Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
A telefonom szerencséje Sorsok és csekkek Nem lehet hozzászokni a feltörő nyomorúsághoz. Ahhoz, hogy vadidegen emberek lépik át a szerkesztőség ajtajának küszöbét, mintegy egyetlen és utolsó fórumra hagyva kínjaikat. Nem is a megoldást keresik, a legkisebb lépést megköszönik, de nem. Jószerivel csak ki akarják panaszkodni magukat: élet ez? Ilyesmit kérdeznek. S mit lehet felelni ? Az újságíró nem ügyvéd s nem is bíró. Sofőr és felesége. Idegesek. Akárhová fordultak, csak az elutasítás s a szabványszöveg: jöjjön csak vissza, majd visszatérünk a kérdésre. Nem akadt ember, aki telefont ragadott volna, nem is a segítségért, pusztán azért, hogy azt megkérdezze: egyáltalán igaz az, amit állítanak? Nem - is hiszem, hogy fontosak a nevek. Lassan jelenségről van szó, olyan jelenségről, ami korunk — sajnálatos — jellemzője, akár szeretjük, akár nem, beszélni kell róla. A vállalat csődbe ment? Tönkretették? Ki tudja? Ami biztos, hogy lcft.-vé alakult. Pontosabban alakították. Hogy és ki, meg hogyan szervezte meg, senki sem tudja pontosan, de azt lefogadhatja bárki, hogy — jogilag — egy huncut félparagrafusnyi hiba nem volt abban. Arra nagyon vigyáznak. Az ügyvezető igazgató havi negyvenezer forintot keres — hiába, no, meg keil fizetni a felelősséget. A sofőr azt mondja, ő kevesebb mint tizedét kapta volna kézhez, de nem adták neki oda, mert — bevallja — tartozik a kft.-nek valami üzemanyagpénzzel. Nehogy KB MozÍHÉ Július 1-jén a nagyteremben: Uendörakadcmia 6. Színes, szinkronizált amerikai vígjáték. Előadás 6 órakor. A cifrakerti parkmoziban: Go, Trabi, go! Színes német vígjáték. Előadás 9 órakor. A videotéka ajánlata: Harmadik ember. Angol bűnügyi film. azt higgye bárki kis, hogy itt a vége a történetnek! Az eredeti, a rossz gazdálkodás miatt tönkretett (tönkrement stb.) vállalat a sofőrnek tartozik több tízezer forinttal. A kft.- ügyvezető igazgató a sofőr képébe röhögött. — Menj a bíróságra, ennek a kft.- nek semmi köze a volt vállalat ügyeihez! A sofőr ideges, rágja az ajkát, honnan a fenéből vegyen pénzt a bíróságra, amikor az üzemanyagpénzt sem tudja megfizetni, mert nem adják oda a fizetését, ráadásul a kamatadó is a nyakukon. S különben is, a fene mégiscsak vinné el az egészet, a legfontosabb a családja, s ha lesz pénze, akkor is elsőként kenyeret vesz. A sofőr azt mondja, nem volt jobb a régi világban, de azt fájlalja, hogy a főnök felszedette és saját zsebre eladta a brigád krumpliföldjén termett gumóiéit, amelyeket csak úgy, szabad időben, a senki földjén ápolgattak. Pedig micsoda vacsorákat csaptak annak előtte a krumpli- föld bevételéből, de azonnal hagyja a nosztalgiát, mert tudja, azzal nem megy semmire. Különben is, amikor tartozott neki a cég a fontos alkatrész árával, el vihette a hulladék vasat a MÉH-be, s abból majdnem a teljes összeget kifizették neki. A felesége sokkal türelmetlenebb. Hogy juthatnának hozzá a több tízezer forintos követelésükhöz? A kérdés a levegőben maradt... Másnap újra nyílik az ajtó, s újra panaszáradat. Ez a férfi munkanélküli — csak a véletlen teszi, hogy volt munkahelye megegyezik az elébb már emlegetett kft.-vel. Felesége gyesen vagy gyeden, maga sem tudja pontosan. Az egyik gyerek iskolás, a másik A szemíüks mezőőr és a kerítésdrót Lopni jártak haza Adódnak bűncselekmények amelj'-ek támpont, használható nyom híján hosszabb időre megtelepszenek a nyomozati iratok között. Aztán egy napon hirtelen előveszik azokat, lefújják róluk a port, rátalálván a titok nyitjára. Ilyesformán húzódott- halasztódott a CÁT-beli kerítéslopás ügyének lezárása is. Január óta már kezdett kínossá válni, a tettesek pedig bizakodtak, mondván, mind kevesebb az esély, hogy nyomukra akadnak. Csak hát eljött a nyár, Fazelzas László pedig idejét látta portája bekerítésének az ismerőseitől vásárolt lopott dróttal. Nem gondolta, hogy a gazdaság, de kiváltképpen a mezőőr •oly nagyon zokon veszi a közel fél kilométer hosz- szú kerítésdrót eltűntét, hogy azóta is lankadatlan érdeklődéssel figyeli, kik kérítkeanek a környéken. Igaz, Fazekasék kccskemét- úrréti telke távolabb esik a helyszíntől, de elég közel ahhoz, hogy az ötméterenként bontás nyomait viselő hálót összefüggésbe hozzák a lopással. Innentől L. Szűcs Balázs törzszászlós dolga volt bi- .zonyítami az alapos gyanút, az orgazda kerekre szabott meséiből hámozván ki a lényeget. Hamarosan meglét- tök a tettesek is Lakatos Kálmán, valamint Mohácsi János személyében. Valamikor körösi lakosok voltak. de amióta elköltöztek, inkább csati lopni jártak vissza. A házkutatások során elő is került úgy 300 méter hosszúságban a levagdalt kerítésdrót, ám ez állítólag csak kisebbik része annak, amitől a gazdaság meggyesét megszabadították. Az összességében mintegy 60- 80 ezer forintot érő anyagot alkalmanként néhány ezer forintért adogatták el. A nyomozás tehát még tart, nem tudni, milyen újabb fejleménnyel gazdagítva a jegyzőkönyvek tartalmát. A lebukás egyébként Lakatos számára a legkínosabb. Korábban más bűncselekményekért már elítélték, kétévi próbaidőre felfüggesztve annak végrehajtását. Most úgy néz ki, ez a kedvezmény is hamarosan érvényét veszti. —ay meg óvodás, a csekkek egy fél vagyont érnek. De hát van ám olyan, világosítom föl, az iskolákban és óvodákban is, hogy a rászorulók csekkjeit kifizetik. Miért nem jelentkeztek erre? A férfi most hallja ezt először! Hivatalból is érdekel innen: miért nem mondja el ezt az iskola? A gazdasági ügyekkel foglalkozó hölgy visszakérdez: csak nem képzelem azt, hogy mindegyik osztályfőnök, tanító majd minden hónapban megkérdezi ezt?! Töredelmesen bevallom, bizonyos megmagyarázhatatlan tisztelettel viseltetek a technika bizonyos vívmányai iránt. így — többek között — telefonjaimat is szeretem mint nélkülözhetetlen munkaeszközeimet. Ettől függetlenül nem hinném, hogy századmásodpercnél több választott el attól, hogy a falhoz ne vágjam az egyébiránt semmiről Sem tehető készüléket. Ugyanis valóban azt képzelem, hogy minden olyan intézményben, ahol hasonló helyzet előfordulhat, szerintem havonta — kötelező. Meddig tart megkérdezni? Vegyük már észre, hogy ez most egy olyan világ — bízzunk benne, nem örökké tart a helyzet! —, ahol ezt meg kell kérdezni. S ha nem jöttek volna rá az intézményekben — bár nem vagyok híve semmiféle köíelezőségnek —, az illetékes önkormányzati bizottság dolga lesz ezt feladatul szabni. Feladatok ugyanis mindig vannak. Ballai Ottó NAGYKOROS! xJcírla XXXV. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT Összefognak a gazdák Nem hagyják fejni magukat A tejipar és á tejtermelők perlekedésében mindkét oldalon leledzik igazság, amiként hamisság is. Azt nem lehet vitatni, hogy idővel elsimulnák majd a komoly ellentétek, s korrekt üzleti kapcsolat alakul ki a két érdekszféra között. De semmiképpen nem várható, hogy politikai platformok, magas hivatalok révén, csakis az ipar és a mezőgazdaság egymásrautaltságának. mértéke szerint. És csak azután, ha a magángazdálkodás létrehozza szakmai, piaci érdekszövetségét, ami a továbbélés lényeges fed- tétale. Néhány hónapja Csemö- ben is válságosra fordult a tejtermelés helyzete. Itt 2 begyűjtő bizonyult a 4 közül alkalmatlannak arra, hogy a megszigorított minőségi feltételeknek megfelelően funkcionálhasson. A begyűjtők létesítésé, egyáltalán fenntartása nem filléres befektetés, a tejipar is azon van tehát, hogy kivesse nyakából a gyűjtők gondját, legyen az a településeké. Csemőben válaszul önkormányzati segítséggel létrejött a tejtermelő egyesülés. Lényegéről Molnár János polgármestert kérdeztük. — Gyakorlatilag az történt, aminek a kistermelés minden területén meg kell történnie mihamarabb. Természetesen nem önmagával szemben elfogult érdek ■ védelemre kell gondolni, hiszen azzal úgysem lehet menni semmire. Tudomásul kell venni, hogy újszerű kapcsolatok kialakítására van szükség ipar és mező- gazdaság között, állandóan ellenőrizhető, és korrigálható együttműködésre. A csemői tejtermelők közösr sége elfogadta és a saját érdekében betartja mindazokat a követelményeket, amelyeket a tejipar a tej forgalmazásával, minőségével szemben támaszt. — Személyes véleményem az, hogy semmi más útja-módja nincs annak, mint hogy a termelők maguk vegyék kézbe a. napjainkban kialakult problémák kezelését. Nem a tejbőség miatt alakultak ki e zűrzavaros állapotok, egyszerűen amiatt, hogy a termelői szférában nincsenek meg a szervezett érdekközösségek. Persze attól a tej ára még nem megy fentebb, hogy termelői egyletekbe tömörülnek a gazdák. Ügy gondolom. nem is alapvetően az ár jelenti itt a problémát, hanem a termelés gazdaságtalan volta. Közvetlen takarmánytermelői háttér nélkül az állattartás -mindig nagyon drága. Nem vagyok tehát biztos abban, hogy a tejért fizetett 14 forint abszolút értelemben is alacsony összeg, amilyennek tűnik, csak előállítása irracionális. My. J. A Petőfi Népe irta: Körösiek cs az expressz Ezernyi okot találtak kedves csipkelődésre az Ambrusok és Balázsok, az uborkások és a barackosok. A kecskemétiek addig- addig bosszantották a nagykőrösi állomásnak odafüttyentő gyors-vonatokkal a szomszéd városiakat, amíg el nem határozták: bármi áron gyorsvonati megállóhellyé léptetik elő főpályaudvarukat. Megkörnyékezték képviselőiket, ők az illetékes miniszteri urakat, deputációztak, tósztoz- tak az ügy érdekében. Büszkén harsonázhatta egy idő után a helyi közlöny: diadal, ezentúl minden szerelvény szusszan egyet városukban. Balszerencséjükre egy ellenlábas újdondász a titkos záradékot is világgá kürtölte legalább háromszáz példányban. Eszerint csak addig áll az alku, amíg rendszeresen legalább 5, azaz öt körösi polgár felszáll egy-egy gyorsvonatra. Tanács uramék fogad koztak persze, hogy az érdektelenség elképzelhetetlen, folyamatba tétetik a napi utaslétszám ... Több sem kellett a kecskemétieknek. Már a lassító kocsikból kihajolva érdeklődtek tettetett udvariassággal a várakozó körösiektől: — Ma ti vagytok a sorosok? A vérmesebbek állítólag sétabotjuklcal válaszoltak. H. N. A bomlasztó Dűlőulaknak, városi földutaknalc átka — azonkívül, hogy porolnak — a kigödrösödés — fújta megint a régi nótáját ismerősöm utcájuk kellős közepén, a lapátnyélre támaszkodva. Amióta itt lakik, valóságos „útkaparó szakember” vált belőle, örökösen az úttest egyen- gelésével kínlódik. Szomszédai hasonlóképpen, ám pénzük nincs burkolatot ■ csináltatni. „Nem minden talaj egyforma. Van, ahol ázhat a föld, járhatják akár dömperek, sima marad, mint az asztal lapja” — folytatta tudálékosan, és jókora halom kerti porcsint taposott a legközelebbi kátyúba. Példáját serényen követte a tőszomszéd, alá- burkolúsképpen a kötözésből maradt nyesedéket használva. „Fogalmad sincs, mennyi szemetet ágyaztam már ide, ám ahogy nőtt a szint, úgy mélyültek a gödrök.” Útkarbantartó ismerősöm alighanem jelest kapna szorgalomból az útépítő-iskolában, de anyagismeretből biztosan elbuktatnák. Sőt ha a jó szándékot nem mérlegelnék a törvények őrei, voltaképpen az útron- gálás vádját is a nyakába varrhatnák. „Gödörépítésnek” ötletesebb módját ki sem lehetne fundálni, mint szerves anyaggal tömni a járművek által igénybe vett talajt! Vita nélkül... A város tavalyi gazdálkodásáról szóló ön- kormányzati tárgyalás meglehetősen rövid volt. A máskor igen apró részletkérdéseken is hosszasan tépelődő városatyák tudomásul vették az előterjesztést. Ez meghatározta, hogy tavaly a város 621 millió 833 ezer forint bevételt ért el, és 505 millió 812 ezer forintot költött működtetésre. (b) KÖZLEMÉNY Nagykőrös Város Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet Nagykőrös, Rákóczi u. 5. és Nagykőrös, Eszperantó u. 2. alatti helyiségek hasznosítására. Érdeklődni lehet a hivatal hatósági csoportjánál. Pályázati határidő: 1991. július 10. (61 744/1K) NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hősök tere 6., II. emelet 30. 9 A szerkesztőség vezetője: Ballai Ottó. © Munkatárs: Mik- lay Jenő. 9 Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Telefax és teleSon: (20) 51398. Telex: 22-5708. • Hirdetésfelvétel: kedd 10-től 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. 9 Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk. O Szerkesztői ügyelet: szerda 10-töl 12 óráig. TALÁLKOZÁS KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA *^ÍMao s