Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-27 / 122. szám
Szabolcsban a kormány Szabolcs-Szafcmár-Bereg megyébe látogatott vasárnap Antall József miniszterelnök. Kíséretében volt Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi és közoktatási, Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi, Baross Péter belügy-. Botos Katalin tárca nélküli, Gergátz Elemér földművelésügyi, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési, Kiss Gyula munkaügyi, Nagy Ferenc József tárca nélküli, Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi, valamint Surján László népjóléti miniszter. A kormányküldöttség tagjai részt vettek Nyíregyháza 12 ezer IX. világháborús áldozatának tiszteletére emelt emlékmű avatási ünnepségén. Az emlékezéssel — hangoztatta többek között Antali József — nem a háborút igazoljuk, nem az akkori szövetségi rendszerrel azonosulunk, hanem azoknak az emléke előtt tisztelgünk, akik parancsot teljesítve értelmetlenül áldozták életüket a harcok során. Hangsúlyozta: Magyarország kényszerítő erők hatására, földrajzi helyzete, geopolitikai elrendeltetése következményeként lett a hitleri Németország szövetségese, majd Jalta áldozata. A kormányfő végül arról beszélt: Magyarország a szovjet csapatok kivonulása után is civilizált néphez illő tiszteleteit ad a hazánk területén elesett orosz katonák sírjainak és emlékműveinek. Délután Antall József kormányfő és a kíséretében lévő miniszterek a megyeházán — a Magyar Demokrata Fórum nyírségi országgyűlési képviselőinek kezdeményezésére — a térség vezetőivel áttekintették Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági és infrastrukturális helyzetét, valamint az elviselhetetlenebbé váló munkanélküliség által ekozott feszültségeket. Habsburg Oitó még nem jöti el Nemzetközi szeminárium a szabadságról ígéretesebb jövő felé Teljesítettük a vizsgapontokat Negyedszázados hadifogság Teljesen megtöltötték az érdeklődők a váci városháza dísztermét szombaton délelőtt, amikor is az Európai Szabadságtanács szemináriumára került sor. A szélesebb körben talán kevésbé ismert szervezet talán kevésbé vonzotta volna az érdeklődőket, annál inkább a védnökök és bejelentett előadók névsora. Ennek legelején Habsburg Ottó állt, majd Slava Stetz- leo asszonyé, aki az antibol- sevista blokk európai elnöke, harmadikként Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkáré. A hallgatóság legnagyobb sajnálatára Habsburg Ottó nem jelent meg, levélben mentette ki magát. (A neve« politikus vasárnap a Vas megyei Velem díszpolgári címét vette át személyesen.) Levélbeli köszöntőjében kifejtette, mennyire fontos az elnyomott országok önrendelkezési jogának visszanyerése. Csak ennek birtokában nézhetnek egy ígéretesebb jövő felé. Majd ígéretet tett a most elmaradt látogatás pótlására Vácott idén őszszel. Stetzko asszony előadása oly sodró lendületű volt, hogy párhuzamos tolmácsolásról szó sem lehetett, így annak végén kapott a magyarul értő publikum tartalmi összefoglalást. Lényege: hazánk sokat tett a kelet-európai országok szovjet hatalom alóli megszabadításáért. Ma is megelőzi Magyarország a szomszédait szabadságküzdelmeinek eredményeiben — hangsúlyozta. Katona Tamás, szintén német nyelven, a kormány külpolitikai nézeteit ismertette, majd hozzátette, az európai közösségbe jutáshoz már teljesítettük az alapvető „vizsgapontokat”, úgy mint a parlamenti demokrácia megteremtése, a piacgazdaságra való átállás, vagy az emberi és kisebbségi jogok biztosítása. Európa Tanácsba kerülésünk azonban még korai volna addig, amíg gazdaságilag is meg nem erősödünk. Így nem tudnánk tartani a tempót a fejlettebb országokkal. Beszélt Európa mesterséges kettészakításáról, amit többé nem szabad hagynunk. Csak úgy maradhatunk a gazdagabb oldalon, ha a szomszédaink is követni tudnak. A szeminárium második felére jelentősen megcsappant a közönség létszáma, pedig ekkor egy valamikori német katona több mint két évtizedes szovjet hadifogságáról beszélt. Megdöbbentő számokról és tényekről számolt be. 1947-től 1972-ig tartották szibériai táborokban. A hosszú idő alatt és a hazaérkezés utáni utazásaiból szerzett információi szerint, amikor a Szovjetunió 206 milliósnak mondta magát, akkor ebből legalább 40 millióan fogságban tartott emberek voltak, akikre napi 70 kopej- fcányi ellátás jutott, s emellett napi 400 rubel hasznot termeltek. Bányákban, vasútépítéseken. Tudomása szerint a tudományos eredVESZELYES RÖVIDLÁTÁS A tömeges munkanélküliség a modern társadalmakban azért is bűn, mert ezekben mindenütt munkaerőhiány van. A munkáin Iküliségnek már nincsenek olyan objektív okai, amilyenek a klasszikus kapitalizmusban voltak, amikor a szolgáltatási szféra csak korlátozott mértékben vette fel az embereket. Jelenleg nincs olyan fejlett tőkés társadalom, ahol na volna hiány a munkaerőben, ahol ne volna elmaradás az infrastruktúra kiépítésében és szolgáltatásokban. Legfeljebb ez a hiány nem mindenütt egyformán nagy. Nálunk természetesen iszonyúan nagy e téren az elmaradás. Ezt ugyan mindenki elismeri, de arra hivatkoznak, hogy nincs elég pénzünk arra, hogy az infrastruktúrát gyorsabban kiépítsük és a szolgáltatási szférát jobban ellássuk munkaerővel. Ez az érvelés nagyon logikusnak tűnik annak, aki nem a tényeknek, hanem csak a rövidlátó, illetve csak a nyomon követhető összefüggéseknek hisz, viszont nem hisz a logikát meghazudtoló elméletnek és tapasztalatoknak. Keynest mint a század legnagyobb közgazdasági elméjét tisztelik, de nem veszik tanítása lényegét tudomásul, azt, hogy a jelenkori társadalomban nincs nagyobb veszély a munka- nélküliségnél. Persze, az elméletben mindenkinek joga van kételkedni. Higy- gyünk azonban a gyakorlati tapasztalatoknak. INFLÁCIÓS HATÁSA IS VAN Már a fasizmus és a sztálinizmus is megmutatta, hogy még az erőltetett fegyverkezés és iparosítás is jobb, mint a 20-as, 30-as évek 20-30 százalékos munkanélkülisége. E diktatúrák időleges népszerűsége ugyanis elsősorban azzal magyarázható, hogy megszüntették a korábbi hatalmas munkanélküliséget. Meggyőzőbb azonban az amerikai példa: 1941 után az Egyesült Államokban a háborús termelés felszívta a korábbi óriási munka- nélküliséget, és hat év alatt 75 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása. Ezt a példátlan eredményt annak ellenére érték el, hogy a nemzeti jövedelem közel harmadát emésztette fel a háború! Milyen eredmények lettek volna, ha a háborús erőfeszítését helyett ezeket az erőforrásokat is az infrastruktúra fejlesztésére fordítják! Pedig ötven évvel ezelőtt aránytalanul kisebb mértékben függött a termelés hatékonysága és a jólét az infrastruktúrától, mint napjainkban. Nálunk az illetékes fon- toskodók még mindig azt kalkulálgatják, hogy megrendezzük-e a világkiállítást, ami 100 ezer új munkaalkalmat jelentene, ösz- szesen körülbelül egymillió embernek kellene az elkövetkező években munkát találni uik az infrastruktúra fejlesztésére és a szolgáltatási ágak munkaerőellátásának javítására. Ekkor lenne a legkisebb az infláció, a leggyorsabb a gazdasági növekedés. Sajnos, ezt nem lehet tételesen bizonyítani, csak a tapasztalatokra lehet hivatkozni. Eddig minden országban nagy lett az infláció, ahol nagy volt a munkanélküliség — mint például a latin-amerikai országokban —, és ahol nagy a kapun belüli munkanélküliség, mint például a volt szocialista országokban. Ezzel szemben csak ott kicsi a pénzromlás, ott van irigylésre méltó jólét, ahol kicsi a munkanélküliség, ahol a munkaerő sokkal nagyobb része dolgozik az infrastruktúrában, mint a termelésben, ahol a vállalati szférában feleslegesnek mutatkozó munkaerőnek a szolgáltatásokban teremtettek munkaalkalmat. Kopátsy Sándor ményekhez is úgy jutottak, hogy külföldi tudósokat 20-25 évre mondvacsinált indokokkal, többnyire kémkedés vádjával tartottak fogva. A deportáltak többsége soha nem tért vissza hazájába. Végül a városi múzeum számára átadta saját könyveit, amely a fogság éveinek összefoglalója, s egy 1917-es datálású rubel papírpénzt, amelyen megdöbbentő módon szerepelt a fasizmus legismertebb jelképe, a horogkereszt. Az újkori fasizmus az előadó kutatásai szerint hamarabb jelent meg Európának ezen a felén, mint Németországban. Akik végig bírták ülni a több mint 4 órás szemináriumot, elmondhatják, valóban bővítették a világunkról meglévő ismereteiket. Dudás Zoltán Keresetek és árak Egyre kevesebbre futja Az ország lakosságának kétharmada úgy véli: az idén oly mértékben romlik anyagi helyzete, hogy még a napi megélhetéshez szükséges cikkek megvásárlása is egyre inkább problémát okoz. Az átlagosnál nagyobb mértékben jelentkeznek ezek a gondok a középkorúaknái. A túlnyomó többség — a megkérdezettek 95 százaléka — arra számít, hogy a keresetek emelkedése nem fogja fedezni az árak növekedését, és csak 3 százalék van az ellenkező véleményen. Mindez a Magyar Közvéleménykutató Intézet közelmúltban végzett országos reprezentatív vizsgálatából derül ki. A megkérdezettek 90 százaléka azzal számol, hogy az idén kevesebbet tud vásárolni a jövedelméből, mint tavaly, 7 százalék ugyanannyit, és csak 2 százalék többet. E tekintetben nincs érdemleges különbség kor, település vagy iskolai végzettség szerint. A reprezentatív minta alanyainak 84 százaléka úgy ítélte meg, hogy ki tud jönni a pénzéből — közülük 38 százalék viszonylag simán, 40 százalék viszont csak igen szigorú beosztás mellett —, 10 százalék még beosztással sem képes erre, 6 százalék viszont jói, illetve gondtalanul megél. Mivel a mintába a szélső jövedelmi helyzetben élők többnyire nem kerülnek be, illetve nem hajlandók nyilatkozni, úgy feltételezhető, hogy a válaszadók jellemzően az „alsó és felső" középréteg között helyezkednek el. Ok arra a kérdésre, hogyan látják a helyzetüket a 3-4 évvel ezelőtti állapothoz képest. így válaszoltak: 16 százalékuk nem érez változást, 80 százalékuk jelez romlást, 4 százalékuk, pedig javulást. Helyzetük romlását legnagyobb arányban a nyolc általánost végzettek, illetve a szakmunkások érzékelik, lakóhelyük szerint pedig a községekben élők. A megkérdezett nyugdíjas- korúak több mint 90 százaléka azt mondta magáról, hogy ki tud jönni a pénzéből (közülük 59 százalék az „utolsó fillérig” beosztja jövedelmét), és csak 6 százalékuk jelzi, hogy még beosztással sem képes erre. síewés a Hvmmii, de... Üres zsebbel nem megy Rég látott ilyen forgalmat a kerepestarcsai sportpálya: környékére buszok és gépkocsik tucatjai érkeztek, zöld gyepén hatalmas tömeg, két és fél ezer ember sétált, üldögélt, nézelődött e szeles, de szerencsére napsütéses szombaton. Nem, itt nem gyermeknapi rendezvény zajlott, éppen ellenkezőleg: a legidősebb korosztály tagjai adtak egymásnak találkozót. Nyugdíjasnapot szervezett ugyanis a Pest Megyei Művelődési Központ a nyugdíjasklubok és idősek Életet az éveknek országos szövetsége megyénkbeli tagjai számára. Mint ahogy a szövetség titkára, Tamás Jánosné elmondta, immár 16. alkalommal került sor erre a programra, melynek vonzerejét bizonyítja: a vártnál és jelzettnél mintegy nyolcszázzal többen érkeztek az idei Kerepestarcsára. A klubok műsorokat — énekszámokat, tréfás jeleneteket — is bemutattak az erre az alkalomra ácsolt szabadtéri színpadon, amelyről később Béres Ferenc szórakoztatta a közönséget. — Máskor sem panaszkodom. Miért is elégedetlenkednék, amikor 76 évesen itt lehetek, dalolhatok a kórusban, s tudok még dolgozgatni a kertben, szőlőben — közölte a Kákáról érkezett Pozsgai János, akivel beszélgettem. — Igaz, kevés a nyugdíjam, az emelésekkel együtt is csak 6200 forint, de kertet, szőlőt is művelünk, malacot nevelünk. így hát eléldegélünk a feleségemmel. Időnként az unokákat is segítjük ezzel-azzal. Addig jó, amíg adni tudunk. Baj akkor lesz, ha már kérni kell. — Hogy élte meg a rendszerváltást, mit várt tőle? — Ettől a kormánytól szerintem még nem várhatunk sokat: üres zsebbel nincs mihez kezdeni. Egyet azért elvárnék. Azt, hogy mindenki egyformán vegye (ki részét a nehézségekből is. Én a nagynyugdíjakat kritizálom! Nagy József kőműves is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Szintén Kókáról jött, özvegyember. — Kevés a nyugdíj, de örülök, hogy egyáltalán kapok. Valamikor az építőiparban dolgozóknak ugyanis nem járt. Ami aggaszt, az a forint értéktele- nedése. Negyven évvel ezelőtt 70 forint volt a fizetés sem, és ki tudtam jönni belőle. Ma a sokszorosából is nehéz. Egyébként a politika egyáltalán nem foglalkoztat. Végzem a dolgom: kőműves vagyak, ha hívnak, megyek. Szerencsére mindig akadnak apróbb munkák a faluban ... — Délegyházáról jöttünk, ahol a „nudi” van! — fogad a sátrak előtt nézelődő két idős asszony. Özvegy Varga Pálné 75 esztendős. — Jobbra számítottam, amikor nyugdíjba mentem. Nehezen tudok megélni a nyugdíjból, ráadásul cukorbeteg vagyok, s a diétás étrend rendkívül drága. Egyedül élek, nemigen mozdulok ki sehová. Erre a találkozóra is úgy tudtam eljönni, hogy az utazás költségeit átvállalta az ön- kormányzat. Hogy az asszonyok pesz- szimistábbak-e az erősebb nemnél, vagy csupán praktikusabb szemléletűek, nem tudjuk, de tény, hogy Má- tyus Gáspárné sem látja olyan felhőtlennek a nyugdíjaséletet, mint a kókai férfiak. Ö tejben, kenyérben, tüzelőben gondolkodik. — Felmegy a szén, a villany ára, drága a kenyér, a tej, a hús — nem lesz ennek, jó vége! — fakad ki. — Egyik rendszer se jobb a másiknál, mindegyik csak ígér, eredmény meg sehol 1 Most még az időjárás is ellenünk van, ez a szél szétfúj mindent a kertben. A hideg miatt pedig folyamatosan fűteni kell, az én teljes nyugdíjam rámegy most is a tüzelőre, minden egyebet a férjeméből kell kigazdálkodni. Az utolsó hétre jó, ha marad egy százas ... Jövőre Zsámbokon tartják majd a nyugdíjasok találkozóját. Vajon akkor ott vidámabb vagy szomorúbb időseket találunk? P. fi. (Győri András felvétele)
