Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

Kápolnára adakoznak Szilasligeten

Hívőszolgálat az iskolában

i

Dombokra fel'kúszó, lombokba burkolózó kellemes, szép fekvésű település Szi- lasliget. Rátekintve a szem mégis hiányol valamit: a falvak képéhez oly természetesen hozzátartozó templomtornyot. Szilasligeten nincsen templom. Az itteni emberek, ha vallásukat akarták gyakorolni, Gödöllőre, Kerepesre, Mátyásföldre utaztak misére, egészen tavaly húsvétig. Akkor, s azóta folyamatosan — hasonlóan az államosítás előtti szokáshoz — a helybéli iskola ad lehetőséget a vasárnapi szentmisék megtartására. Ám mint megtudtuk, ez is csak átmeneti megoldás, éspedig örvendetes esemény miatt az: a háromezres település ugyanis saját kápolnát kíván építeni. Hogy ennek mi a realitása?

— Azt vallom, aki valóban hívő, az áldozatot is hajlandó hozni vallásának gyakorlásáért, ezért magam is bizakodva megértem és támogatom a szilasligetiek kezdeményezését — fogadott a kerepesi plébánián, ahová Szilasliget egyházilag tartozik, Varga József esperes. — Az önkormányzat e célra felajánlott egy központi helyen, a József Attila utcában lévő ingatlant, amelyből kihaltak a lakók, s örökösök híján az önkormányzat tulajdonába került. Jogi előírások miatt azonban ez év végéig még várni kell az esetlegesen külföldről felbukkanó családtagok, rokonok miatt. Emiatt csak a szükséges várakozási idő után, tehát a jövő év elején, tavaszán lehet elkezdeni a munkát.

— A gyűjtés azonban már folyik. Hány személy támogatására számíthatnak?

— Ezt előre nem lehet pontosan tudni. Ami tény: a háromezer lakosból kétszáz család fizet nekünk egyházi adót, a vasárnapi miséken pedig általában ötvenen jelennek meg. Nos,

ezek a számok jelenthetnek számunkra némi kapaszkodót. A szóban forgó személyek azonban zömmel a kispénzű réteghez tartoznak, csodát tehát nem lehet várni, de pénzzé szeretnénk tenni azt a telket, amelyet egy hívőnk az egyházra hagyott örökségül, és külföldi segítséget is kérünk majd.

A gyűjtést, adakozást a Brédl házaspár intézi. Brédl Félix, de főleg felesége, a misék előkészítésénél segédkező Borika. Tőle tudtuk meg, hogy az eddig összegyűlt, letétbe helyezett összeg igencsak kevés az induláshoz. Csupán az első lépést jelenti majd, ha állnak a falak, elkészül a torony. A kápolnát be is kell rendezni, szükség lesz oltárra, harangra, harmó- niumra, s ma már a fűtést is elvárják a hívek. Szilasligetre tehát nagy feladat vár e téren.

P. É.

Az evangélikus egyház zsinatra készül

Egy emberként vágyva a megújulásra

ÍSM, LM! és ISS« után must Ismét zsinatra készül a Magyarországi Evangélikus Egyház, s mint ahogy a tavaly novemberi országos közgyűlésük kimondta és meghirdette, idén június 8—a-6n ismét összeül. Protestáns egyházi értelmezés alapján a zsinat: lelkészekből és világiakból választott, nemzeti jellegű törvényhozó testületnek meghatározott időnként tartott ünnepélyes gyűlése.

Minden 20 evangélikus gyülekezet választ 1-1 lelkészt és világi küldöttet, így teluit 35-35 delegált, összesen 'M fö alkotja a mostani zsinatot. Vajon milyen feladat vár rájuk, s egyáltalán, miért volt szükség erre a tanácskozásra, mit remélnek tőle? Erről kérdeztünk meg néhány evangélikus tisztségviselőt és Pest megyei lelkészeket.

Dr. Frenkl Róbert, az

egyház világi vezetője, az országos felügyelő bizottság elnöke így összegzi reményeit: „Nemcsak a mögöttünk álló 42 év, hanem a történelmünkben teljesen új helyzet — amelyet az egyház és állam szétválása hozott létre — igényli az új gondolkodást, valójában visszatérést jelenthet ez az evangéliumhoz. Korszakos jelentőségűnek érzem az egyház függetlenségének szavatolását, de nagy lecke az új, egyenrangú partner- kapcsolat megteremtése az

EMLÉKÉRMESOR A PÁPALÁTOGATÁSRA

A pápa magyarországi látogatása alkalmából a Magyar Nemzeti Bank 10 ezer forintos arany, 500 forintos ezüst és 100 forintos kupro-nikkel emlékérméket bocsát ki.

A 10 ezer forintos aranyérme 986 ezrelékes finomságú aranyból készül, súlya 2 dukát, azaz 6,982 gramm. Az érme előlapján a magyar címer, hátlapján pedig gyöngyökkel díszített sugái'kaszorúban, felhőkön ülő, lábát félholdra helyező koronás, dicsfényes Szűz Mária, akinek bal kezében dicsfényes kis Jézus, jobb kezében pedig jogar látható.

Az 500 forintos ezüstérme 900 ezrelékes finomságú

ezüstből készül, súlya 28 gramm. Előlapján a magyar címer, hátlapján pedig II. János Pál mellképe látható főpapi ornátusban, bal kezében hosszú szárú feszületet tart, jobbját áldásra emeli. Háttérben a budapesti Hősök terén található millenáris emlékmű látható.

A 100 forintos kupro-nikkel érme előlapján szintén a magyar címei' lesz, hátlapján pedig a pápa alakja látható palástban. Bal kezében hosszú szárú feszületet, jobbjában pedig olajfa- ágakat tart.

Az érméik forgalomba hozatalát július 15-én kezdik meg.

állammal. Hogy mik voltak az 1966-os zsinatunk gyengéi? Elsősorban az akkor megszövegezett Ünnepélyes nyilatkozat tűnik jócskán elavultnak, hiszen ebben az egyház állást foglalt a szocializmust építő Magyar Népköztársaság és annak társadalmi rendje mellett. S természetesen még ma Is az ott, akkor elfogadott és rögzített szabályok szerint kellene egyházunktuik funkcionálni. Ez pedig ma már elfogadhatatlan. Nem beszélve arról, akkoriban — a 60-as években — még a pártállamihoz való feltétlen hűség volt a zsinórmérték. Azonkívül felülről építkezés. erős centralizálás jellemzi a hajdani hierarchiákat. Ez azt jelenti: a püspökök nemcsak az egyházkerületi teendőket látták el, hanem ők irányították az egyházi sajtó, a külügyi, szeretetszoígáíati, gazdálkodási és a szakmai munkát is. Ehhez kapcsolódik szerintem a legnagyobb gond: úgy vélem, a szabályokat hozók voltak ugyanezen paragrafusok végrehajtói, s egyben ugyanők voltak mindennek ellenőrzői is. Ez mindenképpen megkérdőjelezi az egyház egészséges működését.

S hogy mit várok a mostani zsinattól? Általános óhaj alapján az oly sokat vitatott kérdés az: mit is jelent ma Magyarországon egyház tagjának lenni, miként definiálható, kit is nevezhetünk az evangélikus egyházhoz tartozónak? Azonkívül sürgető feladatként egy hitelvi nyilatkozat megfogalmazását, állásfoglalást és egyben elhatárolódást az elmúlt korszaktól, s persze programadást. Természeteién az egyház- szervezetnek ugyancsak át kell alakulnia. Jelenleg két egyházkerületünk van,

szemben a történelmi négy- gyei, és a sokak által preferált hárommal. Elképzeléseink . találkoznak a külföldön élő magyar evangélikusokéval, támogatásulcat élvezzük."

Fabinyi Tamás lelkész, a Mevisz, azaz a fiatal evangélikusokat tömörítő szövetség elnökségi tagja: „Már jó előre petíciót fogalmaztunk, s egy kétoldalas kísérőlevéllel együtt átadtuk a jelenlegi egyházi vezetésnek. Mi úgy látjuk, akik ma összeülnek, magukon viselik az oly sokat emlegetett 1966-os jegyeket. Jelképes gesztusnak éreznénk, ha a zsinat önmagát feloszlatná, és új választások után — a petíciótik nyomán — folytatná a munkáját. Szeretném, ha az ülések ezentúl nem 1-2 napos, formális tanácskozások lennének, hanem par- lamen-tszerűen, folyamatosan működhetnénk. A legfontosabbnak pedig azt tartom: a jelentős döntések ezentúl ne szűk körben, hanem kizárólag zsinati döntésekkel szülessenek meg."

Cselovszky Ferenc, Mo- nor lelkésze: „Az evangélikus egyház három fő földrajzi területen összpontosul : Bökés, Győr-Sopron megyékben, valamint Budapesten és környékén. Talán mondanom sem kell, egészen más a nyugati országrészek gyülekezeteinek és más a keletebbre élőknek a gondja. Ehhez képest 1953-ig négy, azóta — valamilyen érthetetlen okból — mindössze két egyházkerületünk van. Ugye, elég

érthető, háromra lenn« szükség.”

Roszik Gábor nyilvános és viharos peréről a Pest Megyei Hírlap részletes beszámolókban adott tájékoztatást. Az ügy kapcsán már akkoriban is felmerülhettek kétségek azokban, akik nem járatosak az evangélikus egyház írott szabályai és rendelkezései között: talán azok közül egynémely cikkely ellentmondó, félreérthető, sokféleképpen magyarázható, elavult. Tehát Gödöllő lelkészének, országgyűlési képviselőnek a véleménye következik: „Örülök, hogy végre valami elkezdődik, már régóita ezt szeretnénk. Azonban úgy látom, a mostani egyházi vezetőink képtelenek a megújulásra. Csupán úgy tudom a mostani ülést sikeresnek elkönyvelni, ha ők megválnak zsinati pozíciójuktól. Tudvalévő, a mostani összeülést néhányan tartósan ellenezték, a petíciót figyelmen kívül hagyták. Az ideális állapot szerintem az lenne: a zsinat, miután megalkotta az új zsinati tagok megválasztásáról szóló törvényt, befejezné munkáját, és feloszlatná önmagát. Csak új választás és csakis új zsinat hozhat megújulást. Ha ez nem így lesz, minden marad a régiben.”

Végezetül Keveházi László pilisi lelkész összegzi re-1 mén veit: „Azt várom a zsinattól, hogy egy korszak lezárul végre. S egy egészen új kezdődik. A belső megújulás kezdeteként a személycserék a legmagasabb szintű vezetőkig elmehetnek. Köszönöm, hogy hozzám fordult, hogy egyszerű lelkész létemre meghallgatott.”

A nyilatkozatokból úgy tűnik, az evangélikus egyház egyként vágyik a megújulásra.

Fekete Ildiké

ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT (12.)

MIÉRT KELL AZ IGAZNAK SZENVEDNIE?

Az Ószövetség könyveinek önálló csoportja az ún. bölcsességi irodalom. Ide tartozik a Jób, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve. A katolikus és ortodox egyházak közéjük sorolják a Bölcsesség és Sirák fia könyvét is, két olyan müvet, amelyet a zsidóság és a reformáció egyházai nem vettek be a Bibliába, a szent könyvek gyűjteményébe. Az izraelita bölcsességtan tapasztalati tudás, „életbölcsesség", amely az élet konkrét eseményeinek vagy jelenségeinek megfigyelésén alapul. Az így szerzett tudást közmondásainkhoz hasonló, rövid, képekben gazdag kijelentések formájában fejezi ki. Jellemzője, hogy az egyén sorsával foglalkozik.

Ez a típusú bölcsességtan és jrodalma megtalálható szerte az ókori Keleten. Mezopotámiában és Egyiptomban egyaránt. Fókuszai azok az iskolák voltak, amelyekben írástudó és közigazgatáshoz értő hivatalnokokat képeztek. Ezekből kerültek ki a bölcsesség- tan művelői, akiik az isteni eredetű és változatlan érvényű világrendet keresték, és gyakorlati tanácsokat, erkölcsi eligazításokat adtak, hogy az ember milcént Igazítsa életét a megismert világrendhez. A bölcsességi irodalom Salamon uralmával (Kp. e. 965— Ő26) veszi kezdetét Izraelben. Salamon a környező országok mintájára szervezte meg országa köz- igazgatását, képzett hivatalnokokkal, írástudókkal (líCir 4,2 köv.) és maga is a bölcsességi kultúra kiemelkedő művelője volt (lKir 9,5 köv.). Ezért később őt tekintették Izrael legnagyobb bölcsének és az izraelita bölcsesség védnökének.

Az ószövetségi bölcsesség Izrael hitével áll szoros kapcsolatban. Az ember cselekvési normáit Izraelben is a világ rendjében keresték, de ezt a rendet végső fokon Isten akaratával, a világ rendjében és az élet minden területén érvényes isteni törvényekkel azonosították. Az igazi bölcsesség ezért Isten félelme (Péld 1,7; 8,13 stb). A bölcs ember meggyőződése, hogy a világ rendje és a vallási-erkölcsi rend oksági öszszefüggésben állnak. Az ember jó vagy rossz cselekedetei eldöntik, hogy életének külső feltételei miként alakulnak. Az igaz ember sikeres, a bűnös bukásra ítélt.

Ezt az oksági kapcsolatot Isten teremti meg, aki ily módon szerez érvényt az erkölcsi rendnek. A bölcs ismeri ezt az összefüggést és ennek megfelelően cselekszik. Keresi azokat az isteni törvényeket, amelyeket követve jó sorsát biztosítja. Az Ószövetség valamennyi bölcsességi könyvének ez az alapgondolata. Az egyes írások abban különböznek egymástól, ahogyan az erkölcsös cselekvés és a sors jó vagy rossz alakulásának összefüggését tanítják vagy kérdésesnek látják.

A Példabeszédek könyve az élet különböző területein (pl. családi élet, embertárs! kapcsolatok) ad tanácsot a helyes viselkedésre. Meggyőződése, hogy bölcs cselekvés forrása és adományozója Isten, aki az igazak jó sorsát biztosítja, a gonoszokat kudarcra ítéli. Sirák fia könyve olyan korban keletkezett, amikor Palesztinában a hellenizmus szelleme és erkölcse kezdett hatni, főként a vezető rétegre. A szerző tollat ragadott, hogy megerősítse hitsorsosait Izrael hitének értékéről. Az igazi bölcsességet az Istentől kinyilatkoztatott mózesi Törvényben találják, ezért .nincs szükségük arra, hogy azt idegen eszmeáramlatban keressék. írásában tanítást ad az egyéni és a társadalmi élet különböző eseteire.

Az életben gyakran ellenkezője történik a bölcsességtan alapelvének: „A bűnösöket üldözi a szerencsétlenség, az igazaidat jóval jutalmazzák” (Péld 13,21). Erre utal Jób könyve is, amikor azt kérdezi, hogy miért kell az igaz embernek szenvednie, hiszen boldog életet érdemelne cselekedetei alapján. A mű főhőse a feddhetetlen életű, de a sors csapásaitól és betegségektől sújtott Job, aki végül Istennél keresi igazát. A Prédikátor könyve az emberi som értelméről elmélkedik, és az élet egészének mérlegét akarja megvonná. A jót és gonoszát egyaránt érintő múlandóság, az életben tapasztalható igazságtalanság cáfolja, hogy a világ rendjében isteni igazságosság érvényesülne. Az

áttekinthetetlen és ellentmondásokkal teli valóság láttán a bölcs sem képes kiismerni Isten szándékát és a lét mélyebb összefüggéseit. A Jób és a Prédikátor könyvének szerzői a kételyek ellenére Is megőrzik hitüket Izrael Istenében.

Vallják, ha az ember nem is tudja megérteni a szenvedés és az élet igazságtalanságainak értelmét, van megoldásuk Isten gondviselésében. A Bölcsesség könyve továbblép. Tanítása szerint az igazak Isten kezében vannak, és jutalmukat a próbatételekben is bizonyított igaz voltukért haláluk után kapják meg. A halhatatlan élet ajándékában részesülnek Istennél, míg a gonoszok élete végleg elenyészik.

Az Ószövetség bölcsességi könyvei maradandó értékű etikai alkotások. Erkölcsi tanácsaik eligazítást nyújtanak ma is az embernek. A szenvedő ember sorsának ábrázolásában Jób könyve pedig kiemelkedő irodaimi alkotás, Rózsa Huba, o budapesti R&m. Kát, Hittudcrmánxji Egyetem tanára