Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
Személyenként ötszáz birodalmi márka Első és másodosztályú kárpótlandók? Az Alkotmánybíróság döntését az új magyar Parlament első kárpótlási törvényének „visszadobásáról” sokféleképpen lehet értelmezni. De egy felhívta a fi- súlyos gazdasági helyzetben vállalkozik a múlt igazságtalanságainak jóvátételére, ezt csak az esélyegyenlőség alapján teheti. Vagyis első és másodosztályú kárpótlandók nincsenek. valamire ez a döntés mindenkinek gyeimét: ha a magyar társadalom ilyen A Kisgazdapárt jóvoltából a figyelem javarésze a földjétől megfosztott parasztságra irányult. A totalitarizmusok karlánca azonban nem az erőszakos kollektivizálással kezdődött vagy végződött. A „málen- kij robot" és a 0060-as számú szovjet hadparancs, amely 1944. decemberében „az összes német származású munkaképes személyek mozgósítására” vonatkozott. Az áttelepítés és kitelepítés, a nagyüzemek és kisüzemek államosítása, a gyógyszertárak és üzletek elkobzása, bérházak és irodaházak kisajátítása, a paraszti és egyházi birtokok felszámolása milliókat tett kárpótlandókká. Elemésztell életek Kezdődött a zsidókkal, akik közül a „történelmi Magyarország” területéről 600 ezret hurcoltak el. A pokolból 200 ezren tértek vissza. Egy részüket közvetlenül a háború után kártalanították, majd az államosítások idején ismét megfosztották vagyonuktól. Jelenleg az egykori deportáltak és leszármazottaik közül a Kárpótlási Hivatal adatai szerint 7036 személynek van benyújtva kártérítési igénye. Kárpótlásban közülük 14-en részesültek. Az elemésztett életek nem kárpótolhatok, kiszámíthatatlan és megtéríthetetlen a zsidótörvények következtében elszenvedett anyagi veszteség, ám nem feledhető. Erre utalt jeruzsálemi látogatása előtt egy izraeli lapnak adott interjújában Antall József miniszterelnök, amikor kilátásba helyezte a magyar zsidók és a svábok kárpótlását, de megjegyezte: ennek a szövevényes problémának a megoldása végett még az idén tárgyalások kezdődnek Németországgal. A svábok kitelepítése a legtömegesebb vagyonfosz- tások közé tartozott. A magyarországi német lakosság áttelepítéséről szóló 1945. december 29-én kihirdetett rendelet a potsdami értekezlet határozata alapján született ugyan, de vagyon- jogilag teljesen a „bűnös nép” koncepcióra épült, s nemcsak a volksbundisták- ra és SS-ekre vonatkozott, hanem mindazokra a magyar állampolgárokra, akik „a legutolsó összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallották magukat”. Ilyenek pedig 720 ezren voltak. A belügyminiszter, Rajk László utoljára 1947. augusztus 19-én foglalt állást vagyonukat illetően ekképpen: „Az áttelepülésre kötelezettek személyenként 500 birodalmi márka készpénzt, és legfeljebb két gyűrűt, egy pár fülbevalót, egy karórát, egy zsebórát, egy karkötőt és egy melltűt vihetnek magukkal.” Magyar menekülők A londoni csehszlovák kormány 1942-43 fordulóján vetette fel először a magyar nemzetiségű szlovákiai lakosság kitelepítésére vonatkozó követelését. Klement Gottwald pártfőtitkár 1944. május 11-én Moszkvában ugyanezt követelte, mint másfél évvel korábban Benes Londonban; a magyarok kiüldözését. A brit és az amerikai kormány méltatlankodott, de nem akadályozta meg, hogy 1945—48 között Magyarországnak 120 ezer menekültet kelljen befogadnia, miközben 73 ezer szlovák személy költözött (önként) a Felvidékre. A magyar menekülőkről Tildy Zoltán miniszterelnök 1945 novemberében megállapítja: „Köztudomású, hogy Csehszlovákiában magyar állampolgárokat vagyonuktól megfosztanak, nagy tömegeket kiutasítanak vagy internálótáborban tartanak fogva azért, mert magyarok.” A 700 ezer hadifogoly közül, akiket a háború után nem éppen a nemzetközi jog előírásai alapján kezeltek a Szovjetunióban, 450 ezren tértek vissza Magyarországra, s közülük mintegy 200 ezren ma is közöttünk élnek. A Kárpótlási Hivatal úgy tudja, hogy 131 ezer fő élt kárpótlási kérelemmel, s 123 ezren kaptak is kárpótlást a visz- szaadhatatlan évekért, a kárpótolhatatlan egészségért „A nép ellenségei” Következett a kollektivizálás, melynek kárvallottjaival a most napirenden lévő törvény foglalkozik. És az államosítás, melynek következményeit még nem sikerült törvényesen orvosolni. Aztán a Rákosi-korszak, melynek kárpótlandó üldözöttjeiről jószerivel csak a Történelmi Igazságtétel Bizottsága próbált eddig gondoskodni. Az Új Magyarországban megjelent adatok szerint, amikor Rákosi 1955 végén visszatért a hatalomba, még 54 ezer ember volt börtönben: a „nép ellenségei", „kulákok”, „tőkések", „a volt uralkodó osztály tagjai” stb. A Belügyminisztérium nyilvántartásaiban azonban 2 millió személy szerepelt, jelentős részük a rendszerellenesség különféle megnyilvánulásai vagy annak gyanúja alapján .., Bokor Pál Dr. Csáky Csaba átadja a táblát a családnak Vendégváró hazai tájak Ezekben a hetekben sok takaros vidéki ház falára került fel a minőség, a szíves vendéglátás bizonyítékaként a Magyar Falusi- Tanyai Vendégfogadók Szövetségének táblája. Ellenőrzötten magas színvonalú szolgáltatást jelentenek ezek az emblémák. Egykor — van annak már vagy fél évszázada is — nagy divatja volt a falujárásnak, a vidéki turizmusnak. Szinte nem akadt olyan település, ahol ne lett volna vendégfogadó, ahol ne talált volna pihenést, meleg ételt az utazó. Az új idők érdektelensége, no meg rendeletéi tönkretették az üdülésnek ezt az olcsó, ám igen hasznos ágát. Lelkes, hozzáértő szakemberek néhány esztendeje újra azon serénykednek, hogy ismét életre hívják a falusi vendégfogadók országos hálózatát. Munkájukat siker koronázza, hiszen katalógusukból Öriszentpéter- től Mátészalkáig már mintegy félezer képes cím közül válogathatnak a hazai tájakkal ismerkedők. Pest megyében legutóbb Ócsán adta át Ballá Ambrusnak dr. Csáky Csaba, a szövetség elnöke az egyesület tábláját. A szép környezetben álló lakóház minden igényt kielégítő két szobáját tudják a vendégek rendelkezésére bocsátani. A magyar vendégfogadó hagyományát követi az istálló, amely azon túl, hogy két ló és egy kiscsikó lakhelye, az ott látható régi szerszámok és használati tárgyak tucatjai miatt felér egy helytörténeti gyűjteménnyel. MinKezdhetném régről. Onnét, hogy amikor négy esztendeje a puszta tényt közöltem, némely hivatalos illetékestől sűrű szemrehányásokat kaptam. Szégyen, mondták ők. Az a szégyen, hogy valaki rákényszerül, feleltem én. A tényközlés az volt annak idején, négy esztendeje, hogy pedagógusok (és pedagógus házaspárok) takarítást vállaltak az iskolájukban... Hol vagyunk már ettől?! Mesz- szire. Van, aki szemérmesen szól róla. s olyan is, aki nyers őszinteséggel, mert ha a világ nem szégyenlős, akkor 6 miért lenne az?! A szemérmesen szóló, a nyersen beszélő egyaránt ugyanarról tudósít: munkát kell vállalnia a nyáron, bármilyen munkát, mert olyan ingatag a család pénzügyi helyzete, annyira szűkek lettek mozgásterük határai. Tanítók, tanárok, nők, férfiak, szinte semMargó SZEGYEN mi különbség nincsen abban, hogy mit vállalnak. Bármit, amit elfogadhatóan megfizetnek. Velük beszélgetve jöttem rá, milyen farizeusság lenne azt kérdezni, mi lesz így a pihenéssel, a szünidei fizikai-szellemi feltölteke- zéssel... ff Talán-talán arra is jut néhány nap. Egy hét. A szerencséseknél kettő. Többet azonban nem engedhetnek meg maguknak. Kell a pénz! Igen, ilyen nyers az igazság: kell a pénz. A megyében tanító több, mint tízezer pedagógus közül kevesen vannak olyanok — de azért vannak. nyelvszakosok, szakoktatók például —, akik megfelelő munkát találnak. Van, aki idegenvezetőként, aki a kisiparos műhelyében műszerészként tölti a nyarat, s olyan is. aki — gyengeáramú mérnök a szakja — a városi szervizben lesz fregoliember, a szabadságra távozókat helyettesíti, A túlnyomó többségnek azonban marad a segédmunka, a bármi, ami fizet Ezt sem könnyű elérni! A kistelepüléseken ugyanis olykor semmilyen munka nincsen, amit vállalhatna a keresetkiegészítésre szoruló pedagógus. Beszéltem olyan tanárnővel, aki gyereküdültetéssel próbálkozik. Budapesti kicsik nyaralnak nála. ám tart tőle, ahogyan az élelmiszerárak, főként az idénycikkeik árai alakulnak. kétségessé válhat ® haszna. Ilyen és hasonló, kényszeredett megoldásokról sokat hallottam, amint arról is, vajon a felszolgálónak, az eladónak beálló pedagógusok átveszik-e a „profik” fogásait, azaz ők is megvágják majd a vendéget, a vevőt? S ha nem, akkor mit keresnek? Kétségek, kérdések: mi lesz a felelet? Távol áll tőlem annak a szándéka, hogy erkölcsről töprengjek akkor, amikor kényszerről van szó. Kinek-kinek a saját lelkiismerete a bírája abban, mit tesz meg és mit nem. Amint abban sem találok, semmi kínosat, ha a pedagógus a nyári munkája során tanítványával, annak szrüleivel akad össze. Nincsen olyan munka. amit szégyellni kellene! Talán-talán még azt sem kell restellni — mert hiszen a társadalom nagy része jár ebben a cipőben. bármennyire is szűk az'—, hogy olyan a helyzet, amilyen, azaz a pedagógus kényszerek kiszolgáltatottja. örül. ha munkát kap. talál. Mást érzek szégyennek. Azt. hogy a keresés, a vállalás közepette teljesen magukra hagyatottak a pedagógusok, hogy semmiféle intézményes támogatás nem létezik számukra a lehetséges állások összegyűjtésében, a minimális munkavállalói jogok megismerésében .. „ mert ugye, a nyári munka ma gánügy. Ennyire?! Mészáros Ottó Ma már nem használják, de a csodálatos muskátlival a porta ékessége a régi szekér dent a vendégért — mondja a gazda. Balló Ambrus, aki egyébként főállásban az Áfornál dolgozik, de családjával, feleségével és két gyerekével már öt évet áldozott arra, hogy ilyen szép környezetben tudja fogadni a vendégeket. A Somogyi Béla utcai ház mellett szőlő és egy ásott pince is várja a vendége-: két. Szerencséje van, hiszen a község számos látnivalója mellett sok turistát vonz az Árpád-kori műemlék templom, s a mellette levő tájház, valamint a csodálatos ácsai tájvédelmi körzet. Kép és szöveg: Hancsovszki János Akár egy múzeum, olyan ez az istálló
