Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
FURCSA HARC A GALGA MENTÉN Táborozás' a gyerekek rovására? Levelet kapott szerkesztőségünk Galgahévízről, a Galgahévízért Egyesület elnökétől, Pávái Sándortól. Mellékeltek hozzá egy másik levelet is, amelyet a köztársasági megbízottnak is eljuttattak, mondván, vizsgáljanak ki egy ügyet. Nevezetesen arról van szó, hogy a polgármester önkényesen csökkenti a táborozni kívánó gyermekek létszámát, és a testület tagjait üdülteti a gyermekek rovására az önkormányzat pénzén. A panaszos levélben feltesznek még öt kérdést is az egyesület tagjai — illetve azok nevében Pávai Sándor —, s kérik, közöljük azt lapunkban. A közlés helyett Galga- hévízre mentünk, hogy utánanézzünk a polgármester betyár dolgainak, s megtudjuk, miért akarja nyaraltatni — főleg a gyermekek rovására — képviselőtestülete újdonsült tagjait. Dr. Basa Antal polgár- mester már tud a levélről, hiszen nála járt a köztársasági megbízott munkatársa. dr. Dobos László is. Rendezett iratai közül pillanatok alatt elénk teszi a Gödöllői Polgármesteri Hivatal január 21-én kelt levelét, amelyben az áll: Gal- gahévízről 30 gyerek mehet Boglárlellére, a táborba nyaralni. Az egyesület vezetője pedig 38 gyerekről írt, s ebből nyolc visszaléptetettről, akik helyett a képviselők mennének. — Miből adódhat ez a félreértés? — kérdeztük a polgármestert. — Abból, hogy a falu valóban 30 gyermekre kapott. keretei, s én magam személyes megbeszélés alapján kértem Gödöllőt, adjanak még nyolc helyet a képviselőimnek, mivel semmi ellenszolgáltatást nem kapnak munkájukért. A helyet biztosították, s a márciusi leveliikben arról értesítenek, megvan a 38 hely. Ezt érthették félre valakik. A képviselő-testület tagjai a költségvetésből — a törvénynek megfelelően — 93 ezer forintot megszavaztak költségtérítésre. Ebből a pénzösszegből egyetlen Margó SZÜNETJEL’ Kerekre nyílt szemme kérdi a harmincon méi innen levő asszonyka: „Is mernem kellene?” Akit is mernie illene (kellene?) az Wilhelm Röpke.. Kezdem azonban az ele jén. A kisváros értelmi ségi foglalkozású lakói kö ziil harmincun-harminc öten havonta kétszer-há romszor összejönnek. Be tzélgetnek, olykor vendé pet hívnak... Nevezhet nék éppen klubnak is ezeket- az eszmecseréket, akadt, aki a kaszinó megjelölést ajánlotta, végül is nem döntöttek róla, hanem elnevezés nélkül gyakorolják a lényeget. Most éppen az az eszmecsere veleje, vajon az utat kereső országban miféle utakat (választási lehetőségeket) ismer az ún. átlagos értelmiségi, mert ők, tiszteletet érdemlő szerénységgel, annak tartják magukat, így röppent fel a név; az ún. harmadik út elméletének legmarkánsabb képviselőjéé, Wilhelm Röpkéé. Az eszmecsere itt megtorpant, új csomópontra lelt, ugyanis a beszélgetők azt kezdték firtatni,- valóban hiány-e Röpke nevének (és még inkább: munkásságának) az ismeretlensége, s ha hiány, akkor minek-kinek a rovására írandó? Valaki azt kérdezte: „Ha egy betűt nem lehet tőle olvasni magyarul, akkor...’’ A kérdés a levegőben maradt. Gyors mérlegkészítéssel kiderült, a beszélgetőknek az ötödé birtokol olyan fokon idegen nyelvet, hogy azon olvasni is képes... A látszatra csapongóvá váló társalgás közben sorra bukkantak fel új és újabb nevek — például Ludwig Wittgensteinről egyvalaki hallott, ő is av.y- nyit, hogy „az a homokos filozófus?”—, majd a középkorú mérnök meghök- ksnve mondta ki az igazságot: „sajnos még a szakmánk friss Nobel-dí- jasait sem tartjuk számon”. Az addig akár el- vonínak is tartható beszélgetés itt lehuppant a földre, a nyers valóság talajára. Parázs vita kerekedett, Hogyan és miből finanszírozza a tájékozódását az, akinek egyre több a napi gondja? Példákat soroltak. Megszűntetett munkahelyi műszaki könyvtárakról, előfizet- hetetlanül drága külföldi folyóiratokról, hatszáz, nyolcszáz forintos szak- könyvekről és arról is, hogy egyetlen színházi este a fővárosban (jegy és utazási költség) ezer forintját viszi (vinné) el egy házaspárnak. S akkor már a jövedelmeknél voltunk ... Furcsa időszakban élünk. Miközben Európára (az oda történő csatlakozásra) hivatkozni már- már kötelező eleme napjaink frazeológiájának, egyre több a tévedés abban, miként is mehet, megy végbe ez a csatlakozás. Európa először nem a több jövedelem, a jobb kocsi, a tágasabb lakás ... Európa először és minden mást megelőzve egy gondolkodás- és magatartásmód. egy világlátási nézőpont, egy olyan igényszint, amely valódi értékük szerint rangsorolja a szellemi és dologi javakat. Ne tévedjünk! Amit mi Európának hívunk, ott sem igazodik mindenki ezekhez a normákhoz, azaz kézenfekvő: nálunk sem sikerül majd mindenkinek oda érkeznie, ahová vágyakozik. Ebben a vágyakozásban ugyanis az a veszedelmes tévedés, hogy feltételeket mellőz. S ha figyelembe vesz is feltételeket, azokat többségükben társadalmi kötelezettségként véli megteremteni, jelentéktelen szerepet szánva az egyénitek, az egyéni erőfeszítéseknek. Ma az értelmiségi körök jelentős részében — mint egy adási hibával küszködő rádióállomás esetében — csupán a szünetjel ismétlődik. A műsor talány. Mészáros Ottó fillért sem használtak fel s ezért én mint polgármes tér úgy döntöttem, egy bi zonyos összeget elkölthe- ttink, és jutalmul néhány kellemes napot tölthetünk a Balaton partján. Arról, hogy a gyerekek elől elvegyük a helyet, szó sem volt — mondta dr. Basa Antal. Az általános iskolában két tanár foglalkozik az üdültetéssel, nevezetesen Kassai István és Takács Pál. Ök 34 gyerektől szedtek be pénzt a nyári táborozásra, tehát eleve nem igaz, hogy nyolc tanulót érint a kizárás. Időközben egy diák visszalépett, a másik pedig a polgármester gyermeke, aki az apját kísérheti családtagként is, hiszen évek óta rendszeresen járt le Leltére mint a tábor orvosa és ott dolgozott. Marad tehát egy, aki a megadott harmincas létszám feletti. Ez azonban — mint a polgármester közölte — nem okoz gondot, mehet a táborba, legfeljebb valamelyik képviselő otthon marad. A Galgahévízért Egyesület vezetőjével sajnos nem sikerült személyesén beszélnünk. Telefonon azonban közölte velünk, a leírtakból sok nem igaz. Az információját az egyik tanártól kapta, s azt kérte, már ne is közöljük a levelet. Még jó, hogy mi is így gondoltuk, s előtte szétnéztünk a Galga mentén, ök azonban, akik egy faluért alakultak — állítólag — nem voltak elég körültekintőek. Munkát adtak a köztársasági megbízottnak és nekünk is, ahelyett, hogy tényleg Galgahévízért tettek volna valamit. Írják rágalmazó, támadó leveleiket, fals információk alapján, megalapozatlanul, A településen egyébként a lakosság közül megkérdezettek úgy érzik, ez az egyesület, amelynek elnöke a volt tanácselnök, azért alakult, hogy Basa doktor ne ülhessen a polgármesteri székbe. No de, ma már benne ül és dolgozik. Most tehát azért irkáinak, hogy zavarják? Vagy talán ily rejtélyes módon kívánnak tenni valamit Galgahévízért? Ez, úgy véljük, csak rombol, és nem épít. Ma pedig az építést kellene segíteni, főleg ha egyesületüknek ezt a nevet adták. Az ügy egyébként nem tartozik a köztársasági megbízotthoz, hiszen minden törvényes keretek között zajlott, Okulásnak viszont nem rossz. Sokak, főleg a levelezgetők, a másokat bírálók tanulhatnak belőle. — árvái — Május közepéig Éneklő ifjúság Több helyszínen, egy hete zajlanak az idén az ifjúsági kórusok hangversenyei május 18-ig. Szigetszentmiklós, Dunakeszi. Gödöllő, Tápió- szecső, Úcsa, Vác, Cegléd, Budaörs, Érd és Szentendre várja a megyei diákénekkarokat. Mindenkor igen sok résztvevője volt eddig is a Pest Megyei Pedagógiai Intézet ének-zene szaktanácsadói által szervezett koncerteknek. A fellépő általános iskolai kórusok száma tovább növekedett ebben az esztendőben. A tapasztalat azt mutatja, hogy semmit sem vesztett értékéből a már hagyományossá vált Éneklő ifjúság-mozgalom. Lévén Mozart-év, így több hangverseny -alkalmával Orapna Pipa című művét szólaltatja meg az összkar. A kórusvezetők munkáját olyan ismert személyiségek segítették, mint Mohainé Katanics Mária, ifj. Sapszon Ferenc és Igó Lenke. A Pro Urbe-díjasok Franciaországban fújják AGY-koncert A szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola jó kapcsolatokat alakított ki finn, francia és olasz oktatási intézményekkel. Ezt a hagyományt nem csak őrzik, hanem bővítik is zenebarát taik körét. Ősz óta minden hónapban fellépnek náluk olasz művészek a magyarországi Olasz Kulturális Intézet közvetítésével. Nemrégen a zongora- és a gitárművészet két jeles képviselője — a Becherueci-duó — adott koncertet a hangulatos, régi építészeti értékként ismert épületben. Nagy sikert arattak a muzsikát szerető szentendreiek körében, jeles virtuozitással szólaltatták meg Schubert Arpag- gione-szonátáját. A fiatal muzsikusokat pártfogoló nemzetközi szervezet, a Jeunesses révén a hét végén amerikai zongoraművész szerepel a zeneiskolában. Frank Pavese Beethoven, Prokofjev, Schumann és Liszt műveiből állította össze hangt er- senyműsorát. A koncert előtt az Alkotó Gyermekműhely és Kulturális Iskolai Egyesület, az AGY — amely a fővárosi Alkotmány utcai iskolában működik — diákzenészei léptek föl. A két oktatási intézmény szoros kapcsolata abból adódik, hogy a közismereti tárgyakat itt, a zenét pedig Szentendrén tanulják a növendékek. Szakáig Ágnest és művésztársait május 6-ra várják, a göteborgi vendégeket pedig május 9-re. A vendégfogadók azonban most maguk is útra készülnek. A friss Pro Ur- be-díias fúvószenekar júniusban Franciaországba utazik. Egy hétig tartózkodik maid Albiban az ötven növendékből és öt pedagógusból álló együttes, ök is fellépnek majd az akkor ott megnyíló nemzetközi fesztiválon. (vennes) FELIG KÉSZ A SZABADIDŐKÖZPONT Hogyan tovább pénz nélkül? Elmúlt már négy éve is annak, hojjy VúmosmikolAn, az akkori tanácsnál úgy határoztak, társadalmi összefogással egy úgynevezett vegyes hasznosítású szabadidőközpontot építenek. Bíztak a helybéliek aktivitásában, s a községben működő üzemek, gazdálkodóegységek támogatásában. A szűkös anyagiak miatt a létesítmény kivitelezést munkálatai igen vontatottan haladtak. A községben élő szakemberek, köztük kőművesek, elektromos- és vízvezeték-szeretők meg az ácsok i.s csali munkaidő után tudtak társadalmi munkákat vállalni. Azután, ahogy miiivói az évek, s mind drágábbak lettek az épít /ion va "Öli. egyre több pénzre lett volna szükségük a vámosmikolaiaUnak. Ez utóbbi pedig jóformán rsak csordogált, s teszi ezt a mai napig. Durján Miklós, a helyi polgármester azonban bizakodó. Reménykedve szólt arról, hogy talán számukra is juttat a kormányzat abból a pályázati alapból, amelyet olyan beruházásokra írtak ki, amelyeket eleddig nem sikerült befejezni. A félbemaradt munkák folytatásához legalább ötmillió forint kellene. Ennek egy részét műanyag bevonatú tetőfedő anyagok vásárlására és azok felrakására fordítanák. Ennek összköltségei elérik a 800 ezer forintot. Az önkormányzat legutóbbi testületi ülésén abban állapodtak meg, hogy mielőbb elkészítik a kiegészítő helyiségeket és a tetőzetet. Itt kapnának otthont a pártok helyi szervezetei. A község főterén található pártházat pedig apportként bevinnék egy olyan vállalkozásba, amelyből finanszíroznák a vegyes hasznosítású szabadidőközpont hátralévő beruházási és majdani üzemeltetési költségeit. Bár ez utóbbiakban bizonytalanok, hiszen például az energia- költségek kifizetése már a jelenlegi árszinten is gondot okoz. A vámosmikolai szabadidő- és kultúrcentrumra eddig közel 29 millió forintot költöttek. A jelenleg folyó munkálatokat abból a négymillió forintnyi Iliiéiből fedezik, amelyet a helyi OTP-től vettek fel 28 százalékos kamat ellenében. Az önkormányzat minden bizodalma a már említett pályázatban van. A polgármester szerint — mint mondta — benne vannak a pakliban. Ám ha csak 2-3 milliót kapnának az igényelt ötmillió helyett, már az is jól jönne a kivitelezési munkákhoz. Sajnos ez utóbbiaknak sincs stabil gazdájuk, így hát várják azt a vállalkozót, aki képes a számukra elfogadható áron dolgozni. A kiegészítő helyiségek elkészültével aztán megkezdődhetne ennek a yegyes hasznosítású épületnek a részleges működtetése, amely kedvet, önbizalmat adna a munkálatok mielőbbi teljes befejezéséhez. (gyóesi) Miért nem képezik magukat a pedagógusok? Hirtelen csökkent az érdeklődés a továbbképzések iránt a pedagógusok körében. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet évente általában ötven tanfolyammal foglalkozik, de ebben a tanévben szokatlanul kevesen jelentkeztek ezekre. Akad olyan — az egész országra kiterjedő — továbbképzés, amelyre a megyéből senki nem megy el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanárok-tanítók megelégednek addig szerzett ismereteikkel. Sokkal inkább azzal magyarázható a távolmaradás, hogy igen nagy mértékben emelkedtek a részvételi díjak. Ugyanakkor a megyei intézet jóval kevesebb támogatást tud adni a részvevőknek. Ennek oka, hogy az idén havi költségvetést kap, míg korábban ez negyedévre vonatkozott. Ily módon viszont a jelentkezési határidő is igencsak megrövidült. Mindebből következik, hogy az iskola nem tudja tervbe venni az esetleges támogatás összegét. Talán attól lehetne javulást remélni, ha az oktatási intézményeket mór december végén értesítenék az induló tanfolyamokról. (v. a.) Különös, íh nem véletlen Sírkőkert a skanzenban A teljes faluképhez hozzátartozik a temető — így vélekedtek a szentendrei szabadtéri múzeum munkatársai. Közülük dr. Zentai Tünde vállalkozott arra a feladatra, hogy sírkőkertet létesítsen a skanzenban. A néprajzosnak bőséges szakirodalmat kellett áttanulmányoznia, hiszen a tudomány a múlt század végén felfigyelt a hazai temetkezési szokásokra, hagyományokra. Rendkívül sok dokumentum, fotó és rajz látott napvilágot azóta a temetőkről. Az elképzelések megvalósítását az is nehezítette, hogy van már a szabadtéri múzeumban sír- jelgvűitemény. Első hallásra különösnek tűnik, hogy dr. Zentai Tünde a református temetőkből mentette át a köveket. Ez nem véletlen. A szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum te1epítési terve egybevágott* néhai dr. 'Zentai János pécsi muzeológus szellemi hagvatéká- val. Közel nyolcszáz magyar református temetőt járt be. nemcsak idehaza, hanem a szomszédos országokban is. A kutatási eredmények a pécsi Janus Pannonius Múzeum fejfaarchí- vumában találhatók. Dr. Zentai Tünde áttanulmányozta édesapja ez irányú munkásságát, s úgy határozott, hogy ő kőből készült sírjeleket gyűjt össze az emlékkertben. Egy évtizedes kutató- rounita után került sor a telepítésre a skanzenban. A kőkert a XVIII—XIX. századi budai kőfaragó kultúrát idézi, s a Pisámba kimedence nagy múltú paraszti kőfaragó műhelyeinek állít emléket. A sziget- szentmiklósi szív alakú és festett sírkövek budafoki mészkőből készültek: a monumentális barokk, fehérre meszelt biai sírjelek kövei a sóskúti bányából kerültek ki. ahonnan a Parlament építéséhez is bányászták az anyagot. Tök községből néw emléket szállítottak a szabadtéri múzeumba, s még egy szép biedermeier faragott kőpadot is. Mostanra teljesen elrendezték a környezetet. A kőfallal körülvett kertben fenyőfák, tuja- és orgonabokrok közt járva gyönyörködhetünk az új állandó, kiállításban. V. A.
