Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

MONORI Kyfcítiim XXXIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT Minden szál egy-egy koporsószeg Elfüstölt egészség Szót kér a volt rendőrkapitány (II.) Kinek volt igaza? ? Tegnap közöltük a dr. Jakab Gézával készített in- í terjú első részét. A beszélgetést most folytatjuk. Telefonon hív a szerkesz­tőségben Gudra Gáborné, & monori gimnázium ifjú­sági védőnője, a szakorvo­si rendelőintézet megbízott egészségnevelője, örömhír­rel szolgál: a múlt pénte­ki (május 31-i) dohányzás- mentes világnap alkalmá­ból rögtönzött rajzpályáza­tot hirdettek a középisko­lások részére. Az iskola­rádióban hívták fel erre a figyelmet, a rajzpályázat el­ső díjára a rendelőintézet igazgató-főorvosa, dr. Ju­hász György 5 ezer forin­tot ajánlott fel. Mialatt beszélgettünk te­lefonon — gyorsan eloltot­tam a cigarettámat, s amíg elmentem az egészségház­ba, hogy Gudra Gáborné- val beszélgessek, útközben sem gyújtottam rá. Aztán amikor a kezembe adta a díjnyertes pályaművet, el- szörnyülködtem. Fogadal­mat ugyan nem tettem, hogy leszokom a dohány­zásról, de azt megígértem magamnak, csökkenteni fo­gom a napi cigiadago­mat ... Gudra Gáborné elmond­ta, hogy a pályázatot „A dohányzás és az egészség” címmel hirdették meg. Ma­guk sem gondolták, hogy huszonhármán adják majd be pályaművüket, amit szakemberek — és maguk a részt vevő tanulók — ér­tékeltek. Igazán demokra­tikus volt. tehát a zsűrizés. Szinte egyhangúlag Pász­tor Viktor 1/A osztályos tanulónak ítélték az első díjat, az ötezer forint ér­tékű Adidas sportmelegítőt, Kollégáim a tanúk rá, hogy amióta Nagy Mátyás bent járt a szerkesztőségben, s elmesél­te, hogy tudomása szerint az üllői Katolikus templom egyik kerítésoszlopa alatt vaskopor- kó van elásva — én azóta, hogy ügy mondjam, le sem szállók üllőről. S hogy a plébános urat személyesen nem sikerült elérnem, majd’ minden mun­kanapom azzal kezdődik, hogy megkérem a monori posta tele­fonközpontosait : próbáljanak telefonösszeköttetést találni az üllői plébániahivatallal. Eddig ez egyszer sem sikerült. Hogy személyesen is jártam Üllőn, arra a velem tartó fotós kol­léga a tanú, vagy például a Templom téri virágüzletben tartózkodók, akiktől egyre csak azt kérdezgettem, mikor találhatom meg a plébános urat, ők bizonyára tudják, hisz’ szemben van a plébánia. Mindezeket csupán azért sorolom, mert a plébános úr most bejött a szerkesz­tőségbe, és azt mondta, hogy ez nem igaz. Meg azt is mondta, hogy rágalmaz­tam az egyházat. És hogy tulajdonképpen nem is alkar velem beszélni, hanem a szerkesztővel. Szóval a plé­MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Ff. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól U-lg. 8 amit á hét elején már át­vehetett a boldog győztes. Az általunk is itt bemu­tatott rajzból ezer darabot sokszorosítottak fénymáso­lással — a polgármesteri hivatal jóvoltából — ame­lyeket szétosztogattak a vá­rosban a diákok. Most, amikor dúl a vita a terve­zett hulladék-égetőművel kapcsolatban, ez a rajz is elgondolkodásra késztethet mindnyájunkat. A három emberfej — az én képze­letemben már halottakat jelképez. A szájukba elhe­lyezett cigaretták (kémé­nyek) pedig ontják a füs­töt, amely mérgezi leve­gőnket. Az eredmény: a kopár, fák nélküli háttér, maga a pusztulás. Ismeretes, a dohányzás elleni küzdelem és a kü­lönféle akciók milyen óriá­si sikerrel zárultak az Egyesült Államokban, ahol milliók hagytak fel ezzel a bános úr igen-igen haragos volt. Szerintem. Ö viszont ezt a feltételezést elhárítot­ta: nem haragos, három nap alatt, amióta a cikk megjelent, volt ideje lehig­gadni. Ezzel együtt állítja, hogy rágalmaztam az egy­házat. Mivel azt merészel­tem írni, hogy a plébános urat többször kerestem, de nem találtam, zárt aj tókkal és néma telefonokkal kel­lett beérnem, amiből míh- denki arra a következtetés­re jut, hogy ő egy csavargó csirkefogó. Már miért értelmezné így akárki, próbáltam köz­bevetni a magam csendes­ségében, de a plébános úr ahhoz képest, hogy állítása szerint nem volt haragos, úgy letorkolt, hogy csak na. Mert mit képzelek? Azt, hogy folytathatom a gya­korlatot. ami itt évtizede­kig ment, s gyalázom az egyházat? Mert nem is ar­ról van szó, hogy őt szemé­lyében sértettem meg. ő ar­ra csak legyintene, hogy egy ilyen-olyan Monori Hír­lapban róla az jelenik meg, miszerint nem találják, ha keresik. Hiszen szamáror­dítás nem hallatszik az égig. Meg bolond lyukból bolond szél fúj. De én az egyházat rágalmaztam! káros szenvedéllyel. Ha­zánkban elképesztő arányú a középiskolások és szak­munkástanulók körében a dohányosok aránya. Ez a rajzpályázat arra is jó pél­da, hogyan kellene az ő köreikben felhívni a figyel­met e káros szenvedély óriási veszélyeire. Nem­régiben állt munkába Mo- noron dr. Uhlyarik Róbert neurológus pszichiáter, aki most ismerkedik a város gyermekeinek pszichés problémáival, ö is jó öt­letnek tartotta a dohány­zásmentes világnap alkal­mából meghirdetett rajz­pályázatot. Mert a cigaret- tázás — sokak szerint — feszültségcsökkenlő, ideg­nyugtató. Pedig — a szak­emberek szerint — ez nem igaz, tévhit. Sokkal inkább méreg a javából. Ahogy ré­gebben mondták: minden szál egy-egy koporsószög ... G. J. Lazán átsiklottam rajta, hogy a plébános úr szamár­nak és bolond lyuknak ér­telmezi át amúgy említésre sem méltó személyemet, mert én ezt úgy értelmez­tem, és gyors önvizsgálatot tartottam, minek végered­ménye az lett, hogy életem­ben nem rágalmaztam az egyházat. De még csak meg se sértettem. Pártállami időkben sem. Igaz, egyszer azt írtam, hogy a városi plébániahivatal vadonatúj épülete remekbe sikerült, mellette viszont potyog az Isten házáról a vakolat, mert arra már ftincs pénz, de ez talán bocsánatos bűn­nek számít. Azt hittem, az is, hogy az üllőiekkel, de főként a szerkesztőségünk­ben járt Nagy Mátyással együtt, mint a múlt szom­bati lapszámunkban Attila koporsója? címmel megje­lent írásomban olvasható, roppant kíváncsi vagyok, van-e valóban vaskoporsó a templomkerítés alatt, és hogy az értékes régészeti lelet-e. Hát tévedtem — ez sem bocsánatos bűn. Ésetleg ha elégtételt adok a plébános úrnak. Mondtam; hogyne adnék! Természetesen kí­vánsága szerint megírom — hiszen most, hogy elmond­Göbölyös Pál osztályve­zetővel teljes egyetértésben megbeszéltük az általam elképzelt új rendszert, amely szerint dolgoznunk kell. Utólag azt mondta: nem értett velem egyet, csak nem mert szólni, félt tőlem. Szerintem, ha egy őrnagy fél, menjen el egy madárfüttyös ligetbe ker­tésznek. Akkor is félne, ha egy oszlató éket kellene vezényelnie?! „Nem kell nekünk elsőnek lenni?” De­ltát micsoda becstelenség ez? Hogyan magyarázzák meg annak, akit fejbe ver­tek a bűnözők az utcán, akinek megerőszakolták a feleségét, akit kiraboltak, hogy jó nekünk a hatodik hely is? Nem vagyok ké­pes megalkudni. Látszólag kis dolgokban sem. Felál­lítottam egy eszményképet, hogyan kell egy rendőrnek kinéznie és szolgálnia, s ehhez tartottam magam. Ebbe pedig nem fért be az a nyomozó, aki lila pöttyös nadrágban, gyűrött ingben, piros tornacipőben és zokni nélkül jött be dol­gozni. Nem fért be a ka­pus, aki koszos ruhában álldogált a bejáratnál. A íogdaőrök, akiket nem ér­dekelt, hogy a fogdában olyan mocsok van, hogy a tetű eszi a bolhát. Embe­reket bocsátottam el, akik ittak, kocsmáztak. De elér­tem, hogy a megyében csak nálunk nem volt létszám- hiány, s a felvételért érett­ségizett fiatalemberek áll­tak: sorba. Igaz, munkanél­küliség van. De mégis, miért nem ugyanez a hely­zet például Dabason, Ceg­léden? A dolgomon túl is felvállaltam olyan feladatokat, amiket a pa­rancsnokaimból nem sike­rült kihajtanom. Elterjedt például, hogy van egy fe­ketelista, tizenhat névvel, akikre az elbocsátás vár. És valóban volt ilyen lista, csakhogy ezt én azzal ad­tam át a parancsnokaim­nak: beszéljetek ezekkel az emberekkel, akiknek vál­toztatniuk kell a munká­jukon, a magatartásukon, ta, már tudom — személyes pechem volt, ha nem talál­tam. Mert az egyházközség nagy, a plébánia egyszemé­lyes, ő gyakran van kint a községben, de ha otthon tartózkodik, zárkóznia keli, mivel már háromszor betörtek hozzá, az üllői te­lefonviszonyok pedig rend­kívül rosszak, ezenkívül ha a kertben tartózkodik, nem hallja a telefon csörgését. Ezt én mind-mind meg­írom, ígértem, de a plébá­nos úr azt mondta, ez neki nem Elégtétel. Amúgy is vesztésre áll az egész ügy, mert Nagy Má­tyás, aki ezt a koporsódol­got kitalálta ... No, azt azért mar nem írom le, hogy Nagy Mátyást minek nevezte a plébános úr. Min­denesetre ez volt az a pont, ahol hivatkoznom kellett a keresztényi türelemre és megértésre. Elvégre, ha egyszer Nagy Mátyás egy érdeklődő és kíváncsi em­ber, pki hisz a legendában, miszerint igenis van vas­koporsó, és hisz a műszer­ben, ami kimutatta, hogy ilyen és ilyen méretű fém­tárgy valóban van a jelzett helyen, attól ő még nem feltétlenül az, aminek a plébános úr nevezte. De erre viszont a plébá­vagy megválunk tőlük. Nem beszéltek velük. Hall­gatták a suttogást. ■ Most viszont azt hal­lani, amióta tlr. Jakab Gé­za nincs az épületben, ol­dottabb a hangulat, egészen más közérzettel dolgoznak az emberek. — Én egy kemény, mar­káns vonalat képviseltem. Utóbb erről azt kellett meg­tudnom: magas lóra ültem, s ostort kaptak az embe­reim, akik várták, hogy a serpenyő másik felébe is kéjül valami. Meggyőződé­sem, hogy került. Az ered­mények például, áruikét akkor sem lehet elvitatni, ha azt mondják, hogy a statisztika kozmetikázható. Végül is minden kapitány­ságot ugyanazzal a mód­szerrel mérnek ebben az országban. A rendőrállo­mások nálunk első ízben megvalósított módszerét sorra veszik át más ka­pitányságok. Negyven új rendőr beállítását harcol­tam ki az önkormányzatok­nál, hogy rendőrállomás jö­hessen létre Gombán, Süly­sápon, Maglódon, Üllőn is. Tizenhét lakást szereztem, hogy lakásalapot tudjunk létrehozni, magasan kvali­fikált szakembereket lete­lepíteni. Soha nem volt közétkeztetés a kapitánysá­gon. Most van. Sorolhatnám az előléptetéseket, a pénz­jutalmakat. Mindez nem a serpenyő másik felébe ke­rült volna ... ? ■ Önnek a szemére ve­tette az állomány, hogy túl­ságosan sokat foglalkozott a magánvállalkozásaival, amelyek időt raboltak el a munkaidejéből. Igaz-e mindez? — Vannak családi vállal­kozásaim. Ezt sohasem ta­gadtam a beosztottaim és a főnökeim előtt sem. Elő­ször is egy csemetekertet létesítettem saját erőből, ahol annyit kellett dolgoz­nunk mindannyiunknak, hogy a feleségemnek egy időre lebénult a lába. A StrázsaKegyen szépen gon­nos úr azt mondta, amivel kést lehet mártani a gyen­gébbik nem szívébe úgy ál­talában: ahogy elnéz en­gem, benne vagyok már a korban, ezért nem feltéte­lezné, hogy bedőlök az ilyen őrültségnek. De hát én ugye, annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok mai gyerek, ez esetben még csak gyengébbik nem sem vol­tam. Hanem újságíró. Sza­már, akinek ordítása nem hallatszik az égig, meg bo­lond lyuk, amelyből bolond szél fúj. Nagy Mátyás pe­dig egy ... szóval az, aki ásasson a saját kertjében, vagy a határban, de ne a templom kerítésénél. És ha ügyvéd jelenlétében adná is írásba, hogy saját költ­ségén állítja helyre a kerí­tést, a plébános úr akikor se hinné el. Minekutána keresztényi szellemben így megbeszél­tük az ügyet, én megígér­tem, hogy a beszélgetésün­ket, úgy, ahogyan az zaj­lott, a szombati lapban fo­gom a nagyérdemű olvasó- közönség elé tárni. Ugyan­ott, ahol ezt megelőzően úgymond rágalmaztam az egyházat. íme. Most utólag már bevall- hatom a plébános úrnak, hol is éreztem magam e be­szélgetés alatt mindvégig. Nyilván nem fogja elhinni, de így van: a pártállami piros szőnyeg szélén. K. Zs. dozott szőlőm van, ahol kis kerti traktorral műve­lem a sorokat. De mindig csak munkaidő után! Az­előtt disznókat neveltem, de évek óta nem foglalkozom ezzel, nem éri meg. Ezen­kívül létesítettem a felesé­gemnek egy fagylaltozót a Petőfi utcai fodrászüzlet mellett. A helyiséget bére­lem a gyömrői Lakszolgtól, Q És a monori gumija- * vító megvétele? Az sem ment simán. — Én voltam az első je­lentkező. Fiaim most érett­ségiznek, nekik szeretnénk ott kialakítani egy műhelyt, esetleg egy fagylaltozót és presszót. Valahogy őket is el kell indítani az életbe. Nem akarom, hogy munka- nélküliként kezdjék felnőtt életüket. ■ De a gumijavítót két másik vállalkozó is meg akarta venni. — Igen, de mi jelent­keztünk Hajdú János el­nök úrnál először, ezért elővásárlási jogunk volt rá. Egyébként a Monori Hírlap rosszul írta, mert a kéthar­mada a miénk, s az egy- harmada Kisvári Jánoséké, ■ Kisvári úr önnek jő barátja, hiszen a vállalko­zásaik Díszben egy tőről falvadnak, ö is távozik a rendőrségről. Nem találja ezt furcsának, hogy ön el­megy, s a barátja is lelép? — Kisvári János volt a személyzetis a Monori Rendőrkapitányságon. Mun­káját magas színvonalon látta el. De mivel belefá­radt a munkába, s a vállal­kozások sok idejét lekötik, ezért beadta leszerelési ké­relmét. Leszerel, új élet­formába kezd, ennyi az egész. Kisvári Jánoson kí­vül jó néhány munkatár­sam közei állt hozzám, el­végre miért nem lehettek volna barátaim a munka­helyemen. Viszont akik hozzám közel álltak, azok­ból kétszer annyi teljesít­ményt vártam, mint má­soktól. Kisvári János egy év alatt egyszer kapott öt­ezer forint jutalmat, míg az ellenem szövetkezők fő szószólója egy hónappal ezelőtt 20 ezer forintot... Nem akarunk semmiféle konklúziót levonni. Arra vállalkoztunk, hogy dr. Ja­kab Géza kérésének eleget téve azt is nyilvánosságra hozzuk, ahogyan ő látja és láttatja a kapitányságon történteket. De meg kellett szólaltatnunk Matiz Iván őrnagy, megbízott rendőr- kapitányt is — akiről meg­tudtuk, hogy beadta pá­lyázatát a kapitányi poszt­ra. ■ Valóban oldottabb, feszültségmentes a légkör mostanában? — Egy héttel az omnió- zus események előtt kerül­tem ki Monorra, nem tu­dom, milyen volt korábban a légkör. A gyeplőn nem lazítottam, semmilyen ko­rábbi intézkedést nem von­tam vissza. Arra kaptam megbízatást, hogy vezessek, nem arra, hogy ítélőbíró legyek, kinek volt igaza és kinek nem. De fegyelme­zetlenséget én sem tűrök. Tény, hogy szakmailag na­gyon jó állapotban vettem át a kapitányságot. Nagyon jó konstrukció ez, amiben dolgozunk. ü] S ha önt kinevezik, ini lesz a véleménye a „ke­mény vonalról"? — Nem aktuális még erről beszélni. A vezotői stílus más lenne, mert hi­szen nincs két egyforma ember, két egyforma veze­tő sem. Hogy melyik a jobb, azt az idő dönti el, Gér József — Koblencz Zsuzsa MONOR? A győztes rajz Pásztor Viktor alkotása Bolond lyuk és piros szőnyeg

Next

/
Thumbnails
Contents