Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

Ő írfa Várnak Imponáló mértéktar­tással fogta vissza ma­gát a Szabad Demok­raták Szövetsége volt frontembere. Tamás Gáspár Miklós immár hónapok óta az ex cathedra megnyilatko­zásoktól. Az MTA Fi­lozófiai Intézetének igazgatója, országgyű­lési képviselő most a Heti Világgazdaságba (19; 19.) írt cikkében sem adja fel azt az új alap­állást: töpreng, kérdez, elismeri azt, amire nem tudja a választ. A töprengések, a kér­dések sorában azt írta például: „A kormány­politikából kiábrándult tömegek azonban nem annyira a liberális el­lenzéki pártok mellé szegődnek, mint inkább várnak. Mire? Kire? Nem tudni.” Magunk ugyan nem csak a kor­mánypolitikából, hanem általában a POLITIKÁ­BÓL kiábrándult embe­rekről szerezhetünk napról napra tapaszta­latokat, ám ha T. G. M. úgy gondolja, ahogyan írta, bizonyára mások, máshonnét szerzettek a tapasztalatai. Azt sem vitatjuk, hogy az embe­rek valóban várnak. Hiszen észlelhetjük, gya­rapodik a várakozók száma, apad a hívőké, a közreműködőké, a cso­dák apostolaié. Vitánk egy valamiben van. Nevezetesen ab­ban, hogy „nem tudni”, „mire-kire” várnak. Magunk ugyanis, egy majdnem egymilliós lé­lekszámú megye min­dennapjaiból merítve, meglehetősen jól érzé­keljük, mire várnak az emberek. Arra várnak, hogy a politika ne ural­ja, hanem szolgálja őket. Vállalja fel azo­kat a valós gondokat, amelyek milliókat gyö­törnek, amelyek átitat­ják mindennapjainkat. Arra várnak, hogy a po­litikus ne statisztákat, ne alattvalókat lásson/ láttasson bennünk, ha­nem azt a sokat emle­getett népet, akiért, jobb holnapjáért létezik, küzd a politika. A tö­megek (még) várnak. De mire várnak a poli­tikusok? KLIENS vékenységhez igényelhet­nek vissza ingatlant a fele- kezetek, gazdasági tevé­kenységükhöz nem. (Így például bérházat, aminek a bevételéből más tevékeny­séghez teremthetnének gazdasági alapot, nem kér­hetnek.) 9 Magyarországon az al­sófokú iskolai hálózat túl­nyomó többsége egyházi volt. Akkor most vissza­kapják iskoláikat a feleke­zetek? Mi lesz az állami is­kolákkal? — kérdeztük az igazságügyi minisztert. Dr. Balsai István: — Hadd pontosítsák: a há­ború utáni időben a 7 ezer 584 általános iskolából 4 ezer 612 volt egyházi, a 173 kö­zépiskolából pedig 89. Te­hát nem mind, csak körül­belül a fele. De mint emlí­tettem, végül is az egyhá­zak tényleges tevékenysé­gükhöz kérhetik csak vissza az iskolát is, tehát csak olyan helyen, ahol elegen­dő tanuló akad. 3 Miniszter úr! Tíz évre tervezik e folyamatot. Idő­közben változhat a helyzet, lehetséges, hogy addigra mindenki felekezeti iskolá­ba akarja majd íratni a csemetéjét. . . — Ennek nincsenek is meg az objektív feltételei. Tudnia kell, hogy egy szer­zetes tanár felkészítéséhez körülbelül nyolc év szüksé­A Duna mentiek álláspontja Az Expo mellett Most nem tárgyalják a németek kárpótlását Torgyán védi Maczó Ágnest A Duna Menti Népek Munkaközösségének világ­kiállítási szakbizottsága tegnap délután tartotta má­sodik ülését Szentendrén, amelyen részt vett a bécsi városháza részéről Walter Stöckl, a szakbizottság el­nöke, Kasza Péter, a Pest megyei önkormányzat kül­ügyi bizottságának elnöke és hat más magyarországi megye képviselője. A részt­vevők ma várhatóan egy memorandumot hoznak nyilvánosságra, amelynek megszövegezése lapzárta­kor még tartott. A várható állásfoglalás szerint, a Du­na Menti Népek Munkakö­zösségének világkiállítási munkabizottságát mély ag­godalom tölti el, hogy egyes politikai körök a közvéle­ménnyel, a szakemberekkel (Folytatás az 1. oldalról) város IV. kerületében lévő üzemében is azt a választ kaptuk a termelési osztály vezetőjétől, hogy nem ter­veztek sztrájkot, helyette dolgoznak, hiszen van ten­nivalójuk bőven. A Budai Téglaipari Vál­lalat solymári II-es számú gyárának vezetője, Bognár Károly kijelentette, hogy őket nem kereste meg sen­ki a munkabeszüntetéssel és saját politikai táboruk­kal dacolva az Expo meg­rendezésének gondolatát rövid távú politikai terveik oltárán föláldozni készül­nek. A munkabizottság ál­lást foglal amellett, hogy az Expo 1995-ös megrende­zése a Duna menti népek alapvető érdekében áll, és jelentősen felgyorsíthatja a két fővároson kívüli régiók fejlődési ütemét is. Az Expo régóta nem Budapest és Bécs ügye, hanem egyre inkább igazi híd népek és kultúrák között. A munka­bizottság ezért a világkiál­lítás gondolatának támoga­tására kéri a nyilvánosság legszélesebb rétegeit. A munkabizottság ülésé­ről csütörtöki számunkban részletesen is tudósítunk. kapcsolatban, de ettől füg­getlenül még véletlenül sem fordult meg a fejükben az, hogy akár egy órára is be­szüntessék a termelést. Az elvi szolidaritáson túl tehát egyéb segítséget nem kaptak a Penomah váci gyáregységének dolgozói, az éhségsztrájkot azonban hétfőn reggel befejezhették. — Reggel kilenckor tele­fonáltam a gyárba, s közöl­tem kollégáimmal: a Föld­Üj képviselő beiktatásá­val kezdte hétfői munka­napját az Országgyűlés ple­náris ülése. A Ház igazolta Marx Gyula mandátumát. Az MDF-es honatya az el­hunyt Csengey Dénes he­lyét foglalta el. Ezután, immár hagyo­mányosan, több képviselő kért napirend előtt szót. G. Nagyné Maczó Ágnes előrebocsátotta, hogy az egész társadalmat és a nép- képviseleti demokráciát ve­szélyeztető kérdéseket vet fel hozzászólásában. S ve­szélyekhez sorolta a szabad- demokraták elnökének és a Fidesz vezetőinek egyes, a sajtóban közölt megnyilvá­nulásait, majd élesen osto­rozta a hatpárti tárgyaláso­művelésügyi Minisztérium­ban folytatott tárgyaláson számunkra kedvező döntés született — kezdte Baska Ferenc, az üzemegység igazgatója. — Vácra kora délután érkeztem, majd a 14.00 órára összehívott munkásgyűlésen felolvas­tam a délelőtt készült jegy­zőkönyvet. Abból a lényeg: július l-jétől önálló állam- igazgatási vállalattá válunk, majd az FM szakértőinek segítségével hozzáláthatunk a privatizációs programunk kidolgozásához. Tapsvihar fogadta ezeket a híreket. □ Információink sze­rint egyik dolgozójuk kór­házba került. — Az éhezők egyikét, Dreifinger Mihályt valóban elvitték kivizsgálni, neki ugyanis felduzzadt a boká­ja, s az orvosok orbáncra gyanakodnak. Ám ennek semmi köze a négynapos koplaláshoz. □ ön szerint a privatizá­ció melyik formája valósít­ható meg üzemükben? — Mi ezt kizárólag mun­kásrésztulajdonokkal tud­juk elképzelni, bár a 85 ezer forintos bérszínvona­lunk nem sok esélyt adott dolgozóinknak megtakarí­tásra .. . □ Mi lesz Mátyus Fe­renccel, az önök által szi­gorúan bírált vezérigazga­tóval? — Legfőbb célunkat, az önállósodást elértük, s ez elég ahhoz, hogy tőle is tel­jesen függetlenítsük ma­gunkat. □ Mikor emelkednek a bérek? — Mátyus úr most 14 szá­zalékos bérfejlesztéshez já­rult hozzá, ami máris folya­matban van. Az önállósodás után természetesen ered­ményességünk függvényé­ben növelhetjük a fizetése­ket. Bízom abban, hogy dol­gozóink a munkában éppen olyan állhatatosak lesznek, mint az elmúlt öt nap so­rán. □ A vezérigazgató tehát a helyén marad. — Erről nem tárgyaltunk a minisztériumban. □ És ha retorziók követ­keznek? — Ha ilyenre sor kerül, s pont a Penomahnál ma­radt valamelyik üzem tart be nekünk, akkor megke­ressük lehetőségeinket a vá­laszlépésekre, szigorúan jo­gi keretek között. Egyéb­ként dr. Raskó György ál­lamtitkár-helyettes úr ígér­te, figyelemmel követi a to­vábbi eseményeket. Gy. L.—K. M. kát. A hat párt tárgyalóde­legációit együttesen — em­lékeztetve a múlt rendszer­re — a pártok központi bi­zottságának minősítette, s úgy értékelte, hogy dönté­seikkel a Parlament szerep­körét veszik át. Ha pedig így megy tovább — foly­tatta —, akkor a Parla­ment lesz felelős a kor­mánynak és nem fordítva. Maczó Ágnes hosszúra nyúlt hozzászólása során egyébként az elnöklő Sza­bad György többször fel­kérte a képviselőnőt, hogy szorítkozzon az általa rendkívülinek minősített témára, ami a napirend előtti felszólalását indokol­ta; s a plénum is meglehe­tősen hangosan kommentál­ta a képviselőnő szavait. A történtek nyomán kért szót Torgyán József. A kisgazda honatya emlékez­tette az Országgyűlést arra, hogy a házszabály értelmé­ben Maczó Ágnes jogát és kötelességét gyakorolta, amikor felszólalt. A Ház nem engedheti meg magá­nak a felszólalást kísérő méltatlan hangnemet, s a gúnyos bekiabálásokat. Egyúttal felkérte a házel­nököt, hogy hasonló esetek­ben intse mérsékletre, s fi­gyelmeztesse méltóságának megőrzésére a plénumot. Ezen intermezzo után — ugyancsak napirend előtt szót kérve — Dénes János független képviselő üdvö­zölte Antall József izraeli látogatását, majd — áttéte­les összefüggést talált —, részletesen szólt hazánk el­keserítő demográfiai hely­zetéről. A napirendről vitázva a T. Ház úgy döntött, hogy most nem tárgyalja az 1949. június 8-a előtt jogsérelmet szenvedett magyarországi németek kárpótlását kérők népi kezdeményezését. A benyújtott több mint 22 ezer aláírásból ugyanis az Országos Választási Bizott­ság tájékoztatása szerint csupán 393 felelt meg min­den tekintetben a törvény előírásainak. A napirend elfogadása után a képviselők az egyes állami tulajdonban lévő va­gyontárgyak önkormányza­tok tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat múlt héten megkezdett általános vitáját folytatták. Mivel az utolsó ülésen a függetlenek nevében Király Zoltán kép­viselő felszólalására már idő hiányában nem került sor, ezért most ő fejtette ki álláspontját. Rámutatott: a A kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájá­ról tárgyalt hétfőn az Ér­dekegyeztető Tanács priva­tizációs bizottsága. Az elképzelések szerint a privatizációs bevételeket elsősorban az államadósság csökkentésére, a magánvál­lalkozások támogatására, az infrastruktúra fejlesztésére fordítanák. A munkaválla­lók ezzel szemben szorgal­mazták, hogy a bevételek­ből a privatizáció okozta foglalkoztatási gondok mérséklésére, így képzésre, átképzésre, új munkahe­lyek létrehozására is költ­senek. Ezzel a felvetéssel elvileg a kormány képvise­lője is egyetértett. Az előterjesztett koncep­ció szerint a dolgozók álta­lánosan a törzstőke 15 szá­zaléka erejéig vásárolnat­kormányzat a törvényja­vaslat kidolgozása során láthatólag figyelmen kívül hagyta az érdekeltek véle­ményét, tehát sem a helyi, sem a települési önkor­mányzatok nem gyakorol­hatják önálló tulajdonosi jogukat. Üjra feltámadóban van a kormány részéről a pártállami időszakból is­mert „atyáskodó újraelosz­tó szerep”, egy újfajta álla­mosítás, amelynek során az állami szervek önkormány­zati tulajdont kívánnak — a hatáskörökkel együtt — elvonni. A képviselő meg­ítélése szerint a törvényja­vaslat mindazon részeit, amelyek korlátozzák az át­adandó vagyontárgyakat, a Parlamentnek kétharmados többséggel kell megszavaz­nia. Tarján Lászlóné, a Kör­nyezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium ál­lamtitkára kifejtette, hogy teljesen indokolt a kiemelt természetvédelmi területek és műemlékek különleges kezelése a törvényjavaslat­ban, azaz, hogy ezek csak akkor kerülhetnek önkor­mányzati tulajdonba, ha az illetékes miniszterek erre külön engedélyt adnak. Trombitás Zoltán (Fi­desz) kemény szavakkal tá­madta a kormányt, amely mint mondta, tavaly nyár óta — az önkormányzati törvény folyamatos megsér­tésével — szűkíti a va­gyontárgyak átadását. A tervezetet önkormányzat­ellenesnek minősítette, olyannak, amely különösen a fővárost és a megyei jogú városokat diszkriminálja, és „irtózik” az állami tu­lajdon önkormányzati tu­lajdonba adásától. Ezután a Ház elnöke az általános vitát elnapolta. A szünetet követően a koncesszióról szóló tör­vénytervezet határozathoza­tala előtt Balsai István igazságügyminiszter vála­szolt a korábbi általános és a részletes vitában elhang­zott észrevételekre. Este 8 óra előtt néhány perccel az Országgyűlés 194 igen, hat nem szavazattal és 83 tar­tózkodással elfogadta a koncesszióról szóló tör­vényt, s ezzel befejezte hétfői munkanapját. A Ház kedden reggel 10 órakor o volt egyházi in­gatlanok tulajdoni rendezé­séről szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatja munkáját. (Erről olvasóink figyel­mébe ajánljuk a 2. oldalon kezdődő írásunkat.) nának részvényt munkahe­lyükön 50 százalékos ked­vezményes áron, de úgy, hogy az összes kedvezmény a félévi bérüknél nem le­hetne több. Lehetőséget ad­na a vásárlásra a kedvez­ményes kamat, a részletfi­zetés és az osztalékból tör­lesztés. Bizonyos területe­ken a törzstőke 30 százalé­kát is meg lehetne vásárol­ni kedvezményesen. A munkavállalók nagyobb kedvezmények érdekében emeltek szót, felvetve, hogy lehetőséget kell adni a dol­gozók vállalkozói kezdemé­nyezéseinek. A kedvező döntés tudatában már vidámabban beszél­get kolléganőivel a huszonegy éhező egyike, Pásztor András (Erdősi Ágnes felvétele) ges. Meg azután rengeteg iskola épült az elmúlt 40 év alatt, ezek sohasem tar­toztak egyházi tulajdonba, így nem is igényelhetők vissza. G Mégis: hol a kártalaní­tás határa? — Van ilyen határ, még­hozzá hármas. Egyrészt az egyház tényleges tevé­kenysége, másrészt az, hogy f igyelembe kell venni a he­lyi önkormányzatok műkö­déséhez szükséges feltétele­ket (sok volt egyházi épü­letben egészségügyi és más közcélú intézményeket he­lyeztek el), harmadrészt az állami költségvetés korlá­tozott lehetőségeit. És az az elv sem szeghető meg, hogy az egyházak gazdasági te­vékenységét e törvényja­vaslat nem veszi figyelem­be, így például a latifun­diumok, volt egyházi nagy­birtokok, gazdaságok visz- szaadásáről nincs benne szó. © És ha egy egyházi is­kola tangazdaságot szeret­ne? — Akkor sem kérheti vissza egykori földjét, ha mezőgazdasági célt szolgált, legföljebb az épületéhez tartozó telket. © Számítanák-e az ön­kormányzatok ellenállásá­ra? — ezt már dr. Isépy Ta­mástól kérdeztük. — Eddig nagy kompro­misszumkészség és toleran­cia jellemezte az ilyen ügyek alkuit mind az ön- kormányzatok, mind az egyházaik részéről. Ahol született megoldás, ott sze­repet játszott a kölcsönös engedékenység, az érdekek felismerése és tiszteletben tartása. Meggyőződésem, hogy ez a járható út, nem az ellentétek szítása. @ Am az önkormányza­tok nem dúskálnak a pénz­ben, az anyagi jayakban, s feltehetően az ilyen ügyek valamiféle veszteséget is jelentenek a számukra. — Valóban az anyagi kérdés a legnehezebb, de kérem, vegyék figyelembe azt, hogy az egyházak, ami­kor egy-egy oktatási, kul­turális vagy karitatív cél­hoz épületet, helyet kérnek, akkor egyben át is vállal­ják az önkormányzattól e feladatot és annak terheit. S hadd tegyem hozzá: nem kell ezeknek az ügyeknek szélsőségesen zajlaniufc. Van, ahol visszakapta az egyház, az iskolát, s meg­tartva a világi tanári ka,r jó részét, csak azt kérte, hogy a hit szellemében neveljék a gyerekeket... V. G. P. VéguS ónálló less a nvc? húsüzem Felemás szolidaritás teljes iik®? Privatizációs érdekegyeztetés

Next

/
Thumbnails
Contents