Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-27 / 122. szám
A trapézról zuhanó bohóc..: Olvasmányos grafikák Bardócz Lajos grafikus- művész munkáival egyéni és kollektív kiállításokon 1988 óta találkozhatnak rendszeresen a hazai érdeklődők. A nyilvános megmérettetéseken minden alkalommal a legkiemelkedőbbek között tartotta számon alkotásait a zsűri. Bardócz 1936-ban született Szászsebesen. Diplomáját a bukaresti képzőművészeti főiskola grafika szakán szerezte. 1969-ig Bukarestben, majd Kolozsvárott. élt, ahol 1988-ig, Magyarországra való áttelepüléséig a kép- xőművészeti gimnázium grafika szakán tanított. A legjelentősebb hazai kiállítások mellett tavaly Pitts- burgben. Philadelphiában és Washingtonban találkozhatott a közönség rajzaival. Figurális, lírai expresszív lapjai nemcsak a szakmai zsűriktől nyerik el rendszerint könnyen és gyorsan a legkitűnőbb minősítéseket, hanem a nagyközönségnek is kedvencei közé tartoznak. A grafikusművésszel inspirációról, legkedvesebb tematikáiról, műfajairól, egyszóval: munkájáról beszélgettünk. — Románia magyar lakta területein (de úgy gondolom, ugyanígy például Kárpátalján vagy Újvidéken) az elmúlt évtizedekben a lét alapproblémája volt a magyarság megtartása. Ez az erőfeszítés minden alkotó munkájában kifejeződik. Dolgozni, létrehozni ezeket a produktumokat már önmagában is a passzív ellenállás egy formája volt. Nem véletlen, hogy közlendőjük, kifejezésmódjuk, jelképrendszereik viszonylag könnyen „olvashatók”. A grafikára mindez, ha lehet, még fokozottabban érvényes. A művészettörténetben mindig is a legelkötelezettebb- nek számított, s a legkonkrétabban követte a társadalmi mozgásokat. A szimbólumok, jelképek és allegóriák segítségével egy kicsit könnyebben beszélhettünk a Romániában, illetve Erdélyben dúlt diktatórikus rendszer nyomorúságairól, szörnyűségeiről. Az alkotók közül sokan megtalálták ezen belül a maguk jellegzetes, virtuózzá fejlesztett kifejezési formát, amellyel a cenzúrát olykor ki is tudták játszani. Gyakran jelentettek az én rajzaim is problémát a különféle (szakmai zsűrik mellé osztott) ideológiai zsűriknek. Nem nyerte el különösképpen a tetszésüket a 80-as évek elején készült, legelső fametszetsorozatom sem. Ilyen esetekben sohasem részletezték a kifogásokat, mert ehhez azt kellett volna például mondaniuk: Hohó! Ez a trapézról zuhs.no bohóc Ceausescu! — Bár ennek az időszaknak a képei — közöttük az Ady-sorozat — szépen, tisztán „olvashatók”, ez mégsem jelenti azt, hogy nem foglalkoztak volna a forma, a technika újításaival. A „levegős”, fekete felületekkel alig rendelkező lapok inkább rajz, mint fametszet benyomását keltik. — Kifejezetten törekedtem is erre. Ügy gondoltam, így talán veszíthet a kép a drámaiságából, viszont 'sokkal kevésbé statikus, vagyis nyugtalanabb, expresszívebb. — Képzőművészeti alkotások ürügyén rendszerint sértésnek számít irodalmat emlegetni. Rajzai, nyomatai jó része esetében ez viszont megkerülhetetlen. — Ez tény, de képzőművész barátaim és kritikusaim is megerősítettek abban, hogy az úgynevezett irodalmi hatásnak nem kell feltétlenül rossz mellékízt tartalmaznia. Számomra teljesen természetes, hogy az olvasás, csakúgy, mint Félmillió osztva nyolccal Gyakori szólásmondás: az is baj, ha van, s az is, ha nincs. Ez utóbbi ugyan több fejtörést szokott okozni, különösen manapság, s leginkább, ha anyagiakkal függ össze. Ám a másik eset is gondot jelenthet — csak éppen másképpen. Tököl önkormányzata kulturális, sport-, illetve nemzetiségi klubok, körök; csoportok támogatásáról döntött. E célra volt félmillió forintjuk, tehát annak rendje-módja szerint pályázatot írtak ki — természetesen helybéliek számára. Azzal a kikötéssel, hogy a tevékeny közösségek írjanak működésükről, programjukról. A megadott határidőre — a múlt hét végére — szép sorjában meg is érkeztek a pályázatok. Szám szerint nyolc. A témaválaszték azonban bőséges, a legszélesebb érdeklődési körről tett tanúbizonyságot ezúttal a község. S még az életkorban is tág a határ, bár a jelentkezők között a legtöbb az általános iskolás. A modellező szakkörnek alapanyaggondjai vannak, s a versenyekre is költséges az utazás. Már nem számíthatnak az MHSZ, vagy a Csepel Autógyár segítsé4 gére. Országosan is ritka a vízi cserkészek csapata. Márpedig Tökölön ennek negyven gyerek a tagja. Csónakra, mentőövekre lenne viszont szükségük. A hatvannyolc tagú iskolai Vöröskereszt-csoport már eddig is sok eredményt tud felmutatni. Nemcsak az egészség, hanem a környezet védelmét is fontosnak tartják, s sikeres a csecsemőgondozó tanfolyamuk. Tervezik elhanyagolt katonasírok felkutatását és rendben tartását is. A tököli karateegyesület országos hírű, de a duna- varsányi tsz-től már nem várhatnak anyagi segítséget. Míg az iskolai diák- sportkör — nyolc csoporttal — az egészségkultúra és -nevelés elérését tűzte célul. A horvát, illetve a német nemzetiségi nyelv ápolásához, a kirándulásokhoz, a helytörténeti kiállítás megrendezéséhez reméli a támogatást a két kultúr- egyesület. Ugyanakkor ismét szeretne talpra állni á tököli délszláv nemzetiségi együttes. Hoffman Pál polgármester már nem egyszer áttanulmányozta a tartalmas pályázatokat, s — aligha tudna egymaga dönteni. A bírálóbizottság tagjai június 4-ig törhetik a fejüket: hová mennyit osszanak. De legalább van — mit. (A. V.) ä zenehallgatás és más kulturális impressziók valamiképp átskűi'őtínek a rajzba. Ha ez az irodalom történetesen a Biblia, könnyen átvezethet a történelem.' a politika világába is. Persze sokszoros áttétellel, korántsem egyszerű illusztrációként. Káin és Abel konfliktusa például könnyen „átírható” az erdélyi szituációra. Ugyanezt a sorozatot folytatom a Bukott angyallal, amely nem-egy Drakula vagy az ördög, hanem egy bizalmát vesztett gondolkodó lesz. — A legújabb rajzok, kőnyomatok, fametszetek alapján az erdélyi, problémakör mint inspiráció, változatlanul meghatározó. — Mostanáig nem következett be „gyökereim elvesztése”. Számos rajzom mellett ezt erősíti meg az Erdélyi Műhely budapesti (és tengerentúli) kiállításának egyik népszerű darabja: a kicsit nosztalgikus Csomag szárhegyröl. A lapon konceptes feldolgozásban egy „becsomagolt” táj látható, rányomva a pecsét: Fragile! (Törékeny). (károlyi) Pro Urbe-díj után alapítvány A muzsikáé és a festők városa Remélhetően szentendrei művészeknek vallják majd magukat azok, akik a város zeneiskolájában nevelkednek. Legalábbis azok a fiatalok, akiknek tanulmányait, tevékenységét már most sok figyelem és támogatás kíséri. Az utóbbira is lesz lehetőség annak az alapítványnak a segítségével, amely a napokban jött létre. Szentendre eddig a képzőművészetek, főként a festők városaként vált ismertté. Szép számmal élnek ott azonban muzsikusok is. Az elmúlt években egyre inkább erősödött az a törekvés, hogy a színvonalas zenei életnek is híre terjedjen. Főként a tavaszi fesztivál, a szentendrei nyár és a Régi zene napjainak rendezvényei adtaik erre módot. Rendszeressé váltak az orgona hangversenyek is. A Vujicsics Tihamér nevét és szellemiségét őrző zeneiskolájuk ifjúsági fúvós- és vonósegyüttese a tanári zenekarral együtt már fél Európát bejárta. Közismert lett a Musica Beáta Kórus is. A közelmúltban Pro Ur- be-díjjal kitüntetett fúvósegyüttes tizenötödik születésnapján az iskola elhatározta, alapítványt hoz létre, amelynek kizárólagos célja, hogy istápolja az együtteseket, a legtehetségesebb gyermekeket, akik már eddig is bizonyítottak. lg}' próbálnak úrrá lenni a zeneiskolát is sújtó pénztelenségen. Az együttesekben, kórusokban nagy többségben növendékeket találhatunk, akik tov.ábbviszik a muzsika szeretetét, értékeit. A legelhivatottabbak pedig a művészi pályát választják. Mindannyiu'kért született ez az alapítvány. V. A. Átok ül a romokon Nézze meg! Pompei, a Vezúv lávasírjából kiásott római város számos meglepetést tartogatott már eddig is a régészeknek. Azt azonban nem tudták, hogy átok is ül az 1912 esztendeje eltemetett romokon, vagy még inkább a leleteken. Nos, a fölfedezéshez öt névtelen kincsvadász juttatta az ásatások felügyelő professzorát azzal, hogy Spanyol- és Finnországban postázott csomagokban visszaküldte azoltat a tárgyakat, amelyeket az elmúlt évek során loptak el. „Miután hosszú ideig tűnődtem azon, hogy tulajdonképpen mitévő legyek, úgy döntöttem, hogy visszaadom a lopott kincseket. Azóta ugyanis, hogy a lakásomba hoztam ezeket a szobrokat, meg más tárgyakat, a bajok tömege zúdult a családomra. Nyilván azért, mert ezeket a tárgyakat elátkozták!” Francia diákok dolgozataiból Történelem „Az emberiség három nagy korszaka a kövefkezöj kö- k or szak, bronzkorszak és nyug díjas korszak. A kőkor- szak két részre osztható, éspedig a pattintott kőkor- szakra és a habkőkorszakra.” Ószövetség „A leghíresebb zsidót Mózesnek nevezték, és a Biblia első részében élt. A Sinai-hegyen tíz parancsnokot kapott.’» Napóleon „Bonaparte nagy generális volt. Fiatalon vette el Jo- 4 zefint, de aztán hamarosan, jó stratégaként belátta, i hogy mivel nincs gyereke, újból meg kell nősülnie. El- “ zavarta tehát Jozefint, és elvette Szent Honát.»* Földrajz „Az Amerikai Egyesült Államok 4* ország uniója,! melynek fővárosa Washington. Plusz ott van Alaszka,Ä melyet a cár eladott Amerikának, mert szüksége volt költöpénzro.” Biológia „A szív egy üreges és lapos csont, amely a szerelemhez szükséges.** Galilei „Galileinek sikerült megforgatni a földet, a püspökök azonban megkínozták, mert nem akarták, hogy forogjon.” Madártan „A kakukk olyan madár, amely egy másik madár tojását költi ki és fordítva. Amikor hideg van, a madarak hiába próbáinak valami rágcsálnivalót keresni.** Zoológia „A tehénnek minden évben borja születik, hála a bikáinak, mely emlő nélküli tehén. Mesterséges megtermékenyítéskor a bika szerepét az állatorvos veszi át.” SZERB PÜNKÖSD A görögkeleti vallás tanítása szerint a többi keresztény egyházzal szemben most, ebben az évben egy héttel később tartották meg a hívő emberek a pünkösdi ünnepüket. Lórév község templomában is ösz- szegyűltek a jeles egyházi ünnepen a helyi szerb közösség tagjai, hogy hitük szerint imával mutassák ki hálájukat. Az ünnepi misét Mártity Miroslav lelkész mutatta be a csodálatos táblaképekkel díszített templomban. Képeink egyébként a vasárnap délelőtti misén készültek a ló- révi görögkeleti templomban. Kép és szöveg: Kancsóvszki János Kiállítás a Nemzeti Galériában A hazatért Weminger Amikor (szerencsére már elég gyakran) az avantgárd művészet köréből rendeznek magyarországi kiállítást, a rendezők rendre arra kényszerülnek, hogy külföldi, amerikai, német, francia gyűjteményekből kölcsönözzék a magyar műveket. Vagy azért, mert alkotóik még a századelőn elhagyták az országot, vagy azért, mert az itthon maradottak műveit enyhén szólva nem értékelték, s így a külföldi múzeumok, köz- és magángyűjtemények könnyűszerrel juthattak a magyar avantgárd alkotásokhoz. Most is egy magyar művész New York-i hagyatékából a düsseldorfi, Kunst- vereinben megrendezett kiállítás anyaga jutott el a Magyar Nemzeti Galériába. A Düsseldorfban, Berlinben, Weimarban, Ulmban és a hollandiai Apeldoorn- ban bemutatott Weininger Andor-kiállítás június 9-ig marad Magyarországon, s azután amerikai bemutatókkal folytatódik vándordíja. A száznyolcvan képpel, vázlattal, tanulmánnyal, kosztüm-, színpad- meg bútortervvel képviselt Weininger életművet hazai anyaggal, a pécsi művészkör tagjainak — Molnár Farkasnak, Stefán Henriknek, Joshan Hugónak, Gábor Jenőnek, Gebauer Ernőnek, Cacinovic (Tarai) Lajosnak, iskolatársának, Martyn Ferencnek és a Bauhausba ugyancsak Pécsről korábban kik erűit Far- bút Alfrédinak és Breuer Marcalinak — az alkotásaival egészítették ki. Lévén, hogy Weininger éppen a Pécsi Művészkörben kezdte pályáját. És korai pályatársaival együtt a szabadabb alkotói kibontakozás reményében együtt mentek Németországba, hogy beiratkozzanak a Bauhausba. Itt kezdte el Weininger tiszta szín- és elemi formaépítési kísérleteit, itt kötelezte ej egy életre magát a konstruktivizmusnak. Mint a Bauhaus híve, nemcsak festészettel foglalkozott. A sík kompozíciókon túllépve tervezett fantáziaházat, gömbszínházat, belsőépítészeti elemeket, reklám-grafikákat, alapított egy dzsesszzene- kart. Kiemelten tárgyalja a kiállítás Weininger színházi munkáit, utalva arra, hogy mechanikus színpad- revű elképzelése előfutára volt a „mai komputerizált multimédiáiig show-műso- rokriak”. Az 1920-as években Hamburgban tervezett geometrikus formákból, robotszerű bábokkal, fényjátékokkal és zörejzenével komponált színházi világa 1971-ben Missouriban, majd 1986—90-ben Kassel- ban és Düsseldorfban valósult csak meg. Dadaista, szürrealista hatások is megérintették, és a konstruktivista korszak kollektív utópiája után Weininger önkéntes belső emigrációba vonult. A geometrikus formákat ekkor természeti víziók váltják fel művészetében. Élete utolsó évtizedeiben azonban 1958-tól 1986-ban bekövetkezett haláláig, újból visszatért korai műveinek szelleméhez. Felidézte korai konstruktivista kompozícióit, de tovább is lépett a síkból a térbe, alumíniumból, fából, papírból domborított műveivel. (Kádár)
