Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
A FORRÁS EGYÜTTES ANKARÁBAN Allah után a család Nyolc felnőtt és harmincöt általános iskolás korú gyerek csomagolt lelkesen, szállt autóhá zba és indult négyezer kilométeres túrára a félhold országába. Ankarába, a török fővárosba invitálták őket, hogy a világ minden tájáról érkező vendégsereggel együtt részt vegyenek egy kéthetes néptáncfesztiválon. A százhalombattai Forrás együttes legfiatalabb- jai képviselték hazánkat. Vezetőjük, Szigetvári József élményei az útról nem mindennapiak. — Az egész olyan, mint a mesékben. Az öbölhábo- rú utáni béke második napján kaptunk felkérő levelet, készülődjünk, mert meghívtak bennünket, mehetünk. Nem is- gondoltam volna, hogy ilven megtiszteltetés érhet minket, hiszen a csoportunk még igencsak fiatalka, mindössze hat éve alakult a Forrás. Hírnevet képtelenség ennyi idő alatt szerezni. A csoport gyerektagjait török családok fogadták be. és látták vendégül a fesztivál idején. Ennek eredményeként az élményeink és tapasztalataink is jóval gazdagabbak a megszokottnál, annál mintha egy rohanó túra erőltetett menetében szállóról szállóra cipelnénk a bőröndöket. tü Miben különbözik egy török család élete a magyarokétól? — Sokban, szinte .teljesen. A nyugat-európai mértékkel lebecsültnek tekintett emberek intelligenciáján ugyancsak meglepődtünk. Náluk ugyanis Allah és Attatürk után a család szentsége következik. A mi kis táncosainknak ez idő alatt igazi anyjává és apjává váltak, befogadták őket. Ügv gondolták, a magyarok rájuk bízták ez időre a gyerekeket. Pedig még a mi fogalmaink szerint is szegényeknek tekinthetők, az életszínvonaluk elmarad a magyarországitól. Azonban — a vallásukból következően —.ha Allah úgy akarja, hogy szegény legyék, akkor ebben megnyugszom, ezt elfogadom, és élek boldogul, vallják. Nagyon kiegyensúlyozol ak és nagyon jószívűek. Talán elmondhatom aatás: a fesztivál végén, a búcsúzkodásnál kivétel nélkül minden táncosunk ajándékot kapott pót szüleitől, akik sírva ki - sérték buszhoz a gyerekeket. Meglepő volt, hogy még a magyar szülőknek is küldtek figyelmességeket. A török anyától — a magyar anyának, mondták. Más-e a török iskola, mint a miénk? — Semmiképpen nem követelnek akkora fegyelmet, mint itthon, minálunk. Minden tanteremben kitűzik az ország lobogóját, ha itt tennénk, ugyancsak sok mindennel vádolnának miatta. S természetesen a vallásukat nyíltan gyakorolhatják — ebben semmi nem gátolja meg őket. A lényeg szerintem mégis az: nagyszerűen sikerül töröknek nevelni a gyerekeiket. Én tőreik Vagyak — ezért az iskolában illik jól viselkednem — erre nevelik a kicsiket. Persze azért a csínytevések ott is gyakoriak. Sokan a civilizációtól távoli településeken élnek. Nemrégiben még a nők nem dolgozhattak — a vallásuk kívánalmainak engedelmeskedve. Mostanra pedig. 1960 óta már másfél- szeresére nőtt a nemzeti jövedelem, a lakosság lé- lekszáma ugyancsak emelkedett. ra a fesztivál milyen érdekességekkel szolgán? — A világ tájairól igazán sok-sok tánccsoport gyűlt össze 00 országból. A szudáni természeti népektől kezdve a thaiföldiek furcsa, uniformist viselő delegációján át a bangladesiekig. Néha ügv éreztem, hogy a világpolitikát is a gyerekeknek kellene irányítani. Ök ugyanis gátlások és bármiféle ellenérzés nélkül fogták meg egymás kezét. Akármely náció népzenéje szólalt meg, azonnal táncba kezdtek. Nem vi- szolygott egymástól maláj és néger, perui és román kisgyerek. A megbecsülést jelképezte: koktélpartira hívott meg a török miniszterelnök meg a parlament elnöke is. Fekete Ildikó ÜNNEPI KÖNYVHÉT „Féltem fuldokló a pénztelenségben magyar irodalmat’’ ,,Végre talán azt tehetjük, ami eredendően a dolgunk: a művészet síkjáról, bizonyos rálátással beszélünk arról, ami nekünk sem közömbös: mi lesz velünk, magyarokkal, Európában?” — hangzottak Jókai Anna, a Magyar Író- szövetség elnökének szavai a 02. ünnepi könyvhét országos megnyitóján, a budapesti Vörösmarty téren pénteken. Majd így folytatta: „Féltem a hitvány szövegek közt bujdokló, pénztelenségben fuldokló magyar irodalmat. Azt a magyar irodalmat, ami most, május utolsó és június első napjaiban arra azért mégis büszke, hogy a hazában élő magyar írót, az emigrációba kényszerült magyar írót és a határainkon kívülre szakadt magyar ajkú írót végre ismét együtt köszöntheti." A könyv ünnepére 2S kiadó 74 kötete került a boltokba, a könyvsátrakba. Bár átlagosan a könyvek 134 forintba kerülnek, ám ha valaki valamennyi kötetet meg akarja vásárolni, 13 ezer forintnál többet kell fizetnie. A könyvre, a kultúrára fordítható összeg egyre csökken, ez is magyarázza, hogy a kiadott kötetek példányszáma átlagosan nem haladja meg a 6000-et, Az ünnepi könyvhét alkalmából a megye településein több helyütt kínálják az újdonságokat, de lcg'n- ká’ob ez író-olvasó találkozók jelentik az irodalommal való találkozást. Dunakeszin komolyan vették az egyhetes e^emény- sorozaiot, és május 30-tól kezdődően minden napra szerveztek programot. Az elmúlt csütörtökön este a Magukra vállalják sorsuk irányítását Sok egyéb mellett abban is hiányt szenved Pest megye, hogy nincsen naprakész információ arról, hol és milyen népművészeti együttesek működnek. A megtér ő dokumentáció sem a valódi helyzetet tükrözi, mert az abban szereplő csoportok a gazdasági háttér és a fönnmaradáshoz szükséges támogatás hiányában már javarészt feloszlottak. Keményt a még meglévők összetartása jelenthetne. Ezért Szigetvári József, a százhalombattai Forrás és Iglói Éva, a bagi Muharayegyiittes vezetői felhívást intéznek mindazokhoz, akik szívügyüknek érzik a Pest Megyei Népművészeti Szövetség megalakítását. A kampány szervezői úgy gondolják: fennmaradásukat, érdekeik védelmét, egyáltalán létüket a mai nehéz helyzetben csak úgy biztosíthatnák, ha erőiket egyesítik, s magukra vállalják sorsuk irányítását. A szervezők legfontosabb feladatuknak a szakmai érdekképviseletet, a munka koordinálását és hatékony szervezését tartják. A leendő szövetség műfajonkénti tagozatokat foglalna magába: tehát zene, ének, hagyományőrző és tánc. természetesen gyermek és felnőtt csoportokkal. A gyakorlati munkát rövidesen meg is kezdenék, ezért június 26-án délelőtt 10 órára megbeszélést hirdetnek, a százhalombattai művelődési központban, amikor is deklarálnák a szövetség megalakulását. Soraikba azokat várják, akik a nemzet kultúrájának művelésével munkálkodnak a felemelkedésért. Aki szeretne bekapcsolódni az előkészítésbe, az június 4-lg jelentkezzen Szigetvári Józsefnél. a százhalombattai művelődési központban. (Százhalombatta, Pf.: 18, 2440, telefon: 06-26-55488) váirosi könyvtárban a liberális klub látta vendégül Határ Győzőt, tegnap, pénteken pedig Csapiár Vilmos írót. Ma, szombaton délelőtt 10-től 17-ig nyitva lesz a könyvudvar. A jövő héten, június 3-án délután fél 3-:kar a fiókkönyvtárba« Janikovszky Éva várja olvasóit. Nógrádi Gábor író kedden 3-kor találkozik olvasóival. Csütörtökön este 6-kor pedig Dévai-Nag y Kamilla és Oszter Sándor zenés irodalmi estjére kerül sor. Szigetszentmiklóson ma délelőtt 10 órakor a városi könyvtárban Havas Judit előadóművész műsoros dél- elő'.tje elsősorban gyermekeknek szól. Június 4-én, kedden este 6-kor Bolya Péter íróval találkozhatnak olvasói a könyvtárban. Szentendrén a Pest Megyei Könyvtár és a Móricz Zsigmond Társaság az ünnepi könyvhét. alkalmából irodalmi estet rendez június 3-án, hétfőn este 7-kcr az intézmény olvasótermében, A kárpátaljai irodalmi és közéleti személyiségeket másnap, június 4-én, este 6-kor Cegléd város könyvtára látja vendégül. Bállá D. Károly és Dupka György költők neve nem ismeretlen a hazai olvasóközönség számára sem. Mindketten a fiatal generációhoz tartoznak, s rendszeresen publikálnak az Évgyűrűk című almanachban és a Hatodik Síp című folyóiratban. Verseiket, írásaikat hazai lapokban is olvashatjuk. Az irodalmi esteken közreműködik Faragó Laura nép-, dalénekes. V. A. SZOMBKTE Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem éreztem némi kárörömet akikor, amikor az első magyar éjszakai hosszú távú tájfutó-bajnokságon nem a nagy esélyes győzött. Azt, hogy versenytársai nem rajongtak érte, megértettem: ahol ő rajthoz állt, ott még a második helyezett is nemegyszer csak másodosztályú eredményt könyvelhetett el magának. Sokáig semmi bajunk nem volt egymással, de aztán különféle sztárallűröket kezdett felvenni: mindenkit lekezelt, minden apróságba belekötött, és csak nagy kegyesen nyilatkozott. Kénytelen voltam eltűrni kivagyiságát, mivel a nagy- közönség — eredményei alapján joggal — szinte csak iránta érdeklődött. Mint a nemzeti színeinket képviselő sportolónak nem kívántam, hogy leégjen, de mint embert nem sajnáltam volna, ha megleckéztetik. .A nevezetes országos bajnokság előtt bombaformában volt. Mégis vesztett. Nem is akárhogy... ★ Elkövetkezett a „nullidő”, megszólalt á gong. A versenyzők percenként léptek az indítókordon kötelei közé. Lassan, de biztosan fogyott a tömeg: a kísérők a cél felé baktattak, a futók fejlámpái pedig mind messzebbről villantak fel. Egy tájfutóversenyen sok függ attól, hogy van-e rádiós ellenőrző pont, ahonnan közlik a részidőket a célban izguló érdeklődőkkel. Ezen az ob-n, mivel nagy ver- senynek számított, természetesen volt néhány rádiós ellenőrző pont: Működtek is egy darabig. Aztán, a szemerkélő eső vagy a kimerülő telepek miatt egyre torzabbá, gyengébbé váltak az üzenetek, és lassan-lassan információ nélküli nagy várakozásba süppedt az egész verseny. Mivel az esélyesek célba érkezéséig még bő másfél órám volt, megróbáltam múlatni az időt. Miközben ide-oda ténferegtem, megláttam, hogy az egyik ellenőrző bíró a célba érkezett. A pálya első harmadánál elhelyezett rádiós ellenőrző ponttól jött, és az addigi részidőket is magával hozta. — Jó ez a lista? — kérdezte a számokat vizsgálva, kétkedve valaki. — Mert ha jó, akkor ugyancsak nagy meglepetés van születőben, mert alaposan felborult a papírforma. Rövid számolás után kiderült, hogy a pálya harmadánál a nagy esélyes négy vetélytársnőjének volt jobb részideje. H. G. FIHTER' A földhöz vágott tájoló Felbolydult a cél környéke. Volt már miért izgulni. ★ — Most lenne jó kimenni az utolsó rádiós ellenőrző ponthoz — tettem be a bogarat a főtitkár fülébe. Ö is valami ilyesmin morfondírozhatott, mert pár perc múlva már el is tűntünk egy pályakitűzővel a célt övező bokrok között. Húszperces kapaszkodás után egy gerincen voltunk. A pont közelében, egy gödörben kuporgó rádióshoz mentünk, aki suttogva elmondta, hogy szerencsénk van, mert a felnőtt nők közül csak néhányon haladtak át. Kicseréltük a rádióban a telepeket, eloltottuk a lámpákat, majd a fel-felvillanó fejlámpákat kezdtük figyelni. — Itt a „vezértérkép” — mondta kísérőnk, és elénk terítette, majd zseblámpájával megvilágította a négy kategória valamennyi ellenőrző pontját tartalmazó térképet. — JVÍi itt vagyunk — bökött a főtitkár a térkép egyik pontjára. — Az ifjúsági és junior fiúknak a gerincen végigfutva kell ideérkezniük. Ha a logikus útvonalat követik, akkor a felnőtt férfiak jobbról, a nők pedig a gerinc bal oldaláról várhatók. Már vagy negyedórája lapultunk a gödörben a bokrok közölt, amikor erősödő lihegés és kapaszkodás zaja hallatszott. Fejlámpa fénycsóvája söpört végig a bokrokon és állapodott meg az ellenőrző ponton, a fényvisszaverő bóján. Míg azon töprengtünk, hogy ki lehet az érkező, újabb lámpa fénye hasított a sötétbe, és megvilágította a bóját, és mellette a nagy esélyest. Utóbbi szemmel láthatólag dühös volt. Előbb rázo- gatta, majd földhöz vágta tájolóját, megtaposta, majd továbbfutott. összeniéztünk. Ritkán lát az ember ilyesmit. Boldogulhát tájoló nélkül? — kérdeztem. — Csak akkor, ha utakon fut — mondta a pályakitűző, majd a rajtlista tanulmányozása után azt indítványozta, hogy maradjunk még vagy tíz percig, mert ha azalatt, a riválisok közül csak egy is bélyegez a ponton, akkor valószínű, hogy meglepetés születik a bajnokságon. Egy darabig némán álldogáltam. Aztán kimásztam a gödörből, és a zseblámpám fényénél megkerestem, majd zsebre vágtam a tájoló darabjait. • Hat perccel a nagy esélyes távozása után előttünk bélyegzett két riválisa. — Ha a hátralevő, mintegy másfél kilométeres szakaszon nem köveinek el durva hibát, akkor nyerhetnek —• mondta a pályakitűző, és szedelőzködni kezdett. Mire a célba értünk, már az egyik riválist ünnepelték. Huszonnyolc másodperccel verte a nagy esélyest, aki autójába vágta magát, és izzadta», sárosán elviharzott a cél közeléből. ★ Vagy két héttel az eset után egy új-zélandi Világ Kupa-futam versenykiírása került a kezembe. Szórakozottan átfutottam, és már-már félredobtam, amikor az utolsó bekezdésen megakadt a szemem. „Az északi féltekén használatos tájolók nem alkalmasak a déli féltekén való versenyzésre. A VK-i'utam rendezősége minden indulónak megfelelő tájolót biztosít.“ ★ A szövetség könyvtárából kikölcsönöztem egy svéd gyár iránytű-katalógusát, és előkerestem a törött tájolót. Rövid keresés után megtaláltam a fényképét. Jól sejtettem. Az ominózus típusból két fajtát gyártanak: az „A” típust az északi, a „B” típust pedig a déli féltekére... A kettő között külsőre mindössze annyi a különbség, hogy a gyári embléma alatt, a kis karikában N (north=észak), illetve S (south=dél) betű látható. És a törött példányon „S” betű volt. Így nem csoda, hogy a délre méretezett tájoló tűje északon akadt, és nem állt be a helyes irányba. Nem csoda, ha a nagy esélyest félrevezette, és nem csoda, hogy dühében a földhöz vágta. Csak azon tűnődöm néha, hogy ki fundálhatta ki ezt a nem mindennapi tréfát, és hogy tudta kicserélni a tájolót? Bár nem hiszem, hogy ez valaha is kiderül...
