Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám

... ...........Hr XXXV. ÍVpb ........... \ ~ M$S$táMÁJ A ra: «,00 toriul ^j€T\ *a&£ma •— XXXV. ÉW)I YAM, 125. S/.AMf .^?-:?"rNtt#ÉUH!nAjUS 3«., KKUU Királyi vendégek JLm iÄ.« ... :#Í;7.V :;-y lÉ Ä XVI. Károly Gusztáv svéd király és Szilvia királyr "' májas 27-én hutánkba érkezett. A Ferihegyi repülőtéren Jeszenszky Géza külügyminiszter fogadta a magas ran­gú vendégeket. A királyi pár első útja a Kossuth térre vezetett, ahol Göncz Árpád köztársasági elnök és felesé­ge ünnepélyes külsőségek között katonai tiszteletadás mellett köszöntötte a vendégeket. Felvételünkön a svéd királyi pár a repülőgép lépcsőjén egy fírj AI ADÓSOK BÖRTÖNÉBEN /Cikkünk a 4. oldalon) JÖN A NEMZETI ALAPNYUGDÍJ Az egzisztenciális szorongás itt él közöttünk Antall József miniszter­elnök nyitotta meg a száz­éves . társadalombiztosítás háromnapos emlékülését hétfőn Budapesten a szak- szervezetek Tárogató úti is­kolájában. A jogállamiság és a szo­ciális állam elválaszthatat­lan — mutatott rá a mi­niszterelnök. Szociális gon­doskodás nélkül anarchiába hull a társadalom. A dik­tatúrától, a törvénytelenség­től való félelmet fel tud­juk számolni, de az egzisz­tenciális szorongás itt él közöttünk. Az embereket elbizonytalanítja: lesz-e holnap munkájuk, tudnak-e kenyeret adni családjuk­nak, ki tudják-e fizetni a világítás, fűtés számláit. Most amikor tisztességgel búcsút intünk a kivonuló utolsó szovjet katonáknak, amikor örülhetünk hazánk függetlenségének, amikor évszázados álmok valósul­nak meg, amikor a világ a gazdasági átalakulás min- taországaként tekint ránk, ezek a .belső félelmek meg­keserítik a szabadság édes gyümölcsét. Nem azért van tehát szükség a társadalombizto­sítás új rendszerére, hogy az különbözzék a kommu­nistagyanús előző formá­tól, hanem azért, mert ez alapvető fontosságú az egész nép szempontjából. Minden gazdasági siker fel­tétele és része a modern szociális és betegbiztosítás. Ha megfelelő egy ország társadalombiztosítási rend­szere, jobb az emberek köz­érzete, biztonságérzete. A kormányzat érzi ebben fe­lelősségét, elkötelezett a szolidaritás gondolatá mel­lett. A kormányzat hozzá kíván járulni a megfelelő keretek kijelölésével a tár­sadalombiztosítás reformjá­hoz. E keretek- között a társadalombiztosítás füg­getlenül tevékenykedhetne. Az ülésen Botos József főigazgató társadalombiz­tosítási emlékérmet adott át Antall Józsefnek. A vitaindító szakmai elő­adások során elsőként Sur­ján László népjóléti mi­BtlPOUTHCAS KRÓNIKA Jap-n ts a Koreai Köztársaság hazánk iránti bizalmá­nak erősödésé igen nagy tőkeberuházásokkal kecsegtet: a magyarországi Suzuki-programot, illetve a Samsung tervezett beruházását modellértékűnek tekintik, sorsát árgus szemekkel figyelik — távol-keleti látogatásáról hazaérkezve fogalmazott így Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke © Az Állami Vagyonügynökség te­vékenységének bő egy éve alatt összesen 159 állami vállalat alakult át gazdasági társasággá, s ez a tranz­akció több mint 200 milliárd forintnyi állami vagyont mozgósított meg — közölte Csépi Lajos, az Állami Va­gyonügynökség igazgatója hétfőn egy gazdasági eszme­cserén. © A Magyar Köztársaság elnöke — művészi útja elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából — Bárdy György színművésznek, érdemes művésznek a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetést adomá­nyozta. Pffiwafisáeiós sffrafégirt Ingyen csak kárpótlásul A tulajdonosi és privati­zációs bizottság — amely a kormány gazdasági kabi­netje mellett működik — elkészült - a privatizációs stratégia tervezetével. A javaslatot hamarosan meg­vitatja a kormány. A bizottság a következő alapelveket ajánlja a kor­ín ánynak a privatizáció so­rán: az állami vállalatok által működtetett tulajdon- arányt 1991-re 50 százalék alá kell csökkenteni úgy, hogy a külföldi tulajdon részaránya a jelenlegi 3 százalékról 25 százalékra növekedjen. Ingyenes va- gyonosztásra csak a kár­pótlás esetén kerülhet sor. Kivételt képezhetnek még a társadalombiztosítás, az egyházak, valamint az ön- kormányzatok. El kell vá­lasztani a privatizációt a kárpótlástól, éppen ezért a bizottság nem javasolja, hogy a volt tulajdonosok a privatizáció során elővásár­lási jogot kapjanak. A privatizációból befolyó bevételt a kormánynak el­sősorban a z államadósság csökkentésére, és részben a magánvállalkozások támo­gatására, az infrastruktúra fejlesztésére ajánlatos hasz­nálnia. A bizottság azt javasol­ja, hogy készüljön egy ki­vételi lista, amelyen fel­tüntetik a 100 százalékban, illetve legalább 51 száza­lékban állami, nemzeti tu­lajdonban maradó cége­ket. Azok a vállalatok vi­szont, amelyek e listán nem szerepelnek, 100 százalék­ban is értékesíthetők. A szövetkezetek vagyo­nát a teljes tulajdon ér­tékesítéséig nevesíteni kell. Szükség van arra is, hogy a termőföld döntő többsé­ge magánszemélyek tulaj­donúba kerüljön, ez lehet a föld tulajdonreformjának alapvető vezérelve. A bizottság szerint a privatizációhoz rendelke­zésre állnak a szükséges jogszabályok, intézmények, legfeljebb kisebb korrek­cióra van szükség, alapo­sabb átalakítást semmikép­pen sem ajánlanak. Politi­kai nyomásra átszerkeszt­hető a privatizációs jog­anyag, az azonban zavart okoz, és jelesleges várako­zásokat gerjeszt. Végül a bizottság javas­latot tesz arra, hogy mely cégek maradjanak teljes egészében állami tulajdon­ban. Ide elsősorban a fegyverkereskedelmi. cégek, egyes állami gazdaságok (nádgazdaság, erdőgazdasá­gok), valamint kulturális vállalatok tartoznak. A kőolaj-, a villamosener- gia-iparban és a hőerőmű­veknél, az alumíniumkohá­szatban és a timföldbányá­szatnál, a nehézipari válla­latok egy részénél, a hadi­technika-iparban, a straté­giai fontosságú külkereske­delmi vállalatoknál, a Ma hartnál, a Matávnál, a Ma 1 évnél csak az 51 százalé­kos állami tulajdoni há­nyad indokolt. Még ekkora állami része sedés sem kell a porcelán- gyáraknál, az állami gaz­daságoknál, a legnagyobb kereskedelmi bankoknál valamint egyes kulturális és egészségügyi vállalatok nál, esetükben a bizottság azt tartja szükségesnek, hogy a: állami és a hazai magántulajdon aránya együttesen érje el az 51 százalékot. niszter bejelentette: elké­szült a társadalombiztosítá­si Önkormányzatok törvény­tervezete, s még májusban benyújtják a Parlament­nek. A társadalombiztosítást el kell látni megfelelő va­gyonnal, mondotta Surján László. Ahhoz viszont, hogy a vagyon hozadékiból já­rulékbevételeket lehessen pótolni, 1000 milliárd fo­rintról kellene beszélni. Egy ilyen vagyon természetesen nem áll rendelkezésre, de átadása esetén a hatékony biztonságos működtetés fel­tételei is hiányoznának. Sokkal reálisabb tehát a néhány száz milliárd fo­rintos vagyonnal számolni, amely hozadékiból megte­remthetnék a méltányos nyugdíjak és bizonyos tar- talékok forrásait...../■ Foglalkozott a miniszter az állampolgári jogon járó nemzeti alapnyugdíj ter­vével is. Igaz, a költségve­tésnek mintegy 10 évig még erre sincs pénze — mon­dotta —, az elveket azért még kidolgozhatják, s egy gazdasági fellendülés ese­tén azonnal bevezethetik ezt a formát. Azok, akik nem jogosultak nyugdíjel­látásra, már most megkap­hatnák ezt a nemzeti alap­nyugdijat, így mentesítve őket a sokszor megalázó procedúrától, a különféle segélyek igénylésétől. A tervek szerint a nemzeti alapnyugdíjat egészítené ki a szolgálati idő és a befi­zetett járulék szerinti nyug­díjrész. Az osztrák Alsó-Ausztria tartományfőnöke elvileg le­hetségesnek tartja, hogy az általa vezetett tartomány társuljon Magyarországgal az 1996-os világkiállítás közös megrendezésére. A Néppárt ismert politikusai közé tartozó Siegf ried Lud­wig hétfőn Becsben rende­zett sajtóértekezletén be­szélt arról, hogy az ország e legnagyobb — mintegy 20 ezer négyzetkilométer—- területű, és csaknem más­fél millió lakosú, Becs kö­rül elterülő — tehát Pest meg}'éhez hasonló helyzetű — tartománya az osztrák főváros visszalépése után maga lépjen annak helyé­be Expo-rendezöként. Mint szavaiból kitűnt, ebben az esetben az alsó-ausztriai kiállítás fő helyszíne Sankt Pölten város lenne, ame­lyet új tartományi főváro­sul jelöltek ki a jelenlegi székhely, Bées helyett, és fejlesztésére nagyszabású program indult el. Ludwig elmondta: Alsó- Ausztriának már korábban is voltak .elgondolásai , ar-. ról, hogy az eredetileg 1993-re kitűzött Expo ide­jén. milyen ..területi ren­dezvényeket valósítson meg, s ezeket most fel le­hetne használni az 1990-ós világkiállításhoz. A -politi­kus szerint a bécsi népsza­vazás Ausztriának ,-,nem­zetközi felsülés” volt, s ezt ellensúlyozhatná, ha Alsó- Ausztria a magyarokkal együtt rendezné meg az Expót. Ügy vélekedett, hogy a tartomány lakossá; gának sokkal kedvezőbb a véleménye a világkiállítás­ról,- mint a bécsieknek. Hozzáfűzte: a világkiállí­tás rendezéséhez való alsó- ausztriai csatlakozás ügyé­ben ,,minden elképzelhető", s erről a tartományi kor­mányzat vezetőjeként tár­gyalni kíván az osztrák központi kormánnyal is, de a döntés természetesen feltételezi, hogy előbb Ma­gyarországon kialakuljanak az Expo tervei. Siegfried Ludwig kijelen­téseiről értesülve a Zöld Párt alsó-ausztriai szerve­zetének ügyvivője a tarto­mányfőnök Expo-terveit „megkésett április elsejei tréfának” minősítette. AZ ÁR ELLEN ÚSZVA ZSIVAJUK Látlelet. „A hiteknek és tagadásoknak, az elmé­leteknek és jelszavaknak, a rögtönzött és kölcsön­zött programoknak és diktátort mókáknak az a vad káosza, mely most zsivajlik Magyarországon, bár sok beteg jelenséget hoz felszínre, a maga egészében mégis szükségszerű és egészségesebb jö­vőt ígérő." Valóban hitek és tagadások idejét él­jük. Sokkal inkább azokét, mint a higgadt, tár­gyilagos elemzésekét. Holott.:. a földtulajdon, az egyházi vagyon ügyének rendezése, a világkiál­lítás, a privatizálás tárgyalható, eldönthető hitek, tagadások alapján, csak éppen — észlelhetem — gazdasági elemzések híján kétséges a döntés ér­téke, beláthatatlanok a következményei. Egy-egy településen, ahol az említett kérdés­körök már nem elvontan, általában, hanem na­gyon is megfogható formában jelennek meg. a (vak)hiteknek és a (csak azért is) tagadásoknak a sokasodásával találkozom. Politikai kartácstü- zekkel, amelyek azt is tönkreteszik, ami a csata célja lenne. Tartók attól, győztesek nélküli, csakis áldozatokat felsorakoztatható csaták ezek. Túl­ságosan sok olyasmi zsivajlik egy-egy település lakóinak a szívében-fejében, ami megoszt, ami szembefordít, ami vélt és valódi mércék alapján újraosztályoz. A citált látlelet „sok beteg jelen­ségeinek" egyike, hogy most már családokon be­lül is megjelennek a kit-mihez-juttatnak, a kitől- mit-vesznek-el hitei és tagadásai. Tények híján, helyett. S ha már tények is lesznek?! Azt a lát­leletet egyébként Szabó Dezső írta a „Budapest környéke” című cikkében. Több, mint ötven esz­tendeje, J 937./november 15-én. Ugye, furcsa? Mi ismétlődik itt ? Haladás az, ami ismétlés? (M)

Next

/
Thumbnails
Contents