Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

Terebélyesedő testvérvárosi kapcsolat A barátság napjai Nagykőrös egyre kiterjedtebb testvérvárosi kapcsolatrendszerrel dicsekedhet, és ezek a gya­korlatban is kezdik bizonyítani azt, hogy érde­mes a kölcsönös előnyök kedvéért kapcsolato­kat ápolni. A napokban Mihoc Mátéi polgármester veze­tésével Nagykőrösön tartózkodott a romániai Nagyszalonta küldöttsége, amely várossal Nagy­kőrös úgynevezett ikervárosi kapcsolatra lépett. Ez alkalomból sajtótájékoztatót tartottak a város­házán, ahol értékelték úgy az eddigi eredménye­ket, mind ismertették a jövőre vonatkozó elkép­zeléseket. Elöljáróban azt érde­mes tudni, hogy Nagysza­lonta — akárcsak Nagykő­rös mezőgazdasági-ipari városként minősíthető. Fej­lett az,élelmiszeripara ezen belül is a húsipar, hiszen működik itt egy komoly baromfi-feldolgozó, és a sze- beni szalámikat is itt gyártják. Ezt a terméket egyébiránt jellege miatt majdnem Pick szaláminak is nevezik. Egy másik gyá­rában 1200 embert foglal­koztatva utánfutókat, pót­kocsikat gyártanak. Textil­üzemükben 800—900 nőt foglalkoztatnak, bútorgyá­ruk kifejezetten exkluzív termékeket készít, méghoz­zá főleg exportra. Két kis­ipari szövetkezetük is van, az egyikben pizsamákat, fehérneműket készítenek, a másik bőripari termékek­kel foglalkozik, de alap- anyaghiány miatt inkább bőrt helyettesítő anyagok­ból. A szomszéd országban már megvalósult a földre­form, így az ottani tíz­ezer hektáron gazdálkodó tsz-ből agráripari társu­lás alakult, melyben a tagok a bevitt földterü­let és a munkában töltött évek alapján látják a nye­reséget. A város két közép­iskolájában 2500 tanuló ta­nul. Az államigazgatás beren­dezkedésére jellemző, hogy egy héttagú vezető tanács irányítja az ügyeket, akik közül négyet a megyei is- pánság nevezett ki. Amint azt Kerekes Sándor titkár (hatáskörét tekintve a jegy­zőével megegyező a dolga) elmondta, az RMDSZ-t hárman képviselik. A NagykőrösiHírlap kér­désére Fekete Pál elmond­ta, hogy tavaly igen jól érezte magát Magyaror­szágon, illetve Akaiin, az a 22 tagú nagyszalontai de­legáció, akik táborozni jöt­tek ide. Azt már Szőke Sándortól tudtuk meg, hogy augusztus 1-jén reggel 6 órakor a Petőfi-iskola bu­szával indul a nagykőrösi csapat, amelynek tagjai a négy általános, illetve a három középiskolából vá­logatták össze. Az ottani tá­bor Belényesről délre, a Köves-Körös partján 600 méter magasságban fekszik és a legjobb értelemben vett sátortábor van ott. Teljesen önellátóak, a fő­zéstől a mosogatásig, a tűz­rakásig mindent maguk csinálnak majd. Háromna- ponta kapnak friss élel­miszert megbeszélt helyek­re. A táborvezető egyéb­ként Fekete Pál, aki több mint tíz éve dolgozik egy úttörőházban. Évente ed­dig is legalább két túrát szervezett hasonló körül­mények között. A nagy­kőrösiekkel lesz huszonöt szalontai gyerek is, nyilván alkalmas lehet arra a tá­borozás. hogy akar életre szóló barátságok alakul­hassanak ki. A táborveze­tő elmondta azt is, hogy minden rémhírrel ellen­tétben az ellátás megfele­lő és kifejezetten ez a faj­ta túra ajánlható a tizen- egynéhány éves • gyerekek­nek. Kiss János polgármester ismertette ezt követően azokat a terveket, amelyek a két város bemutatkozó kiállításaival kapcsolato­sak. Szeptemberben Nagy­kőrös mutatkozik be Nagyszalontán. Egy kiállítás keretében a város gazdál­kodóegységei mutatják be termékeiket, de a szel­lemre is szentelnek időt, hi­szen Fodor Ferenc tart ott istentiszteletet és Dó­rád István vezényletével a tanítóképző kórusa is be­mutatkozik, és meghívást kapott az ifjúsági fúvós- zenekar meg a majorett- csoport is. Október 20-án Arany ha­lálára emlékezve Nagysza­lonta mutatkozik majd be Nagykőrösön, Zuh Imre és dr. Novak László múzeum­igazgatók tartanak beszédet, de szeretnék megnyerni Tőkés László püspököt is az ügynek. Mikló Ferenc viszonozza majd Fodor Fe­renc igehirdetését és Arany verseiről DanieUsz Endre, a neves kutató tart majd előadást. Meghívást kap azonban dr. Hegedűs Lo- ránd püspök is, akinek bal­ladaelemzését már megcso­dálhatták a nagykőrösiek. Ünnepi ülést tart ■ maid a képviselő-testület október 22-én, ahol pecsétet ütnek a városok együttműködé­sét szentesítő nyilatkozat­ra. A nagyszalontaiak dele­gációjában helj'et kapott az ottani Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség is, amint azt Bozlék Gábortól, a Fidesz helyi képviselő­jétől megtudtuk, Romá­niában megyénként szer­veződnek a szövetségek. A MIDESZ, az RMDSZ-hez közelálló politikai szerve­zet. Mindez azt is jelzi, hogy a városokban műkö­dő politikai szervezetek is keresik egymással a kap­csolatot, B. O. Lucerna Vasárnap, június 23- án, délelőtt lő—12-ig, il­letve délután 4-6-ig a Csokonai utcai felvásár­lótelepen osztják ki a nyúltenyésztőknek a kis- és nagybálás lucer­nát. Szívesen emlékszik a múltra Esketett, betűket Egyszer csak úgy tréfá­ból megjegyezte: polgár- mestertől kapott állást, megvárja hát, hogy ezt a titulust viselje az is, aki majd elbúcsúztatja. Ügy lett. Nagykőrös polgármes­tere és a munkatársak nem régen köszöntötték nyugál­lományba vonulása alkal­mából Harkai Józsefnét, aki három év híján fél évszá­zadig szolgált egyfolytában az államigazgatásban. Az utolsó 35 évben mint a vá­ros anyakönyvvezetője. Persze ezt a búcsút nem vette igazán senki komo­lyan. Legkevésbé utóda, Kotschy Ferencné, aki bele­csöppenvén az anyakönyvi hivatal sokrétű tennivalói közé, akkor tudta meg, mennyire fontos a tapasz­talt munkatárs segítsége, így aztán Emma asszony­nak sem esett annyira rosz- szul az új életmód, a majd ötven év teremtette egzisz­tenciából megmaradt a nagyrabecsülés. — Nyár volt akkor is, amikor először a városhá­zára szegődtem 1— emléke­zik vissza. — Először csak időszakos munkákra, aztán egy napon itt marasztal­tak. Pedig inkább tanulni szerettem volna, de pén­zünk nem volt rá. Akkor még a jegyrendszer járta, felvettek jegyosztónak. Ké­sőbb a közigazgatási ta­nácsnok mellé kerültem gépírónőnek, majd ahogy idővel átalakultak a hiva­talok, különböző beosztáso­kat kaptam. Aztán 1955- ben Kis Pál vett maga mel­lé az anyakönyvi hivatalba. Áldott jó ember volt, de a szakmai titkokat ő sem ad­ta olcsón, el kellett lesni tőle. A legelső esküvőre, amit levezettem, úgy ke­rült sor, hogy szinte sem­mi gyakorlatom nem volt. De jól sikerült, igaz, először azt hittem, két szót nem tu­dok kinyögni, amikor pedig megláttam a násznagyot, el­kezdett citerázni a lábam. Ö volt az udvarlóm ... Éle­tem másik legemlékezete­sebb esketése 1956 őszén volt. Akkor már szovjet fegyveresek őrizték a ta­nácsházát, se ki, se be, Nagy nehezen megértették, hogy itt ma mindennél fontosabb dologról lenne szó, beengedtek, s összead­tam az ifjú párt. — Nem feszélyezte a gon­dolat, hogy hivatalba lépé­sével Nagykőrösön elsőként került nő erre a posztra? — Egyáltalán nem, kü­lönben is, nem férfiaknak való munka ez. Nincs is sok türelmük e rengeteg aprólékos adminisztráció­hoz, ami az állampolgárok, csaladok életével kapcsolat­ban naponta adódik. A szertartások csak egy részét adják a munkának, gyak­ran este 6-7 óráig rendez­tük az iratokat, megromlott emiatt a látásom is. Volt idő, amikor hétvégeken majdnem 20 esküvő is ösz- szejött. Mostanában talán még annál is nehezebb az anyakönyvvezetőnek, ki sem látszom a honosítási meg névváltoztatási ügyek­ből, ráadásul küszöbönáll egy csomó új rendelke­zés .., — Az anyakönyvezéssel összefüggésben vannak-e jellegzetes körösi vonások? — Hogyne. Itt van példá­ul a neveknél a megkülön­böztető betűjel. Régen ezt betiltották, de óriási rá az igény. Aztán Kis-ek, Tót-ok jönnek, s meg h betűt ke­resnek nevükhöz. Ilyenkor aztán nagyapáig visszame­nőleg nézzük, jár-e a betű, hiszen a jogtalan haszná­lat kimeríti az okirathami­sítás fogalmát. — Olcsó kérdés, ám ne­héz kikerülni. Kikre, mik­re emlékszik szívesen? — Mindenre és minden­kire, de csak jó értelemben, hiszen én itt mindig csak NA^?RÖS‘ x^círltm XXXV. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1991. JÜNIUS 22., S^wlf !i történt itt egyáltalán ? (III.) Ember küzdj, és... — A pártok mai vá­lasztói báziscsökkenései­vel függhet össze az is, hogy egyre nagyobb a bizonytalanság? Ugyanis az emberekkel beszélget­ve a bizonytalanságuk néhány mondat után tet­ten érhető, értetlenségük­kel egyetemben. — A különböző, valódi programpártok nyilvánva­lóan a polgári társadalom termékei. Miután nálunk az nincs, az adekvát pártok is hiányoznak — nincs pártjuk azoknak sem, akik­ről még nem szóltunk, a munkavállalókról. Az is azonnal belátható, hogy ezek egyfelől akadályai az előrehaladásnak, másfelől beindítják a kövület-refle­xeket is. — Itt mire gondol? — Csak arra, amit nap mint nap tapasztalhat min- denki. A parlamenti mun­kában,. az igazi, az alapkér­désekre adandó válaszok (tehát az, hogy miként ala­kítsuk át a társadalmat, a gazdaságot stb.) folyamato­san késnek, de vannak he­lyettük hangzatos boszor­kányüldözések. Ha nem a struktúrák szerint történik a vizsgálódás, hanem ideo­lógiai alapon, a tények mel­lőzésével, akkor csakis a sátáni-ideologikus ellenség­keresés válik be. Mondok egy példát, remélem, elég meghökkentő lesz — mond­ja dr. Módra László szocio­lógus ... — Itt van a kommunistá- zás, a bolsevikezés. A leg­határozottabban állítom, hogy az, aki nem veszi ész­re, hogy 1968-tól az keresett a köszönömöt kaptam. Pe­dig a mi munkánk olykor fájdalmas is tud lenni. Az anyakönyvvezető nap mint nap az életet szeretné je­gyezni az örökkévalóság­nak, s nem a halált, ezért is esett számomra annyira rosszul a szülőotthon meg­szüntetése. Titokban mon­dogattam, kivárom azt is. Nem jött őszé. Sok-sok ne­vet említhetnék, de talán csak kettőt, a szeretni való Abonyi Kálmán tanácsno­kot vagy a mindenki Szűcs Zoli bácsiját. Tudja, nem volt nekem senkivel konf­liktusom. Tanácsom min­denkinek, első haragjára aludjék az ember, akkor sose lesz másokkal baja. Két gyereket neveltem fel, van négy unokám. Nem vettem észre az évek mú­lását. Csak amikor már a hajdani jegyespárok unokái is elém járultak, és kollé­gák nevét írtam a halotti anyakönyvi kivonatokba, jutott eszembe néha, hogy egyszer más ölti fel a nem­zetiszínű szalagot. Most az vigasztal, hogy a legal­kalmasabb munkatárs lé­pett örökömbe. M. J. MSZMP-nek semmi köze nem volt a bolsevik esz­mékhez, az semmit sem ért az egészből. Ténykérdés szerintem, hogy legalább ettől az időponttól, de in­kább valamivel hamarabb- tól is, egész egyszerűen pragmatista gyű.jtőpái-t volt, amely a politika iránt érdeklődőket, fogékonyakat — s persze nyilván nem ke­vés számban a minden rendszerhez alkalmazkodó- kat — tömörítetté. Azt sem -lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy ezt az úgynevezett bolsevik típusú pártot be­lülről, saját tagsága verte szét. A nyugati tőkésnek van esze: pontosan ezeket a szakembereket alkalmaz­za most. Más kérdés, hogy helyükre a mai, a koráb­biakhoz képest jóval szeré­nyebb képességű emberek kerültek — s ez még a ma­gyar kormányra is igaz. Ami tulajdonképpen ért­hetetlenné teszi ezt, az ket­tős ok. Egyfelől a világ ed­dig élesen szemben álló két fele békésen konvergál, a hidegháború halott. Másfe­lől az is történelem, hogy az ötvenes években, a II. világháború traumája után Nyugat-Európa értelmisége valamelyik baloldali párt­ban kereste a helyét. A ma­gyar viszonyok között azon­ban a már említett hetven­éves lemaradásunknak megfelelően, a rossz, meg­kövesedett struktúra bo­szorkányüldözést is jelent ma. — Őre miben látja a ki­utat? — A megfelelően szilárd alapokon álló, nem erőlte­tett, de nem is késleltetett polgári fejlődés feltételei­nek megteremtése történel­mileg szükségszerű, Ha kín­keservesen is, s ha nagyon torzan is, ezt kell kikínlód­ni. Elsőként a láncokat kel­lene lazítani — a gazda­sági,, a politikai láncokat — a szektorok közötti valósá­gos esélyegyenlőséggel. Ez a folyamat hordja majd ki az újat, azt a polgári réte­get, amely előbb-utóbb a politikában is érvényesíteni tudja saját akaratát. Per­sze gazdasági téten szere­pük lehet ebben a nyugati tőkéseknek is, akik éppen ezen. a területen a legelége­detlenebbek. Az viszont éppen mind­ezek ellen ható tény, hogy ma a kiváló szakemberek sora mintegy parkolópályán van, közgazdásztól politoló­gusig, kívül maradtak a pártokon. A végrehajtó ha­talomban egyetlen pozitív dolog van: egy-két régi, be­vált, európai tudású szak­embert kénytelenek voltak bevonni. A kényszer tehát pozitív irányú elmozdulást is eredményezhet. Kupa Mihályra gondolok itt első­sorban. Újra csak tény vi­szont, hogy mindennek a törvényhozásban, vagyis a Parlamentben nyomát sem látni. — Végezetül az alap­kérdés maradt: mikor lesz teljes a rendszervál­tás, s milyen eredményre vezet majd? — A már működő társa­dalmak is állandóan tökéle­tesednek. Ez permanens fo­lyamat, valamely konkrét időponthoz nem is köthető. Technikai szintekben is mást jelent ez, mint a struktúrák szintjén. Bizo­nyos, hogy nem évek, de évtizedek kemény munkája kell hozzá. S még csak nem is attól függ, hogy kik vagy milyen pártok ülnek a Par­lamentben, irányítják a kormányt. Lassítani, gyor­sítani lehet, de folyamato­kat, a fejlődést végül is nem lehet megállapítani. A kérdésre persze elvileg is lehet válaszolni, és ez egy szép, nyitott és távlatokat felvillantó válasz. A fejlő­désnek nincs valamiféle ha­tárköve, ahová elérve, már csak üldögélni kell. Minden társadalom élete megkíván­ja, hogy fejlődéséért állan­dó munka, tevékenység folyjon — hangsúlyozta dr. Módra László kandidátus, szociológus. Ballai Olló (Vége) Tanévzárást koszorúzás V ilágtalálkozó Június 25-én és 26-án a II. magyar református világtalálkozó eseményso­rába illeszkedve Nagykő­rösön is jelentős rendezvé­nyek lesznek. Kedden, június 25-én, 9 órakor ünnepi istentisz­telettel bezárják a refor­mátus tanítóképző főisko­la első tanévét, az igét dr. Hegedűs Lóránt, a Du­na melléki református egy­házkerület püspöke hirde­ti. Az aranydiplomákat is ekkor adják át, erre pon­tosan 10 órakor kerül sor — a református templom­ban. Ezt követően megkoszo­rúzzák a Váczi Ferenc- emléktáblát. majd tudo­mányos konferencia kez­dődik a tanítóképzőben, fél 11-től fél 1-ig, illetve az ebédszünet után 2 órától fél 6-ig. Ekkor alakul meg — a tervek szerint — a nagykőrösi református is­kolák baráti köre. A nap eseményeit vacsora zárja. Másnap, június 26-án, fél 10-től a volt tanárok sírjait koszorúzzák meg a résztvevőik, majd kirándul­nak a pái+'-íí’-o NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hősök tere 5., II. emelet 30. • A szer­kesztőség vezetője: nallai Ottó. A Munkatárs: Mik- lay Jenő. • Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Te­lefax és telefon: (20) 51­398. Telex: 22-5708. • Hir­detésfelvétel: kedd 10-toI 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk, o Szerkesztői ügye­let: szerda 10-től 12 óráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents