Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
I. ÉVFOLYAM, 89. SZÄM 1991. MÁJUS 13., SZOMBAT D U WATA J JZt.Mt.NUlltl jílUtl • CSKPEL-SZ1UET O DUNAKESZI MIKLÓS • KOT • GÖD • RÁCKEVE • EZIGETSZKNtjKendöt lobogtat a szél Aki gazdálkodik, számol is Kicsit hűvös a szél, haj* bakóinak a lombosodé átszeli fák, de fénylik a tavaszi nap. A parcella szélén úgy látom, a bab kel ki, m táblába csemege kukoricát vetettek Molnár Lász- lóék. Földjük végén áll a kis traktor. Ha úgy lenne, ahogy reggel a rádióban mondták, akkor is gyorsan beérnének a faluba. Tahi- tótfalu szélén terül el a háztáji, ahol épp azokat a kukorica fészkeket vetik újra, melyeket a madarak dézsmáltak meg. Messziről nézve azt hittem, földi eperrel foglalatoskodnak. No de, nem csak abból lehet, vagy lehetne piacra termelni itt, a városok közelében. — Ha megérné — hangzik valahogy így Molnárné részéről —, mert aki gazdálkodik, számol is. Nem annyira az órabért kalkulálja. Az időt valahogy nem tekinti gazdasági tényezőnek a magyar ember, sem az elhasznált eíejét. Csak a pénzt, amit például benzinért ad, ha a Lehel piacra, vagy a Bosnyák térre szállít, vagy vetőmagot vesz. Jelenleg kilónként 780 forintért. Ebben az esetben már gondolkodni kell, hogy vajon visszakapja-e az árát, amit a nyugdíjából fizet? Kettejük járadéka egy aktív szakmunkás bérét közelíti meg. Kap még havonta vajmi keveset a két idős szülő is, akikhez pár órai munka után mindig hazamennek. Részben a pénz miatt kell tehát dolgozgatni, másrészt meg a teremtő munka végett, ami nélkül nem tudna élni, a majd négy évtizedet munkában eltöltött idő után az, aki soha, semmit sem kapott ingyen. Molnár László még különben is aktív lehetne, csak a mai idők szerint vált meg pár évvel hamarabb a Fővárosi Vízművektől, mivel ott is megjelent már a munkanélküliség kortünete. Megáll a kapa, kendőt lobogtat a szél. Itt a határban, Budapesttől majd’ negyven kilométernyire arról beszélgetünk, hogy már a Lehel piacra sem könnyű bejutni. A helypénzt ugyan szívesen elfogadják a felügyelő hölgyek, vagy urak, jle árusító asztalkához jobbára a viszonteladók, a Bosnyák térről érkező kofák jutnak. Hétszámra előfordul már, hogy üresen is foglaltak azok az asztalok. Nem szól a pacsirta Mostanában csak a kora esti komppal érkezik meg a zenekar. Régebben ilyenkor már muzsikáltak a csárda teraszán. Űjabban vacsoráig nem nagyon akad vendég errefelé. Jönnek a közönség egykori kedvencei, akiknek még odaköszönnek a régi ismerősök. Elöl a nagybőgős, kicsit fáradtan, kicsit mogorván. Lehet, hogy nem aludta ki magát rendesen, mert különmunkát vállalt? Utána lépked a másik hangász. Ö sem látszik jobb kedvűnek. Még azzal sem törődik, hogy furcsán félrecsúszott fején a szalmakalap. Leghátul lépked a prímás, akinek láttán a régi vendég azt gondolja magában, Trabantjával behajózásra várva a komp előtt: —- Na, ezeknek most sokáig kell hangolniuk, hogy jobb kedvre derüljenek. Aztán rádudál az enerváltan ballagó társaságra, s a bőgős észreveszi őt. — Jó napot! Mi újság? Behajol a kocsiablakon a prímás is. — Mi van? Hogy van? — Hogy lennék? — von vállat a volán mellett ülő. — Rég láttuk. — Pedig én is rég hallgattam a Pacsirtát. — Jöjjön be, eljátsszak. — Oda már nem lehet magyar bukszával bemenni. — Lassacskán a külföldiek is elmaradnak. Ballag tovább a társulat. Mondják, előfordul, hogy este nyolckor már bezár az egykor népszerű étterem. Nem tél van, mégis Petőfi jut a trabantos eszébe: „De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak. Csapiár és csaplárné nagyokat alhat- nak.” Mint ők, otthon. Már évek óta nem járnak szórakozni. K. T. I. Csipkeremekek Á szemet gyönyörködtető csipkéknek múltjuk van, írásos emlékek utalnak arra, hogy az arany fonó- és se~ lyemszövömesterek Mátyás király olasz felesége, Beatrix révén kerültek Magyar- országra. Az 6 kezük munkája nyomán készültek a vert csipkék, a ruhákat díszítő zsinórok, a paszományok; a különleges kézi- munkacsodák. A Magyar Csipkekészítők Egyesülete a-Hunnia csipke 10 néven külföldön is ismertté vált kézimunkaremekek hírnevét őrizve s a hagyományok nyomdokaiba lépve alakították meg 1989- ben — a Népművészeti Egyesület csipkeszakágaként — országos szervezetüket. Céljuk, hogy hírét vigyék — a híresnek. Az elmúlt év kiállításai után, amelyek Mátyás király halálának 500. évfordulóján Tatán és Budapesten voltak. most a nyáron Racks- vére mennek az Ács Károly Művelődési Házba. S a szépet szeretők örömére itt a csipkeremekek bemutatása mellett vásárlási lehetőség is lesz. Lekötözött, értéktelen dobozok jelzik a felületükön, hogy kifizették előre, a kis- teimelő meg szorítson magának helyet a földön. — Nézze* csak szét egyszer — biztat Molnár Lászlóné, mi közbe* az ilyen egyszerűnek látszó kis ügyekről a nagyobbakra terelődik a szó, egyik gondolathoz társul a másik. A szamócáról az, hogy tíz éve nem változik az ára, a benziné viszont igen. Ha nem veszik meg szedéskor a föld szelén, akkor 56 forintos üzemanyaggal kell vinni a Bosnyákra. Azaz, most már Gyatra, mert oda helyezik át a piacot. Úgyhogy ebből a faluból feltehetően kevés magántermelő kocsi- zilc oda az idén. Most már ott tartunk a beszédben, ahol a feleség tiltakozni kezd; — Minek itt politizálni? Az évtizedeken át be- idegzett zárkózottság azonban már oldódik. A férje csak kimondja, hogy rendbe lehetne hozni az ország szénáját, csak a vezetőket kellene sok esetben jobb belátásra bírni. Kevesebb hivatal, meg hivatalnok kellene, mert ebből még mindig sok van. Az emberek nem gondolták, hogy ilyen nagyok lesznek a terheik. Nem erre számítottak. — No persze, mert megszokták a kényelmet, hogy nem kell a munkahelyen olyan nagyon dolgozni — szól közbe a felesége, míg a férje azzal folytatja: — Elhiszem én, hogy azért van ez, mert ki akarják fizetni az adósságot. Ám kérdés, hogy a rá rakott súlyt elbírja-e majd a nép? Itt a határ. A földet szerető ember nem kedveli a hosszú társalgást. Látom, hogy mozdulna már a kéz, hajolna a dtrék, hát elköszönök. Várnak rám máshol, más dűlőutakon. Kovács T. István Rákszűrést terhesgondozás llj rendelő a nőbetegeknek Nem volt parádés átadás, ünnepi szónoklat. A kiskun- lacházi nőgyógyászati szakrendelő egy hétköznapon, minden hírverés nélkül megkezdte működését. Azt már csak helybéliek tudják, hogy az egymillió forintos beruházással mekkora hiányt pótolt az önkormányzat; hogy milyen keservesen történt a nőbetegek ellátása. S a fejlesztés annál inkább tiszteletre méltó gesztus az önkor- mányzattói, mert napjainkban ezerszer meg kell gondolnia, hogy mit. miként és mennyivel támogat. Dr. Halász Tamás szülész-nőgyógyász szakorvost arra kértük, mutassa be Lacháza rendelőjét. — Talán azt hangsúlyoznám elsőként — mondja —, hogy térségi feladatot igyekszünk betölteni, nemcsak Lacháza, de a környező települések nőbetegei számára is ellátást szeretnénk biztosítani. Elsőként Apaj, Áporka és Dörasöd betegeit várjuk, de természetesen a C sepel-sziget minden településéről fogadjuk a jelentkezőket. Inior- mációim szerint egy év alatt egymillió forint kell a működéshez, az ideális az lenne, ha valamilyen mértékben az érinteil önkormányzatok is segítenének. — Milyen a felszereltségük, milyen színvonalon kezdhetik munkájukat? — Az épület s a helyiségek adottak voltak, az önkormányzat a műszereket vásárolta. Nagy örömömre szolgált, hogy megkaptuk a rákszűréshez nélkülözhetetlen kolposzkópot, illetve a terhesgondozáshoz szükséges ultrahangos magzati szívhangvizsgáló készüléket, e két eszközzel korszerűek a körülményeink. Alapvetően három körben működünk, a nő- gyógyászati vizsgálatokat és a terápiás kezeléseket végezzük, a rákszűrést szervezzük, illetve a terhesgondozás történik. Az itt élők — átvitt értelemben — kissé elhanyagolt betegek voltak, a rendkívül körülményes utazás miatt csak a végső esetben keresték fel a szakorvosokat, amikor már muszáj volt. Ugyanakkor éppen azok döcögtek és rázkódtak a buszon, akik számára különösen veszélyes az utazás; az érzékeny nőbetegek és a kismamák. Most reméljük, javítunk a helyzeten. — Ha nem is azonnal, de egy nőgyógyászati szakrendelő jelentős változásokat hozhat a rákbetegségek megelőzésében. Milyen tapasztalatai vannak e téren? — Amikor arról beszélünk, hogy manapság csökkenő tendenciát mutat a nőgyógyászati rák gyakorisága, ez éppen a szűrésnek, a mgegelőzésnek tulajdonítható. Az időben észlelt és felismert, s a korai szakaszában már kezelt betegség gyógyítható, éppen ezért tartanám fontosnak a szűrés jelentőségének tudatosítását. A leggyakrabban előforduló méhnyakrák éppen a már említett kolposz- kóppal, s egy laboratóriumi eljárással szűrhető — adott ehhez nálunk is minden —, a citológiai vizsgálat Pesten vagy Szigetszentmikló- son történik, a laboreredményt majd innen küldik meg. Egy a lényeg, az asz- szonyok jöjjenek: az életkortól és a szülések számától függően fél-, egy-, illetve kétévenként célszerű a vizsgálatot kérni. — Újra és újra fellángol az abortuszvita; köztudottan magas a kiskorúak művi vetélésének száma — a tudatformálásnak e téren is vannak feladatai... — A szülők, a pedagógusok és az orvosok felelőssége óriási e kérdésben, s meggyőződésem, hogy csak közös fellépéssel érhetünk el eredményeket. Sajnos, a felvilágosítás kezdetleges, nemcsak a szülők, de a pedagógusok egy része is nehezen képes levetkőzni gátlásait, amikor e kényes témák szóba kerülnek. Pedig egyre többet kell erről beszélni, s egyre fiatalabb korban kell a felvilágosítást megkezdeni. Ha ugyanis kialakul a szexuális kérdések iránti kellő komolyság, ha tudatosan készülnek a gyerekek a felnőtt- életre, majd később megismerkednek a családtervezés kérdéseivel, úgy ide is kevesebb beteg, avagy abortuszt kérő fiatal érkezik. Nem beszélve arról, hogy a születendő gyermek épsége és egészsége szempontjából-is óriási a felvilágosítás jelentősége. — A terhesgondozás mennyiben lesz más, korszerűbb? — Eddig a körzeti orvosok foglalkoztak a kismamákkal, ők azonban nem vizsgálhattak, illetve a problémákkal szakorvoshoz irányították a beteget. Vagyis utazniuk kellett — ami számukra a legveszélyesebb. Reméljük, az új rendelő mihamarabb beváltja a hozzá fűzött reményeket: úgy a betegek, a szakma, mint az önkormányzat felé. Vasvári Éva SZENTENDRE CS. KOVÄCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA A kertek ékszere leket A Szentendrei-szigetet járva sok szép, eddig szokatlan kerttel találkozhatunk. Most a sziklakcrtek szépségéről, készítéséről számolunk be néhány szentendrei, pap-szigeti kertészkedő elmondása alapján. Akinek nagyobb kertje van és szereti is a növényeket, a keleti fekvésű sarokban érdemes megpróbálkoznia egy sziklakért létesítésével. A keleti fekvés a legelőnyösebb, mert ez a rész sok. fényt kap, de a nyári hónapokban nincs oi.yan rekkenő forróság, mint a déli területeken. Vannak növények, amelyek bár illenek a sziklakertbe, a hosszan tartó perzselő napsugárzást még rendszeres öntözés mellett sem képesek elviselni. A sziklakért természetes alakú (nem faragott!) sziklák és a köztük levő növények együttese, de a „kompozíció" sikere mindig az alkotótól, a kertésztől függ. Nem szabad csak úgy találomra elhelyezni a sziklákat, a kertet már jó előre meg kell tervezni és a gyűjtésnél ennek megfelelően kell válogatni. Keressünk szép formájú dolomit- vagy mészkősziklákat, a fehéres szín mellett a tarka virágok különösen jól érvényesülnek. Célszerű a sziklák „telepítését” ősszel végezni, így van idejük ülepedni, helyezkedni. Ha a kőkert hátulsó részén kerítés van, készíthetünk eléje a szőlőhegyeket idéző kőbástyát, amelyen egyebek mellett apró fali gyíkokat is megtelepíthetünk. Ami a virágokat illeti, válogassuk azokat a nyílási idő és persze a színek szerint is. Nagyon szépek azok a növények, amelyek tömötten, sok apró virággal pompáznak, és messziről olyan hatást keltenek, mintha egy játékos kedvű óriás tarka színfoltokat fröcskölt volna a sziklák közé. Szépek a kakukkfű háziasított fajtái, virágaik általában pirosak, leveleik sötétzöldek, esetleg sárgával tarkáinak. Jól mutat a pázsitviola, kék, lila vagy piros árnyalatú apró virágai április-májusban virítanak. Gyakori a kőkertekben az ún. ikravirág (Iberis sempervirens), amelynek nagyon sok, apró fehér virága van. Ritkán hiányzik a sziklakertekből a kövirózsa, ez a nagyon mutatós és könnyen telepíthető növény, amellyel inkább az szokott a baj lenni, hogy sok sarjat hoz, gyorsan terjeszkedik, és ha nem vigyázunk, kiszorítja, elnyomja a mellé ültetett növényeket. Ha nagy a sziklakért, az apró virágok mellett néhány cserjét is ültethetünk. Mutatós a hegyekben tenyésző törpefenyő és nagyon szép lehet egy-egy fiatal ciprus is. Általában ügyeljünk arra, hogy a magasabb növények mindig hátra, az esetleges támfal elé, az alacsonyabbak előre kerüljenek. Ez nemcsak gyakorlati szempontból (árnyékolás) fontos, de esztétikai szempontokból, összhatásában is jelentős. A szárazságot jól tűrő virágok nem lelkesednek a sok vízért, azok viszont, amelyek árnyékos helyen érzik jól magukat, több Öntözést kívánnak. Ha a hazai sziklás területekről viszünk haza egy-egy tövet, gondoljunk arra, hogy lehetőleg ne a virágzás idején gyűjtsük be. Ezt ugyanis a növények többnyire meg- sínylik. Augusztusban, de még inkább szeptemberben ássuk ki és kis földlabdá- val, műanyag zacskóban vigyük haza. A szép sziklakért a nagy kert dísze, é/cszere lehet. Ha egyszer már „beindult”, nincs nagyon sok munka vele, de különösen esők után rendszeresen gyomlálni kell. Az elszáradt virágok levágása, a maggyűjtés és a többi „apróság” már olyan munka, amit. a kertész inkább kellemes időtöltésnek, kikapcsolódásnak nevezne. Beák Attila DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. @ Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bpi VIII., Somogyi Béla u. 6. Ff.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: Ki‘8-4761, 138-1067.
