Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

A megye rendőrfőkapitánya rendet ígér A nehézfiúk alkonya ? ŐK ÍRTÁK Zártkörű Ahogyan megsokasod­tak a oeisö bajok a füg­getlen Kisgazdapártban, úgy sokasodtak meg azok a nyilatkozatok, ál­lásfoglalások, határozati vélemények, amelyek egy-egy testület, csoport stb. nézeteit kívánják vezérlőelvvé tenni. Ju­tott az ilyenekből jó né­hány a Heti Kis Újság (91,18.) legutóbbi számá­ba is. Közöttük az egyik a párt országgyűlési képviselőcsoportja és a párt országos elnöksége együttes ülésén kialakí­tott állásfoglalás, melyet jellemző módón azok fo­gadtak el, akik aláírták... Ez természetesen a párt belső ügye, amint az állásfoglalásban írtak is azok. Ezért pusztán csak pislogtunk, jól lá­tunk-e, amikor azt ol­vastuk, „ ... a fegyelme­zetlenekkel szemben az illetékes pártvezetök azonnal alkalmazzák a legszigorúbb fegyelmi büntetést". Milyen isme­rős! Amikor viszont már azt is megtudhattuk az állásfoglalásból, hogy a kisgazdák „május és jú­nius hónapban csak zártkörű taggyűléseket szervezzenek, kiküszö­bölve, hogy rendezvé­nyeiknek hangulatát szélsőséges idegen ele­mek befolyásolják", ránk telepedett a déja vu, a mintha már egyszer át­éltük volna érzése. S valóban, átélhettük, hiszen annak idején az MKP is, az MDP is, az MSZMP is kedvelte eze­ket a zártkörű rendez­vényeket, s azt még in­kább, hogy zárt körben dőljenek el a dolgok, mintsem a nyilvánosság beavatásával. Ez a „ma­gunk között vagyunk” (elvtársak, urak) már- már rutinbeidegződésnek tartható a politikában. Nem furcsa tehát. A furcsa az, hogy olyan párt nyúl ilyen eszköz után, amely leghango­sabban hirdeti a népaka­rat képviselőjének ma­gát. KLIENS Az új Pest megyei rend­őrfőkapitánnyal, dr. Komá­romi István alezredessel ismerkedhettek meg tegnap délelőtt a megyeházán a települések polgármesterei. Rövid életrajzi bemutat­kozás után a főkapitány néhány szóval ismertette a bűncselekmények országos és megyei számadatait. Riasztó, hogy tavaly ha­zánkban már több mint 300 ezer bűncselekményt kö­vettek el, s az emelkedés országosan és Pest megyé­ben is jelentős. Ezeknek nyolcvan százaléka vagyon elleni bűntett, s jellemző, hogy mind jobban elhara- pódzik az erőszak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a megyében az elmúlt két hónap alatt öt gyilkosság történt. Sajnos, a bűnözők egyre szervezettebben és profibb módon dolgoznak, s a határok nyitottabbá vá­lásával a nemzetközi kap­csolataik is szélesednek. Az állampolgárokat ter­mészetesen az érdekli, mi­kor sikerül ennek a hul­lámnak gátat vetni. A főka­pitány hangsúlyozta, hogy a rendőrség ismert nehéz helyzete egyetlen rendőrt sem ment fel a cselekvés alól. A főkapitány szerint a bűnmegelőzés társadal­mi probléma, s ebben az önkormányzatoknak is ko­moly szerepet kell vállal­niuk. Dr. Komáromi István el­mondta, az átszervezésnél arra kell koncentrálniuk, hogy európai módon gon­Románia nemrég kineve­zett nemzetvédelmi minisz­tere, Constantin Nicolae Spiroiu altábornagy első hivatalos külföldi útja so­rán kedden hazánkba ér­kezett. A vendég Budapes­ten, a SÍRÉT nevű román hajón találkozott Für La­jossal, a Magyar Köztársa­ság honvédelmi miniszteré­vel. dolkodó rendőrséget hozza­nak létre. A rendőrnek a lakókörnyezet részévé kell válnia, olyanná, akinek a bűnüldözés az igazi felada­ta. A főkapitány szerint a jó rendőr a becsületes ál­lampolgárokkal működjön együtt, a kisebb szabály­talanságokat elkövetőkkel szemben legyen udvarias, s ha kell, elnéző, a nehéz­fiúkkal viszont bánjon ke­ményen, s ha szükséges és jogszerű, ne riadjon visz- sza a fegyverhasználattól sem. El kell múlnia an­nak a világnak, hogy a rendőrt a bűnözők egysze­rűen kiröhögjék. A vita eldőlt — mondta Komáromi István — de­centralizált rendőrségre van szükség, amely gondos­kodik a helyi közbiztonság­ról, de országos ügyekben is kész együttműködésre. Ismeretes, hogy a nem megfelelő közbiztonság miatt a megyében több te­lepülésen is van úgyneve­zett polgárőrség. Ezek sze­repéről szólva a főkapitány megjegyezte, a profi betö­rőkkel szemben a fegy­vertelen polgárok aligha tudják eredményesen fel­venni a harcot, de a terü­leten való jelenlétük, az ál­taluk adott információk ér­téke miatt támogatni kell tevékenységüket. Nem el­lentmondás, ám mindenki tudja: más lenne a megol­dás, de a rendőrség mai helyzetében az állampolgá­rok ilyenfajta segítségét nem nélkülözhetik. A tárgyalás során átte­kintették a két ország kato­nai kapcsolatairól, a két hadsereg közötti katonai együttműködésről tavaly aláírt megállapodás végre­hajtásának eddigi tapaszta­latait, és kölcsönösen tájé­koztatták egymást az euró­pai katonai bizalom és biz­tonság erősítése érdekében tett erőfeszítéseikről. Miniszteri eszmecsere Képviselők között Besúgók, pufnjkdsok, titkos ügynökök? A titkos ügynökök titkos listája olyannyira tit­kos, hogy már mindent lehet tudni róla. Például azt, hogy milyen pártállású az az ötven képviselő, aki annak idején információkat szolgáltatott. Bár Horváth Balázs volt belügyminiszter annak ide­jén megesküdött, hogy az aktákat őrző páncélszek­rényhez senki sem férhet hozzá, még ö sem, az ira­tok tartalma valahogy mégis szivárog. Horváth Balázs rövid belügyi pá­lyafutása alatt nem tudta teljes mélységében áttekin­teni a hálózatot és a szer­vezetet, tehát nem tudhat­ta, hogy az akták rubrikái élnek, mozognak, sőt, isme­rőseik vannak, stílusosan, kapcsolatai. És Horváth Balázs ugyan honnan sejt­hette volna, hogy egy ma­gyart becsukni lehet, de a szájára lakatot tenni? Többé-lcevésbé biztosra veszik a képviselők, hogy közöttük is vannak pufaj- kások, besúgók, szigorúan meg kevésbé szigorúan tit­kos ügynökök. Vagyis vol­tak. Vagyis vannak, akik azok voltak. Már egészen konkrét adatok is keringe­nek a folyosókon. Abban többpárti megegyezés van, hogy az MSZP-sek sorai­ban, illetve a volt MSZMP- sek között egy sem lehet. Nekik ugyanis munkaköri kötelességük volt a párt tá­jékoztatása. S egy kor­mánypárti képviselő sze­rint, aki egyébként hűsé­ges hódolója Justitiának, holmi hangulatjelentésekért nem kéne senkit meghur­colni. Így aztán az ellenséget a hajdani ellenzék maga kö­zött keresheti. Azt beszélik, hogy van is, mind az öt pártban, ilyen-olyan mér­tékben érintett ember, még az újszülöttek sem mind romlatlanok. A hírek sze­rint a Fideszből egy, a kis­gazdák és a keresztények között egyenként öt-hat- hét, az SZDSZ-ben négy, az MDF-ben pedig harminc olyan honatya üldögél, aki­nek rögvest le kellene mondania a mandátumáról, és már akkor is késő lenne. Persze a pletyka vagy igaz, vagy nem. A helyzet az, hogy az aktákra is ez a jellemző. Mert azt is tudja mindenki, hogy papírokat lehet gyártani, meg el lehet tüntetni. És azt még csak meg lehetne állapítani egy aktáról, hogy mikor íródott, de egy eltűnt akta hűlt he­lyéből kiolvasni az adato­kat? És állítólag olyanok is vannak a listán, akiket be­szerveztek, de soha nem foglalkoztatták őket. Hogy derül ki az igazság? A fene tudja. Egy biztos, mindenki gyanús. A leggyanúsabb pedig az, aki ezentúl lemond a man­dátumáról. Bármilyen ok­ból tegye, már az isten se mossa le róla, hogy ez egy­szer tisztességes akar len­ni. Hogy nem akar válasz­tott funkciót betölteni ár­nyékos múltjával. Hogy át akarja adni helyét tiszta­kezű, valószínűleg már elő­re káderezendő polgártár­sának. őket sújtja majd a kollektív közmegvetés, a nyilvános megbélyegzés. Futárpostával kapják a képviselők a „szigorúan titkos9 Szenvedélyes vita az egyházi vagyonról Századszor fiit össze tegnap a szabadon választott Parlament, s talán a jubileumra tekintettel is kemény viták színhelye volt az ülésterem. Döntött a Ház arról, hogy kivételes és sürgős rend­ben vitatják majd meg a gyermekek és az ifjúság helyzetét, majd az ország- gyűlés elnöke bejelentette: a kormány benyújtotta a Belügyminisztérium III/III. csoportfőnöksége hivatásos, valamint „szigorúan titkos”, állományú tisztjei és háló­zati személyei adatait tar­talmazó, 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori állam- védelmi szervek és karha­talmi alakulatok tisztjei adatainak felhasználásáról szóló törvényjavaslatát. A tervezetet a képviselőnek futárpostával kézbesítik a hét végén. A plénum elsőként a volt egyházi ingatlanok tulajdo­ni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat álta­lános vitáját kezdte meg, a pártok vezérszónokainak felszólalásával. Salamon László (MDF) azt hangsú­lyozta, pártja ma is na­gyon fontosnak tartja az egyház szerepét a nemzeti értékek megőrzésében, s így ezt a tevékenységet kifejt­hessék, megfelelő tárgyi fel­tételekre van szükség. Ezért azokat az egyházi ingatla­nokat kell visszaadni, me­lyeket a közösség javára az egyházak hasznosítani tud­nak, s az igazságosság el­vének másodsorban — in­gatlancserékkel, pénzbeni kielégítéssel — is lehet ér­vényt szerezni. Mészáros István az SZDSZ vezérszónoka szerint a tör­vénytervezet fő hibája, hogy az egyházak függőek lesznek az állami költség- vetéstől. s ez az állam és az egyház összefonódását eredményezi. Ráadásul a törvényjavaslat „aknamezőt Így aztán, akinek csöpp esze van, nem mond le. Akkor sehogyan sem derül­het ki róla, hogy ki volt. Legföljebb gyanús lesz. De az még mindig kifizető­dőbb, mint mondjuk egy olyan apparátus fönntartá­sa, amelyik arra vigyáz, nehogy a delikvens egy idő múlva megint választást nyerjen valahol. De ettől már nem Hor­váth Balázs feje fáj. Sőt, az ö feje valószínűleg akkor fájt utoljára, amikor diadalittasan ugrált a par­lamenti ablak párkányán. Hogy hogy nem esett ki, az azóta is az ő titka. Mint az is, hogy mit csinál, amióta 15 millió magyar kormányfője annak az öt­milliónak a fölügyeletével bízta meg, akikhez Antall József csak érzelmi alapon kötődik. A tárca nélküli Horváth Balázsnak, úgy hírlik, jövő héten színt kell vallania. Egy szabadde­mokrata képviselő arról akarja interpellálni, hogy mivel tölti idejét, amikor bársonyszékében üldögél. IJ írek szerint ugyanis nem viseli kellően gondját annak az ötmilliónak. Azóta sem akarnak jönni olyan információk, még a titkos ügynököktől sem, hogy An­tall József hatókörén kívül rekedt magyarok követel­nék az érzelmi kötődés mellé azt a másikat is. Amiből továbbra is csak a b ennrekedteket részelteti, érzelmi kötődésre való te­kintet nélkül. Jakubovits Anna helyez a társadalom talpa alá” azzal, hogy önkor­mányzatokat, közintézmé­nyeket tesz földönfutóvá, s ez széles elégedetlenséget eredményezhet. A tízéves visszaadási határidő teljes bizonytalanságot okozhat az ingatlanpiac és a beruházá­sok területén. A Független Kisgazdapárt vezérszónoka, Kováts László reményét fejezte ki, hogy a kormány a későbbiekben biztosítja az egyházi intéz­mények működtetéséhez szükséges gazdasági auto­nómiát is, s kijelentette, az államnak összes közjogi in­tézkedése során támaszkod­nia kell a vallásra. Az MSZP véleményét tol­mácsolva Jánosi György bejelentette, elfogadhatat­lannak találják a törvény- tervezetet, mert az mesz- sze túllép a jogos igazság­szolgáltatáson. Fodor Gábor a Fidesz nevében hasonló véleményen volt, s hozzá­tette; a törvénytervezet jo­gi szempontból sérti a lel­kiismereti és vallásszabad­ság elveit. Szerintük az egyházaknak egyszeri in­duló vagyoni juttatást kell biztosítani, majd évenként stabil költségvetési támo­gatást. A Kereszténydemokrata Néppárt szónoka, Tóth Sán­dor természetesen egyet­értett a törvényjavaslattal. A kereszténydemokrata szónok figyelmeztetőleg em­lékeztetett arra, hogy egy felmérés szerint az ország lakosságának kétharmada hívő ember. A vita további részében a felszólalók többet foglal­koztak az egyházak társa­dalmi szerepével, mint a konkrét jogi kérdéssel, köz­ben szenvedélyes vitákra, a sértegetés határát súroló megjegyzésekre is sor ke­rült. A törvényjavaslat vi­táját elnapolták. Délutáni interpellációk­kal folytatta munkáját a T. Ház. Egy SZDSZ-es képviselő arról érdeklődött, készül-e kormányprogram a munka- nélküli fiatalok ellátására, képzésére. Kiss Gyula munkaügyi miniszter sze­rint később igen, egyelőre számos kísérleti program­mal próbálnak a helyzeten javítani. Fodor István független (Pest megyei) képviselő a tehénállomány csökkentése érdekében megígért állami támogatás ügyében inter­pellált. Emlékeztetett arra, hogy egy korábbi ígéret szerint az állomány csök­kentése esetén minden egyes tehén után 10 ezer forintos támogatás illeti meg az ál­lattartót. Érdeklődött: mi­korra várható az elhatáro­zott támogatás folyósítása. Gergátz Elemér földmű­velésügyi miniszter indo­koltnak nevezte az állattar­tók türelmetlenségét, s be­jelentette, a támogatásról intézkedő kormányrendelet várhatóan már májusban megszületik. A termelőnek vállalkoznia kell, hogy há­rom évig nem pótolja a tej­termelő tehénállományt, s nem növeli a tejtermelést. A délutáni szünetben az Országgyűlés dr. Szabó La­jost (FKgP) jegyzőjévé vá­lasztotta. Erre azért volt szükség, mert dr. Pásztor Gyula jegyző pártja frak­cióvezetője lett. A délutáni ülés második részében a számviteli tör­vényt vitatták meg a kép­viselők. A javaslatot előterjesztő Szabó Tamás pénzügymi­nisztériumi államtitkár a törvényjavaslatot a piacgaz­daság jogi feltételrendszere kialakításának egyik alap­vető törvényeként értékel­te, amelynek célja a gaz­dasági átalakítás segítése, és a nemzetközi piacgazda­ság logikájának megfelelő szabályozás. A törvényt egyhangúlag, 218 szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül fo­gadta el az Országgyűlés. Folkopik Vörösréz üstökben sora­kozik a palócleves, a kel­káposzta-főzelék meg a mi­lánói makaróni a Parla­ment rehabilitált éttermé­ben, ahol tegnap debütált a Taverna Rt., mint a kép­viselők kosztolására kije­lölt társaság. Szépen terí­tett asztalok, udvarias pin­cérek, csillogó vitrinben lencsesaláta. A teríték mel­lett étlap és tájékoztató. A tizenöt fogás bármelyiké­ből bármennyit ehet bár­ki, egységesen 380 forintért. Ital, kávé külön fizetendő. Pet.renkó Jánosnak való*- színűleg kifizetődő a „quick lunch”-nek nevezett svédasztal, a vállalkozó- gyáros képviselő ránézésre is kieheti a vagyonából a Tavernát. Nézik is sokan a vadászteremben az első vendéget, meg a rézüstöket csodálják, meg az étlapot gusztálják. Aztán Tamás Gáspár Miklós úg;v dönt, hogy inkább hideget esziK a büfében. Az is drága, az is új, az is Taverna, de aki kákabélű,, megúszhatja egy százasból. Több kép­viselő azonnal fogyókúrá­ba kezd, s nagy ívben el­kerüli mindkettőt. Aki pe­dig nem tudott ellenállni a Petrenkó-reklámnak, az azt mondja, egyszer meg kel­lett próbálni. Hogy a vadászteremben a képviselők álla, vagy a Ta­vernáé kopik föl, az a Ház gondja. A látszat szerint továbbra is. De most már égetően. Mert ha az éhes képviselők miatt az állam kopik föl, az minden ház­ban bajt okoz. — j-a — Jó üzlet Budakalászinak A Suzuki cipzárja Megtette ajánlatát a Ries International Műanyag- és Fémhúzózár-Gyártó és Ér­tékesítő Kft. a Suzuki cég­nek. A vegyes vállalat ülés­huzatokba szükséges húzó­zárakat szállítana a Ma­gyarországon összeszerelt autókhoz — adott tájékoz­tatást Rosental Zoltán igaz­gató. A német Ries GmbH és a Zalaform Kft. által tavaly létrehozott társaság évi 15 millió márka értékű ter­melésének 90 százalékát exportálják. Az alapító né­met cég saját piacain bizto­sít értékesítési lehetőséget magyar vállalata számára. A kft. legjelentősebb ügy­felei a Volkswagen-, a Vol­vo-, a Mercedes-autógyár, valamint a NATO, amely hálózsákokhoz szükséges cipzárakat rendelt a buda­kalászi központú cégtől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents