Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
Bérletidíj-háború Szentendrén Segélyre költik majd? A polgármester aláírásával udvarias hangú levelet kaptak azok az iparosok és magánkereskedők, akik Szentendrén fellebbezést nyújtottak be az önkormányzathoz a szabadpiaci árak közelébe emelt új helyiségbérleti díjak miatt. Tegnap sok fodrász, bazá- ros, pecsenyesütő és boltos bezárta déltájban üzletét és a városházára ment, hogy találkozzon a polgármesterrel, elmondhassa, miért is teszi tönkre az amúgy sem túl virágzó üzletet vagy vállalkozást a tíz-tizenöt- hússzorosára emelt helyiségbérleti díj. Nos, a szentendrei polgármester a közelébe sem ment a tegnapi eseménynek. A kereskedőket, iparosokat egy héttagú bizottság egyenként hívta be. Megegyezés nemigen született, de sok „hasznos” tanáccsal lettek gazdagabbak a beidézettek. Volt olyan szolgáltató kisiparos, akinek azt javasolta a bizottság: nyergei jen át kocsmá- rosnak, s akkor játszva kifizetheti a hússzoros bérleti díjat. Ám annak az iparosnak már nem tudtak tanácsot adni, aki azt kérdezte, miként iigyeskedje össze öreg nénik ondolálásából a huszonkétszeresre emelt helyiségbért? A két órára behívott nyolc kereskedő egyike a talán legismertebb fővárosi ügyvédet küldte el maga helyett tárgyalni. A jogi képviselő, miután több, mint fél órája várakozott, már javasolta a bizottságnak, a nyolc érdekelt hadd mehessen be együtt, hiszen mindenkinek drága az ideje. Nos, talán a sztárügyvéd Golfkomplexum Szadán Lesz valami a Halezsban Hogy Szada dombon van-e vagy völgyben, nehéz eldönteni. Az út is hol lejt, hol meg emelkedik, attól függően, honnan nézzük. A falucska sorsa azonban, most úgy tűnik, jóra fordul, fellendülés várható, rebesgetik a helybéliek és a környező településen élők is. Okos ott az elnök, illetve a volt elnök, a mai polgármester. Vannak jó ötletei, és nyitott. Vevő az mindenre, ami a szadaiak- nak jó, hallani mindenfelé. S hogy mi készül Szadán, milyen tervei vannak Nádaski László polgármesternek, arról ő maga beszélt. Terv az van bőven, de hogy mi valósul meg és hogyan, azt a mai gazdasági helyzetben nehéz előre megmondani. Mint ismeretes, itt már egy éve húzódik egy nagy beruházás megvalósításának terve. Szadán már a legkisebbek is tudják, talán lesz golfpálya. A Rákosvölgye Termelőszövetkezettel jó a kapcsolatunk, és ők is társaink lesznek a beruházásban, sőt a terület egy részét is ők adják. A másik, a nagyobbik földterület az állam tulajdonában volt, közelebbről a BM lőtere. A kormány döntése alapján ez eladható lett, mi megvettük a 123 hektárt, 173 millió forintért. Ezt egészíti ki a termelőszövetkezet, mert a pálya megépítéséhez 200 hektár területre van szükség. A huzavonát az okozza, hogy a földtulajdon rendezetlen, várják a törvényt — mondta el Nádaski László bevezetőül. Hegyi Páltól, a tsz elnökétől megtudtuk, hogy az átadásra kerülő földterület rossz minőségű, alig termett rajta valami. A régiek ezért Halesz-dűlőnek nevezték, mert úgy voltak vele, ha lesz rajta valami, úgy is jó, ha nem, úgy is. Most azonban úgy látszik, lesz. A tanulmányterveket elfogadták, a svájci partnerrel a napokban írják alá a szerződést. Elintéződtek az infrastruktúrával kapcsolatos gondok is, jó vágányon halad a gáz-, a csatorna-, a vízvezeték megépítése, megkapták a kontingenseket. Az épülő pálya nemzetközi versenyek bonyolítá4 ’k^fírlav sára is alkalmas, minden igényt kielégítő lesz. A tervek szerint első ütemben megépülne két 18 lyukas golfpálya, és egy 3 lyukas tréningpálya. Lesz egy kétszintes teraszos[ klubház a hozzá tartozó ’ étteremmel, kávézóval, üzletekkel, butikokkal. A nyugati partner úgy véli, egy ekkora beruházáshoz és egy ilyen kaliberű nemzetközi pályához dukál a jó szálloda is. Egy kétszáz szobás, négycsillagos luxushotelt terveznek, melyhez garázsok, úszómedencék, teniszpályák tartoznak majd, s a távlati tervek között szerepel 400 bungaló megépítése is. Ügy gondolom, ha most aláírjuk a szerződést, a svájciak azonnal kezdik a munkát, most a pályát sokan várják, már rendeznék a nagy világversenyeket. Ez hazánkban páratlan golfkomplexum lenne, hasonlóan a Hungaroringhez. A költségek várhatóan meghaladják az egymilliárd forintot. Amikor Nádaski László a beruházásról beszélt, felmerült a kérdés: mi lehet ebben az üzlet a faluban? Ám a polgármester már folytatta is: — A Swissgolf, vagyis a partner ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy segíti a településen az infrastruktúra fejlesztését. Ök támogatnák a gázvezeték kiépítését 25 millió forinttal és a szennyvízelvezető rendszerét 60 millióval. Ez a községnek, a hivatalnak és a lakosságnak óriási segítség. Ami szintén nem elhanyagolható, megszabadult a település a lötértöl, s a pálya fellendíti az idegenforgalmat. A Hungaroring közelsége és a veresegyházi termálvíz, a majdan oda épülő strand és esetleg egy szabadidőközpont jól összefogná a három települést, sőt ez egy hazai turistacentrum kialakulásához vezethet. Megtudtuk még azt is, hogy a javakon a szadaiak és a termelőszövetkezet osztozik majd. Már most egymást érik a hivatalban a vállalkozók, akik szolgáltatnának, diszkontáruházát nyitnának, de még sorolhatnánk az ötleteket. Ezeket szívesen fogadja a polgármester, hiszen szem előtt tartja a fejlődés, az előbbre jutás lehetőségét, a kiutat a fellendüléshez. ■— árvái — jól csengő neve, talán a számbeli fölény tette, de a bizottság vezetője — ön- kormányzati képviselő — másodpercek alatt elvesztette türelmét, és az asztalt csapkodva zavarta ki a vállalkozókat. Azt még le tudjuk írni, hogy az ügyvéd a városatya szerint csupán hancúrozni érkezett Szentendrére, ám, hogy milyen kifejezéseket használt a kereskedőkkel és iparosokkal kapcsolatban, az már nem tűr nyomdafestéket. A kizavartak ezek után nem várták meg, hogy egyenként újra beszólítsa őket a bizottság vezetője. Aki mellesleg kolléga. Egész üzletháza van. Igaz, nem bérlemény, hanem ahhoz a szabadpiachoz tartozik, amelynek áraihoz az önkormányzat most közelíteni igyekszik a saját helyiségeinek árát. A város polgármestere a helyi újságban azzal ajánlotta a szentendreiek kegyeibe a tervezett intézkedést, hogy „egy jól működő vállalkozást az emelés nem fog megrendíteni, hiszen a bérleti díj költségként elszámolható és az adóalapból leírható”. No igen, de mi lesz a kevésbé jól működőkkel? A fodrászokkal, cipészekkel lakossági szolgáltató iparosokkal, akik kevesebb adót fizetnek, mint a felemelt bérleti díjuk. Az is igaz, hogy „a város a bérleti díjak emelésével először jut az idegenforgalomból származó komolyabb bevételhez”. Csakhogy a szentendrei állampolgárok is jobbára azokban a szentendrei üzletekben kénytelenek vásárolni, ahol a vastag pénztárcáid külföldiek is egyre ritkábban fordulnak meg. Vajon mit szólnak majd a város lakói, ha az önkormányzat inflációgerjesztő intézkedése elkezdi éreztetni hatását? Egyébként a most kivetett bérletiek'.i-emelés csupán az első lépcső. Az ön- kormányzat tervei szerint ezt januárban újabb követi. Talán jó is ez a fél éves szünet. Az addig befolyó többlet üzletbért pedig szociális segélyként visszajuttathatják a szentendreieknek, hogy azok ezután is képesek legyenek megfizetni a megemelt árú lakossági szolgáltatásokat. emká fi 6YŐMBŐI GYILKOSSÁGOK 46 ÉV TÁVLATÁBÓL A bűn nélkül elszenvedett halál Torokszorító érzés úgy szembesülni a történelemmel, hogy nem fehér papírról, fekete betűkkel szól az emberhez, nem is filmkockákról, nem számok és adatok tengeréből üzen meg nem mérhető, de mégiscsak érezhető távoltartással — hanem ott lélegzik a teremben. Ott sápad az özvegyasszonyok arcán, a félárvaként nőtt felnőtt férfiak könnyeiben. Ott ül a péteri idős férfi mondataiban, aki — elnézve a gyömrői házasságkötő- terem bejáratához tűzött fekete zászlóra — azt mondja: — De sokat jártunk át ide legényként, mulatni. •. Aa- tán éltették láb alól a koesmárosokat is . • • A gyömrői gyilkosságok csak jogi értelemben évültek el. Az emlékezés — ha 46 év távlatából iratok megsemmisülése, az emberi emlékezet megbízhatatlansága, az idő miatt már nem is rekonstruálhatók — nem engedi kimosni a köztudatból sem a szörnyűségek megtörténtét. ártatlanok A Legfőbb Ügyészség két munkatársa, dr. Balassa Tibor és dr. Fekete István hónapokig járta Gyomrot és a környékbeli községeket, iratok tízezreit nézte át, tényfeltáró vizsgálatot folytatott, amelynek eredményéről csütörtökön este a gyömrői polgármesteri hivatal házasságkötő termében tartott nyilvános tájékoztatót. Hatvanhét oldalnyi összegzést kellett volna felolvasni pusztán ahhoz, hogy az összegyűjtött anyagnak legalább eszenciája érezhető legyen. (Ebbe, mint megtudtuk, nemcsak, hogy betekinthet bárki érintett —, de a gyömrői önkormányzat könyv alakban szándékozik megjelentetni.) Az anyag két lábon áll, hangzott el: írásbeli dokumentumokra és tanúvallomásokra támaszkodik. Igen fontos dokumentumok azonban nem találhatók, például az 1945 után folytatott vizsgálatoké sem, de nincsenek meg azok az anyakönyvi adatok, amelyek soha nem voltak se- lejtezhetők. Amit felleltek, azokból időrendi sorrendbe állítva, dr. Balassa Tibor felolvasta a legjellemzőbbeket, előrebocsátva: ha bárki arra számít, hogy szenzációs bejelentések hangzanak el, csalódni fog. Szenzációra nemigen számított senki. Arra azonban igen, hogy a tényfeltáró vizsgálat végeztével ki- mondatik — kimondja valaki: az áldozatok ártatlanok. Hogy bűn nélkül szenvedték el a gyalázatosságot. — Nem bosszúvágy vezérelt minket, amikor a vizsgálatot kértük — csorogtak a könnyei az égjük meggyilkolt áldozat felnőtt fiának. — Nem kívánjuk, hogy fejek hulljanak a porba. Hanem hogy írásban közöljék: hozzátartozóink bűn nélkül szenvedték el a halált. Hiszen az élethez való jog a legszentebb jog, amit elvenni égbekiáltó bűn. Erőszak? A huszonkét áldozat közül sem találták meg mindegyiket. Csaba Gyula péteri evangélikus lelkészt sem. Amikor ez elhangzott — minthogy éppen a péteriek között ültem, nekem mondták el: a gyilkos ma is ott sétál közöttük. S aki igazán akarná, megtalálná a módját, hogy rámutathasson, hol földelték el dr. Csaba Gyulát... De mi lenne ez a mód? Az erőszak? Amely újabb erőszakot szül? A jog az igazságot nem fedi mindig. Most sem találkozott az emberi iga»- ságérzettel az, amit az igazságszolgáltatás egyáltalán lehetővé tesz. A gyilkosságok jogi értelemben elévültek — bár ezt a nyilvános tájékoztatón is vitatták — az 1948-as amnesztia Is valószínűleg érintette az elkövetőket, akik egyébként néhány kivétellel időközben elhunytak. Az „azt beszélik a faluban” a jognak semmit nem mond, ha százszor igaz is. Konkrétumok kellenek, tények, emberek, akik ott voltak, akik láttak, akik bizonyítanak... Az áldozatok száma nem lehet százharminc — hangzott el. Huszonkettő — legfeljebb harminc. A hozzátartozóknak viszont az emberség alapvető szabályai szerint jár annyi elégtétel. hogy kimondassék: ártatlanok voltak a meggyilkoltak. Mint dr. Balassa Tibor elmondta: a főügyészség kezdeményezni fogja, hogy legrangosabb politikai vezetők nyilvánuljanak meg ily módon. Kivetkőzve Maradtak még kérdőjelek a részvevőkben. Felállt olyan „majdnem áldozat”, aki eddig egészségi állapotánál fogva nem tudott szólni, s még mindig vannak, akik jelentkeznek, beszélni szeretnének. Az 1945 tavaszán Gyomron meggyilkoltak nem csak a tavaly novemberben a községben állított emléktábláról jutnak eszébe az embereknek. Azonban nem csak emlékezni és feleleveníteni, kell — hanem tanulni is a jóvátehetetlenből. A koszorú, amelyet a gyömrői önkormánj'zat és a hozzátartozók helyeztek el az emléktáblánál a tájékoztató végeztével, nem csak a kegyeleté, hanem figyelmeztetés is: mire képes az ember, ha épp olyan időkben él, amikor alkalma nyílik emberségből kivetkőznie. K. Zs. A LEGSZEGÉNYEBB K érdésre nem illik kérdéssel felelni. Mégis, amikor azt szegezték a mellemnek, kik a legszegényebbek ma Magyarországon, akkor azzal válaszoltam, kik a szegények? Ezt ugyanis tudnunk kell ahhoz, hogy tisztába jöhessünk vele: kik a legszegényebbek. Ismeretesek a létminimum-, illetve a megélhetésiminimum-szá- mítások. Ezek hasznosak, iránytűként szolgálnak. Csak éppen nem alkalmas mércék egy-egy konkrét esetre: személyre, annak körülményeire. Kétségeik hegye. Induljunk neki. A szociális kérdésekkel foglalkozó önkormányzati tisztviselők, bár nem beszéi(het) tek össze, azonosan azt állítják, a legszegényebbek azok, akikről ők nem tudnak! Akik annyira az élet perifériáján léteznek, hogy hírük, sorsuk el sem jut a hatóságokig, nemhogy bármilyen segítségben lehetne részűk. Ami persze a cseppnyi falvakban ritkaság, ám ahogyan felfelé jutunk, a háromezer léleknél népesebb községekben, a városokban nagyon is valóságos gond. Az agglomeráció településein pedig még inkább az. A megyében 130-150 ezer főre tehető azoknak a tábora, akik nagy nélkülözések között élnek. Kétségek hegyéből kődarab,kák: van-e jelentősége annak, ki jutott oda saját hibájából, s ki vétlenül? Lényeges-e annak a szerepe, mi az életkora a szegénynek? A (volt) foglalkozása? A családi állapota? Befolyásolja-e helyzetét, milyen településen él? Szegény-e az, akinek van vagyona (háza, kertje)? Lehet-e szegény az, aki eltartási szerződést kötött? (Eltartói ugyanis"Jelenleg munkanélküliek!) Keserűen okos eleink sok százada kimondták: A szegényért is meghalt Krisztus. A mai szegényeknek hol vannak a megváltóik? Rábízható-e a szerencsére a szegények sorsa, mert az egyik helyen jelentős társadalmi összefogás és hivatalos (kiváló önkormányzati munka teremtette) kötelességtudás ad nekik biztonságot, a másik helyen viszont sem a különböző szervezetek, sem. a marakodó önkormányzat nem nyújt nekik semmit? Ezekre a kérdésekre, meg a hasonlóak sóik tucatjára. ma nincsen felelet. A szegények sorsa (jelene és jövője) ma politikai hivatkozási alap, de annál kevésbé gyakorlati (gazdasági) program. HarmincszorO) annyi nyugdíjas, járadékos tartozik az ellátottak alsó két osztályába (a száz százalékot tíz tizedre osztva), mint a két felső osztályba mégis ez utóbbiak ismétlődő közfigyelmet kapnak, az előbbiek viszont... Holott az előbbiek között a megyében most már gyarapodó számban vannak olyanok, akik éhen haltak, kútba ugrottak, felakasztották magukat, akik üszkös sebektől borítva kerülnek kórházba ... L emásolom egy öreg székely paraszt mondását. ott olvasható Illyés Gyula Naplójegyzetek című művének lapjain, az 1977. VII. 27-1 dátumnál. „Ha nincs Isten, semmi baj; akkor van baj, ha van, s mégis ilyen világ tmn.” A szegényeknek — sorsuk vörös fonálként húzódik végig a történelmen — mindig is „ilyen” világuk volt. A legszegényebbeknek pedig még inkább „ilyen” a világ. Ezek a legszegényebbek ugyanis egyedül álló idős emberek (legtöbbször férfiak), soha nem volt semmilyen vagyonuk, képzetlenségük miatt a legrosszabbul fizető munkákat látták el, azaz nyugellátásuk, járadékuk is ennék a tükre. Sorsukban mintha a tegnap felmutatná bizonyos rétegek holnapját. Elkerülhetetlenül ? Mészáros Ottó
