Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
NAGYON FONTOS, HOGY MIT GONDOLNAK AZ EMBEREK Mindennapjaim, mint a többi asszonyé BESZÉLGETÉS JESZENSZKY GÉZA A málladozó belvárosi bérháznak állandóan nyitva a kapuja, az aládúcolt lépcsoházat könnyű megtalálni. A külügyminiszter lakását pedig — ha az újságíró köny- nyelmüen elfelejtette magával hozni a noteszét — úgy lehet felismerni a többemeletes körfoiyosó-rengetegbcn, hogy a lakó jegyzéken kikeresi, hol lakik Dr. Antall József. Nines titok, az egész ország „tudja”, hogy Jeszenszky Géza felesége Antall miniszterelnök lánya? •, • húga?... — Unokahúga. Dr. Antall József pedig a nagyapám volt. Géza neve is ki van írva az ajtóra a réztáblán, de a miniszterelnök édesanyja, a nagymamám velünk lakik, a lakásban bérlőtársak vagyunk. — mondja a külügyminiszter felesége, aki maga nyit ajtót és rögtön a konyhába tessékel. Ha kérek kávét, várjam meg vele ott, míg elkészíti. • Nincs ... hm . .. szobalány? — Szobalány?! Az egy kicsit anakronisztikus volna. Bejárónő van, de csak hetente egyszer. A nagymamámmal felváltva főzünk. Én vásárolok, én járok tisztítóba, suszterhez, én mosok, takarítok . . . A kávéstálcával a nappali felé indul, amikor a hallban megjelenik Zsolt, a fekete fürtös hardrockos Jeszenszky fiú. Rövid érvelés után megállapodnak abban, hogy a beszélgetés nem rádióinterjú, tehát be lehet indítani a mosógépet az előszobában, nem fog zavarni a zaj. © Szólíthatom Editnek? — kérdem, s közben diszkréten föltérképezem a családi örökségbútorokkal berendezett nappali szobát. A komódok, képek, karosszékek ugyanazt a mértéktartó ízlést mutatják, mint a külügyminíszterné angolos fehér blúza, sötét szoknyája. — Hát persze. Mindenki így hív. A férjem beosztottai is. A sofőr és a biztonsági őr eleinte bajban volt a megszólítással, de gyorsan tisztáztuk, hogy ők is nyugodtan szólíthatnak a keresztnevemen. Mi pedig te- geződjiink, jó? © Hát akkor mondd, hány biztonsági ember őrzi a lakást? — Egy sem. Csak Gézára vigyáznak. Rám miért kellene? © Te vagy a legexponál- tabb miniszterfeleség, ráadásul a miniszterelnök unokahúga is . . . — Mondhatom, nem kellemes állapot. Sok a rosszhiszemű pletyka, nehéz mindent feldolgozni. © Pletyka? — Igen. És rengeteg rosszindulat, személyes gya- lázkodás, ferdítés . . . Mondok egy példát. Irtózom a fekete kocsiktól, rossz emlékeket idéznek az emberekben. Amikor a férjem külügyminiszter lett, kiderült, hogy a kormányőrség autói közt van egy bordó Mercedes. Szerettem volna, hogy az legyen az övé. Az lett. Erre beszélni kezdték, hogy a Jeszenszkyné nem átallotta átfestetni a fekete Mercedest az állam pénzén ... © Beszéljünk akkor talán egy kicsit a pénzről. Mennyit keres a miniszter? — 65 000 bruttó, ebből 35 000 nettó. Az egyetemen megtartott heti két órát, ezért 14 000-et kap, amiből 12 000-et hoz haza. Ehhez jön az én fizetésem. © A férjed nyilván mindenféle juttatást kap, és a lakást sem ti fizetitek. r~ Juttatás nincs, viszont 4 hírlap van két nagy gyerek. A lakbért, a rezsit, mindent a fizetésünkből fedezünk. A jövedelmünkből én gazdálkodom, és el is költőm a havi keresetünket az utolsó fillérig, ami persze nem nagy kunszt. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy például a külügyminiszter mégsem járhat abban a többéves, kicsit kopott, kinőtt zakóban, amit egyetemi tanárként vígan hordhatott. öltönyöket kellett csináltatni, szmokingot, a tisztító is sokba kerül. Neked, mint egy egyetemi tanár feleségének, nyilván volt megfelelő ruhatárad. — Az első estélyi ruhá- mat lóhalálában akkor vettem, amikor Diana hercegnő fogadására voltam hivatalos. És azóta sincs újabb estélyi ruhám. A többi holmimmal meg az a jó, hogy mindig más országba hívják meg a férjemet és ígv nem tűnik fel, hogy legtöbbször ugyanaz a ruha van rajtam. • Főállásban a Széchényi Könyvtár számítógépcsílé- sét irányítod. Hogyan fér össze a sok utazással? — Csak néhány útra kísértem el a férjemet, mégis elfogyott már a szabadságom idén. De mostanában nincs is kilátásban utazás. Ha lesz, fizetésnélkülit veszek ki. © Szóval egyensúlyozni próbálsz a szerepek közt. Feleség, dolgozó uő, anya . .. — A helyi önkormányzat képviselője is vagyok. Dolgozni és gyereket nevelni már önmagában is konfliktushelyzetet teremt. Ehhez jött a külügymi- niszternéség. Nem mindig tudom kikapcsolni a gondolataimból a viharokat, sokszor óhatatlanul azon rágódom napközben is. © A férjed minden feladatát, problémáját megbeszéli veled? — Még ha akarnánk, se tudnánk nem beszélni a politikáról. De ez nem szokatlan a mi családunkban. A nagyapám miniszter volt, ebben a szobában mindig politikusok forogtak, én pelenkás korom óta belenőttem a politikába. És amikor 1948 után, ötvenkét éves korában félretették a nagyapámat, s szinte az egész família itt lakott ebben az öt szobában, az aktív politizálást a pótcselekvésszerű nagy családi politizálás váltotta fel. így aztán nem csoda, hogy engem is szenvedélyesen érdekel a politika. © Ennek a kiélésére viszont egy kiilügyminíszter- nének nem sok teret hagy a protokoll... — Ezért kerestem a saját utamat. Az V. kerületi MDF-képviselő nem a külügyminíszterné, hanem Jeszenszky Edit. Egyébként utazásokon, hivatalos fogadásokon szerzett tapasztalataim szerint a legtöbb külügyminiszter-feleséget érdekli a politika. Nem is beszélve például Mr. Thatcherről, aki — mint a miniszterelnök asszony házastársa — nekem jutott beszélgetőpartnerként... FELESÉGÉVEL © Említetted az imént, hogy itthon nem sikerül nem politizálni. Mennyire veszi figyelembe a férjed azt, hogy neked mi a véleményed? — Emberismeretben feltétlenül hallgat rám. © A Zwaek-Ugyben Is kikérte a véleményed? — Zwack Péterről az első benyomásaink alapján jó véleményünk volt. Azt, hogy mint nagykövet nem vált be, a külügyi szakapparátus döntötte el. Én úgy látom ezt az ügyet, mint egy házasságot, amiről rövid idő alatt kiderül, hogy nem megy, hiába hittük a partnerünkről, hogy a legszebb és a legokosabb. És amikor az egyik fél otthagyja a másikat, akkor az elhagyott megesküszik, hogy bosszút áll rajta és tönkreteszi. Mindenáron. Valami ilyesmi történt Zwack Péter esetében is. És nagyon sajnálom, hogy így történt. .. © A kellemetlenségekért nem kárpótol az a tudat, hogy a családod végre nemcsak pótcselekvésként politizál? — Nem mondhatom, hogy a föld fölött egy méterrel járok a boldogságtól repesve, de azt sem, hogy boldogtalan vagyok. Kiegyensúlyozott vagyok, azt hiszem ... Erőt ad, hogy büszke vagyok a felmenőimre, akik nagyon sokat tettek ezért az országért és sohasem tettek olyat, amit ne tudnék emelt fővel bárki előtt vállalni. © Fontos, hogy mit gon- dóinak rólad az emberek? — Igen. De nem tudom, hogy fontosabb-e, mint másnak. Azt hiszem, nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy fütyül arra, amit a rokonai, ismerősei, barátai tartanak róla. Temetés tetem nélkül. Hála istennek, hogy így. Könnyek mégis vannak. Rejtve ugyan, a szemek sarkában. Egymás elől is titkolva. Kilenc asszony. Eny- nyien maradtak a huszonháromból. Az ő nyakukba szakadt az örökség. Az ócska lemezszekrény. Benne minden,. Minden? Ugyan! A napló. Az oklevelek. A zászlók. A fényképek. „Zrínyi Ilona szocialista brigád.” Nocsak? Ma? Nevetni kell. Az asszonyoknak nincsen nevethetnékjük. Kivarró. Sasszemű, boszorkánykezű nők kellenek ide. A szövetbálák minden métere alásimult a kezüknek. Bármilyen hiba nem maradhatott észrevétlen. Ha mégis ... Nem volt mégis. , .Hatvankettőben alakultunk meg. Tavalyig voltunk. Huszonkilenc év. Egyetlen reklamációnk akadt. Mi csak exportmunkán dolgoztunk. Kanadából írtak. Az ottani kereskedőnk. Egy volt magyar. Aztán jött a másik értesítés. Bocsánat. Nem a mi kelménk volt.” Ti mámé szavai, ö meg Bobályné az, aki ott volt az alapítók között. Tudnak tehát mindent. Mindent!? Ki tud itt © Ráadásul téged ismer az egész ország . . . mint a külügyminiszter fele égét. — Szeretném, ha az emberek is úgy látnának, mint egy olyan nőt, aki helytáll a férje mellett. Mert úgy érzem, valóban ott állok mellette jóban-rosszban. Amikor Gézát kísérem, én is az országot képviselem, de a mindennapi életem semmiben sem különbözik a többi asszonyétól. © Ugyanúgy jársz moziba, színházba, társaságba? — Sajnos erre szinte egyáltalán nincs időm és az is zavar, hogy az utcán, a kivilágított aluljáróban, az étteremben összesúgnak a hátunk mögött, utánunk fordulnak az emberek. Magánemberként már szinte „Egyiptom őslakói a múmiák voltak. A Sarah sivatagban éltek.” E meglepő megállapításokat amerikai diákok iskolai dolgozataiból gyűjtötte össze Richard Lederer, a minnesotai St. Paul’s iskola angol- és történelemtanára humort kedvelő kollégái segítségével, akik elküldték neki tanítványaik kedvenc melléfogásait. A 12-20 éves ifjú amerikaiak hiányos ismereteiről árulkodó világtörténelmi összeállítás most könyv formájában is megjelent. E sajátos történelemkönyvből származnak az alábbi idézetek: Az egyiptomiak piramisokat — hatalmas háromszög alakú kockákat — építettek — vélte az egyik tabármit is, nemhogy mindent? Fejük felett már nem az övéké a telő. A ki varró- állványokon már nem feszül méternyi kelme s.em. A sok-sok növényt, melyekkel elviselhetővé tették a feszült figyelmű nyolc órát, már hazavitték. Már semmi sem maradt abból a huszonkilenc évből, csak a lemezszekrény. (Thomas Watson, az IBM elnöke: „A szervezet eredményességében annak filozófiája jóval nagyobb szerepet játszik, mint technológiai és gazdasági tartalékai”.) Hetekig mesélhetnének. Itt van például ez a fénykép a brigádnaplóban. Soksok ember és egy félig kész ház. Akkor készült a kép, amikor három hét alatt a gyár brigádjai a vihar ledöntötte ház helyébe új«; emeltek a takarítónő Marikának. „Ott voltunk mind a huszonhármán.” Viczóné mondja, a többiek bólogatnak. Oklevelek. „Ezüstkoszorús ..”, „Aranykoszorús ..Ebből öt van. Az ötödikkel már annyi pénzt kaptak, hogy mindenkinek ezer forint jutott... Pénzért, oklevélért, zászlóért? Ugyan már, ugyan már! sehova sem megyünk. Pedig jó lenne ... Nagyon hiányzik ... (£ Volt olyan pillanat, amikor azt mondtad a férjednek, hogy ez a vásár érzelmileg, idegileg, családi életi»: mérve túl sokba kerül? — Volt. © Mikor? — Nem tudnám pontosan megmondani. De a kérdés így szólt: kinek éri meg? . . . Az utóbbi év fejleményei gyakran azt bizonyítják, hogy nagyon megérné. Amikor a nyolcnuló, míg a másik szerint a Piramisok — egy hegylánc Franciaország és Spanyolország között. A Bibliával kapcsolatos értelmezésekből is különös dolgok derülnek ki: A Biblia első könyvében, a Guinness-könyvben egy almafa megteremtette Ádá- mot es Évát. Egyik gyerekük, Káin megkérdezte: „Fivérem gyermeke vagyok én?" Isten felszólította Ábrahámot, hogy á’dozza fel fiát a Montezuma-hegyen. Dávid egy zsidó király volt, aki a filatelisták, e bibliai időkben élt népcsoport ellen harcolt. Görögök nélkül nem lenne történelmünk. A görögök háromféle oszlopot fejlesztettek ki: a korintoszi, a dór Rejtett útjai vannak az összetartozásnak. Szerencsések voltak. Egymásra találtak. „Szerettük egymást.” Gajzágóné mondja, szemét lesütve. Illik ezt így megváltani? A szakmányveze- tői irodának csúfolt üveg- kalicka lemezszekrényéből újabb papír kerül elő. Egy levél másolata. Tímárné felsóhajt. „Istenem, mekkora botrány volt...” A levélből: .......vezérigazgató elvt árs tudomására hozzuk, hogy hónapok óta majdnem minden szombaton és vasárnap túlórázunk, míg a hét többi napján alig van munka... kérjük szíves intézkedését, mert nekünk a családunkat is el kell látnunk . ..”. (Az 1884. évi XVII. törvénycikkben az olvasható: „A segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet, ha darabszámra dolgozik és az iparos öt folyamatos munkával ellátni nem képes.”) Viharok. Veszekedések. Könnyeik. Kacagások. Hímzett zászló. „A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére hirdetett munlcaver- seny legjobb brigádjának." Merényiné csendesen azt mondja, „ezt adjátok nekem, hazaviszem”. Bólintavanas évek közepén hosz- szabb ideig Amerikában éltünk, mindig azt mondtuk, hogy dehogy kellene nekünk Amerika, ha Magyarországon nem az a rendszer volna. Ezek után hazajöttünk Magyarországra és végre tehettünk, tettünk is azért, hogy ne az a rendszer legyen. És teszünk ma is... De azt egyáltalán nem bánnám, ha a gyerekeim nem kerülnének közel a politikához. Návai Anikó és az ironikus típusút. A Homéroszt tulajdonképpen nem Homérosz írta. hanem egy másik férfi, akit ugyanígy hívtak. A márciusi idusok megölték Julius Caesart, mert azt hitték, hogy ő lesz a király. Néró kegyetlen zsarnok volt, aki azzal kínozta szegény alattvalóit, hogy hegedűn játszott nekik. Majd jött a középkor. Jeanne D’Arcot szentté avatta George Bemard Shaw. A Magna Charta biztosította, hogy szabad embert nem lehet kétszer ugyanazért a bűnért felakasztani. Egy korabeli történet szerint Teli Vilmos nyíllal átlőtt egy almát, miközben a fia fején állt. A reneszánsz időszakában is történtek fura dolgok: Luther Mártont kiszögezték a wittenbergi templom kapujára. Gutenberg feltalálta a Bibliát. Egy másik fontos találmány volt a vérkeringés felfedezése. nak. Hiszen tényleg, Ica volt akkor a brigádveze- tő ... ! Beosztották ök ezt is egymás között. Ne mindig azt az egyet izélges- sék... A főnökség is, mások is. „Hát elég nagy volt a szánk.” Ezt Bálintné mondja. A volt atapszer- vezeti titkár. Akit háromszor váltottak le, de negyedszer is megválasztotta a tagság. „Mindig voltaik macskajancsik.” Ezzel intézi el. Gajzágóné megtoldja: „Meg vannak is." Nevetnek. (Heine: „Küldjétek Londonba egy filozófust, állítsátok egy utcasarokra, s többet fog itt tanulni, mint a világ minden könyvéből.”) Ürül a lemezszekrény bendője. Ezt is, azt is elnyelik a szatyrok. Emlék lesz otthon, valamelyik szekrény polcán, a párnahuzatok, a konyhai törlők alján. Huszonkilenc év! Hát ennyi lenne? Avagy míg élnek, ott lesz a zsigereikben az összetartozás, a te nekem, én neked édes érzése? Ez a semmi mással nem pótolható? Kilencükből hárman nyugdíjba mennek. Hátuknak még tud munkát adni a gyár egy másik üzemben. Azt meg, hogy az új tulajdonos mit akar, ki tudja? Az ő gondjuk. Megszokták, hogy ami az ő gondjuk, az tényleg az övéké: más nem törődik vele. Tímárné nyújt elsőnek kezet. „Látja, így voltunk...” Látom: üres a szekrény. Mészáros Ottó HEL YSZÍNRAJZ ...VOLTUNK... VU.ÁGTÖRTB€ES.E& - GYERgXSftEftMEl „Gutenberg feltalálta a Bibliát”
