Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

Virágeső, köszönő szó illeti pedagógusnapon a nemzet napszámosait. Akiknek élete egyfajta etalon. Mérce. Talán azé: miként becsüli meg a társadalom azokat, akiken jövője is, a felnövekvő nemzedék „emberi minősége” is múlik. Mint pél­dául Budakalászon, ahol az iskola 794 tanulóját a gyesen levőket is beleszámítva 56-an oktatják. Átlagosan havi 15 ezer forint bruttóért. ÁLOM LENNE: CSAK TANÍTANI? Szeretem ezeket a — Ami persze nem a leg­nagyobb baj, inkább az fáj, hogy lassacskán a nyári festésre, táblamázolásra sem jut elegendő, arról nem is beszélve, hogy elkelne bizony egy üzenetrögzítő, egy fénymásoló gép, csak eddig nem futotta rá — vé­lekedik az igazgatóhelyet­tes, Stoltz Gábor. S még hozzáteszi: — Az sem luxus, azt hiszem, ha egyszer felépül a tornate­rem öltözőjénél a W.C . .. Fúrása ellentmondás: ér­demes lenne benézni a kukába, mi mindent dob­nak ki a gyerekek, amit nem esznek meg tízóraira. Ügy gyanítom, a takarító­nő kutyája jobban él, mint én. 0 Miért, hogy él? — Tanító a feleségem is, van egy érettségi előtt álló csemeténk, ketten 30 ezret viszünk haza. Szolgálati lakás. Trabant. — Kert, telek, hétvégi­ház? — Semmi... A tanítónak ilyesmire nem futja. ü És mellékkereset? — Nem kell hozzá enge­dély, csak idő. Van, aki a 42 órás kötelező munka­időből — 20 iskolában tar­tandó órán felül — tud erre-arra csenni órákat. De a tanításra fel kell készül­ni, a dolgozatokat ki kell javítani. Eü Sok a pályaelhagyó? — Az elmúlt öt évben egyetlen kollégánk ment el kereskedőnek. És egy évre fizetés nélküli szabadságot kért egy másik, ő Nyugaton dolgozik egy faipari üzem­ben. — Nemhogy a pályát, de még ezt az iskolát se tud­nám otthagyni — mondja Mara néni, Molnár Gusz­távaié. — Itt dolgoztam 40 évet, öttel többet a kelleté­Póter bácsi, a taxis tanár nél, míg tavaly nyugdíjba mentem. De szeptember 7- én már a katedrán álltam. Érthető. Mara néni, aki Nagykőrösről került a föld­rajz—biológia—testnevelés szakra, onnan pedig egye­nest Budakalászra. havon­ta 11 ezer 500 forintos nyugdíjat kap. Azért ilyen sokat, mert még öt évet „ráhúzott”. És így, hogy he­ti 32 órán át tanít, újabb 10 ezret hozzákereshet. a Mire költi Mara néni? — Például a tüzelőre. Hatvan mázsa német bri­kett — jaj de drága lett! — fogy egy télen a szolgálati lakásban, pedig csak egy cserépkályhában és a für­dőszobai kályhában fű­tök. És akkor még ott a villany, a víz. A lányomék — ő is tanít — átjönnek olykor enni. özvegyen ma­radtam, másra minek köl­tenék ? — A szomszéd országok­ban. Legmesszebb Kelet- Németországbam. A fiam Kanadában él, hív, de olyan messze van. Persze szeret­tem volna látni Indiát, Egyiptomot, Finnorszá­got... B9 Lakott már jobb szál­lodában? — Igen, még 1950-ben, egyszer egy napot a Béke Szállóban. Kirándulni vit­tem a gyerekeket Pesten át, de csak másnap volt csatlakozás a vonathoz. S Evett-e homárt, oszt­rigát? — Azt nem. De hazai rá­kot ettem. Még Istenmeze­jén, ahol a gyakorlóidőmet töltöttem. No, ott kóstol­tam meg a kirántott béka- combot is. Hl A National Geografie jár-e önnek? — Nem, csak az Élet és Tudomány, a Természet Vi­lága, olykor egy-egy szak- könyv. Nincs másom, csak vagy kétezer kötetem. Bj Nem zavarja, hogy a tanítványainak egy része jobban él? — Valóban, de nem tö­rődöm vele. Azt hiszem, közülük kerülnek ki a leg­szerencsétlenebbek, akik­nek megvan mindene ott­hon, a video, a két kocsi, csak éppen nem törődnek velük, a család nem örül a sikerüknek. ■ És mi a legnagyobb vágya? — Csa'k kicsik vannak. Például egy telefon. 1962- ben kértem először, amikor a fiam beteg lett. Akkor a listára vettek. Azóta is ott vagyok. A legnagyobb ta­lán az, hogy míg bírok, ta­níthassak. Szeretem eze­ket a laklikat... Negyvenperces tévémű­sor készült jő fél évtizede Velkeyékröl, Ceglédi ere­detű a pedagóguscsalád, több tucat nevelő, oktató került ki kßzülük, nem csoda, hisz Velikey Péter édesapjáélk is tízen vannak testvérek. Akkor a felvétel idején Péter még Debre­cenben tanított, ahol az egyetemen a magyar sza­kot is elvégezte a főiskola után, s mellette muzsikált; hegedült, s még vagy há­rom-négy hangszeren is játszott. A riportban azt mondta: azért kell a külön kereset, hogy otthont ala­píthasson. H Mi változott? — kér­dem a most 34 éves Pétert, aki ugyancsak Budakalá­szon tanít — Semmi. Most is kell a küiönkereset, s ugyan­ebből a célból. A telek már megvan. Az első kocsi, a Dácia, amivel Debrecen­ben kezdtem taxizni (vagy 20 ezret hozott havonta a konyhára a munka mel­lett), most Zsiguli, 11 éves. Ennyi... ■ Tényleg csak ennyi? — Egyedül élek, két gyer­mekem van, elképzelhető a helyzetem. Bár mostaná­ban a taxizástól se várha­tok sokat, talán felét, mint Debrecenben. Kevés a fó­ka, rengeteg az eszkimó, közöttük olyanok is, akik a munkanélküliség elől me­nekülnek, ha van autójuk, a taxizáshoz. Én pedig csak esténként, hétvégeiken fog­lalkozhatom ezzel. H És mi lesz, ha nem jön be a számítása? — Talán a külföldi mun­kavállalás. Hívtak -zenélni is. De mind a kettővel az a baj, hogy fel kellene adni a tanítást. A családi, tradí­ciót. Mara néni és a laklik — fo­ciéra a VHI.-ban ■ Miért ragaszkodik ennyire hozzá? — Szörnyű kérdés, erre csak patetikus válaszokat lehet adni. Szeretek a gye­rekekkel foglalkozni, izgal­mas a problémáikat bogoz­ni. Az első látszat az: a gyerek nem tanul, elalszik az órán, ideges, szemtelen. Azután kiderül: előző éjjel hajbakaptak otthon, iszik a szülő, vagy hajit, mert kell a pénz. ■ De maga is ezért hajt. Péter.., — Meg is volt az infark­tusom februárban. Pedig csak annyit szeretnék el­érni, hogy felépüljön a há­zam. ■ Nincs fe más vágyait ■ — De van. A tanításból, egyedül abból, tisztessége­sen megélni — V. G. P. Csizmadia György fizikatanár több éve nyugdíjasként jár vissza ifjú diákjaihoz. (Erdős! Agnes felvételei) ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT (11.) BIBLIA ÉS ERKÖLCS Az erkölcsi parancsok legismertebb összefoglalása a tízparancso­lat. A Biblia elbeszéli, hogy Isten a Sínai-hegyen megjelent — a hittudomány nyelvén kinyilatkoztatta magát —, és szövetséget kötött Izrael népével. Mózes a nép képviseletében fölment a hegyre, s on­nan kőtáblákra vésve hozta le az Istennel kötött szövetség feltéte­leit, a tízparancsolatot. Az Ószövetség hitének kezde­tétől fogva lényegéhez tartozott, hogy Isten tisztelete elválasztha­tatlan parancsainak teljesítésé­től, amelyek az ember egész er­kölcsi magatartását meghatároz­zák. Ugyanezt erősíti meg a tíz- parancsolat felépítése is: az első három parancs Isten tiszteletét szabályozza, a többi hét pedig a felebarát iránti erkölcsi kötele­zettség. A parancsokat Izraelben sohasem tekintették csupán er­kölcsi előírásoknak, elvi normák­nak, hanem Isten személyes aka­ratának, amelyeknek teljesítésére az iránta való szeretettől kell az embernek elköteleznie magát. Isten erkölcsöt meghatározó aka­rata útmutatás az Isten népéhez méltó életre, s még a tilalmak is ennek szolgálatában állnak. Az Ószövetségben az erkölcs nem magánügy volt. Izraelben a közösség életét szabályozó jog­rendet és társadalmi elkötele­zettséget is a hitben gyökerező erkölcs hatotta át. Ez a magya­rázata annak, hogy a tízparan­csolatot a közéletet igazgató tör­vények gyűjteményéhez kapcsol­va találjuk a Bibliában. „ Különösen a próféták hangsú­lyozzák a hit erkölcsi követelmé­nyeit, elsősorban a felebaráttal szemben tanúsított magatartás te­rén. Szerintük Istennel csak ott alakulhat ki helyes kapcsolat, ahol ez hatással van az embe­rek egymás közötti viszonyára. Szemük előtt olyan közösség ké­pe lebegett, amely méltó Isten népéhez, ezért Izraelben a köl­csönös elkötelezettség és testvéri­ség eszméit hirdették. Ebből a szempontból vizsgálták koruk társadalmát, és részletekbe me­nően kimutatták a közösség éle­tében az isteni jog és igazság, az emberi kapcsolatokban pedig az erkölcsös cselekvés hiáhyát. A próféták a jog és szociális igazsá­gosság legfőbb védnökét Isten­ben látták és őt tekintették az erkölcs forrásának. Ezért háborodtak fel kortár­saik magatartásán, akik elvben ugyan tisztelték Izrael Istenét, de a hétköznapi életben semmibe vették parancsait. Ámosz, Ozeás, Mikeás vagy Izajás és Jeremiás próféták ilyen jelenségek ellen emelték fel szavukat. ­A Biblia tanítása szerint az er­kölcsi rend nem az ember aka­ratának vagy önkényes elutasí­tásának függvénye, hanem ma­ga a szent és igaz Isten szerez neki érvényt. Mint a teremtés és a történelem ura, végső fokon 6 szavatolja az erkölcsös élet érté­két és bünteti semmibevételét. A Zsoltárok, különösen pedig a Prédikátorok könyve tanulsága szerint a hívő embert sokat fog­lalkoztatta az a fájdalmas ellent­mondás, amelyet napról napra tapasztalnia kellett: az igaz és hibátlan emberrel gyakran az történik, amit a gonosz érdemel­ne, míg a gonosznak sokszor az az osztályrésze, amiben az igaz­nak kellene részesülnie. A kínzó problémára Istennél remélt ki­utat találni. Isten kezében tart­ja a világ sorsát, s mindenkit számadásra fog szólítani paran­csainak teljesítéséről. Ekkor majd ki:nek-kinek megfizet cselekede­teihez mérten. Ez az oka annak, hogy a próféták addig nem is­mert komolysággal szólították fel kortársaikat Isten akaratának követésére, amelynek elmulasz­tása súlyos büntetést von maga után. Meghívásukban úgy élték rneg a személyes Istent, mint aki hívja és feltétlen engedelmesség­re szólítja az embert. Ezért hang- . súlyozzák szokatlan élességgel a számadás elkerülhetetlenségét. Az Isten parancsaiban megis­mert erkölcsi rend sokszor súlyos tehernek tűnik, mert úgy érez­zük, megköti szabadságunkat, egyéni kívánságainkat. Az Ószö­vetségben is felmerül hasonló gondolat, amikor a zsoltáros el­mondja a gonoszok látszólag szabad és gondtalan életét, akik nem tartják a maguk számára kötelezőnek Isten parancsait és gátlás nélkül élnek vágyaiknak. A Bibilia tanításában viszont ép­pen az erkölcsi rendhez mért cselekedetek teszik az embert emberré, minden más teremt­mény fölé emelve őt. Mózes első könyvében, az em­ber teremtésének elbeszéléséből ismerjük: Isten már a történe­lem kezdetén parancsot adott az embereknek, jelezve, hogy az emberiségnek erkölcsi tettekkel kell kibontakoztatnia életét. Az elmúlt két évezred során a tízparancsolat életrendünk része lett. Bár sokszor állt és áll ma is a kritika kereszttüzében, érvénye időtállónak bizonyul. Akármit is tartsunk a tízparancsolatról, vi­tatkozhatunk korszerűségéről, de azt mindenkinek tudatába idézi, hogy az erkölcs elengedhetetlen része emberi méltóságunknak. Rózsa Huba, a budapesti Rám. Kát. Hittudományi Egyetem tanára

Next

/
Thumbnails
Contents