnak. Csak hát eljött a nyár, Fazelzas László pedig idejét látta portája bekerí­tésének az ismerőseitől vá­sárolt lopott dróttal. Nem gondolta, hogy a gazdaság, de kiváltképpen a mezőőr •oly nagyon zokon veszi a közel fél kilométer hosz- szú kerítésdrót eltűntét, hogy azóta is lankadatlan érdeklődéssel figyeli, kik kérítkeanek a környéken. Igaz, Fazekasék kccskemét- úrréti telke távolabb esik a helyszíntől, de elég közel ahhoz, hogy az ötméteren­ként bontás nyomait viselő hálót összefüggésbe hozzák a lopással. Innentől L. Szűcs Balázs törzszászlós dolga volt bi- .zonyítami az alapos gyanút, az orgazda kerekre szabott meséiből hámozván ki a lé­nyeget. Hamarosan meglét- tök a tettesek is Lakatos Kálmán, valamint Mohá­csi János személyében. Va­lamikor körösi lakosok vol­tak. de amióta elköltöztek, inkább csati lopni jártak vissza. A házkutatások során elő is került úgy 300 méter hosszúságban a levagdalt kerítésdrót, ám ez állítólag csak kisebbik része annak, amitől a gazdaság meggye­sét megszabadították. Az összességében mintegy 60- 80 ezer forintot érő anyagot alkalmanként néhány ezer forintért adogatták el. A nyomozás tehát még tart, nem tudni, milyen újabb fejleménnyel gazdagítva a jegyzőkönyvek tartalmát. A lebukás egyébként Laka­tos számára a legkínosabb. Korábban más bűncselek­ményekért már elítélték, kétévi próbaidőre felfüg­gesztve annak végrehajtá­sát. Most úgy néz ki, ez a kedvezmény is hamarosan érvényét veszti. —ay meg óvodás, a csekkek egy fél vagyont érnek. De hát van ám olyan, világosítom föl, az iskolákban és óvo­dákban is, hogy a rászo­rulók csekkjeit kifizetik. Miért nem jelentkeztek er­re? A férfi most hallja ezt először! Hivatalból is érde­kel innen: miért nem mondja el ezt az iskola? A gazdasági ügyekkel foglal­kozó hölgy visszakérdez: csak nem képzelem azt, hogy mindegyik osztályfő­nök, tanító majd minden hónapban megkérdezi ezt?! Töredelmesen bevallom, bizonyos megmagyarázha­tatlan tisztelettel viseltetek a technika bizonyos vív­mányai iránt. így — többek között — telefonjaimat is szeretem mint nélkülözhe­tetlen munkaeszközeimet. Ettől függetlenül nem hin­ném, hogy századmásod­percnél több választott el attól, hogy a falhoz ne vágjam az egyébiránt sem­miről Sem tehető készülé­ket. Ugyanis valóban azt kép­zelem, hogy minden olyan intézményben, ahol ha­sonló helyzet előfordulhat, szerintem havonta — köte­lező. Meddig tart megkér­dezni? Vegyük már észre, hogy ez most egy olyan vi­lág — bízzunk benne, nem örökké tart a helyzet! —, ahol ezt meg kell kérdezni. S ha nem jöttek volna rá az intézményekben — bár nem vagyok híve semmifé­le köíelezőségnek —, az il­letékes önkormányzati bi­zottság dolga lesz ezt fel­adatul szabni. Feladatok ugyanis min­dig vannak. Ballai Ottó NAGYKOROS! xJcírla XXXV. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT Összefognak a gazdák Nem hagyják fejni magukat A tejipar és á tejterme­lők perlekedésében mind­két oldalon leledzik igaz­ság, amiként hamisság is. Azt nem lehet vitatni, hogy idővel elsimulnák majd a komoly ellentétek, s korrekt üzleti kapcsolat alakul ki a két érdekszféra között. De semmiképpen nem várható, hogy politi­kai platformok, magas hi­vatalok révén, csakis az ipar és a mezőgazdaság egymásrautaltságának. mér­téke szerint. És csak azután, ha a magángazdál­kodás létrehozza szakmai, piaci érdekszövetségét, ami a továbbélés lényeges fed- tétale. Néhány hónapja Csemö- ben is válságosra fordult a tejtermelés helyzete. Itt 2 begyűjtő bizonyult a 4 közül alkalmatlannak arra, hogy a megszigorított mi­nőségi feltételeknek meg­felelően funkcionálhasson. A begyűjtők létesítésé, egyáltalán fenntartása nem filléres befektetés, a tejipar is azon van tehát, hogy ki­vesse nyakából a gyűjtők gondját, legyen az a tele­püléseké. Csemőben vála­szul önkormányzati segít­séggel létrejött a tejtermelő egyesülés. Lényegéről Mol­nár János polgármestert kérdeztük. — Gyakorlatilag az tör­tént, aminek a kistermelés minden területén meg kell történnie mihamarabb. Ter­mészetesen nem önmagá­val szemben elfogult érdek ­■ védelemre kell gondolni, hiszen azzal úgysem lehet menni semmire. Tudomásul kell venni, hogy újszerű kapcsolatok kialakítására van szükség ipar és mező- gazdaság között, állandóan ellenőrizhető, és korrigál­ható együttműködésre. A csemői tejtermelők közösr sége elfogadta és a saját ér­dekében betartja mindazo­kat a követelményeket, amelyeket a tejipar a tej forgalmazásával, minősé­gével szemben támaszt. — Személyes vélemé­nyem az, hogy semmi más útja-módja nincs annak, mint hogy a termelők ma­guk vegyék kézbe a. napja­inkban kialakult problémák kezelését. Nem a tejbőség miatt alakultak ki e zűrza­varos állapotok, egyszerű­en amiatt, hogy a termelői szférában nincsenek meg a szervezett érdekközösségek. Persze attól a tej ára még nem megy fentebb, hogy termelői egyletekbe tömö­rülnek a gazdák. Ügy gon­dolom. nem is alapvetően az ár jelenti itt a problé­mát, hanem a termelés gaz­daságtalan volta. Közvetlen takarmánytermelői háttér nélkül az állattartás -min­dig nagyon drága. Nem va­gyok tehát biztos abban, hogy a tejért fizetett 14 fo­rint abszolút értelemben is alacsony összeg, amilyennek tűnik, csak előállítása irra­cionális. My. J. A Petőfi Népe irta: Körösiek cs az expressz Ezernyi okot találtak kedves csipkelődésre az Ambrusok és Balázsok, az uborkások és a barackosok. A kecskemétiek addig- addig bosszantották a nagykőrösi állomásnak odafüttyentő gyors-vonatok­kal a szomszéd városiakat, amíg el nem határozták: bármi áron gyorsvonati megállóhellyé léptetik elő főpályaudvarukat. Megkör­nyékezték képviselőiket, ők az illetékes miniszteri ura­kat, deputációztak, tósztoz- tak az ügy érdekében. Büszkén harsonázhatta egy idő után a helyi közlöny: diadal, ezentúl minden sze­relvény szusszan egyet vá­rosukban. Balszerencséjükre egy ellenlábas újdondász a tit­kos záradékot is világgá kürtölte legalább három­száz példányban. Eszerint csak addig áll az alku, amíg rendszeresen legalább 5, azaz öt körösi polgár felszáll egy-egy gyorsvo­natra. Tanács uramék fo­gad koztak persze, hogy az érdektelenség elképzelhe­tetlen, folyamatba tétetik a napi utaslétszám ... Több sem kellett a kecs­kemétieknek. Már a lassító kocsikból kihajolva érdeklődtek tet­tetett udvariassággal a vá­rakozó körösiektől: — Ma ti vagytok a soro­sok? A vérmesebbek állítólag sétabotjuklcal válaszoltak. H. N. A bomlasztó Dűlőulaknak, városi földutaknalc átka — azon­kívül, hogy porolnak — a kigödrösödés — fújta me­gint a régi nótáját isme­rősöm utcájuk kellős kö­zepén, a lapátnyélre tá­maszkodva. Amióta itt la­kik, valóságos „útkaparó szakember” vált belőle, örökösen az úttest egyen- gelésével kínlódik. Szom­szédai hasonlóképpen, ám pénzük nincs burkolatot ■ csináltatni. „Nem minden talaj egyforma. Van, ahol ázhat a föld, járhatják akár dömperek, sima marad, mint az asztal lapja” — folytatta tudálékosan, és jókora halom kerti porcsint taposott a legközelebbi ká­tyúba. Példáját serényen követte a tőszomszéd, alá- burkolúsképpen a kötözés­ből maradt nyesedéket használva. „Fogalmad sincs, mennyi szemetet ágyaztam már ide, ám ahogy nőtt a szint, úgy mé­lyültek a gödrök.” Útkar­bantartó ismerősöm alig­hanem jelest kapna szor­galomból az útépítő-isko­lában, de anyagismeretből biztosan elbuktatnák. Sőt ha a jó szándékot nem mérlegelnék a törvények őrei, voltaképpen az útron- gálás vádját is a nyakába varrhatnák. „Gödörépítés­nek” ötletesebb módját ki sem lehetne fundálni, mint szerves anyaggal tömni a járművek által igénybe vett talajt! Vita nélkül... A város tavalyi gaz­dálkodásáról szóló ön- kormányzati tárgyalás meglehetősen rövid volt. A máskor igen apró részletkérdéseken is hosszasan tépelődő vá­rosatyák tudomásul vet­ték az előterjesztést. Ez meghatározta, hogy ta­valy a város 621 millió 833 ezer forint bevételt ért el, és 505 millió 812 ezer forintot költött mű­ködtetésre. (b) KÖZLEMÉNY Nagykőrös Város Polgármes­teri Hivatala pályázatot hirdet Nagykőrös, Rákóczi u. 5. és Nagykőrös, Eszperantó u. 2. alatti helyiségek hasznosításá­ra. Érdeklődni lehet a hivatal hatósági csoportjánál. Pályá­zati határidő: 1991. július 10. (61 744/1K) NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hősök tere 6., II. emelet 30. 9 A szer­kesztőség vezetője: Ballai Ottó. © Munkatárs: Mik- lay Jenő. 9 Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Te­lefax és teleSon: (20) 51­398. Telex: 22-5708. • Hir­detésfelvétel: kedd 10-től 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. 9 Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk. O Szerkesztői ügye­let: szerda 10-töl 12 óráig. TALÁLKOZÁS KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA *^ÍMao s

Next

/
Thumbnails
Contents