Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

f I. ÉVFOLYAM, 83. SZÄM 1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT D A BAS1 MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON // A TŰNŐDÉSEK... Akikért a harané szól Néhány éve, még ’88 előtt, ugyanebben a témá­ban nyomoztam Bács-Kiskun megyében. Egy településen öngyilkossági sorozat indult, két hét leforgása alatt közel tízen oltották ki önmaguk életét, valamennyien a kötelet választották. Nem tudom, miért, de az akkori vezetők nem vállalták az öngyilkosságokat kiváltó valós okok felde­rítését. A körzet orvosa — nyilván mert sugall­ták — frontátvonulásból eredő tömeghisztériára hivatkozott, amit már akkor sem hittem, s amiért is elálltam a riport megírásától. Most hasonló széria tör­tént Gyálon. Csak május hónapban öt önakasztás történt. öngyilkosságok mindig voltak, s mi, ma­gyarok, ebben is élen já­runk. Gyálnak 17.486 állandó és 1875 ideiglenes lakosa van. Az utóbbi adat ha­mis, azt csak a felettünk lakozó Jóisten tudja, há­nyán is élnek-laknak a vá- rosnyi nagyközségben il­legálisan. Az okot keresve jó né­hány emberrel elbeszél­gettem, kivéve az elhuny­tak hozzátartozóit. Egy­részt a kegyelet okán, másrészt mert nem a sze­mély, hanem maga a jelen­ség érdekel — sőt aggaszt. Évtizedek óta stagnáló kis nemzetemet nemcsak az infarktus, a rosszindulatú daganatok, az érrendsze­ri megbetegedések apaszt­ják, de ráadásul önkezünk­kel is siettetjük a lemor­zsolódást ! Ligeti Ferencné, a pol­gármesteri hivatal igazga­tási főelőadója: Személy szerint ismertem mind az öt elhunytat. Egyik sem tartozott azok közé, akik­nek megélhetési gondiuk van. Közepes vagy ennél jobb anyagi szituációban éltek. Egyiknél-másiknál az ital is közrejátszott, de a türelmetlenség, a nagy- ravágyás is ott volt a hát­térben. Ez amolyan magyar szindróma. Már a gyere­keinket is ebben a szel­lemben neveljük. Ha egy nyolcéves kölyök nem kapja meg az Adidas; ci­pőt, másban nem hajlandó a suliba menni. Mit tesz tehát a „jó” szülő? Eleve csak Adidas cipőt vesz. Vérségi Molnár Ferenc anyákönyvvezétő főelőadó: A kivagyiság már olyan méreteket ölt, hogy meg­döbben tőle az ember! Egy most végzett kislánynak akkora ballagási cécót ren­deztek, ami felér egy lag- zival. Két disznót vágtak, aranygyűrűt vették, s több ezer forint gyűlt be a ven­dégektől. Kérdem én, mi- lye'n ünnepség lesz az érett­ségire, vagy netán egy fő­iskolát diploma megszer­zésekor?! Há lesz miből. Ha nem lesz, jöhet a búbá­nat, az elkeseredés és éj­félkor kötél a padláson. Mi bolondot csinálunk ma­gunkból és a gyerekeink­ből is. Áltatjuk magunkat egy nem létező életformá­val. Nem tudjuk elvisel­ni, hogy ez az életforma D AB A SJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. S> Munkatárs: Pachner Edit. © Fogadónap minden hétfőn ll-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. Sí. 1««. Telefon: 138-2395/283 nincs, s a gyerekeinket sem tudjuk megtanítani meg­alkudni, elviselni a fias­kókat — is. Takaró Károly reformál tus lelkész: Valójában nem ismertem őket. Volt köztük olyan is, akinek mindössze annyi köze volt az egyházhoz, hogy valamikor megkeresztel­ték, s most, a hozzátarto­zók óhajára eltemettem az illetőt. Szerintem csak azok követnek el öngyil­kosságot. akikből hiány­zik a hit. Dr. Nagy Attila körzeti főorvos: A hozzátartozók­ra való tekintettel nem szívesen mondom ki, de majd minden öngyilkos­ságnál fellelhető az alko­holos befolyásoltság. Hoz­zátartozót elveszíteni — méghozzá ilyen formában — súlyos lelki traumát okoz. Ennek ellenére az elhunytak közt volt olyan is, aki önmagának és a családjának is jót tett, mert nem volt képes a lejtőin megállni, összetett kérdés: alkohol és recesz- szió. A beteg — nevezzük így — nem tud beletö­rődni. hogy nem költhet napi 150—200 forintot csak italra. Veszedelmes mére­teket öltött ez a kór nap­jainkra, a leszázalékolások mögött is jócskán ez rejlik. Sokáig úgy emlegettek bennünket: a hárommillió koldus országa. Ha így haladunk, rövidesen a há­rommillió rokkantnyugdí­jas országa leszünk — „hála” az alkoholnak. Akik a valós választ megadhatnák, azokat már nem lehet megkérdezni, a lélekharang elsiratta őket. Öt halottal több van a gyá- li sírkertben, és néhány félárvával több van Ma­gyarországon. Az ember tűnődik és összeszorul a torka. Matula Gy. Oszkár Ökumenikus istentisztelet Az ünnephez méltón Dabas város önkormány­zata méltó módon óhajtja megünnepelni és emlékeze­tessé tenni a szovjet csa­patok kivonulását Magyar- országról. Mint arról Hor­Előzetes Pont egy fél éve, az óév utolsó napján készítet­tünk interjút dr. Fodor István országgyűlési képviselővel, mely inter­jú az elmúlt év bel- és külpolitikai eseményei­nek felmérése volt, egy honatya szemével nézve a történelem kerekének gurulását.vAz interjúban elmondottakra élénken reagáltak az olvasók, egyesek támadták, má­sok egyetértésüket jelez­ték Fodor Istvánnak. Az eltelt hat hónap nem szűkölködött esemé­nyekben, s bár naptár szerint már uborkasze­zon kellene legyen a Parlament tájékán, ugyancsak érezni, a hon­atyák fizikailag és gon­dolatiságukban is jelen vannak az ország házá­ban. Az elfoglaltságból Fo­dor Istvánnak is bőven kijut, ennek ellenére készséggel vállalkozott egy újabb beszélgetésre. Pedig előre jeleztük, ez alkalommal is „rázós” kérdéseket teszünk fel — ha vállalja. Vállalta. A vele készített interjút — terjedelmére való te­kintettel — hétfőtől há­rom részletben közöljük. váth István, a város pol­gármestere tájékoztatott, a június 30-ai, egész napos ünnepségsorozat reggeli zenés ébresztővel kezdődik, majd a Jubileumi parkban sport- és kulturális rendez­vényekre kerül sor, ez utóbbin amatőrök és profik is fellépnek. A nap kiemelkedő ese­ménye lesz a délután 15 órakor kezdődő ökumeni­kus istentisztelet — szintén a parkban —, ahol a város valamennyi felekezete kép­viselteti magát. A rendezők szívesen lát­nak és várnak minden da- basi érdeklődőt, de a meg­hívás a szomszédos telepü­lések lakóinak is szól. Kókai festők Otthonról — haza Januska András budapes­ti születésű, 3 éve Kákán élő festő. Ecsetkezelése klasszikus, színpalettáján megszámlálhatatlan sok szín található. Kompozícióit a témának leginkább meg­felelő anyagra: vászonra, rostlemezre, rétegelt lemez­re viszi fel. Professzionális módon képes bármely szá­zad szokása szerinti hűség­re, bármelyik klasszikus előd stílusában „műves ér­téket’’ létrehozni, akár fel­kérésre is. Számára a gra­fika és a szobrászat kihívá­sai eltörpülnek a festészet mellett. Mia — talán — a nyomdatechnika érdemel részéről odafigyelést. Szám­talan kiállításon — köztük nemzetközin: Párizs, Lon­don, Koppenhága — szere­peltek művei. Anyagi és er­kölcsi megbecsülése eddig csak pozitív. Augusztusra tervez vándorkiállítást érté­kesítéssel egybekötve, ami­nek bevételéből támogatná lakóhelyének kulturális éle­tét. Természetesen Kóka lenne az első állomáshely. Klement Zoltán Kókán született és a faluban él. Népies témáinak ábrázolá­sát klasszikus ecsetkezelés­sel viszi fel leggyakrabban vászonra. Csontváry tisz­tasága, Van Gogh elemisé- ge katartikussá teszi alko­tói pillanatait. A mai mű­vészek közül Bukta Imre, Lois Viktor, Samu Géza ösztönzi többek között. A festés mellett népi objekte- ket és tusrajzokat készít a Havasok című irodalmi fo­lyóiratnak. Három kiállítá­son láthatták eddig műveit. A közeljövőben szülőfalu­jában tervezi kiállítani al­kotásait. A klasszikusak hatása, az irántuk való tisztelgés ré­sze mindkét totó munkás­ságának. Samu B. Gábor Aratás Változik a világ, vál­toznak az ünnepek. Meg­maradt augusztus 20. mint Szent István-napi ünnep, s talán az új ke­nyér ünnepe, de aggo­dalommal tapasztalom, hogy nagyon kevés szó esik június 29-ről, Pé- ter-Pál napjáról, amely a kenyér mélységes tisz­teletével szorosan össze­kapcsolódott gyermek­koromban. A mezőgazdasági mun­ka gépesítése és az egész paraszti életfor­ma átalakulása szükség­képpen módosította a június végi aratáskez­dést, de most is becsüle­tünkre válik, ha megsü- vegeljük azt a napot, amelyen apáink hozzá­láttak mindennapi ke­nyerünk előteremtésé­nek legnehezebb, de leg­szebb és legfontosabb szakaszához. Katt I. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT TÁPIÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Címert szeretnének A hibás csúf is... Egy korábbi lapszámunk­ban már beszámoltunk ar­ról, hogy Tápiószecsőn a lo­kálpatrióta és a hagyomány- ápoló polgárok egy csoport­ja megtalált egy régi leven­tezászlót, és annak alapján felmerült az ötlet, hogy a község ismét „megrajzolja” a maga helyi jelképét, szim­bólumát. A cikket követően több hír is érkezett szer­kesztőségünkbe, hogy a tér­ségben több helyen is fog­lalkoznak a falujukat sze­rető polgárok egy mai cí­merkép „megfogalmazásá­val”. Az alábbi írásunk ne­kik és másoknak is segítsé­get kíván nyújtani egy jö­vőbeni címerkép megrajzo­lásához. Elöljáróban szeret­nénk hangsúlyozni: az a te­lepülés, amely komolyan foglalkozik egy jövőbeni jelkép létrehozásával, min­denképpen keresse meg szándékával a Magyar He­raldikai és Genealógiai Tár­saságot, amellyel legköny- nyebben Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Kara történelem-segédtu­dományi tanszékén lehet felvenni a kapcsolatot. A címerhasználat szokása túlélte a feudális társada­lom bukását, s napjainkban is virágzik. Mindezek alap­ján a heraldikai ábrázolás- módot korántsem nevezhet­jük retfográdnak. Ellenke­zőleg: a címerekben olyan jelrendszert kell keresnünk, amely a legkülönbözőbb tu­dattartalmak kifejezésére alkalmas. E tekintetben a heraldika tehát akár a nyelvhez,' akár a legkülön­bözőbb művészetekhez ha­sonlítható: egyaránt alkal­mas a legkülönfélébb mon­danivalók tolmácsolására — ideértve a legkorszerűbb gondolatok megjelenítését, a modern világ legnagysze­rűbb technikai találmá­nyainak pajzson való ábrá­zolását is. így utalhat pél­dául a svéd Motala város címerében látható légcsa­var a repülésre, a francia Saclay címerében pedig atomrajz (atommag, a kö­rülötte keringő elektronok­kal) látható, annak a leg­beszédesebb bizonyítéka­ként, hogy a nyolc évszáza­dos múltra visszatekintő heraldika képes a megúju­lásra. — Mi a címer valójában? A címerek színes jelvé­nyek. (Ez azonban nem je­lenti azt, hogy mindig szí­nesen is ábrázolták őket. Így például általában nem színesek a középkori pecsé­tek vésetei, mégis címer­nek tarthatjuk ábráikat, mivel joggal tételezzük fel, hogy színes eredeti után készültek.) Ábrázolásaik mértani for­mák vagy stilizált képek. A térbeli ábrázolás nincs meg­engedve, csak kismértékű lehet. Fő hordozójuk a pajzs. A szakírók többsége szerint pajzs nélkül nincs is címer. .Újabban azonban egyes ku­tatók zászlón, nyereglaka- rón, köpenyen, sisakon áb­rázolt, illetve sisakdíszként szereplő, sőt esetleg a cí­mer funkciójában szerepel­tetett bármely jelvényt is címernek tekintik, ha az bizonyos egyéb meghatáro­zott feltételeket kielégít. A. címerek öröklődnek, a földbirtokhoz vagy a csa­ládhoz kötöttek. Egyes, r cm személyhez kapcsolódó, fő­leg a testületi címerek ese­tében, az öröklődést az ál­landósult használat (vagy legalábbis annak az igénye) helyettesíti.-■ "í>. A. KRUMPLISZEDÖK CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődést központban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents