Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
M OblOR1 Kjfitöa XXXIII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1991. JÚNIUS 22., SZOMBAT Rendöröké lesznek a lakások! Esőemberek a laktanyában? Emlékszem, amikor a CO-as évek közepén esy ismeretlen férfi megszólított a buszon: nem lenne-e kedvem néha a gyümrői laktanya körül járkálni, figyelni az arra járó idegeneket. Nem volt kedvem hozzá. Mások biztosan vállalták, én nem. Mert akkoriban — és még nem is olyan régen — légelhárító raketaegységek húzódtak az erdő mélyén, Gyümrö és Péteri határában. Szerencsére a laktanya közel 39 éves fennállása alatt egyszer sem került sor „éles” bevetésre, de a Szabad Európa Rádió többet tudott mindig az objektumról, mint a helybeliek. Egyedül a jól menő kantin volt látogatható a civileknek. Igaz csak az ismerősöknek. Annál beljebb nem mehetett senki sem. Most pedig, hogy eldöntetett; a gyömrői laktanya is felszámolásra kerül, már arról szólt a pletyka útón- útfélen, hogy eladnak mindent, ami értékesíthető. Viszi boldog-boldogtalan az értékes cuccokat. Mert ma mar csak őrzés folyik az egykori rakétabázison. Néhány tiszt és tiszthelyettes s pár sorkatona teljesít csupán szolgálatot, addig, amíg eldől minden és értékesítésre kerülnek a berendezések. A volt parancsnok, Gombár Gábor őrnagy sincs mar a posztján, néhány hete Monorról ingázik Szentendrére, új munkahelyére. A két szomszédos település — Péteri és Gyömrő — önkormányzatai néhány hónapja megkezdték a „nyomozást” laktanyaügyben. Kilincseltek hivatalról hivatalra, hogy minél többet megtudjanak, vajon kié is tulajdonképpen az a pár- . hektáros földrészlet. Egymásnak ellentmondó hírek keltek szárnyra. Először az, hogy az egész objektum szőröstül-bőröstül Péterié. A gyömrőiek azt mondták: ti a, ne! Mit akar az a kis ■ Ezredes úr, különféle men- demontlák keringenek a gyömrői laktanyáról. Mi az igazság?- — Azok értesülései jók, akik .úgy tudják, az objektum eladó. Harmincöt lakás van a telepen, ebből 13 foglalt, mert nyugdíjas tisztek lakják, de a többi 17 is elkelt már. A Móri őri Rendőrkapitányság volt vezetője — dr. Jakab Géza őrnagy — néhány héttél ezelőtt kérelemmel fordult hozzánk, hogy bérlőkijelölési joggal adjuk át részükre az üresen álló 17 lakást. Átadtuk a BM-nek .ezeket, s állítólag már hozzá is fogtak a bérlőkijelölésekhez. Ezekben a lakásokban tehát rendőrök fognak lakni, amik .később a tulajdonukba is kerülhetnek majd. ■ És mi lesz a laktanyában még fellelhető többi értékkel? —• Áruljuk. Minden jó üzletben beruhe vagyunk. Most pél- 'ciául egy autikus betegeket ápoló orvosteam fog ellátogatni Gyömrőre, mert a körletekben talán elhelyezhetők lehet- .nének ezek az emberek. (Itt meg kell állni egy pillanatra. Akik látták a Rain Man [Esőember] ‘ című amerikai filmet, Dustin Hoffman remek főszereplésével, nos, ők tudhatják, milyen jellegű ez a betegség. Megkérdeztük dr. Burzuk Valéria monori körzeti orvost, ezzel kapcsolatban. — Ezek az emberek utókezelést igényel- . nek, tehát nem akut krónikus betegek. Állandó gondozásra, felügyeletre szorulnak. Általában mozgás-összerendezetlen- ségük van, ami az agykérgi betegség következménye. Ettől függetlenül, amúgy lehetnek kiváló számolók, sőt mi több, még talán zsenik is, például a matematikában . . ,) A két érdekelt polgár- mester véleménye a gyömrői laktanya ügyében. Garádi István. Gyömrő: — Meglepnek ezek az újabb fejlemények. Azt elvártuk volna, hogy minket- is megkérdezzenek például a 17 lakás ügyében. Persze nem bánjuk, hogy rendőröké lesznek, de mi is tudtuk volna esetleg hasznosítani, hiszen sok lakásigénylőt tartunk nyilván. Jó lenne már, ha véglegesen rendeződne a gyömrői laktanya sorsa. Dr. Szászilc Károly, Péteri: — Állandó levelezésben állok a Honvédelmi Minisztériummal. Engem is meglep ez a legújabb fejlemény a 17 üresen álló lakásról. Most is fogok írni, mert nekem az a véleményem, önkormányzatunknak valamilyen arányban mindenképpen részesednie kell a laktanyából. Hát majd meglátjuk ... Mit lehet a fentiekhez hozzátenni? Ügy tűnik, nemcsak a volt (üresen maradt) szovjet laktanyákkal van éppen elég baj, hanem a halálra ítéltetett magyarokkal is. Természetesen mindenki számára igazságos döntést hozni nagyon nehéz, de ez a jog — egyre inkább úgy tűnik — a Honvédelmi Minisztérium privilégiuma, s talán így is van ez rendjén, mert az önkormányzatok egymás közötti parttalan vitája aligha vinné előbbre az ügyet. Gér József ÚSZNAK Panaszkodnak a monori tanítók, tanárok. A legutóbbi pedagógusnapon elmaradt a korábbi pártállami ünnepség. amikor is egy kis pénz is került a borítékokba — a dicsérő szavak mellé. Most nem volt semmiféle felhajtás. Az egyik tagiskolában sajátos módon a szülői munkaközösség jóvoltából azért kaptak valamit az ott dolgozó pedagógusok: egy-egy darab fajanszból készült hattyút. A most zárult tanév tényleg nem a pedagógusoké volt sem Mono- ron, sem másutt kis honunkban, hiszen emlékezzünk csak az elfe- lejthetetlen vitákra a fizetés- (nem) emelésekről. Mindenesetre az említett tagiskola tanárai elhatározták: ősszel építenek egy kis medencét, s abban fogják úsztatni a fajanszhattyúkat... Mert ez a pedagógusnap talán a jutalmazások hattyúdala is volt... S a fajansztárgyak a medence aljára süllyednek. Mint a pedagógusok. (gér) Maglódon „Kilőtt” Maglódot is elérte — de hát miért is lenne éppen e településünk kivétel ez alól? — az utcanévváltoztatási „láz”. Úgy hírlik, vagy nyolc-tíz utcanév-keresztelő jöhet . számításba a nagyközségben. Történész szakemberekből, helyi lakosokból életre hívott ideiglenes bizottság vizsgálja, valójában mely utcák jöhetnek számításba, s a bizottság megfelelő szakmai véleményezés alapján tesz javaslatot új nevek adományozására. Kikérik persze a lakossági Azt beszélik... Házkutatás is volt Azt beszélik Monoron, hogy mostanában gyakran látják Csiló Istvánt, a Monoszkóp Kft. ügyvezető igazgatóját együtt ebédelni egy jó hírű ügyvéddel különböző vendéglátó egységekben. Azt is beszélik, hogy Csiló úrnak jó oka van arra, hogy ügyvédet fogadott, mert — erről már sokan tudnak — a Monori Rendőrkapitányság bűnvádi eljárást indított ellene. (Ismeretes olvasóink előtt, hogy lapunk május 23-1 és 24-i számában munkatársunk interjúi készített Csiló Istvánnal, a monori MHSZ-székházzal kapcsolatos ügyekben.) A Monori Rendőrkapitányságon Baár Pál főhadnagytól, a bűnügyi osztály munkatársától érdeklődtünk, mi az igazság az ügyben. — Egy bejelentés nyomán valóban eljárást indítottunk Csiló István ellen, aki a Monoszkóp Kft. ügyvezető igazgatója. Felmerült a gyanúja ugyanis, hogy a rádiósklubot saját tulajdonaként kezelte, s nincs ez másként a kft.-vel sem. Lakásán, a volt MHSZ helyiségeiben és víksndházában házkutatást is tartottunk a közelmúltban. Egyáltalán mivel gyanúsítja a rendőrség Csiló Istvánt? — Felmerült a hűtlen kezelés és más egyéb bűncselekmények alapos gyanúja. Lefoglaltuk a korlátolt felelősségű társaság és a rádiósklub összes iratait, megkezdtük a szakértőkkel együtt a részletes analizálást. Nincs könnyű dolgunk, hiszen legalább öt-hat különböző szakértő bevonására lesz szükségünk. Az ő véleményeik alapján dől majd el, hogy a terhére rótt bűncselekmények gyanúja megáll-e majd a lábán, s kapitány véleményeket, javaslatokat is ez ügyben, ám az utolsó szót végül az önkormányzati képviselő-testület mondja ki. Nem sietnek, nem kapkodnak a maglódiak. Névváltoztatásban eddig mindössze egyetlen „keresztelő” történt. A nagyközségen áthúzódó, legforgalmasabb fő közlekedési útnak egyik — korábban Steinmetz kapitány nevét viselő —• szakasza kapott új nevet, s lett Fő utca. J. I. felelősség terheli-e, vagy sem. 0 Úgy hallottuk, Csiló Istvánt a rendőrség elő is állította. — Jók az értesüléseik, mert egy óra hosszáig valóban fogva tartottuk őt, ekkor kérdeztük ki először. Egyébként — állítólag — a rádiósklub is fellázadt Csiló István ellen, pedig eredményeik már nemcsak hazánkban, hanem világszerte is elismerésre méltóak voltak az utóbbi időszakban. Egy amatőr versenyzőjük például néhány hétlel ezelőtt érdemelte ki, illetve szerezte meg az egyik kategóriában a világelsőséget. £ Mikorra várható a vizsgálat befejezése? — Valószínűleg elég sokáig elhúzódhat, hiszen amíg a szakértők átböngészik a töméntelen ügyiratot, addig jó néhány hónap is beletelhet. G. J. A Móder BT felvesz könyvelőt, titkárnőt, autószerelőt Az ollósok betöltéséhez jogosítvány szükséges, a saját személygépkocsi előny. Kizárólag önállóan gondolkodó és dolgozó munkatársok jelentkezését várják. Érdeklődni lehet, csak személyesen, Üllőn, a Sporttelepen. Még egyszer nem Vissza a Donhoz... A Doni Bajtársak Köre meghirdette és megszervezte az utat. Nagy Imre 70 éves, monori illetőségű doni bajtárs összeszedegette a pénzt rá — ezúton is köszöni mindazoknak, vállalatoknak, magánszemélyeknek, a polgár- mesteri hivatalnak, akik besegítettek a költségekbe —, és besoroltatott a második induló csoportba. piszlicsáré község egy ekkora területtel? A péteriek is hadakoztak, majd mi hasznosítjuk... Aztán kiderült, hogy ha Gyömrő irányából befelé megyünk az erdőbe, a bal oldali terület Gyömrőé, a jobb oldali Péterié. A bal oldalon van a kantin és a kultúrterem, a jobbon a 35 lakás és az ég tudja, még mi... Mindenesetre érdemesnek ■találtuk, hogy érdeklődjünk az illetékesektől a gyömrői laktanya további sorsáról. A Magyar Honvédség mérnök ezredese, Juhász Illés fenntartási és elhelyezési főigazgató-helyettes is csak áttételes úton — munkatársai megkérdezése után — tudott készségesen felvilágosítást adni. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munkatársak: Gér József és Kob- tencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, PL 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tál 11-lg. 8 «SffMap Annak idején közkatonaként csinálta végig a doni „turizmust”. Kereken egy évig volt kint. Kórházban érte a hír már lábadozóban, hogy az oroszok áttörtek a vonalakat, menekülni kell. Este még tábori előadás volt, reggel mar sze- delőzködni kellett. Az orvosok azt mondták, áld járóképes, induljon gyalog, mert csak a járóképteleneket tudják szállítani. Nagy Imre három hónapig, négyezer kilométert gyalogolt hazáig. Aztán most visszavonatozott. — Miért, Imre bácsi? Mi viszi vissza az embert élete szörnyűségeinek színhelyére? — A kíváncsiság. Szerettem volna látni, mi változott. És még egyszer meglátni azt a helyet, ahol egy évet töltöttem. — Megérte? — Amikor hazajöttem, az első napokban nemigen tudott volna velem beszélni. Kriminális, hogy kivoltam a fáradtságtól. De élményt se adott az út. Valahogy többet vártam. Mire ismertem rá? Semmire. Pedig folyton az az érzésem volt: Csipkerózsika elaludt. — Hogyhogy? — Ismeri a mesét, nem? Csipkerózsika elaludt, és körülötte semmi nem változik. Még az emberek sem ébredeznek. Megállt az idő. Mi, ugye. úgy tudtuk, hogy változás és fejlődés megy végbe, ezzel szemben ... Sok időnek kell még eltelnie. hogy ezt észre lehessen venni, ez volt a benyomásom. Nagy Imre egy gyönyörűszép. gondozott, ápolt zártkert kis házában él. Most rámutat a szépséges szőlősorokra, a gyümölcsfákra. a virágokra és azt mondja: — Ilyen kertet vagy akármiféle kertet még véletlenül sem látni. Hatalmas nagy. egybefüggő területek vannak. Azok a kolhozéi. Akiben él valami igény, hogy saját magának valami kis pluszt szeretne, az tenyérnyi helyeken felpiszkálja az árokpartot, ott van egy kis hagymája, krumplija. Borsót például nem is láttam. Voronyezs- ben épp a szálloda mellett van a nagycsarnok. Akkora, mint Monoron egy szerényebb szombati piac. Igénytelenség. szegénység... Ezt tapasztaltam. Láttam Moszkvát, ahol kis időre ugyancsak megszálltunk. A mauzóleum környékén akkora gödrök vannak az úton, hogy meglepő. És a járműpark — legyen az villamos. troli, busz vagy bármi — úgy le van gyötörve, hogy nem igaz. Mar a vonatban is folyton ától féltem: na, ez darabokra esik. Aztán adtak egy Ikarus buszt, amivel a községeket jártuk. Kérdeztem a sofőrt, hány éves ez a busz? Azt mondja, tizenöt. Gondoltam, erre vagy nagyon vigyáztak, vagy nagyon jót kaptak, mert egészen tűrhető volt. — Es a szovjet emberek? Vendégszeretők, barátságosak voltak? — Tizenegy nap alatt nemigen volt idő közelebbről ismerkedni. Ahhoz, hogy négy-öt faluba eime- hessünk, négyszáz kilométereket kellett buszozni. Ha leszállítunk, persze látták, hogy idegenek vagy unit, megálltak beszélgetni. Kérdezgettük. nem tudnak-e magyar katonák sírjairól. Hol a kertben, hol az út szélén, hol a temetőben mutattak egy-egy helyet. De ott se egy sírhalom, se egy jel, sehol. Még ott sem, ahol kétezer magyar katona van eltemetve. Mi aztán letettük a virágokat, koszorúkat. gyertyákat. Voro- nyezsben •elmentünk a veteránok klubjába. Az lett volna jó, ha elbeszélgethetünk, mire emlékeznek ők, mire mi. De legfőképpen ők beszéltek. Arról, hogy ott mennyi gabonát képesek termelni. — ... Imre bácsiban jó mélyre temetődhettek a háborús emlékek, ha ezen az úton sem jöttek elő. — Vannak, amiket becsukott szemmel is elősorolnék, mert sosem felejtem el. De ez az út nemigen volt alkalmas az emlékidé- zésre. Számomra legalábbis. Fáradt voltaim és elgyötört. Olyasmik maradtak meg bennem, hogy szomjasak voltunk, s Koskiban az emberek levittek a partolda- lom, mutatták: ott egy forrás, egy patak ... Ott aztán ittunk, felfrissültünk. — No, ez nem mindennapi élmény. Nálunk például nemigen akadna forrás, amiből inni lehet. — ... aztán találkoztunk három cigány férfival, magyarok voltak, a kínai határról jöttek hazafelé. Valahol ott dolgoznak. Egyikük elmesélte, hogy, ha most hazalátogat, nem talál otthon senkit, mert az egész család kiszerződött Odesszába vályogot vetni. — Ügy gondolom, minden eseménytelensége ellenére is — vagy éppen azért — ez az utazás mégiscsak piegérte. Hiszen tapasztalatokat csak hozott... — Igen. De annyi bizonyos, hogy még egyszer nem vállalnám ... K. Zs.
