Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

Interjú Surján Lászlóval

Valódi reform lesz

A napokban a városháza dísztermében szépszámú érdeklődőt vonzott a fórum — a társadalombiztosításról —, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt helybéli szervezete rendezett. A csaknem háromórás esemény után dr. Surján László népjóléti miniszter interjút adott lapunknak.

— A társadalombiztosítás önkormányzatáról szóló törvénytervezetet a Népjóléti Minisztérium immár a Parlament elé terjesztette. Ezt a koncepciót első perctől kezdve reformként emlegették. Ez valóban reform lesz a tartalmában is, vagy csak az elnevezésében?

— Valódi reform lesz. Pontosan az a célunk, hogy a sokszor változtatott társadalombiztosítási törvény kiváltódjon egy vadonatújjal. Aminek most első menetben a Parlament csupán az alapelveit fogja megtárgyalni. Ezek szintjén hozott döntésekkel azután a jogalkotó létrehozza a részletes szabályozást. Ezt a változássorozatot valóban reformértékűnek tekinthetjük. Ami azonban megőrzi a meglevő rendszer előnyeit. Mert azt nem mondhatjuk, hogy a korábbiban csak hátrányok vannak.

— Mit tart előnynek? — Például a minden állampolgárra kiterjedő gondoskodást. Amikor biztosítási rendszerről beszélünk, felsejlik az a rémkép az emberekben: És ha én nem tudom megfizetni...? Kérem, eddig is megfizettük egy kötelező biztosítási formában, és ezt a kötelező jelleget s az egész nemzetre való kiterjesztést továbbra is megőrizzük. Tehát nem egy amerikaihoz hasonló egészségügyet építünk fel. Ahol van egy nagyon minimális kötelező biztosítás, és azontúl minden bonyolultabb dolgot külön biztosítással fizetek meg, vagy ellátatlan maradok, és egy komoly betegség tönkretesz. Ugyanakkor, ha a különbiztosítások lehetőségéről szólunk, olyan szolgáltatásokat kínálunk, amelyek a kényelmet fokozzák. De nem az egészség megmentését.

— Az elképzelés szerint előtérbe helyezik a teljesítmény finanszírozást. Vajon megnyugtatóan tudják-e mérni majd a valós értéket? .

Becsület — szavunkra

Ördöngösebrúd

A múlt héten a helyesírás fontosságáról és helyi „bakikról” volt szó e rovatban. Most úgy folytatnám a témát, hogy néhány ceglédi érdeklődő kérdéseire válaszolok.

„Hogy írjuk az ISTEN szót, kis kezdőbetűvel vagy naggyal?” A helyzet tisztázatlan. Az elmúlt időszak ideológiája a helyesíráson is hagyott ujjlenyomatokat. A még 1984-ben kiadott szabályzat elismeri ugyan az Isten tulajdonnévi-személynévi (nagybetűs) létét, de a köznyelvi állandó szókapcsolatokban csupa kisbetűs formát ír elő. Természetesen nem vállalkozhatom itt szabálymódosító „interpellációra”, csak javaslataimat adhatom át. Ezeknek azonban nem valamely világnézet az alapja, hanem szigorúan a nyelv: a grammatika és a jelentés.

Írjuk nagybetűvel akkor, ha megszólítás (Istenem, segíts! Édes jó Istenem!), ha személyértékű (Hála Istennek! Isten fizesse meg!), s ha köszönésben jelenik meg (Isten hozott! Isten veled!). Célszerű a kisbetűs alak, ha szóösszetételi tagként szerepel, és némi jelentésváltozáson ment át (istenadta tehetség, istenverte népség, is- tenigázában, ő a kisisten), vagy ha már szinte teljesen új jelentést kapott (isten háta mögötti falu, az autó az istene).

„Miért papír (hosszúi), de papiros (rövid i)?” Az alak- pár gyökere azonos: a görög papiirosz-ból lett a latin papyrus. Ez utóbbit 1508-ban vettük át papirossá formálva (y=i). Igen ám, de a német is a latin szót „vette kölcsön”, így honosítva: (das) Papier. Ez 1811-ben jelent meg nálunk, egyszerűen a kiejtést követve: papír (ie.= í). Ezt nevezzük párhuzamos — egymástól független — átvételnek.

„Nem úgy kell írni, hogy kijjebbrudal?” Ilyen magyar szó nincs! Ez a kiebrudal ferdítése a jelentésbeli hasonlóság alapján. Ugyanis kiebrudal —* „kidob”, s ez tényleg majdnem az, mint a „kijjebb rugdal”. A szó jelentéstörténetének főszereplője az ebrúd (1598). Olyan karó, amellyel az udvarba vagy a konyhába beszemtelen- kedő kutyát (vagy macskát) „nevelték”. Méghozzá úgy, hogy térdmagasságig emelték e husángot, a bent szima- tolgató jószágot megugrasztották, az át akart lendülni a „magasugrólécen”, ám hirtelen fölkapták, s a rákapasz- kodó tappancsost kipen déri tették. Azaz: kiebrudazták, kiebrudalták.

Büszkék vagyunk az újjávarázsolt postahivatalra. Mert szép. Az ablakfeliratok betűzete is. Csak — ezt, többen szóvá tették — itt-ott hibás. Nem ÉRTÉKCIKKÁRUSÍTÁS, hanem ÉRTÉKCIKK-ÁRUSÍTÁS (mert háromtagú szóösszetétel, s meghaladja a hat szótagot). S ráadásul a három azonos címke egyikéről „lespóroltak” egy K-t. PÉNZ KI ÉS BEFIZETÉS — itt is a kötőjel hiányzik. Hiszen pénzkifizetés és pénzbefizetés, de ha nem ismételjük meg az azonos utótagot, helyére kötőjellel utalunk. Tehát: PÉNZ KI- ÉS BEFIZETÉS.

„Úgy mondjuk, hogy ördöngös (=furfangos, nagyon ügyes), de miért kell ördöngös-nek írni?” Az első összefüggő nyelvemlékünkben, a Halotti beszédben (1195) ez áll: (a paradicsomi Ádám) „engede urdung intetvinec”. (Mai nyelven: engedett az ördög csábításának.) Az urdung előbb ürdüng, majd az 1400-as évek végére ördöng nyelvi alakot öltött. Ehhez járult az -s melléknévképző az „ö” kötőhanggal: (milyen?) ördöng + ö-j-s = ördöngös. Az ejtéskönnyítő hang (betű) viszont mindig rövid: görögös, humoros, házas, tölcséres.

Ugye azért nem kell ebrúdon vetni a helyesírást? Nem is olyan ördöngös — ha (holtáig) tanulja az ember...

Költői Ádám

— Ez egy sokéves közelítő folyamat eredményeként történik. Hiszen egy részletes teljesítményfinanszírozás például olyan számítástechnikai hátteret is igényel, amelyre ma még az ország nem vállalkozhat. Lépésről lépésre alakítjuk ki ennek az elképzelésnek az egyre tökéletesebb formáit. S rengeteg alkalom lesz a szükséges korrekciókra. Ami most elindul, az egész egy távlatos folyamat, amelyben változnia kell az egészségügy és a lakosság gondolkozásának, magatartásának. Egy társadalmat nem lehet rendeletekkel egyik napról a másikra átformálni. Csak egy folyamat során.

— E jelentős társadalmi program megvalósításakor a lakosságnak komoly terheket kell-e elviselni?

— A cél megvalósítása a lakosság mostani terheinek fenntartásával történik, és a gazdálkodás belső rendjének javulásával. Majd a költségvetésen keresztül is egy másfajta tehervállalás révén akarjuk erősíteni a rendszert. Most itt nem áremelést jelentünk be.

— A nagy start 1992. január elsején lesz. Vannak-e anyagi garanciái és forrásfeltételei annak, hogy a megújult társadalombiztosítás jobban működik, mint az idei?

— Megítélésünk szerint rengeteg belső tartalék van az egészségügy finanszírozásában. Ezek feltárása az egyik forrás. A másik pedig bizonyos kötelezettségvállalás már az 1992-es költségvetésben.

Fehér Ferenc

C E GJL FlD I

XXXV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM

1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT

Adott a lehetőség az együttes cselekvésre

Fórum az ifjúságért

A valós társadalmi problémák megbeszélésének időszerűsége hozta össze azt a tanácskozást, amelyet a napokban rendeztek Törteién a Dél-Pest Megyei Szabadelvű Pedagógus Kör kezdeményezésére. A szakmai jellegű fórumön a pedagógusokon kívül az ifjúsággal foglalkozó más területek képviselői is elmondhatták véleményüket.

Tóth Ferenc polgármester rövid megnyitója után Wootsch Péter, a Miniszterelnöki Hivatal ifjúságpolitikai tanácsadója a magyar családok problémáit elemezte. Mint kifejtette, ma az országban 60 ezer megkötött házasságra 25 ezer válás jut. A válások döntő többségénél az anya neveli tovább a gyermekeket, akik az óvodában és az iskolában szintén nagy százalékban csak nőkkel találkoznak. Ezért szinté alig van lehetőség az ilyen helyzetekben arra, hogy a felnövő nemzedék megtanulja azt a szerepet, amelyet azután a későbbiekben, saját felnőtté válása után hasznosítani tudna. Hangsúlyozta, hogy a kormány rövid időn belül szeretne átfogó, koncepciót kidolgozni ezen a területen.

Molnár Györgyné, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője a munkaerőpiac jelenlegi helyzetét ismertette.

Dr. Kulin Sándor — a Parlament ifjúsági csoportjának alapító tagja — az egészségügy oldaláról közelítette meg a kérdést. Mint elmondotta, éppen az ifjúság katasztrofális egészség- ügyi helyzetének javítására hozták létre azt az alapítványt, amelyik elsősorban a szabadidős sporttevékenység támogatását szolgálja.

Dr. Lakos László ország- gyűlési képviselő — tsz-el- nök — elsősorban munka- vállalói oldalról fogalmazta meg mondanivalóját. A termelőszövetkezetek döntő többsége nagyon nehéz helyzetben van, így nem tudnak a fiataloknak munkát biztosítani. ígéretet tett viszont arra, hogy segít megoldani két most végzett törteli általános iskolás leány gyakorlati képzésének megszervezését.

Magasnak tál álták

Az ATI Dohány utcai autós oktató rutin pályáján folyt éveken át a helybéli tanulók vizsgára történő előkészítése. A mun kaközösségek és magánoktatók viszont megválni kényszerültek a kimondottan e célra épített létesítménytől, ugyanis igen magasnak találták a megszabott használati díjat. Az önkormányzattal megegyezve most a kórház melletti parkoló végében bérelnek az oktatáshoz alkalmas területet

(Apáti-Tóth Sándor felvétele)

Dr. Ricza Ferenc — Cegléd rendőrkapitánya — elmondotta. hogy Törteién nem olyan nagy a felderített bűncselekmények száma, mint a rég'ó egészében. Legalábbis ami az ismertté vált elkövetőket illeti. A fiatalok körében leggyakoribb bűncselekmény az alkohol hatására elkövetett betöréses lopás, valamint a garázdaság. Szóvá tette még azt is, hogy a rendőrség kevés lehetőséget kap bizonyos szórakozóhelyek betiltására, ezen a területen sürgősen lépni kellene.

Kemenczés Lászlóné, a ceglédi Bem József Szakmunkásképző igazgatóhelyettese. értékes információkkal szolgált a gyakorlati képzésre. Elmondotta, hogy Szakközépiskolai helyük még most is van betöltetlenül, számukra kollégiumi elhelyezést is tudnak biztosítani. Elvileg minden gyermeket be lehetne iskolázni, csak amíg a frekventált szakmákra többszörös a túljelentkezés, addig más szakmákban alig van jelentkező. Faragó Gyula mindezt kiegészítette azzal, hogy már régóta van lehetőség — gyakorlati időhöz kötötten —, hogy valaki az iskola nélkül letegye ä szakmunkásvizsgát. Ezzel a lehetőséggel azonban kevesen élnek.

Dr. Réti Miklós ország- gyűlési képviselő — aki a fiatalok nyári táboroztatására szervezett nemrégiben alapítványt — szintén támogatásáról biztosított minden hasonló jellegű kezdeményezést.

A Törteli Általános Iskola igazgatóhelyettesétől megtudhattuk azt is, hogy az idén hét1 diákjuk továbbtanulása kérdéses, további képzésük helyben megoldatlan.

Az egész napos tanácskozás végén — melynek megszervezésében Szabó Péter, az SZDSZ helyi ügyvivője jeleskedett — minden résztvevő azzal a megnyugtató érzéssel távozhatott, hogy végre sikerült olyan területet találni, ahol van lehetőség az együttes cselekvésre.

J. F.

Nemrég a Szuperinfó- ban figyelmet keltő hirdetés jelent meg, amely felébresztette a mi érdeklődésünket is. „Show-mun- kára jó mozgású, fiatal nőket alkalmazok” — szólt a szöveg, mely arra késztetett, hogy kérdéseinkkel felhívjuk a megadott telefonszámot.

Tárcsázás. Kicseng a készülék, férfihang halióz a vonal túlsó végén. Köszönés, bemutatkozás. A hívott fél megőrzi in- kognitóját.

— Jönnek-e a lányok?

— Uram, eddig ön az első érdeklődő ... hangzik a lakonikus válasz.

— Milyen céllal adta fel a hirdetést?

— Egyelőre még a piackutatásnál tartok. Arra vagyok kíváncsi, lesznek-e komoly jelentkezők, illetve

Érdemes lesz figyelni

Ez már nem az

van-e igény a városban eme szolgáltatás iránt.

— ürülnénk, ha a bizalmába avatná lapunkat.

— Talán majd ha kézzelfoghatóbbak, lesznek a dolgok.

★

A telefonkönyvben ott áll a megadott szám, de ni csak! Nem hiszünk a szemünknek. „Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ munkaügy”-ként jelzi a regiszter.

Újabb tárcsázással próbálunk a kérdés lényegére tapintani.

— Halló, itt Sárik Jánosáé ÁFÉSZ-elnök.

— Tessék mondani, hm ... hogyan is kérdezzem ... önök vesznek fel

jó mozgású, csinos lányokat kiemelt kereseti lehetőséggel?

— Nem tudom, miről beszél.

— Hát nem az ÁFÉSZ adta fel a hirdetést a Szu- perinfóba? — értetlenkedem.

Közben az elnök asszony odahozhatja a lapot és lapoz.

— Nekünk ehhez semmi közünk — válaszolja.

— De a telefonszám az ÁFÉSZ munkaügyi osztályáé — erősködöm.

— Persze hogy azé volt. Amikor visszafejlesztettük a központunkat, néhány telefonvonalról is lemondtunk egységeink javára. A

nevezetes számot egyik partnerünk kapta, egy gyorsbüfé.

Ennyi tehát tisztázódott. A látvány nem szövetkezeti alapon szerveződik, pedig ők hirdetik: „Érdemes ránk figyelni”.

(— it —)

CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka* társ: Rozgonyi István. 9 Postacím: Cegléd, Pf. 18. 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. 9 Telex: 226353. 9 Hirdetésfelvétel:

Hírlapkiadó vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-7*3.

1