Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

Ő MONDTA Látószög Érdemes ember­rel fontos témákról be­szélgetett a Magyar Fó­rum (9119.) vezető szerkesztője. Palkovics István, az MDF képvise­lője, egyben a Mun­kástanácsok Országos Szövetségének az elnöke is. Ez utóbbi minőségé­ben válaszolt a lap kér­déseire. Ezeknek a kérdések­nek a sorában az egyik az volt. amiről hosszú hónapok óta írjuk a magunkét, s amit P. 1. ion fogalmazott meg: „... aggasztónak tar­tom, hogy a szakszerve­zeti munka és a munka világa fontos összetevőit a mai magyar Parla­ment nem ismeri. Ez a kérdéskör nincs is a lá­tószögében.” Nem az önigazolás íratja le ve­lünk, hogy amit a kép­viselő meg elnök úr mondott, azt állítot­tukjuh mi is. Igaz, nem éppen dicsértek néhá­nyon bennünket, ami­kor például szóvá tet­tük: kereken nyolcvan jogász ül az Országgyű­lés padsoraiban, olyanok viszont, akik „a munka világa” küldöttei lenné­nek, mutatóba akad­nak .. . Ami nem sta­tisztikai kérdés: tartal­mi. Mélyen egyetértünk tehát a képviselő elnök úrral. Lehetséges lenne megismerni „a munka világa fontos összete­vőit”, ehhez azonban az szükségeltetne, hogy né­mi érdeklődést mutas­sanak az ország házá­ban ülők az ilyen kér­dések iránt is, hiszen néhány millió ember­ről van szó. Persze ha a kérdéskör magából a lá­tószögből is hiányzik, akkor reménytelen az érdeklődést feltételezni. Csakhogy ismereteink szerint az ember képes a látószögét megváltoz­tatni. Viszonylag köny- nyen. A fejét kell csu­pán elfordítania, s már­is új látószöge lesz ... KLIENS rintos számlákkal be kell majd szaladgálni a hiva­talba. A két meghozott határo­zat után kezdődött a csa­ládsegítő átszervezése. Meg kell jegyezni, hogy Takács Imre, az intézmény igazga­tója mit sem tudott o do­logról, lapunkból értesült, hogy terítéken lesz az álta­la vezetett, a megye leg­jobb intézményeként el­könyvelt, szociálpolitikai problémákkal foglalkozó egység. Ott volt a képvise­lők ülésén, s ott vált szá­mára világossá, hogy gya­korlatilag megfojtják, le ra­dírozzák. De kezdjük az elején. Az hangzott el, a lakossá­got az átszervezés nem érinti. A CsSK csak pénz­ügyileg kerül a hivatalhoz. Indokolták ezt azzal, hogy ne lehessen a rafináltaknak két helyről segélyt felven­ni. Mondták, önállóságot megszüntetik, és a felada­taikat a polgármesteri hi­vatal keretein belül, bár az ó szakmai irányításukkal végzik majd. Takács Imre nyugodt ember. Próbált észérveket felhozni. Hiába. Elmondta — bár állandóan félbesza­kították —, hogy a számlá­juk megszűnése nehezíteni fogja működésüket, és az érdemi munkától sok ener­giát elvesz. Hangsúlyozta, sok helyről kapnak segítsé­get és pályázati pénzeket is, e elképzelhetetlennek tartja az ilyen formában való működést. Kérte, is­merjék meg előbb munká­Az egészségünk ne legyen pártérdekek függvénye v Az elmúlt években a társadalombiztosítási rendszerben S is súlyos gondok, feszültségek halmozódtak fel. Abban S egységes az érintettek és a szakértők véleménye, hogy a § társadalombiztosítás egészére kiterjedő reformra v>n ^ szükség, inéit a magas járulékok ellenére súlyosak a fi- ^ nanszítozási gondok. A fontosabb ellátási területek szín- vonala elégtelen, a társadalombiztosításnak nincs valódi S tulajdonosa. Az új rendszer régi módon kérdez Most jó vagy rossz a munkásmozgalmi múlt? Ha Szabad György, az Országgyűlés 67 éves el­nöke holnap úgy dönt. hogy nyugdíjba akar men­ni, akkor nyugdíjának megállapításához többek között a következő kérdésekre kellene válaszolnia: rendelkezik-e kivételes nyugellátásra jogot adó ál­lami kitüntetéssel? (Az igazolást kérjük csatolni.) Részt vett-e a fegyveres harcokban a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szövetsége által igazoltan? Részt vett-e a munkásmozgalomban 1945. január I. napját megelőzően, ha igen, mely időponttól, és azóta folyamatosan párttag vagy szakszervezeti tag-e? Az elkészült társadalom- biztosítási reformkoncep­ciót a Pest Megyei Társa­dalombiztosítási Tanács is megvitatta. Megállapítot­ták, hogy az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság koncepciója az el­ső olyan, mindenki számá­ra hozzáférhető tervezet, amely megszabja a reform főbb irányait, javaslatot tesz az önkormányzatok létrehozására, a feladatok­ra. az egyes biztosítási ágak működési és gazdálkodási feltételeire. Mindezeket a kérdéseket sajnos azonban olyan általánosságokban tárgyalja, amelyekre csak általános észrevételeket le­het tenni. Szerintük a re­formelképzelések érdemi vitájához olyan program- javaslatra lenne szükség, amely statisztikai adatok­kal is alátámasztva elemzi a jelenlegi biztosítási rend­szer problémáit. S mind­azokat a várható következ­ményeket, amelyek a re­form bevezetése nélkül elő­fordulhatnának. Elvárnák, hogy különböző modelleket mutasson be az egyes biz­tosítási ágak lehetséges működéséről. A Pest me­gyei TT jónak tartaná, ha a reform kitérne arra is, hogy az önmagukat biztosí­tani nem tudó, vagy a re­form miatt beszorult réte­gek Kátrányos helyzetének enyhítéséhez milyen bizto­sításon kívüli eszközök le­hetségesek, illetve garan­tálhatok. Az elkészült tervezet főbb elveivel a Pest Megyei Tár­sadalombiztosítási Tanács is egyetért. A tanácskozáson elhang­zott, hogy a betegbiztosítás legkritikusabb pontja az egészségügy finanszírozása. A tarifarendszeren alapuló teljesítmény finanszírozás azt jelenti, hogy az or­vos — egészségügyi intéz­mény — minden gyógyke­zelési esetről tételes betét­számlát állít ki, és ezt té­ríti meg az egészségügy­nek a társadalombiztosítás. A módszer vitathatatlan előnyei ellenére a PTT sze­rint kétséges, hogy beveze­tésének megvannak-e, ille­tőleg néhány év alatt meg- teremthetők-e a feltételei. A PTT szakemberei úgy vélik, hogy a társadalom- biztosítási reform elfogadá­sa széles körű egyetértésen kell hogy alapuljon, s nem lenne kívánatos, ha párt­érdekeknek, vagy a dön­tésre nagyobb befolyással rendelkező, kedvezőbb helyzetű csoportok érdekei­nek rendelődne alá. Igv kezdődik a háború, a játékháború Hernádi Gyula magyar író 1968-ban íródott Az erőd című regé­nyében. S valahogy így folytatódik majd a Mátrá­ban is néhány hét múlva, ha lesz elég jelentkező. Minden bizonnyal lesz, hi­szen a beugró csak tízezer forint, s a győztes ennek éppen ötszörösét viheti ha­za. Persze csak akkor, ha az embervadászat során mindenkit lelőtt, vagy min­denkinek túljárt az eszén, mint Schwarzenegger vagy Stallone a filmekben. Arról nincs tudomásunk, hogy Szabad György nyug­díjba készülne, s azt sem tudjuk, hogy a jövőre 60. életévébe lépő Antall Jó­zsef miként töltené ki a párttagságára vonatkozó — egyébként szerintünk al­kotmányellenes — kérdést. Azt viszont sejtjük, hogy akik manapság állnak eme Persze a háború, az öl­döklés nem igazi, csak já­ték. A tekintélyes fegyver­ben csak gázpatron és fes­tékgolyók vannak. A játék azonban így is alkalmas az agresszivitás levezetésére. A külföldi ta­pasztalatok szerint éppen ezért menedzserek és hiva­tásos rendőrök, katonák játsszák a legszívesebben. Nem más ez, mint túlélési gyakorlatnak számító stra­tégiai harc — így a játékot szervező kft. igazgatója. „Mi katonai alakulat va­gyunk ugyan, de óriási a különbség köztünk és a vi­lág minden más katonai alakulata között. Mi önkén­tesen jöttünk ide, negyven- nyolc órás háborút vise­lünk, és ez a háború szá­munkra tiszta szórakozás, mondhatnám, izgalmas ka­land. Ebbe a kalandba minden olyan szórakoztató elemet beépítettünk, amely nem gátolja az akció ered­ményességét. Az egyenruha viszi bele a nacionalista, a költői faktort.” — így Hernádi Az erődben. De hagyjuk az Irodalmat, s folytassuk a valósággal. „Intenzív akciókkal a há­borúnak szinte minden jel­legzetes mozzanata, ténye­zője megteremthető ennyi idő alatt..Ezt még min­dig Hernádi Gyula Az erőd című könyvének egyik sze­replője mondja, bár tulaj­donképpen szóról szóra ezt mondták a játékháború szervezői is. Igaz, nem csak ezt. Hanem például azt is leszögezték, hogy nem fa­siszták, nem háborúpártiak, ellenkezőleg, éppen azt gondolják, hogy ez a játék kiválóan alkalmas a mosta­nában olyannyira felgyü­lemlett feszültség leveze­tésére. Amivel egyet lehet érteni. Bár az is igaz, hogy a nagy, az öldöklő háborúk is levezetnek feszültsége­ket, s hagytak kiélni min­denféle ösztönöket. Igaz, itt sokkal kisebb az ár: egy 2 óra 15 perces háború csak tízezer forintba kerül. „A Társaság alapfeltéte­lét, tudják, hogy nem ve­hető fel, aki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban." Ezt már megint a Herná­di-könyvből olvastuk ki, de lényegében ugyanilyen szi­fogas kérdések előtt, azok igencsak gondban lehetnek, a bevalljam vagy letagad­jam előnyeit és hátrányait latolgatva. Ki tudja? Ma még csak megvonják a volt párttagok kedvezmé­nyeit, holnap már bünte­tést kell fizetni az állami kitüntetésért. A legnagyobb fejtörést gorú a játékháborút szer­vező Ventura cég is, mert például büntetett előéletű a kiírás szerint nem vehet részt a játékban, már per- szq, ha bevallja magáról korábbi botlását. A játékháború szinte tel­jesen veszélytelen. Egy­részt, mert ezek a fegyve­rek, ha a szabályokat be­tartva használják őket, nem okoznak sérülést. Másrészt, ha valaki a játék során véletlenül mégis meghal, utódai 3 millió forintot kapnak a biztosítótól. Ma­radandó rokkantság esetén 6 millió a taksa, ezt vi­szont a sérült maga költ- heti el. Hát tulajdonképpen eny- nyi lenne a híre a legfris­sebb magyar vállalkozási újdonságnak, amelyről idé­zeteink szerzőjét, Hernádi Gyulát is megkérdeztük, hiszen elképzelhető, hogy — bár szándéka ellenére — Az erőd című regényével ő adta az ötletet ehhez a já­tékháborúhoz. A neves író nem lát a dologban semmi szörnyűsé­get, éppen úgy tudomásul kell venni, mind mondjuk azt, hogy vannak kuplerá­jok. Az ötlet egyébként nagy valószínűséggel való­ban tőle származik. Az erő­döt ugyanis Jancsó Miklós­sal, és az amerikaiakkal együtt szerették volna meg­filmesíteni. Annak idején sokan olvasták a forgató- könyvet, s bizonyára akadt közöttük olyan, aki megne- szelte benne az üzletet. így került vissza Amerikából a háborús játék, amelyért — két évtized múltán — Hernádi természetesen nem kér, és nem kap honoráriu­mot. Nem is nagyon bánja. Tele van a feje hasonló öt­letekkel. A közeljövőben a Budapest—Ciprus légi jára­ton mutatják be a Malév közreműködésével egy da­rabját. Arról szól, hogy né- hányan eltérítenek egy re­pülőgépet .. • Szóval lesz háború. Per­sze csak kicsi és játékból. Különben is a kis háborúk­ban nincsenek háborús bű­nösök. Az ENSZ mindig közbelép, és külön hálásak nekünk, ha hajlandóak va­gyunk abbahagyni. Ez utóbbi mondatnak persze semmi köze a magyar há­borús játékhoz. Hernádi Gyula könyvében olvastam. És nagyon megtetszett. (csulák) azonban azoknak okozza a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság igénybejelentő lap­ja, akiktől most meg akar­ják vonni nyugdíjuk jogta­lan részét. Aki mondjuk, azért kap mindmáig kivé­teles nyugdíjat, mert vala­milyen erre jogosító kitün­tetése van (igazolás csa­tolva), attól ezt a nyugdí­jat június 30-tól megvon­ják. Ha július 1-jétől to­vábbra is akar nyugdíjat kapni, akkor viszont vá­laszolnia kell arra a kér­désre, hogy rendelkezik-e kivételes nyugdíjellátásra jogot adó állami kitüntetés­sel (az igazolást kérjük csatolni). Persze megteheti a delik­vens, hogy nem tölti ki ezeket a rubrikákat, mint mondjuk, a személyi számét sem. Amire föl is hívják a figyelmét udvarias hangú levélben. Mellékesen meg­jegyzik még, hogy jobban jár, ha mégis beírja, mert így gyorsabban megálla­pítják a nyugdiját. Így le­het ez a kitüntetéssel is. Ha üresen hagyja, megte­heti, hiszen már nem oszt, nem szoroz a nyugdíjban. Viszont jobban jár, ha be­írja, mert máskülönben a nyugdíjfolyósító nem lehet biztos abban, hogy eddig minek alapján számolták ki a delikvens nyugdíját? Gondolná az ember, hogy a nyugdíjfolyósító előveszi a régi űrlapokat, nem ezt a szétküldött üreset, hanem ugyanazt, amit egyszer már, annak idején kitöl­tött. Abban megnézik, hogy volt-e kitüntetése, volt-e ellenálló, mit csinált a rendszerváltás előtt (már­mint a 45 előtti időkben), és levonják, amit le kell. De nem. Küldik boldog, boldogtalannak, olyannak is, aki ugyan függetlení­tett MSZMP-titkár volt, on­nan ment nyugdíjba, sem­milyen kitüntetése, rokona, ismerőse nem volt. Nyug­díjának alapját kizárólag párttitkári fizetése alapján számolták. És ennek alapján számol­ják most is, mert a munka­bér eredetét nem vizsgálja, nem bolygatja az 1991. évi 12-es törvény. És valószí­nűleg a nyugdíjas párttit­kár ugyanannyi nyugdíjat kap ezentúl is, mint eddig, csak ahhoz, hogy ismét hozzájusson a neki járó pénzhez, gyorsan kell ki­töltenie az ominózus űrla­pot. Tőle egyébként nincs mit levonni. Ha csak azt a néhány évet nem, ameny- nyivel előbb, korenged­ménnyel nyugdíjba vonult, (Vagy küldték?) Ha szeren­cséje van, közben betöltöt­te a törvényes korhatárt, akkor nincs vele gond. Ha nem, akkor baj van. A_ Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság arra nézve nem ka­pott utasítást, hogy a „lyu­kas évekkel” mi a teendő. Nyugdíj nélkül kell-e átvé­szelni vagy csökkentett mértékben lehet élvezni, netán utólag vonják le? De reménykedhetnek az illetékesek, hogy június 30-ig minden tisztázódik. Az is, hogy mennyi lesz a nyugdíjuk, az is, hogy a ré­gi és új űrlapok összeha­sonlítása révén mennyire módosul a Partizánszövet­ség létszáma. És remélhetik azt is, hogy az új rendszer nagyjainak már ésszerűbb űrlapot küld ki a nyugdíj- intézet. j. a. f<#riap 3 jukat, olvassák el beszá­molóját, amit már jó ideje elkészített. Legalább tízszer kijelentette: tavaly szep­tembertől nem segélyeznek, tehát szó sem lehet párhu­zamos segélyezésről. A képviselők és a polgármes­ter pedig fújta a magáét. Meg kell szüntetni önálló­ságukat a segélyek és az egyszerűsítés miatt. Két képviselő kiállt a CsSK mellett. Pásztor György és Csaba László volt az, aki átgondolásra, megfontolás­ra intett. Amikor Takács Imre a hamarosan megjelenő ke­rettörvényre hivatkozott, és kérte, halasszák el a dön­tést, rá sem hederítettek. Amikor arról beszélt, hogy a lakosságnak az intéz­mény 11 millió forintot ta­karított meg, azt a választ kapta, akkor éljen meg belőle. A pénzügyi csoport vezetője átmeneti megol­dást javasolt, és feltette a kérdést: mennyi ellátmányt adhat ki havonta vagy he­tente, arra a következő fe­lelet érkezett Rapavi Jó­zseftől: Semmit. Kapja a fizetését, dolgozzon azért! Végül a képviselő-testü­let megszavazta, hogy a családsegítőt a hivatal ré­szeként működteti, pénz­ügyi önállóságát megvonja — a szakmai önállóság meghagyása mellett. Eddig vettünk részt a demokra­tikusnak legjobb indulattal sem nevezhető ülésen. Várjuk a sikert Késő éjszaka értesített telefonon Takács Imre, a CsSK vezetője, aki egyéb­ként a Családsegítők Orszá­gos Kamarájának is elnö­ke (tehát elismert ember a maga területén), hogy tá­vozásunk után újabb hatá­rozatot hoztak (tehát egy napon kettőt velük kap­csolatban), és abban az áll, hogy Takács úr mun­káltatói jogait is megvon­ják, és az intézmény egy­szerű irodaként működhet tovább. Meghatározzák te­hát Kerepestarcsán a jö­vőben a lakatosok, villany- szerelők, pékek és a külön­féle szakmák kiváló értői, kit vehet fel, kis alkalmaz­hat egy szociológus. Ök már csak tudják, melyik pszichológus a jó, és bizo­nyára értik azt is, amit Ta­kács Imre sokszor elmon­dott: nekünk mentálhigié­nés krízisekkel is kell fog­lalkoznunk. Egy tollvonással, 13 igen szavazattal évek munkáját húzták át, kérdőjelezték meg úgy, hogy négyen jártak csak az intézményben, és azon kívül, hogy 4 millió a költségvetése, alig tudtak róla valamit. Lesz tehát lassan egy királyság Kerepestarcsán a „Hivatalban". Minden és mindenki oda fog tartozni. Várjuk a példátlan centra­lizáció utáni sikert, és az ésszerűség szülte óriási ered­ményeket. —árvái— II. £. EMBERVADÁSZAT A MÁTRÁBAN Játsszunk háborút! „Helikopterzúgás hallatszik, majd megjelenik a gép is, az erőd és az erdő közötti tisztás fölé repül, megáll, szinte hangtalanul lebeg. Kinyílik az ajtaja, a pilóta kék színű zászlót dob ki rajta. A zászló leesik a fűre.”

Next

/
Thumbnails
Contents