Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
MONORI Kyfcítiim XXXIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT Minden szál egy-egy koporsószeg Elfüstölt egészség Szót kér a volt rendőrkapitány (II.) Kinek volt igaza? ? Tegnap közöltük a dr. Jakab Gézával készített in- í terjú első részét. A beszélgetést most folytatjuk. Telefonon hív a szerkesztőségben Gudra Gáborné, & monori gimnázium ifjúsági védőnője, a szakorvosi rendelőintézet megbízott egészségnevelője, örömhírrel szolgál: a múlt pénteki (május 31-i) dohányzás- mentes világnap alkalmából rögtönzött rajzpályázatot hirdettek a középiskolások részére. Az iskolarádióban hívták fel erre a figyelmet, a rajzpályázat első díjára a rendelőintézet igazgató-főorvosa, dr. Juhász György 5 ezer forintot ajánlott fel. Mialatt beszélgettünk telefonon — gyorsan eloltottam a cigarettámat, s amíg elmentem az egészségházba, hogy Gudra Gáborné- val beszélgessek, útközben sem gyújtottam rá. Aztán amikor a kezembe adta a díjnyertes pályaművet, el- szörnyülködtem. Fogadalmat ugyan nem tettem, hogy leszokom a dohányzásról, de azt megígértem magamnak, csökkenteni fogom a napi cigiadagomat ... Gudra Gáborné elmondta, hogy a pályázatot „A dohányzás és az egészség” címmel hirdették meg. Maguk sem gondolták, hogy huszonhármán adják majd be pályaművüket, amit szakemberek — és maguk a részt vevő tanulók — értékeltek. Igazán demokratikus volt. tehát a zsűrizés. Szinte egyhangúlag Pásztor Viktor 1/A osztályos tanulónak ítélték az első díjat, az ötezer forint értékű Adidas sportmelegítőt, Kollégáim a tanúk rá, hogy amióta Nagy Mátyás bent járt a szerkesztőségben, s elmesélte, hogy tudomása szerint az üllői Katolikus templom egyik kerítésoszlopa alatt vaskopor- kó van elásva — én azóta, hogy ügy mondjam, le sem szállók üllőről. S hogy a plébános urat személyesen nem sikerült elérnem, majd’ minden munkanapom azzal kezdődik, hogy megkérem a monori posta telefonközpontosait : próbáljanak telefonösszeköttetést találni az üllői plébániahivatallal. Eddig ez egyszer sem sikerült. Hogy személyesen is jártam Üllőn, arra a velem tartó fotós kolléga a tanú, vagy például a Templom téri virágüzletben tartózkodók, akiktől egyre csak azt kérdezgettem, mikor találhatom meg a plébános urat, ők bizonyára tudják, hisz’ szemben van a plébánia. Mindezeket csupán azért sorolom, mert a plébános úr most bejött a szerkesztőségbe, és azt mondta, hogy ez nem igaz. Meg azt is mondta, hogy rágalmaztam az egyházat. És hogy tulajdonképpen nem is alkar velem beszélni, hanem a szerkesztővel. Szóval a pléMONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Ff. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól U-lg. 8 amit á hét elején már átvehetett a boldog győztes. Az általunk is itt bemutatott rajzból ezer darabot sokszorosítottak fénymásolással — a polgármesteri hivatal jóvoltából — amelyeket szétosztogattak a városban a diákok. Most, amikor dúl a vita a tervezett hulladék-égetőművel kapcsolatban, ez a rajz is elgondolkodásra késztethet mindnyájunkat. A három emberfej — az én képzeletemben már halottakat jelképez. A szájukba elhelyezett cigaretták (kémények) pedig ontják a füstöt, amely mérgezi levegőnket. Az eredmény: a kopár, fák nélküli háttér, maga a pusztulás. Ismeretes, a dohányzás elleni küzdelem és a különféle akciók milyen óriási sikerrel zárultak az Egyesült Államokban, ahol milliók hagytak fel ezzel a bános úr igen-igen haragos volt. Szerintem. Ö viszont ezt a feltételezést elhárította: nem haragos, három nap alatt, amióta a cikk megjelent, volt ideje lehiggadni. Ezzel együtt állítja, hogy rágalmaztam az egyházat. Mivel azt merészeltem írni, hogy a plébános urat többször kerestem, de nem találtam, zárt aj tókkal és néma telefonokkal kellett beérnem, amiből míh- denki arra a következtetésre jut, hogy ő egy csavargó csirkefogó. Már miért értelmezné így akárki, próbáltam közbevetni a magam csendességében, de a plébános úr ahhoz képest, hogy állítása szerint nem volt haragos, úgy letorkolt, hogy csak na. Mert mit képzelek? Azt, hogy folytathatom a gyakorlatot. ami itt évtizedekig ment, s gyalázom az egyházat? Mert nem is arról van szó, hogy őt személyében sértettem meg. ő arra csak legyintene, hogy egy ilyen-olyan Monori Hírlapban róla az jelenik meg, miszerint nem találják, ha keresik. Hiszen szamárordítás nem hallatszik az égig. Meg bolond lyukból bolond szél fúj. De én az egyházat rágalmaztam! káros szenvedéllyel. Hazánkban elképesztő arányú a középiskolások és szakmunkástanulók körében a dohányosok aránya. Ez a rajzpályázat arra is jó példa, hogyan kellene az ő köreikben felhívni a figyelmet e káros szenvedély óriási veszélyeire. Nemrégiben állt munkába Mo- noron dr. Uhlyarik Róbert neurológus pszichiáter, aki most ismerkedik a város gyermekeinek pszichés problémáival, ö is jó ötletnek tartotta a dohányzásmentes világnap alkalmából meghirdetett rajzpályázatot. Mert a cigaret- tázás — sokak szerint — feszültségcsökkenlő, idegnyugtató. Pedig — a szakemberek szerint — ez nem igaz, tévhit. Sokkal inkább méreg a javából. Ahogy régebben mondták: minden szál egy-egy koporsószög ... G. J. Lazán átsiklottam rajta, hogy a plébános úr szamárnak és bolond lyuknak értelmezi át amúgy említésre sem méltó személyemet, mert én ezt úgy értelmeztem, és gyors önvizsgálatot tartottam, minek végeredménye az lett, hogy életemben nem rágalmaztam az egyházat. De még csak meg se sértettem. Pártállami időkben sem. Igaz, egyszer azt írtam, hogy a városi plébániahivatal vadonatúj épülete remekbe sikerült, mellette viszont potyog az Isten házáról a vakolat, mert arra már ftincs pénz, de ez talán bocsánatos bűnnek számít. Azt hittem, az is, hogy az üllőiekkel, de főként a szerkesztőségünkben járt Nagy Mátyással együtt, mint a múlt szombati lapszámunkban Attila koporsója? címmel megjelent írásomban olvasható, roppant kíváncsi vagyok, van-e valóban vaskoporsó a templomkerítés alatt, és hogy az értékes régészeti lelet-e. Hát tévedtem — ez sem bocsánatos bűn. Ésetleg ha elégtételt adok a plébános úrnak. Mondtam; hogyne adnék! Természetesen kívánsága szerint megírom — hiszen most, hogy elmondGöbölyös Pál osztályvezetővel teljes egyetértésben megbeszéltük az általam elképzelt új rendszert, amely szerint dolgoznunk kell. Utólag azt mondta: nem értett velem egyet, csak nem mert szólni, félt tőlem. Szerintem, ha egy őrnagy fél, menjen el egy madárfüttyös ligetbe kertésznek. Akkor is félne, ha egy oszlató éket kellene vezényelnie?! „Nem kell nekünk elsőnek lenni?” Deltát micsoda becstelenség ez? Hogyan magyarázzák meg annak, akit fejbe vertek a bűnözők az utcán, akinek megerőszakolták a feleségét, akit kiraboltak, hogy jó nekünk a hatodik hely is? Nem vagyok képes megalkudni. Látszólag kis dolgokban sem. Felállítottam egy eszményképet, hogyan kell egy rendőrnek kinéznie és szolgálnia, s ehhez tartottam magam. Ebbe pedig nem fért be az a nyomozó, aki lila pöttyös nadrágban, gyűrött ingben, piros tornacipőben és zokni nélkül jött be dolgozni. Nem fért be a kapus, aki koszos ruhában álldogált a bejáratnál. A íogdaőrök, akiket nem érdekelt, hogy a fogdában olyan mocsok van, hogy a tetű eszi a bolhát. Embereket bocsátottam el, akik ittak, kocsmáztak. De elértem, hogy a megyében csak nálunk nem volt létszám- hiány, s a felvételért érettségizett fiatalemberek álltak: sorba. Igaz, munkanélküliség van. De mégis, miért nem ugyanez a helyzet például Dabason, Cegléden? A dolgomon túl is felvállaltam olyan feladatokat, amiket a parancsnokaimból nem sikerült kihajtanom. Elterjedt például, hogy van egy feketelista, tizenhat névvel, akikre az elbocsátás vár. És valóban volt ilyen lista, csakhogy ezt én azzal adtam át a parancsnokaimnak: beszéljetek ezekkel az emberekkel, akiknek változtatniuk kell a munkájukon, a magatartásukon, ta, már tudom — személyes pechem volt, ha nem találtam. Mert az egyházközség nagy, a plébánia egyszemélyes, ő gyakran van kint a községben, de ha otthon tartózkodik, zárkóznia keli, mivel már háromszor betörtek hozzá, az üllői telefonviszonyok pedig rendkívül rosszak, ezenkívül ha a kertben tartózkodik, nem hallja a telefon csörgését. Ezt én mind-mind megírom, ígértem, de a plébános úr azt mondta, ez neki nem Elégtétel. Amúgy is vesztésre áll az egész ügy, mert Nagy Mátyás, aki ezt a koporsódolgot kitalálta ... No, azt azért mar nem írom le, hogy Nagy Mátyást minek nevezte a plébános úr. Mindenesetre ez volt az a pont, ahol hivatkoznom kellett a keresztényi türelemre és megértésre. Elvégre, ha egyszer Nagy Mátyás egy érdeklődő és kíváncsi ember, pki hisz a legendában, miszerint igenis van vaskoporsó, és hisz a műszerben, ami kimutatta, hogy ilyen és ilyen méretű fémtárgy valóban van a jelzett helyen, attól ő még nem feltétlenül az, aminek a plébános úr nevezte. De erre viszont a plébávagy megválunk tőlük. Nem beszéltek velük. Hallgatták a suttogást. ■ Most viszont azt hallani, amióta tlr. Jakab Géza nincs az épületben, oldottabb a hangulat, egészen más közérzettel dolgoznak az emberek. — Én egy kemény, markáns vonalat képviseltem. Utóbb erről azt kellett megtudnom: magas lóra ültem, s ostort kaptak az embereim, akik várták, hogy a serpenyő másik felébe is kéjül valami. Meggyőződésem, hogy került. Az eredmények például, áruikét akkor sem lehet elvitatni, ha azt mondják, hogy a statisztika kozmetikázható. Végül is minden kapitányságot ugyanazzal a módszerrel mérnek ebben az országban. A rendőrállomások nálunk első ízben megvalósított módszerét sorra veszik át más kapitányságok. Negyven új rendőr beállítását harcoltam ki az önkormányzatoknál, hogy rendőrállomás jöhessen létre Gombán, Sülysápon, Maglódon, Üllőn is. Tizenhét lakást szereztem, hogy lakásalapot tudjunk létrehozni, magasan kvalifikált szakembereket letelepíteni. Soha nem volt közétkeztetés a kapitányságon. Most van. Sorolhatnám az előléptetéseket, a pénzjutalmakat. Mindez nem a serpenyő másik felébe került volna ... ? ■ Önnek a szemére vetette az állomány, hogy túlságosan sokat foglalkozott a magánvállalkozásaival, amelyek időt raboltak el a munkaidejéből. Igaz-e mindez? — Vannak családi vállalkozásaim. Ezt sohasem tagadtam a beosztottaim és a főnökeim előtt sem. Először is egy csemetekertet létesítettem saját erőből, ahol annyit kellett dolgoznunk mindannyiunknak, hogy a feleségemnek egy időre lebénult a lába. A StrázsaKegyen szépen gonnos úr azt mondta, amivel kést lehet mártani a gyengébbik nem szívébe úgy általában: ahogy elnéz engem, benne vagyok már a korban, ezért nem feltételezné, hogy bedőlök az ilyen őrültségnek. De hát én ugye, annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok mai gyerek, ez esetben még csak gyengébbik nem sem voltam. Hanem újságíró. Szamár, akinek ordítása nem hallatszik az égig, meg bolond lyuk, amelyből bolond szél fúj. Nagy Mátyás pedig egy ... szóval az, aki ásasson a saját kertjében, vagy a határban, de ne a templom kerítésénél. És ha ügyvéd jelenlétében adná is írásba, hogy saját költségén állítja helyre a kerítést, a plébános úr akikor se hinné el. Minekutána keresztényi szellemben így megbeszéltük az ügyet, én megígértem, hogy a beszélgetésünket, úgy, ahogyan az zajlott, a szombati lapban fogom a nagyérdemű olvasó- közönség elé tárni. Ugyanott, ahol ezt megelőzően úgymond rágalmaztam az egyházat. íme. Most utólag már bevall- hatom a plébános úrnak, hol is éreztem magam e beszélgetés alatt mindvégig. Nyilván nem fogja elhinni, de így van: a pártállami piros szőnyeg szélén. K. Zs. dozott szőlőm van, ahol kis kerti traktorral művelem a sorokat. De mindig csak munkaidő után! Azelőtt disznókat neveltem, de évek óta nem foglalkozom ezzel, nem éri meg. Ezenkívül létesítettem a feleségemnek egy fagylaltozót a Petőfi utcai fodrászüzlet mellett. A helyiséget bérelem a gyömrői Lakszolgtól, Q És a monori gumija- * vító megvétele? Az sem ment simán. — Én voltam az első jelentkező. Fiaim most érettségiznek, nekik szeretnénk ott kialakítani egy műhelyt, esetleg egy fagylaltozót és presszót. Valahogy őket is el kell indítani az életbe. Nem akarom, hogy munka- nélküliként kezdjék felnőtt életüket. ■ De a gumijavítót két másik vállalkozó is meg akarta venni. — Igen, de mi jelentkeztünk Hajdú János elnök úrnál először, ezért elővásárlási jogunk volt rá. Egyébként a Monori Hírlap rosszul írta, mert a kétharmada a miénk, s az egy- harmada Kisvári Jánoséké, ■ Kisvári úr önnek jő barátja, hiszen a vállalkozásaik Díszben egy tőről falvadnak, ö is távozik a rendőrségről. Nem találja ezt furcsának, hogy ön elmegy, s a barátja is lelép? — Kisvári János volt a személyzetis a Monori Rendőrkapitányságon. Munkáját magas színvonalon látta el. De mivel belefáradt a munkába, s a vállalkozások sok idejét lekötik, ezért beadta leszerelési kérelmét. Leszerel, új életformába kezd, ennyi az egész. Kisvári Jánoson kívül jó néhány munkatársam közei állt hozzám, elvégre miért nem lehettek volna barátaim a munkahelyemen. Viszont akik hozzám közel álltak, azokból kétszer annyi teljesítményt vártam, mint másoktól. Kisvári János egy év alatt egyszer kapott ötezer forint jutalmat, míg az ellenem szövetkezők fő szószólója egy hónappal ezelőtt 20 ezer forintot... Nem akarunk semmiféle konklúziót levonni. Arra vállalkoztunk, hogy dr. Jakab Géza kérésének eleget téve azt is nyilvánosságra hozzuk, ahogyan ő látja és láttatja a kapitányságon történteket. De meg kellett szólaltatnunk Matiz Iván őrnagy, megbízott rendőr- kapitányt is — akiről megtudtuk, hogy beadta pályázatát a kapitányi posztra. ■ Valóban oldottabb, feszültségmentes a légkör mostanában? — Egy héttel az omnió- zus események előtt kerültem ki Monorra, nem tudom, milyen volt korábban a légkör. A gyeplőn nem lazítottam, semmilyen korábbi intézkedést nem vontam vissza. Arra kaptam megbízatást, hogy vezessek, nem arra, hogy ítélőbíró legyek, kinek volt igaza és kinek nem. De fegyelmezetlenséget én sem tűrök. Tény, hogy szakmailag nagyon jó állapotban vettem át a kapitányságot. Nagyon jó konstrukció ez, amiben dolgozunk. ü] S ha önt kinevezik, ini lesz a véleménye a „kemény vonalról"? — Nem aktuális még erről beszélni. A vezotői stílus más lenne, mert hiszen nincs két egyforma ember, két egyforma vezető sem. Hogy melyik a jobb, azt az idő dönti el, Gér József — Koblencz Zsuzsa MONOR? A győztes rajz Pásztor Viktor alkotása Bolond lyuk és piros szőnyeg
