Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-05 / 79. szám

I JVFOLYAM, 35. SZÁM 1991. ÁPRILIS 5., PÉNTEK DA^SI vcirfa MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A Phralipe munkalehetőséget keres tagjainak Sikertelen próbálkozások Költségvetés meglepetésekkel Felsőpakony önálló A Phralipe Független Cigányszervezet kakucsi tagszervezete tavaly nyá­ron alakult, Daróczi Ágnes és Osztojikán Béla kezde­ményezésére. Egyelőre 54 tagot számlál. A többiek még nem érzik át egy ilyen szerveződés fontosságát. Érzik viszont a gazdasági recessziót, hiszen őket kül­dik el elsőnek a leépülő munkahelyekről.. Erről be­szélgettünk Radios Jenővel, a tagszervezet titkárával. — A cigányság fele már munkanélküli. Állítólag néhány helyen kiírták, hogy „cigányfelvétel nincs”. Én ugyan nem láttam, de meg­bízható emberektől tudom. — Ma mindenkit fenye­get a munkanélküliség, en­gem éppúgy, mint önt. Va­lamilyen önszerveződéssel, szövetkezet alakításával. vállalkozással nem foglal­koznak? — Próbálkoztunk, de ke­vés sikerrel. Tavaly nyá­ron volt egy rosszul vég­ződő kísérletünk. Egy Ör­kényinek vállaltunk koszo­rú-alap kötést. Azt mond­ta, csináljunk akármennyit, ő átveszi. Az unokatestvé­rem pincéjét rendeztük be műhelynek, a környékről mindenki itt dolgozott. — Hogy fizetett? — Tízcentis átmérőjű alapért 1 forintot, tizenöt centisért 2,50-et, fakerete­sért — fenyőtoboz-díszítés- sel — 15 forintot ígért. Én magam szedtem 16 zsák fenyőtobozt hozzá. Renge­teg alapot megcsináltunk és vártuk a megrendelőt, de nem jött. Legalább 2000- 2500 darab ment tönkre. Később arra hivatkozott, Ez a reklám helye E szellemes összeállítással csalogatja a vevőit Alsónéme- diben egy cipőkeresketlő. Biztató, hogy nem halt ki a magyar ember humora (Vimola Károly felvétele) Hétvégi labdarúgás 1991. április 6. (szombat), 14.30: Gyál—Alsónémedi (F.-pakonyon). Serdülőmérkőzések: 16.30- tól: Dabasi ÉKÜ—Újlengyel, Hernád SE—Kakucs SE, :Üjhartyán SE—Dabas SE, . Bugyi Tsz SE—Inárcs SE. 1991. április 7., 14.30: Ócsa—Dabasi ÉKÜ, Tá­D/VBASI HÍRLAP Vessetű munkatárs: Manila Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Pachner Edit. ® Fogadónap minden hétfőn ll-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­műn!, : Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. G. sz. Pf.: síi, ír. SZ. 14«. Telefon: 138-2383/283 borfalva—Felsőpakony, Inárcs—Tatárszentgyörgy. A XII. forduló még nem közölt eredménye: Dabasi ÉKÜ— Táborfalva 5-1 (1-0) Dabas, 100 néző. Vezette: Kocsis J. (Kiss J., Zelen J.). A hazaiak az 5. percben vezetést szereztek és jó játékot produkáltak. A II. félidőben tizenegyesből nö­velték előnyüket, majd 5-0 után szépítettek a vendé­gek. Góllövők: Andristyák, Kovács E., Kovács J., Go- mola és Szlama, ill. Patai P. Ifieredmény: Dabasi ÉKÜ —Táborfalva 1-0. Serdülőeredmény: Bugyi —Kakucs 2-5. Orgován I..— Varga L. hogy nem volt piaca a ko­szorúknak. — Mint a Phralipe ka­kucsi titkárának, milyen tervei vannak? — Elsősorban a cigány­telepet szeretnénk meg­szüntetni, ahol még min­dig 15 család él. Próbálunk munkalehetőséget keresni a munkanélkülieknek, ebben elsősorban a polgármesteri re számítunk, aki nagyon sokat segít. — Gondoltak rá, hogy a hagyományos mestersége­ket, például a vályogvetést, vagy a kosárfonást — fel­újítják? — Itt már nem építenek vályogból, annyi kosárra pedig nincs szükség, ' amennyinek az árából mindnyájain meg tudnánk élni. — Az építészek megint fölfedezték a vályogot, ma az egyik legegészségesebb építőanyagnak tartják. Itt is divatba kéne hozni! Radics Jenő nem nagyon bízik benne, hogy az új di­vat egyhamar teret hódít Pest megyében. Az ő háza is téglából épült. P. E. Felsőpakony helyén a századfordulón még csak néhány tanyát találunk. A húszas-harmincas évek tá­ján a Holland-telep néven ismerték, mert a Magyar— Holland Bank parcellázta. Az évek folyamán önálló faluvá vált. Gyállal 1975-ben egyesí­tették. Ebből a „házasság­ból” Felsőpakonynak nem sok haszna származott: igaz, a közös tanács meg­szavazta a falu óvodájának és iskolájának bővítését, de a víz- és gázprogramból már kimaradt. Két évvel ezelőtt érdek-képviseleti kör alakult, melynek 147 tagja célul tűzte ki a Gyál- tól való elválást és Felső­pakony önálló faluként való működtetését. A gyáliak, természetesen, nem értettek velük egyet, arra hivatkoztak, hogy a falu egyedül képtelen lesz megélni, de az érdek-kép­viseleti kör tagjai nem hagyták magukat eltéríte­ni szándékuktól. Felkérték a közös tanácsot, készítsen külön költségvetést 1991-re, s meglepő eredményre ju­tottak: 4 millió 285 ezer fo­rintnyi maradvánnyal zá­rult az év. A falu új vezetője, Sztancs János polgármester az érdek-képviseleti kör tagja volt, nem foglalkozott poli­tikával. Csak egy dolgot ígért a választások idején, nevezetesen, megpróbálja rendbe tenni a falut. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a két másik jelöltet maga mögé kényszerítse. Társadalmi megbízatásként végzi a dolgát, de nincs nap, hogy meg ne találnánk a polgármesteri hivatal­ban. Smáílm Husszein menedékjogot kért BOLYAI-NAPOK ÓCSÁN MVS30 üO<M-IVAl#a Az ócsai gimnázium már­cius 27-én és 28-án emlé­kezett meg névadójáról, Bolyai Jánosról. Szerdán reggel ünnepélyes megnyi­tó keretében elevenítették fel Bolyai életét és mun­kásságát, majd a „Holt költők társasága” című amerikai filmet nézték meg. A filmmel kapcsolat­ban a tanárok és diákok megvitatták, vajon az ócsai gimnáziumban meny­nyire demokratikus a lég­kör. Az idei „Bolyai-napo- kon”’ Katona-Zsombori Mária festőművész és Biczó Magda iparművész mutat­kozott be. A kiállítások megnyitója után diákelő­adások következtek. A gye­rekek igen sokszínű prog­ramot kínáltak, a békák életének bemutatásától a relativitáselméletig bőven volt miből válogatni. Ebéd után került sor a tanár—diák meccsekre. A zuhogó esőre való tekin­tettel az általános iskola tornatermében — a hely adottságait figyelembe véve kézilabdában — mérkőz­tek meg. A férfi tanárok alaposan kikaptak, míg a gyengébb nemnél a diákok maradtak alul. Csütörtökön a diákok vették át a hatalmat. A „fordított nap” igazgatói címéért már februárban megkezdődött a választási hadjárat, amit idén a har­madikos Danó Zoltán nyert meg. Az öbölháború utóhatá­saként erősen katonai jellegűre sikerült a hata­lomátvétel. Zsadányi igaz­gató urat letartóztatták, s csak megfelelő mennyiségű aláírás összegyűjtése tette lehetővé szabadulását. En­nek érdekében csokoládét és cukorkát szórt szét a gyerekek között. Közben Szaddam Husszein kért menedékjogot az új igaz­gatótól, amit meg is ka­pott. A béke helyreállítása után Pa-Dö-Dö-imitátorok szórakoztatták a közönsé­get, majd nagyszabású ve­télkedő következett. A pincében jósda működött, ahol egyfolytában hosszú sorok álltak. Az idei író­vendéget, Polgár Andrást ki lehetett faggatni a Szom­szédok jövőjéről és Linda életének homályban maradt részeiről. A programban szereplő válóperekre nem került sor. Előzménye a tavalyi fordított nap csoportos es­küvője, ahol a tanárokat legproblémásabb diákjaik­kal adták össze. Idén let­tek volna a válások, de az egyik tanárnő kijelentette, nem válik, annyira meg­szerette időközben — rá- kényszerített — „házastár­sát”. A kétnapos rendezvény- sorozatot idén is a hagyo­mányos Bolyai-bál zárta. er—ed Maga a „hivatal” családi ház volt korábban, nem ki­fejezetten alkalmas mostani funkciójára. A rózsadíszes falú nagyszobában találha­tó például a polgármester, a jegyző, valamint a titkár­nő irodája, és az előadó­terem. Nehéz körülmények között dolgoznak, de nem panaszkodnak. Adott a je­len, a jövő pedig rajtuk múlik. Ez a szemlélet érző­dik mindenütt, a polgár- mester is ebben a szellem­ben dolgozik. A helyi utak rendbetéte­létől az új templom építé­séig minden tervében szá­mít az emberek segítőkész­ségére. — Az itt lakók lelkesek, szép számmal vesznek részt minden meghirdetett társa­dalmi munkában. Az új gyógyszertárat és a polgár- mesteri hivatalt is önkéntes alapon alakítottuk át. A költségvetésből 300 ezer forintot szántak a fa­lu — időjárástól függően sáros vagy poros — útjai­nak járhatóvá tételére. Ez az összeg csak az anyag­árakat és a szállítást fog­lalja magában, maga a munka: társadalmi! Hason­lóképpen tervezik a járdák építését is. — Legköltségesebb ter­vünk egy olyan épület- komplexum építése, amely­ben a polgármesteri hivatal és az egészségügyi intézmé­nyek kapnak helyet, öt­millió forintot szánunk rá. Sok mindenre jut pénz — ha kevés is. Kap támogatást többek közt a Vöröskereszt, a nyugdíjasklub, a helyi sportkör, az épülő templom és a révfülöpi gyerektábor, de olyan nagy léptékű mun­kába, mint a gáz- vagy a vezetékes ivóvíz kiépítése, egyelőre nem tudnak bele­fogni. Problémát okoz a „sza­bad” területekkel való gaz­dálkodás is, mivel egyrészt a gyáli Szabadság Tsz, másrészt a Nagykunsági Erdőgazdaság birtokolja. Egyelőre nem jutottak egyezségre. Ahol maguk rendelkeznek a területtel, 50 építési telket parcelláz­tak. Folyamatban van egy saját szeméttelep kialakítá­sa, mert a gyáli nagyon sokba kerül. Felsőpakony helyzete egy­általán nem könnyű. La­kóinak 90 százaléka gyári munkás, s tudjuk, ez ma mit jelent: a leépítések el­sősorban az ingázókat érin­tik. Az örökölt feladatok mellé így kapcsolódik a munkanélküliek segélyezé­se, új munkahelyek terem­tése és a veszélyeztetett családok gondozása is. Az önkormányzat nem riad vissza a nehézségek? tői, tele van ötletekkel, ter­vekkel. Ez a falu meg akarja mutatni, hogy meg­áll a maga lábán, a hátrá­nyos helyzetű települések­nek járó kedvezményeket sem vette igénybe, mert nem tekinti magát hátrá­nyos helyzetűnek. Pachner Edit Siratófal 1945-ről negyvenöt évig csak szépeket írtunk. Egy egész generáció nőtt fel abban a tudatban, hogy az Ivá­nok és Szerjózsák csak szabadságot hoztak Magyaror­szágnak. De vajon mit gondoltak azok az újhartyáni családok, akiknek a hozzátartozóit 1945 január első napjaiban hurcolták el Ukrajnába, kényszermunkára?! Ók mi­ként ítélik meg a fennen hirdetett szovjet—magyar ba­rátságot? Mi motiválta és milyen jog szentesítette ama önkényt, hogy csupán a győztes jogán a békés lakos­ságon vegyen elégtételt egy reguláris hadsereg?! Megannyi megválaszolatlan kérdés. Ha volna is rá válasz, a tényeken mit sem változtat: negyvenkettőn soha nem tértek vissza Űjhartyánba, névtelen sírju­kon idegen fű nő. Am emléküket megőrizték a túlélők és a hozzátartozók. Sőt az egész község egy emberként állt össze, amikor a település plébánosa azt javasolta, közös pénzből emeljenek emlékművet. Az emlékmű elké­szült, a katolikus templom mellett állították fel. A már­ványlapon helyet kapott mind a negyvenkét mártír ne­ve, s alig telik el úgy nap, hogy valaki ne vigyen virá­got e megkésve emelt siratófalhoz. (Kép és szöveg: Tunner Pál)

Next

/
Thumbnails
Contents