Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

Eddig egyetlen az országban Férfimunka, de asszony a kapitány •— Hogyan szólítha­tom? — Itt Dunakeszin ma már többen kapi­tány asszonynak hív­tak, és azt hiszem, ez lesz a helyes titulus. De a nők megszólítá­sával ma országszer­te problémák van­nak. Mindenesetre a hölgy szót nem tarta­nám a helyzethez megfelelőnek. Beszélgetőpartnerem, Őr­lőt Ibolya rendőr szá­zados, akit 1991. május 31- én bíztak meg a Dunakeszi Rendőrkapitányság vezeté­sével. Az első kapitány asszony az országban. Nem ilyen­nek képzeltem. Kék sze­mű, szelíd arcvonást!, sző­ke, fürtös hajú asszony. iMint már beszélgetésünk első perceiben kiderült, kétgyermekes édesanya. A fia és a lánya már felnőt­tek, 19, 20 évesek. Jogász férjével otthon nem szak­mai dolgokról beszélget­nek, a hivatalos ügyeit le­zárja a munkahelyén. A mosást és főzést senki sem csinálja meg helyette, ak­kor sem, ha szombaton, va­sárnap vagy éppen éjszaka kell dolgoznia. Orlai Ibolya húsz esz­tendeje rendőr, és minden lépcsőfokot végigjárt, míg elérte a századosi rendfo­kozatot. Mostanáig Buda­pesten a XIX. kerületben Volt vizsgálati alosztályve­zető. Itt kereste meg őt dr. Komáromi István alezre­des, a Pest Megyei Rendőr­főkapitányság vezetője, aki­vel korábban személyesen soha nem találkozott. Orlai Ibolya büszke arra, hogy a rendőrnyomozói munkája, a sikeresen megoldott fel­adatok hívták fel rá a fi­gyelmet Amikor a legemlékezete­sebb bűnesetekről kérde zem, az egyik legutóbbit említi* a bőrfejűeket. A Kőbánya-Kispest metróál lomáson Ismeretlen tette­sek megtámadtak, bakan­csos lábbal összerugdostak, megtapostak néhány kubai -fiatalt. A garázdálkodók el­tűntek a helyszínről, a rendőrök feladata volt fel­deríteni a tetteseket — Bonyolult ügy volt ez — emlékszik vissza a kapitány asszony —, a ki­hallgatáshoz tolmács is kel­lett, és első pillanatban még azt is nehéz volt be­illeszteni a képbe, mit je­lent, hogy a támadóknak nem volt hajuk. Miikor rá­jöttem, hogy milyen társa­sággal van dolgom, meg is kellett találni őket, hiszen az ország bármely részé­ből és nem is felitéüenüil egy helyről érkezhettek. Az­után jött a gondolatom, -hagy talán a koncerteken kellene körülnézni, és ez bevált. Megtaláltuk az egész társaságot, és mind a hu­szonötén vád alá kerültök. Orlai Ibolya ezután nem egy kerület, hanem Göd, Főt és Dunakeszi lakossá­gának közbiztonságáért lesz első számú felelős. S hogy mit jelent ez a változás? Erről db. Komáromi István főkapitány beszélt az ün­nepségen, ahol bejelentette, hogy dr. Dezső Gyula őr­nagyot, Dunakeszi volt rendőrkapitányát előlép­tették alezredessé, és kine­vezték a Fővárosi XIV. Ke­rületi Rendőrkapitányság vezetőjévé. A munkát foly­tatni kell, ez a nagy terület nem maradhat ideiglene­sen sem vezető nélkül. A pályázatok elbírálásáig Or­lai Ibolya teljes hatáskör­rel, megbízottként látja el a feladatot. Férfimunka lesz ez ak­kor is, ha asszony a kapi­tány. Hiszen minit ez alka­lommal is elhangzott: Pest megyében 960 emberre jut egy rendőr, míg a nyuga­ti országokban 300-ra. S a hazai testület tagjai nin­csenek hozzászokva, de saj­nos azt is tapasztalniuk kell, hogy igazoltatáskor valaki kilő a kocsiból!... Orlai Ibolya átvett dr. Komáromi Istvántól egy aprócska, retikülben is el­férő műszert: a személyi hívót. Ezentúl a nap min­den órájában vele lesz, hisz bármikor intézkednie kell. Ga. J. Önkények áldozataira emlékeztek Kevés új kórház épült az utóbbi évtizedekben, ezen kevesek közé -tartozik a most tízesztendős jubileu­mát ünneplő, annak idején Jahn Ferencről, a „szegé­nyek orvosáról” elnevezett Dél-pesti Kórház. Vonzáskörzetébe két bu­dapesti -kerület és Vecsés tartozik, így értelemszerűen a jubileumi ünnepség véd­nökei közt szerepelt Mol­nár Imre vecsési polgár- mester is. —- Megtisztelő volt szá­momra, hogy felkértek, képviseljem településünkéit ezen az ünnepségen. Az ilyen események jó alkal­mat kínálnak a találkozá­sokra és a szorosabb kap­csolat kialakítására az ellá­tásunkért felelős egészség­ügyi intézménnyel, a két szomszédos dél-pesti kerü­let polgármesterével. A kórház orvos igazgatójához. dr. Fónyad Lászlóhoz sze­mélyes, Iskoláskorunk! g visszanyúló, régi ismeretség fűz, településünk pedig szo­rosan 'kapcsolódik az ün­nepséghez kötődő, igen tar­talmas szakmai program­hoz: az ünnepség után ren­dezendő tudományos ülé­sen ugyanis előadásával -két vecsési körzeti orvos, dr. Horváth János és dr. Mak­kos Gyula szintén részt vesz majd — mondta Mol­nár Imre polgármester. A tegnap reggel lezajlott ünnepi megemlékezésen dr. Surján László népjóléti mi­Kcsfoszfrófa nem volt, csők felderítés Mire jó az operatív csoport? Év elején adtuk hírül, Egy almazöld kocsi útrakél című cikkünkben, hogy a polgári védelem Pest me­gyei -törzse operatív ka­tasztrófaelhárító csoportot h-ozott létre, melynek Bar­kas mikrobuszát, a korsze­rű felszereléssel együtt ak­kor mutatták be. A kocsi oldalán a felirat; „katasztrófafelderítés”. — Ne vegye okvetetlen- kedésnek, de ha már van katasztrófa, az ismert tény. Mit kell akkor felderíteni? — kérdeztük Regős György alezredestől, a megyei törzs- paranosn októl. — Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Vegyünk egy példát. Elterjed mond­juk a hír, hogy a kiürült ceglédi szovjet laktanyában a sugárszint magasabb, mint amennyit a háttérsu­gárzás indokolna. Elvileg ugyebár lehetne, ha nem is katasztrófa, de több ember életére veszélyes helyzet. Meg kell tehát vizsgálni; igaz-e az állítás, van-e baj, s ha igen, mi és mekkora. Vagy egy közelmúltbeli másik példa: Tatabánya mellett felborult egy vegy­szert szállító vasúti kocsi. Aiz okmányok szerint ártat­lan kémiai anyag volt ben­ne, ám a vizsgálatnál kide­rült. hogy a papírokat a határon pontatlanul állítot­ták ki, a vegyszer mérgező. Gondolom, így már érthető, m-iért kell a felderítés, miért van szükségünk az érzé­keny műszereikre, a felké­szült szakemberekre. — És sok a dolguk? — Szerencsére -nem. Ja­nuár óta három alkalom­mal szálltunk ki a kocsival, egyszer a már említett ceg­lédi esetben, kétszer pedig bemutatót -tartani, ugyanis az országban az elsők kö­zött nálunk jött létre az operatív csoport. Cegléden az derült, ki, hogy a néhány mikroronitgenmyi sugárzás- különbség valószínűleg a vegyvédelmi-sok -kiképzésé­hez használt izotópok ma­radványai miatti, hál’ is­tennek nem volt katasztrór fa ez sem. Az elmúlt évben ilyen jellegű esemény nem történt a megyében. — De önök mégis három váltásban 24 órás szolgála­tot adnak, s több mint 2,3 milliót költöttek tavaly a mikrobuszra és a felszere­lésre ... — Mert hogy nem tör­tént katasztrófa, korántsem jelenti azt, hogy nem is tör­ténhet. A megyén át vezet­nek a vasúti és közúti tran­zit útvonalak, naponta szál­lítanak ezeken veszélyes anyagokat. Az elvi lehető­ség nem kizárt. Aminthogy üzemekben is dolgoznak vegyszerekkel, kiüthet tűz, amikor ártatlannak látszó anyagok égéséből, vegyülé- séből keletkezhetnek mér­gező gázok, gőzök. — Az ilyen helyzetekre felkészültek? — Természetesen. Épp ezért kellettek a drága gé­pek, berendezések, ame­lyekkel sugárszintet és dó­zist mérhetünk, , elvégez­hetjük a levegő, a víz, a ta­laj gyorsanalízisét, riaszt­hatjuk azokat, akiknek in­tézkedniük kell, ha kell, s a védőeszközök, amelyek a mások számára esetleg élet- veszélyes helyek megközelí­tését is lehetővé teszik. A 2,3 millió forint elenyésző ahhoz képest, hogy akár egyetlen alkalommal is mekkora lehet a kár. Jobb n-em is gondolni rá! Én ak­kor vagyok nyugodt, ha az operatív csoport a kocsival együtt csak -készenlétben áll V. G. P. dísztér nevében dr. Pullay Gyula állam titkár-helyettes mondott beszédet, majd dr. Öry Imre, a fővárosi köz­gyűlés egészségügy-i és sportbizottságának tagja (Erdősi Agnes felvétele) emléktáblát avatott fel Jahn Ferenc, és rajta kívül, illetve vele .együtt minden olyan orvos emlékére, alti bármiféle önkény áldoza­tául esett. KONSZENZUSOK S okasodnak a sürgető hangok. Konszenzusra van szükség, új közmegegyezésre. Újra, hi­szen történelmünk közeli tegnapjában vol-t egy olyan időszak — az 1962 és 1987 közötti ne­gyed évszázad —, amelyet a közmegegyezés idejé­nek szokás -nevezni. (Akkor is annak, ha ma az in­dulatok diktálják a minősítéseket.) Az említett időszak látszat-konjunktúráját a társadalom több­sége haszonélvezőként élte át: egy kicsivel mindig többet szerezhetett. Az értékteremtéssel nem meg­alapozott — még előbb: a gazdasági szerkezettel éles ellentmondásban álló — konjunktúra éppen azért volt látszólagos, mert hiányoztak a tényleges és a valóságos alapjai. Ráadásul a szegények akkor is szegények voltak, nekik nem jutott a haszonél­vezetből, az egy kicsivel mindig többől. A közmeg­egyezésből tehát már akkor is jelentős embercso­portok maradtak ki. Ha valamiben, akkor ma abban egyetértés van, hogy az ország súlyos helyzete az eladósodásra, a „nyakló nélkül felvett” külföldi kölcsönökre vezet­hető vissza. A hol hivatalos, hol laikus magyará­zóik legtöbbje úgy tünteti fel ezt az eladósodást, mintha egy szűk vezetői réteg — avagy tágabban, „a -kommunisták” — szórta volna szét, herdálta volna el a dollármilliárdokat. A szakemberek pontosan tudják — csak éppen, ma nem jut figye­lem a higgadt véleményekre —, hogy annyi pénzt, amennyi adósságként felhalmozódott, akkor sem tudott volna elherdálni egy szűk vezetői réteg, ha éjjel-nappal az ablakon szórja ki a bankókat... Annál inkább része volt az adóssághegy magaso- dásában a hibás beruházáspoiiíiká-nak, a -teljes foglalkoztatás erőszakolt fenntartásának (annak súlyos, még sokáig ható következményeivel együ-tt), az irreálisan alacsony -kamatozású építési h-itelek gyors növekedésének, az ártámogatások meredek emelkedésének ... S része volt benne az appará­tusi létszám már-már burjánzásra hasonlító növe­kedésének, a termelőhelyeken, a fizikai-szellemi létszámarány egyre kedvezőtlenebbé válásának, a termékszerkezet mozdulatlanságának... Ilyen „egyszerű” a magyarázata annak, melyeik voltak az okok az eladósodásban, s hogy ez az eladóso­dás volt az alapja a közmegegyezésnek. Azért az előbbi, hosszadalmasságában is csupán jelzésértékű magyarázat az akkori közmegegye­zésre, hogy érthetővé váljék: ma semmivel sem jobb, Világosabb a helyzet egy új társadalmi egyet­értés, közmegállapodás megteremtéséhez. Pusztán értékekhez kötve (de az érdektagoltságtól eltekint­ve) ugyan -kialakítható valamilyen konszenzus, ám ez annyira elvi értékű csupán, annyira törékeny, h-ogy az első jelentős érdekütközés félretolja, elfe­ledted.. T agadhatatlanul nyers a kérdés, de elkerülhe­tetlen: valóban valamikben (de: mikben?) közmegegyezés kell ahhoz, hogy a társada­lom és intézményei a parlamenti demokrácia tör­vényszerűségeinek megfelelően tevékenykedjenek? Avagy sokkal inkább szükség van a valódi konflik­tusok megmutatására ahhoz, hogy az érték- és ér­dekrosták működhessenek, azaz a társadalom konfliktuskezelő képessége kifejlődhessen és meg­szilárduljon? A válasz megítélésem szerint csakis az utóbbi lehet. Ha a hat parlamenti párt abban sem tud megegyezni (n-em akar?), hogy ha leülnek, miről tárgyaljainak,'akkor miféle illúziókat táplál­hatunk a tekintetben, hogy itt az ideje egy új köz­megegyezésnek? A valódi konfliktusok tényleges megoldása: ez a teendő. S ezt fedik el, kerülgetik a-zck, akik ismét szavakra akarnak jövőt építeni. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents