Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

IRGALMAS NŐVÉREK AZ GRFI-BAN Az elmúlt év óta'öt pali szt. vinces irgalmas nővér szolgál az ORFI-ban. A szerzetesrendek 1950. évi be­tiltása után most újra a rendi ruhában, mint betegápo­lók dolgozhatnak a nyugdíjkorhatárt már régen megha­ladott nővérek. A betegek szívesen fogadják az apácá­kat (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) A Ml FELADATUNK A SZOLGÁLAT Járatlan úton indultunk e Interjú Marosi Izidor megyés püspökkel A közeljövőben elfo­gadásra vár egy törvény- tervezet, amely a volt egyházi ingatlanok tu­lajdoni helyzetére, visz- szaadására vonatkozik. A helyeslők tábora mellett megjelentek az ellenzők kételkedők. Néhányon attól tartanak, hogy az egyház uralomra tör. Mi erről a véleménye a vá­ci egyházmegye püspö­kének, Marosi Izidor­nak? A püspök urat iro­dájában kerestük fel, ahol készséggel vála­szolt kérdéseinkre. 0) Püspök úr, ön hogyan látja a helyzetet, mit szól a vá­dakhoz? — Az egyházi tulajdonok visszaadásáról mi annyit tudunk, amennyi a törvény- javaslatban megfogalma­zódott. A bizottsági, parla­menti viták során módo­sulhat, így előre a végle­ges törvényről részemről túlzás lenne akár kritikát mondani, akár reményeket ébreszteni. Említeném Lő­csei Gabriellának a Magyar Nemzet május 14-i szá­mában megjelent cikkét, amelyben az igazságügy­miniszterrel, dr. Balsai Istvánnal beszélgetett. A miniszter tájékoztatóját jó­nak, pozitívnak értékelem, nincsen benne semmiféle túlzás, mondjuk, hogy az állam és egyház összefonó­dása következik be. Ezek mind rémmésék. Szó sincs róla. örülünk, hogy végre megszabadultunk az állam gyámkodásától. Az, hogy most, az indulásnál segítsé­günkre van az állam, a későbbiekben pedig az in­tézmények fenntartásához vállal hozzájárulást, - nem jelent összefonódást. © Le-z-e anyagi forrás a visszakapott ingatlanok helyre- hozatalához, működtetéséhez? — Egy iskola fenntartása nem lehet csak egyházi feladat, mert az iskolába azok a gyermekek járnak, akiknek a szülei fizetik az adót, dolgozó emberek, jo­guk van ahhoz, hogy ha ők kifejezetten vallásos neve­lést óhajtanak gyermekeik számára, azt megkapják. Az egyház nem tudja vál­lalni a költségeket. Régen a piarista rendnek volt nagy­birtoka, a váci püspökség­nek szintén, ám akkor is az iskolák működtetéséhez az állam mindig adott segítsé­get, hiszen azon körülmé­nyek között sem tudta vol­na az egyház biztosítani a tanítók, tanárok fizetését. A másik a szociális ellá­tás. Ha az egyház ötven szociális gondozottat vállal, akkor azt természetesnek veszi, hogy az állam hozzá­járuljon a költségekhez, mert nem a „saját zsebé­ből fizeti”, hanem abból, amit kap, amit a közösség megtermel, létrehoz. Azok, akik a mi gondozásunkat kérik — legyenek idősek, vagy sérült gyerekek szü­lei — szeretnék azt a pluszt megkapni, amit az egyház nyújt. A vallásos nevelés mellett önfeláldo- zóan dolgoznak az intézmé­nyekben azok, akik valóban hívő emberek, hiszen a hit­ből fakadt a szeretetnek a több. a kézzelfoghatóbb megvalósítása. Ez az a többlet, amelyet az egy­ház szeretne megadni. Nem azért kell nekünk az isko­la, a kórház, szociális vagy diákotthon, hogy általa gazdagodjunk, s majd ural­kodjunk az embereken. A mi feladatunk a szolgálat. © A váci egyházmegyében jelentett-e eddig gondot az in­gatlanok visszaadása? — A problémák, amelyek felszínre kerülnek — hogy a helyhatóságoknak ez nagy terhet jelent, a tulajdonu­kat vesszük el, az egyház visszakéri (nem követeli) azt, amit elvettek jogtala­nul — politikai jellegűek, Nem okoz gondot ott, ahol megértő önkormányzat van. Konkrétan Vácon senkit nem gátoltunk, senkit nem rövidítettünk meg azzal, hogy már a tanácsi rend­szer idején a piaristáknak a volt piarista gimnázium egy részét visszaadták. Olyan állapotban kaptuk meg, hogy 6,5 millió forin­tot kellett arra fordítani, hogy lakható legyen. Most, hogy a piaristák továbblép­nek, tehát két párhuzamos első osztályt indítanak, szintén nem jelent össze­ütközést, mert a szomszé­dos ipari szakközépiskola kölcsön, illetve használatba tudja adni azokat a helyi­ségeket, amelyek szüksége­sek az oktatáshoz. Megol­dandó kérdés, hogy a pia­rista gimnáziumba Váctól távol élők is járnak majd, s nekik kollégiumi ellátás­ra van szükségük. Ha az iskolában vallásos szellem­ben nevelődnek, akkor ter­mészetes dolog — és nem követelmény —, hogy olyan kollégiumban éljenek, amelyben szintén vallásos, hívő pedagógus vagy nő­vér felügyel. A kollégiumot a volt Szent József Intézet helyén szeretnénk megva­lósítani. Az intézet üresen áll tavaly óta. ezt kérjük vissza. Tehát senkit nem semmizünk, szorítunk ki. A leendő kollégium épülete helyrehozatalának költsé­geit az egyház teremti elő; az üzemeltetéséhez szüksé­ges az állam segítsége, hi­szen ezt nem tudjuk vállal­ni. Ez az épület használat­ba kerülhet, úgy, ahogy a piarista gimnázium egy ré­sze, s a tulajdonviszonyokat majd a törvény rendezi. • Rondolo-m összé rték mir a volt egyházi ingatlanok lis­táját. — Hosszadalmas volna az egész listát felsorolni. Az igényeket hónapokkal ez­előtt összegyűjtöttük. A legtöbb ingatlan átadása nem lesz gond, mert az esetlegesen ott lévő intéz­ményt el tudják helyezni máshol. Pest megj-e északi részén, Gödöllőn két évvel ezelőtt ugyancsak haszná­latra visszakapta az egyház a volt kapucinus kolostort, s a tanács el tudta helyez­ni a benne lakókat. Akár Vácot vagy környékét néz­zük, sehol nincs olyan prob­léma amely összeütközést szülhet az önkormányzat és az egyház között. A Karo- lina-iskolánál is előre je­leztem: egyelőre csak két első osztályt indítsunk, s ne próbálkozzunk azzal, hogy az egész iskolát ad­ják át. Egy járatlan úton indul­tunk el, és ha némi félre­értés adódott, az nem az erőszakosságon múlott. Va­lami módot szerettünk vol­na találni, s nem az „egy­ház”, hanem a hívő embe­rek közösségének a kérését teljesítjük. Amikor azt a szót halljuk, hogy egyház, akkor mindenkinek a püs­pök, papok, apácák jutnak az eszébe. Szó nincs erről, hanem egy hívő közösség­ről, hívő szülői társadalom­ról. Ök szeretnék, ha gye­rekeiket olyan szellemben nevelnék, ahogy ők nevel­kedtek. Hál’ istennek, a hat fiú- és két lánygimná­zium megmaradt és műkö­dött az elmúlt negyven esztendő alatt is, és most erre építve tudunk fejlesz­teni Kecskeméten és Buda­pesten is. Ez okozza azt a „mondva csinál t” feszültsé­get, ami az Egyetemi Szín­pad esetében kialakult. Igény van iskoláinkra, a gimnáziumoknál ötszörös a túljelentkezés. Végül hadd ismételjem meg: tapasztalataim szerint az önkormányzatok, a helyi lelkipásztorok az egész egyházmegyében az ingat­lanok visszaigénylését ta­pintattal, együttműködés­sel és a jó akarásával vég­zik. A váci egyházmegyé­ben nem fordult elő sem­miféle vita. A váci Karoli­nánál azért volt túlzottan felkavart hangulat, mert váratlanul érte a pedagó­gusokat, de végül meg­egyezés született. Halász Erzsébet ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT! (9.) Az Ószövetség első fejezetei a világ és az emberiség kezdeteit beszélik el. A Biblia már a világ teremtésének leírásában is (1. Móz. 1., 1—2., 4a) megemlékezik az emberi nem teremtéséről. Részletezés nélkül, egyszerű kijelentés formájában közli: Isten saját képmására megalkotta az embert, férfinak és nőnek teremtette őket. Majd megbízást adott nekik: solcasodjanak, hajtsák uralmuk alá a földet, és uralkodjanak az élőlényeken. Ugyanezeket az igazságokat a Bib­lia szemléletes elbeszélés formájában is megismétli. Az alkotás az ember lényege Mózes első könyvének 2. feje­zete teljes egészében az emberrel foglalkozik. Képszerű módon le­írja, hogy Isten víz nélküli pusz­taságból öntözött kertet alkotott, létrehozva így az élet lehetőségé­nek feltételeit. Ezután a föld anyagából megformálta az em­bert, és életet lehelt bele. Az em­ber világban elfoglalt különleges helyzetét hangsúlyozza, hogy őt Isten, a többi tererr.lmépnyel el­lentétben, közvetlenül teremtette meg. Egvedül c lesz képes arra, hogy Istennel kapcsolatba lépjen. Isten vízben gazdag, öntözött kertben helyezte el az embert, s megparancsolta neki, hogy azt művelje és őrizze. Lényegéhez fog tehát tartozni az alkotás. Ezért a kultúra és civilizáció nem az isteni gyámkodástól való szabadulás, nehezen megszerzett autonómia eredménye. A világ tevékeny átalakítása, a tudomány egyenesen Istentől kapott megbí­zatás. A kert az ideális életfeltétele­ken túl egyúttal szellemi-lelki otthon is. Benne Isten baráti kö­zelségben volt jelen. Az ember azzal az üdvözítő Istennel talál­kozott, akinek segítő jelenlétét Izrael egész történelme során megtapasztalta. A kertben ural­kodó paradicsomi állapot az em­berben érvényesülő és az őt kö­rülvevő harmónia képe, amely az Isten akarata és az ember sza­badsága, szellemi-lelki és ösztö­nös valósága között fennálló külső és belső egyensúlyt jelzi. A férfi és a nő kettőssége összességében elmondhatjuk, hogy a kert képi kifejezése an­nak az állapotnak, amelybe Is­ten az embert a teremtéskor he­lyezte. A kert és az ember megalkotá­sa után a Biblia elbeszéli az asszony teremtését is. Miután Is­ten megállapította, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, eléje vezette ’ az állatokat. Az ember társat keresett, akivel egyenran­gú, én—te viszonyba léphetne, aki vei megoszthatná életét, de ilyet nem talált közöttük. Ekkor Isten álmot bocsátott rá, kivette egyik bordáját, és megalkotta belőle az asszonyt. Az eseménynek nem volt emberi tanúja, a teremtés Isten titka. A képszerűség ebben az esetben is érvényesül, amely- lyel a bibliai szerző a valóság hitben felismert és megértett ma­gyarázatát akarja nyújtani. A ne­mek, o férfi és nő kettőssége, a kettősségből eredő egymásra­utaltság, amely a házasságban egymásra találássá válik, Isten tervéből ered. A nő teremtése a férfi oldalbordájából e viszony­nak képszerű bemutatása. Jól ki­fejezi az ember természetében megalapozott és a házasságban beteljesedett odaadást, összetarto­zást. Egyúttal hangsúlyozza a két nem egyenragúságát, hiszen a nő a férfi valóságából való. Az elmondottakból következ­tetni lehet a bibliai leírás termé­szetére is. A szerző a hit fényé­ben felismeri a jelen adottságok eredetét és Isten szándékát az ember teremtésében. Tudia, hogy az emberi lét, a férfi és a nő kettőssége, a házasság, az emberi alkotótevékenység Isten akaratá­ból származik. Tudja továbbá azt is, hogy Isten nem szeszélyből, hanem üdvözítő jóságból terem­tette az embert, barátságába és szövetségébe hívta meg őt. Eze­ket az igazságokat akarja a bib­liai szerző tanítani, nem pedig az ember világban való megjelené­sének módját, amelyet csak kora világképének szintjén ismer. Ábrázolásmódjában is felhasz­nálja az ókori Kelet irodalmi mű­veinek ismert motívumait. Ne fe­ledjük, hogy az ember teremté­sének és bűnbeesésének bibliai elbeszélését (1. Móz. 2., 4a—3. 24.) Izrael államiságának kezdetére, Dávid uralkodásának idejére (Kr. e. 1004—064) vezetjük vissza Az Ószövetség emberképe Amikor a Bibliát Istentől su­galmazott írásnak tekintjük, nem jelenti azt, hogy a sugalmazás jtótolná a kezdetekre vonatkozó természettudományos ismereteink hiányát, még rejtett formában sem. A sugalmazás az ember te­remtésének esetében azt a ke­gyelmi hatást jelenti, amely a bibliai szerzőt vezeti, hogy az ember és adottságai eredetében felismerje Isten művét, és kivá­lassza azokat a képeket vagy a képi ábrázolás formáit, amelyek alkalmasak ezeknek az igazsá­goknak közlésére. Az Ószövetség tanítása az em­berről alapvetően vallásos. Mégis elmondható, hogy felismerései az embernek a világ rendjében el­foglalt méltóságáról és alkotó feladatáról, a férfi és nő egyen­rangú kapcsolatáról, a házasság­ról. mindenki számára érvényes igazságokat tárnak fel. A bibliai elbeszélés a maga egyszerűségé­ben, de ugyanakkor plasztikus voltában hatással volt a művé­szetre is, és számos műalkotás ih- letője lett. Rózsa Huba, (a budapesti Rám. Kát. Hittudományi Egyetem professzora

Next

/
Thumbnails
Contents