Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1991. MÄJUS 2., CSÜTÖRTÖK A KDNP-bcn vége az amalörizmusnak Felkészülve a feladatokra Büszkék és optimisták a kereszténydemokraták. Mindezt sugárzó arccal hirdették a minap, amikor az Elektro Signal stúdió kínálta lehetőséggel élve a helyi KDNP- tagok nyílt televíziós beszélgetésre hívták meg dr. Pálos Miklóst, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát és dr. Hasznos Miklóst, a párt megyei országgyűlési képviselőjét. Tele volt a művelődési központ stúdióvá alakított termének nézőtere, s főleg olyanok ültek ott, akik évtizedes türelemmel várták ki az ilyen és ehhez hasonló pillanatokat. A vendégek akkor is sugározták a derűt, amikor a hátrányba szorított évekről meséltek bemutatkozásként. Ezzel szemben ma a pápa látogatását szervezik. Az államtitkár legalábbis legaktuálisabb feladatként ezen dolgozik. Minden nyíltan. a közvélemény bevonásával történik, bármit kérdezhettünk. De úgy látszik, a nyílt titkok már nem érdekesek, ezért csak a már közzétett, nagy vonalakban leírt programot ismertette, hozzátéve, 500 milliót fordítanak az előkészítésre és a lebonyolításra. Nem kell megijedni a nagy számtól, nyugtatott meg Pálos Miklós. ennyit nem „eszik meg” a pápa. Az összeg jelentős- része műemléki felújításokra, útépítésre, telefonhálózatok létesítésére, egyszóval az. infrastruktúra fejlesztésére megy. Minden megmarad nekünk, legfeljebb a szabadtéri imahelyét később átalakítják kempinggé vagy búcsújáró hellyé. Az első kérdések a frissiben elfogadott kárpótlási törvényhez kapcsolódtak. Kiderült, egyik vendég sem értett egyet vele. Pálos Miklós a szavazás idejére elhagyta az ülés színhelyét, Hasznos Miklós pedig saját véleményét háttérbe szorítva szavazott igennel, nehogy nagyobb baj történjen. Hasznos Miklós elmondta, hogy ő a reprivatizációt támogatta volna. Ha mindenkinek visszaadnák, amit lehet, az az állami vagyon csupán 30 százaléka lenne, nem több. Egy jót azért talált, a törvényben, a kárpótlási jegvek életjáradékra válthatóságát. Megfelelőnek tartja-e posztjukon a mai minisztereket? — szólt a műsorvezetőáltalános kérdése, amin többen rosszallóan föl is mordultak, a válaszadó mécsem jött zavarba. Ügy vállalták el, hogy tudniuk kellett, nem lehetnek győztesek. Ilyen páratlan politikai helyzetben még senki nem volt a világon, így modellek sincsenek. Helyette azonban még a Né- meth-kormány előtti vezetők jó néhány aknát építettek az alkotmányba. Ezeket is kerülgetni kell. Ilyen helyzetben lehetnek a legkiválóbb szakemberek is a miniszterek, nehéz dolguk van. Ennek ellenére mi leszünk az elsők a volt szocialista országok között, akik kijutunk a válságból. Amerika mégiscsak Amerika Megmaradok magyarnak Hosszú az út Tereskétől Bostonig, de Sándor barátom nem bánta meg, hogy megtette. Az iskolák elvégzése után üzemi munkás, majd a mestervizsga és az Erzsébet utcai műhely következett. Népiesen „maszek” lett. Ma már csak rossz emlék számára a százhúszezres jövedelemre kivetett száznyolcvankét ezer forint adó. Barkácsolt munkagépet, javította az öreg Mercedest, adott munkát egy-két ügyes esztergályosnak, de nem jutott az egyről a keltőre. Amikor mindent kifizetve, tíz éve kézhez kapta az útlevelet, úgy érezte: lesz ereje bizonyítani, mert Amerika mégiscsak Amerika... Az első hónapok heti hatvanórás „hajtásai" meghozták a sikert: a gépeket, a lakást és az igazán jó Mer cedest, amit nem kell örökké javítani. A házon még van tartozás, a gépek modernek, komputerrel vezérelteik, és munka is van. De ha nincs, vagy kevés, Boston negyven mérföld, és tizennégy dollárt keresnek óránként. Mit ér a fizetés? Egyórai bér elég negyven liter benzin megvásárlására. Egy nő is egy hét alatt megkeresi egy színes tévé árát. Az építkezéshez, beruházáshoz kilenc és fél százalékra adják a kölcsönt. Mennyi az adó? Nekem a jövedelmemből az államnak kell öt százalékot, az uniónak huszonegy százalékéi fizetnem, összesen huszonhat százalék. Ebben minden benne van, mondja bará tóm. Mi változott itthon? — kérdeztem. — Nevetni fogsz, csak az arcok! Még ma is csak fejős tehén a vállalkozó, birka, akit nem nyírnak, hanem nyúznak. Jó példa az enyém: még arra az évre is számítottak adót, amikor már nem voltara itthon. Így lett tízezer túlfizetésből nyolcvanezer mínusz. Persze az útlevelet nem adták volna a kezembe. ha ennyi adósságom lett volna valóban. Ezek szerint kacsa, hogy hazatelepülsz?... A jót könnyű megszokni, és Ame- ka még sokáig Amerika lesz. Hogy itthon úgy éljek, ahhoz szemléletváltásra is szükség volna, de én ezt még nem tapasztaltam Megmaradok magyarnak, de igyekszem jó amerikai lenni. E sorok íróját pedig vigasztalja, hogy „itt élned, halnod kell” — háromezer- négyszázhuszonhárom forint táppénzből, mert fillérre ennyit hozott a postás. Porubszky Dezső Fölsorolva, hol mi hátráltatja, kijelentette, Romániában nem a zsarnok: /: múlt el, csak a zsarnok személye változott. A jelenlevők és a telefonon kérdezők közül többen súlyosabbnak ítélték az erkölcsi, mint a gazdasági válságot. Ezért érdeklődlek úiabb egyházi iskolák lehetőségei felől. Gödön például a piarista rend, egyedülállóan az egész országban iparitanuló-képzésre vállalkozna. de még rendezetlen a volt egyházi ingatlanok kérdése, s a leendő iskolában az MHSZ székel. Vácott pedig? Ősztől indul egy katolikus általános, de igényük volna hasonló iskolára a protestánsoknak is. Semmi akadálya, ha újabb egyházi iskola .indul, amely állami feladatokat vállal magára, ugyanazt a támogatást kapja, mint az összes többi. Akkor lenne biztosított az erkölcsi nevelés igazán, ha nem a hittanra járóknak kellene jelentkezniük. hanem azoknak, akik nem kívánnak részt venni azon — tette hozzá Hasznos Miklós. Végezetül Pálos Miklós elmondta, a KDNP-ben ezután vége az amatörizmus- nak. Eddig szinte tétlenül nézték az ellenzék degresz- szív magatartását, amely nyuszifarmon vadászott és csak a strigulákat húzta. Ezután észnél lesznek, már most elkezdik kiválasztani a lehetséges országgyűlési képviselőket. A háttérben pedig szakemberek hadát tartják majd, hogy adott esetben ne érje váratlanul őket egy-egy hirtelen jött feladat. Minden eshetőségre fölkészülve, két-három polgármesterjelöltét is készenlétben tartanak majd a településeken. Bevezetik, megismertetik őket a lakossággal. „Meglátják, hamarosan nem húsz, hanem száz kereszténydemokrata képviselő lesz a Parlamentben!’’ Dudás Zoltán Új énekesei a magyar verseknek Verseny a Karacs-kollégiumban Manapság megcsappant a verselés becsülete. Kevesen olvasnak verset, kevesen teszik örömmel, még kevesebben mondanak verset. Pedig verset olvasni és verset mondani szellemi és lelki gazdagodást jelent. Megnyugtató érzés, hogy azért vannak, akik keresik és járják az efféle gazdagodás útját. Ilyen fiatalok mérték össze versszeretetüket sok szép vers tolmácsolásában, a Karacs Teréz Kollégiumba ti. Huszonegy kollégista lány vett részi a kollégium hagyományos vers- és prózamondó versenyén. A versek közös titka, hogy mindenkihez szólnak, de mindenkit másképp érintenek meg. A fiatalok versmondásából ezért is sarjadt oly sokféle szín, hangulat, ritmus és stílus, érzelmi mélység és szépség. Verset mondani nem más, mint megnyitni az utat, hogy az egyik szív ritmusa visszhangot verjen a másikban. S ez, szinte''kivétel nélkül sikerült annak a huszonegy diáklánynak — elsősnek és negyedévesnek egyaránt —, akik felvállalták ily módon a versek szere- tetét. A zsűri négy versmondót jutalmazott, kettőt szóbeli dicséretben részesített, s buzdította valamennyi fiatalt — Versmondókat és hallgatókat —, a versek olvasására. Szóbeli dicséretet kapott Oroszki Hajnalka, közgazdasági harmadikos tanuló, Gyóni Géza Beáta című versének és Balázs Annamária gimnazista elsős tanuló. Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének elmondásáért. Harmadik helyezett lett Sárközi Andrea, a zeneművészeti szakközép- iskola első osztályos tanulója, aki egy ritkán hallható Vörösmarty-verset mondott, a Salamont. Második Dobi Terázia, a köz- gazdasági szakközépiskola harmadik osztályos tanulója lett. Nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a kuruc nemesi kor „gyász- évtizedeiben'. gályarabságra és kényszermunkára elhurcoltatott.. magyarországi prédikátorok emlékezetére íródott vers elmondására. (A „Rab prédikátorok éneke”.) Az első helyen holtversenyben kerültek ki a legjobb versmondókként, Miklóssy-Vári Katalin negyedikes gimnazista, aki Pilinszky János Apokrif című versét mondta el, a költőre oly jellemző tragikus látás, vajúdás és pá- tosztalan szépség megszólaltatójaként. A másik első helyezett Behumi Dóra, a zeneművészeti szakközép- iskola második osztályos tanulója lett. Arany János Tetemrehívás című balladáját adta elő úgy, hogy jól érzékeltette a drá- maiság és a lírai színezet egyensúlyát. S kell-e ennél jobb bizonyosság arra, hogy ha időről időre, száműzzük is a verseket, azok akkor is átütik a „történelem szövetét”, mert mindig vannak és mindig jönnek új fiatalok, akikben még „szent az elrendezés, hogy új énekesei legyenek a magyar verseknek”. Szó rád Ágnes Szemhaton Penci majális Tavaly év végén alakult meg Pencen a Faluvédő Egyesület, amelynek ma már mintegy hatvan tagja van. Az emberek nemcsak arra vállalkoztak, hogy szépítsék községüket, hanem a régi hagyományokat is szeretnék feleleveníteni. Mindenki akar tenni a falujáért, ezt bizonyítja, hogy az egyesület első nagy rendezvényére, a penci majálisra sokan és lelkesen készülnek. A penci majálisra a meghívó május 4-ikére szól. Helyszíne nagyrészt a kiskastély parkja. A programból: délelőtt 9-kor állítják a májusfát, majd csikós- és motorosbemutató következik. Ezután a lányok—asszonyok kézilabdáján, s labdarúgó-mérkőzésen szurkolhat a közönség. A délután fénypontját jelenti a lakodalmas felvonulás, s a lakodalmas műsor. Este 9 órakor kezdődik az utcabál, amelyen a zenét a Cyklon együttes szolgáltatja. Ünnep - hiányérzettel Ingajáratban, szinte megállás nélkül közlekedett a váci komp. A helyi lakosok, no meg a Dunakanyarba utazók egyaránt a pokolszigeti majálisra indultak (Erdösi Agnes felvétele) Kissé elbizonytalanodott emberek sétáltak a váci Duna-parton, mintha kerestek volna valamit.. . Nem voltak sátrak, árusok, nem jöttek el a vállalatok, üzemek, hogy sátraik előtt vagy alatt a munkatársak együtt ihassanak meg egy korsó sört. A város polgár- mesteri hivatala — együtt a lakóterületi sportegyesületekkel — két helyszínen rendezett vetélkedőket, ám a Duna-parti ' rövid idő után be is fejeződött. A tollaslabdázó és pingpongozó gyerekek megkapták csokijukat, üdítőjüket — és továbbsétáltak szüleikkel, akiken bizony látszott, hogy hiányérzetük van ... Igaz, már tavaly sem volt Pince a Széchenyi utcában Még az emlékeinktől is fázunk? Próbáltam az új pincét olyan térbe helyezni, ami odaillő lenne abba a középkori környezetbe. Ahol akkor valóság és lüktető élet volt. Ez a pin-ce, a múzeum néhány héttel ezelőtti új helyének megnyitása után, arra akar válaszolni, hogy milyenek lehettek a váci hétköznapok a Sáros utcában. Olyanok lehettek, amiként Fekete Lajos 1942-es tanulmánya lefesti a török kori Vácot. Olyan volt a váci hétköznap, amilyennek megengedte a megszálló uralom. Olyan gyötrő, ám a lelkekben mégsem vájikáló. Az oszmán megszállás 1570-ben nem törődött azzal, hogy a gyaur vajon miből fizeti adóját? Bizony, a maitól jóval több volt az, hiszen manapság bajuszadót nem kell fizetnünk ... Visszakanyarodva a múzeum pincéjéhez, a helyszínből arra következtetek, hogy a Sáros utcai mahalle akkori 36 házának 360 lakosa között nem volt olyan család, ahol nem leitek volna képesek a magas török adót fizetni. A feltárt pince s a környező néhai házak maradványai azt igazolják: a törökök nem, tették tönkre a megszállt országok gazdasági alapját. Igaz, lírai lenne e megállapítás, ha elfelednénk a milliókra tehető rabszolgaságba menők számát, a malen- ki} robot módszer elődjét. Csak álmodozni lehet a múzeum új pincetárlata szemlélésekor. Csukott szemmel megtestesíthetjük a régi lakót. Nézhetünk az eltűnt ablak felé, visszahallhatjuk Hasszán parancsnok lova patkócsattogásál a Sáros utca ritkás kövein ... Nos, csak tanulmányban elférhető álmodozásomnak ez a következménye. Az, hogy jó lenne álmodozni, ha az embernek nem a következő rossz jutna eszébe. Az, hogy jó lenne álmodozni, ha az ember nem a jövőre gondolna még itt is! Tudja isten, mért vagyunk ilyen elárvultán gyöngék, hogy még emlékeinktől is fázunk? Mert ez a pince csak jelkép. Múltunk és jövőnk jelképe lett s bizony, meglátják, nem mi, majd a következő nemzedék becsüli meg igazán. Igazán? Félő, hogy e pincébe nem a török kort, de a mostani magunk közelmúltját is odaképzelik. — csankó — könnyű majálist szervezni, ám akkor még legalább létezett a városi szakszervezeti szövetség, amely — a művelődési központtal közösen — vállalta a rendezést. Idén viszont a helyüket kereső, elbizonytalanodott szakszervezeteknek talán kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy majálist szervezzenek, s valószínűleg a pártok helyi szervezetei sem tudtak mit kezdeni még ezzel az ünneppel. így inkább regionális vagy központi ünnepségekre hívták tagjaikat. A sportszerető fiatalok azonban ott voltak a DCM Ságvári-klubjában. Itt párhuzamosan folytak a tenisz-, teke- és sakkversenyek, valamint a kispályás focibajnokság. Ez utóbbinak, mint Fábián Károly- tói, a városi kispályás labdarúgó-szövetség elnökétől megtudtuk, nagy sikere volt: három általános iskola 9 csapattal, a középiskolák 12 esapattal, a felnőttek pedig 8 csapattal vettek részt a bajnokságon. <5?c indulók nélkül is lelkesen rúgták a labdát. B. I. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányt László krt. 13. • A szerkesztőség vezetője: Borg» János. 0 Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Vf. 31, IMI. Telefax és telefon: (27) lü-095. Telex: 2«2 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 0 Hirdetésfelvétel a szerkesztósegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, valamint a váci hirrtetüirodá- baa (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután M-tól 17 óráig. ^írJap 5
