Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-21 / 144. szám

immár a negyedik At új főnök Szaddam Husszein iraki elnök menesztette az iraki hadsereg vezérkari főnö­két, és az elit köztársasági gárda eddigi parancsnokát nevezte ki helyébe — je­lentette a bagdadi rádió csütörtökön. A keménységéről, erősza­kosságáról ismert új vezér­kari főnök, a Kuvait invá­zióját irányító íjad Al-Ra- vi altábornagy Húszéin Ra- sid altábornagyot váltotta fel ezen a poszton. November óta negyedszer neveznek ki új vezérkari főnököt Irakban. A lépés nyilvánvaló célja az öböl­háborúban vereséget szen­vedett hadsereg megren­dült tekintélyének, morál­jának helyreállítása. Helységnevek több nyelven nevező Kárpátalja magyar lakta településein már megszo­kott jelenség a kétnyelvű — ukrán és magyar — névtábla, s több község már visszakapta az 1946- ban önkényesen elvett tör­ténelmi elnevezését, a kér­dés azonban mégsem te­kinthető megoldottnak. Ha ugyanis a másfél éve elfo­gadott ukrán nyelvtörvény minden betűjéhez szigo­rúan ragaszkodnának, ak­kor bizony Velika Dob- rony lenne a Nagydobrony, Koszino a Kaszony, Vilok az Üjlak. A hivatalos hely­ségnevek ugyanis ma is ukrán nyelvűek a terüle­ten, az említett nyelvtör­Bonn vagy Berlin — ez itt a kérdés Német fővárosok csatája Helmut Kohl kancellár csütörtökön határozottan Berlin mellett tette le voksát „a fővárosok csa­tájában”, a szövetségi gyű­lés, a Bundestag Bonn vagy Berlin vitájában. Kohl egyik érve az volt, hogy az Európai Közössé­gek bővülésére kell számí­tani — többek között a kelet-európai reformorszá­gok, Csehszlovákia, Ma­gyarország és Lengyelor­szág csatlakozására —, s az új helyzetben központi szerep várna Berlinre, az Európai Közösségek e pil­lanatban legkeletebbre fek­vő nagyvárosára. „2000— 2005 tájékán Berlin jó te­lephely lesz, ezért szava­zok Berlinre” — közölte a kancellár. A Bundestag csütörtökön egész nap azon vitázott, hogy a papíron már fővá­ros Berlint illesse-e a né­met kormányzati és par­lamenti székhely címe is, avagy hagyják meg azt Bonn-nak. A 662 képvise­lőnek a késő esti órákba nyúlt szavazáson öt ja­vaslat közül kellett válasz­tania. Ezek közül kettő iga­zán érdekes, amennyiben a képviselők elfogadják azt az indítványt, hogy a kormányt és a parlamen­tet nem szabad szétválasz­tani, mindkét intézmény­nek ugyanabban a város­ban kell működnie. Ily módon a képviselők vá­lasztási lehetősége a Bonn vagy Berlin alternatívára szűkülne le. Amerikai biztosíték Izraelnek A békekonferencia akadálya David Levi izraeli kül­ügyminiszter amerikai kol­légájával, James Bakerrel a minap Washingtonban folytatott megbeszéléséről tájékoztatta Jichak Samir kormányfőt. A Kol Iszrael rádióadó értesülése szerint a minisz­ter Baker új javaslatát to­vábbította, amely a közel- keleti békekonferencia ügyének holtpontról törté­nő kimozdítását célozza. Washington — így tudja a jeruzsálemi rádió — fel­ajánlotta Izraelnek: írás­ban szavatolja, hogy amennyiben nézetkülönb­ség támad Izrael és az arab országok között a ter­vezett béketárgyalásokon, az Egyesült Államok és a Szovjetunió megakadályoz­za, hogy az ügyet az ENSZ BT vegye kézbe. A Washington által szor­galmazott békekonferencia összehívásának legfőbb akadályaként ez idő sze­rint az ENSZ szerepével kapcsolatos ellentétes ál­láspontok mutatkoznak: Szíria hatékony szerepet követel a világszervezet­nek, Izrael pedig még meg­figyelői státust sem kíván engedni neki. Kilakoltatni veszélyes, sót életveszélyes Gyilkosság a kamerák előtt A BBC kamerái előtt gyilkoltak meg csütörtökön egy községtanácsi vezetőt az északkelet-angliai Dur­ham grófságban, amint ép­pen egy kilakoltatást irá­nyított. A faluban, ahol a kilakol­tatás történt, egy fegyveres férfi több lövést adott le a községtanácsi alkalmazot­takra, a rendőrökre és az eseményről tudósító BBC- forgatócsoportra. Harry Col- linson községtanácsi vezető életét vesztette, egy újság­író és egy rendőr megsebe­sült. A westernbe illő jele­netet a kamerák végig rög zítették. A lövöldöző férfit letartóztatták, személyazo­nosságát nem hozták nyil­vánosságra. Külföldi események - egy mondatban Gennagyij Janajev, a Szovjetunió alelnöke vesz majd részt a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek ülésén. A Japán megpályázza az ENSZ BT állandó tagságát a világszervezet idei közgyűlési ülésszakán. A A közelgő iszlám ünnep alkalmából Izrael szabadon en­gedett négyszáz bebörtönzött palesztint — közölte Mose Arensz izraeli védelmi miniszter. A Pokolgépes merény­letek sorozatát követték el Nicaraguában a nemzetgyű­lési képviselők és kormánypárti politikusok házai ellen. A Az amerikai képviselőház felfüggesztette a katonai segély folyósítását Jordániának, válaszul a Hasimita Ki­rályság öbölháborúban elfoglalt Irak-barát álláspontjá­ra. vény pedig egyértelműen kimondja, hogy ezeket át­írással kell más nyelvekre átültetni. Csak azok a helységek képeznek kivé­telt, ahol a lakosság több mint fele nem ukrán nem­zetiségű, és saját nyelvén nevezi a várost vagy köz­séget. Kárpátalján a települé­sek jelentős hányadában többnemzetiségű lakosság él, ezért ez a megoldás nyilvánvalóan nem megfe­lelő. Emiatt is határozott úgy a területi tanács, hogy a legközelebbi ülésszakán napirendre tűzi e kérdést, s javaslatokat tesz az uk­rán parlamentnek annak megoldására. Megnehezíti a döntést, hogy ma még a kárpátaljai magyar lakos­ság körében sincs egységes álláspont a helységneveket illetően. A tekintetben ugyan nincs nézeteltérés, hogy az önkényesen átke­resztelt településeknek vissza kell adni történelmi nevét, de korántsem ilyen egyértelmű az állásfoglalás abban, hogyan használják a helységneveket a külön­böző nemzetiségű őslakos­ság nyelvén. A beregszá­sziak, akik népszavazással döntöttek a város régi ne­vének visszaállításáról, amellett kardoskodnak, hogy minden helységnek csak egy hivatalos neve le­het, s ezt minden nyelven egyformán kell nevezni. Mások, köztük a Kárpátal­jai Magyar Kulturális Szö­vetség elnöksége is azon a véleményen van, hogy minden nemzet képviselői­nek meg kell adni a lehe­tőséget saját nyelvén an­nak grammatikai szabá­lyainak megfelelően hasz­nálni a helység nevét, és mindegyiket hivatalosnak kell tekinteni. Vagyis a magyarok számára a terü­leti székváros Ungvár, az ukránoknak pedig Uzsgo- rod. Ezt az elképzelést tá­mogatják a nyelvészeti szakemberek is. A elöntés a Kereskedelmi Bank Rt. kezében van Mégsem lesz pénzintézet a KTA? A mezőgazdasági nagy­üzemek a megmondhatói, hogy a Kölcsönös Támoga­tási Alap hosszú éveken át a mankó, a mentőöv szere­pét töltötte be a közös gaz­daságok pénzügyi segítésé­ben. A szövetkezetekben megindult vállalkozási és belső gazdasági átalakulási folyamatok olyannyira fel­gyorsultak, hogy a KTA-át a Pest megyei gazdaságok a jövőben bankként kíván­ják működtetni. A Pest Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Szövetsé­ge mellett működő Kölcsö­nös Támogatási Alap sza­kosított pénzintézetté, illet­ve bankká alakításáról a Kereskedelmi Bank Rt.-vel kezdődtek az elmúlt év őszén reményteljes tár­gyalások. Az események ta­valy november 26-án oly­annyira felgyorsultak, hogy Szigety Miklós, a Kereske­delmi Bank Rt. vezérigaz­gató-helyettese aláírta a pénzintézet nevében a bankalapítási szándéknyi­latkozatot. Ezen dokumen­tum ismeretében o megyei KTA még abban a hónap­ban, pontosabban novem­ber 30-án kimondta meg­szűnését. Ugyanakkor el­fogadta azt a javaslatot, amely szerint a Kölcsönös Támogatási Alapban ke­zelt pénz számlavezetési teendőit a Kereskedelmi Bank Rt. vállalja. A küldöttértekezlet óta eltelt időszakban a bank fővárosi fiókja a KTA- tagokkal történő egyez­tetéseket az írásban rög­zített vállalásoknak meg­felelően folytatja. Több alkalommal szakítottak időt szóbeli egyeztetésre a Ke­reskedelmi Bank és a KTA tisztségviselői. Ezeken el­hangzott, hogy rövidesen aláírják a bank szándékát is tükröző szindikátusi szer­ződést. Azonban a felek ál­tal közösen elkészített ter­vezetet nem véglegesítették, s az a mai napig nem is­mert a KTA tagjai előtt. Ennek érthetően az alapí­tók között a teljes bizony­talanság lett a következmé­nye. Dr. Gyovai Pál elmond­ta, a KTA pénzintézetté alakításának előkészítő bi­zottsága, valamint a Teszöv kénytelen azon morfondí­rozni, hogy egyáltalán ér­demes-e a továbbiakban a témával foglalkozniuk. Ezért levelet küldtek a Kereskedelmi Bank Rt. el­nök-vezérigazgatójának, amelyben kérik, hogy a bank tájékoztassa őket, leg­később most június 26-ig végleges álláspontjáról. Sőt, szeretnének a pénzin­tézet vezető képviselőivel személyesen is tárgyalni a KTA soron következő elnök­ségi ülésén, amelyre Szi­getmonostoron a helyi ön- kormányzati hivatalban ke­rül sor. A levélben arra is kérték a bank elnök-vezér­igazgatóját, biztosítsa an­nak lehetőségét, hogy a megszűnt KTA végelszá­molásával kapcsolatos teen­dőket, a szakosított pénzin­tézet alapításának meghiú­sulása esetén is, a Kereske­delmi Bank Rt. lássa el. Gyócsi László Szuperemberek Budapest naponta átlagosan 145 dollárjába fterül egy külföldi üzletembernek. Ha veszi a fáradságot, éa valu­táját átváltja magyar pénzre, mindenféle dőzsölés nélkül több mint tízezer forintot költ közlekedésre, telefoná­lásra, étkezésre, szállásra. Félreértés ne essék, a felmérést készítő angol cég csak normál napi kiadásokat vett számba, s nem gondolt olyasmire, hogy mondjuk a fáradt üzletembernek ked­ve szottyan kirúgni a hámból, vagy esetleg itt akarna mondjuk ruhát, cipőt venni. Az üzletembernek persze azért az átlagpolgárhoz ké­pest így is vannak extra kiadásai. Például szállodában lakik, ami — mint tudjuk — belekerülhet akár egy-két ezrébe is. Drágább számára az élet azért is, mert nem mos, főz rá a felesége, többnyire taxin közlekedik, s nem villamoson. Extra kiadásai persze az átlag magyar polgárnak is vannak. Vannak például gyermekei, ruhát és cipőt is csak kell egyszer venni, s keresményéből mindenféle adót meg hozzájárulást fizet. Így azután azt gondolhatná a magyar viszonyokat nem ismerő ember, hogy a külföldi meg a belföldi extra kiadásai nagyjából kiegyenlítik egymást. De hát nem egyenlítik ki. Az átlagos magyar polgár ugyanis négy-öt dollárt költ naponta. Pontosabban úgy háromszáz forintot. S azért ennyit, mert ennyit keres. A »külföldi üzletember napidíjának éppen három szá­zalékát. Az adatok összevetése többféle következtetésre ad le­hetőséget. Például arra, hogy a magyar a külföldinél sokkal takarékosabb, ügyesebb ember. Ügy 97 szá­zalékkal. S így értékesebb is a többinél. A természet erőivel az életért vívott küzdelemben nagyszerű tu­lajdonságokra tett szert. Legalább 97 ponttal különb, mint más fajta. Mondhatnánk, mi, magyarok szuperem­berek vagyunk. Előfordulhat persze, hogy valaki egészen más vég­eredményre jut. Mondjuk, arra, hogy Budapesten há­rom híján száz százalékkal jobb külföldinek, mint ma­gyarnak lenni. (Cs. A.) Tizian, Leonardo, Rembrandt azért mégis más lenne Szép az, ami Csurka úrnak érdek nélkül tetszik TJ ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy esz­téta, aki úgy tanította, hogy szép bizony csak az, ami érdek nélkül tetszik. Mi pedig, butuska nebulók, alaposan bevéstük, jól megjegyeztük ezt a figye­lemre méltó polgári igaz­ságot. Rembrandtot, Ti- ziant, Leonardót faltuk a zsíros kenyér mellé művé­szettörténet-órákon. Az­tán másfajta idők jöttek, másfajta esztéták, akik azt tanították az egyre kisebb zsíros kenyér mellé, hogy még szebb az, ami érdek nélkül szocreál. Az időtől fogva megszoktuk a silány papírra nyomott, undorí­tóan derűs gügye kiska- tona képeslapsorozatát, amelyre körletben krump­lit hámozó vidor újoncot kanyarított a grafikus. Megszoktuk a szerelmetes puskája tusát markolászó vagy tankján az izmosodó kommunizmusba robogó, még derűsebb, még mili- tánsabb kiskatonák képes­lapjait is, akár az ugyan­csak silány kivitelben munkásmozgalmi hősöket ábrázoló, egy színnyomású, pocsékul snassz képeslap­sorozatokat is, amelyeket a gyerekek undorral cserebe­réltek hol úttörőjelvényért, hol szalvétáért vagy bélye­gért az iskolai tízpercben. Ám ekkor már kissé hümmögtünk, hogy jó-jó, de talán elég már a silány színnyomású, silány papír­ra nyomott, silányon olcsó ideológiából. Talán Tizian, Leonardo, Rembrandt még­is szebb lenne, ha volna. De már sehol se volt. Nem csak ők tűntek el, hanem nem volt többé alkalom, amelyre ilyesmit kinyom­tathatott volna a hatalom. 1991.Június És most tessék, és most lön, itt u rég várt új alkalom! Az alkalom pe­dig az, hogy Magyarorszá­got az utolsó szovjet kato­na elhagyta. Széchenyi ta­lán csendes főhajtással in­tézte volna el az ügyet a Tisztelt Ház előtt, Petőfi talán elszavalta volna az erre a célra írott új Nem­zeti dalát. Kossuth talán Cegléden gyújtotta volna lángra a bámész, lassú vé­rű alföldi parasztokat lel­kes szózatával. De nem itt és nem most. A Magyar Fórum három padödö-stí- lusú képeslapot jelentetett meg a Nagy Alkalomra, a történelem magasztos pil­lanatára kissé kanosaiul rímelve. Sőt, ezt a három hamupipőke-képeslapot még sajtótájékoztatón ha­lálosan komolyan be is mutatta Csurka úr, akár szűzlányt az első bálban a papája. O olott a 2b'—50 ezer pél- dányban kiadott három képeslap pontosan olyan, mint a szocreál elődök, pontosan olyan snassz, ké­peslap slafrokban, ponto­san olyan mértékben a Képeslaprészlet politika szolgálóleánya, akár szocreálos rokonai. Szomorú csak azért va­gyok, mert ezeket a Há­rom Képeslapokat elég is­mert grafikusok tervezték. Csak hát istenem, a slaf- rokról még ők se tehet­nek, annál inkább a ma- gasságos Magyar Fórum Kft., a kiadó. C'élreértés ne essék, va- lóban történelmi pil­lanat a magyar nép szá­mára a szovjet katonák remélhetőleg végleges tá­vozása. De talán az ün­neplés képeslapi módja le­hetett volna esztétikusabb. Talán a kevesebb több lett volna. Talán slafrokban járó politikai szolgálóleány helyett jobban örültünk volna mi, magyarok egyet­len, de szebb, még ha drá­gább képeslapnak. Az, ha nem is estélyiben, de leg­alább takaros ünnepi ru­hában élvezhetőbb lenne. — kk —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents