Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
Végterméknek titulált állami gondozottak Botrányos leváltás után botrányos kinevezés? „A megyei gyermekvédő intézetben a dolgozók többségénél mind nagyobb az elkeseredés: a komoly szakértelmet igénylő intézmény vezetőjének kinevezése a megyei önkormányzati testület hatásköre, de az előterjesztés, az indoklások, a bizottsági javaslat alapján a megyei apparátus biztos a dolgában, hogy íz általuk favorizált jelöltnek sima útja van az igazgatói székig. A Művelődési Közlöny 22. számában megjelent pályázati kiírás szerint felsőfokú végzettséghez és ötéves szakmai gyakorlathoz kötötték a jelentkezést az igazgatói állásra. Az egyik pályázó sohasem dolgozott e speciális területen, érdekes módon a felső vezetés mégis őt szándékszik az intézmény élére állítani. Ennek érdekében mindent el is követnek az intézet dolgozóinak agitálásától a manipulált választáson át a megyei ön- kormányzat népjóléti bizottságának befolyásolásáig. Ebben a helyzetben, amikor várni kell a gyermekvédelmi törvényre, megbocsáthatatlan a szakmától távol álló jelöltre bízni egy Uyen fontos megyei intézményt. Ezért a dolgozók aláírásokat gyűjtenek a megyei apparátus jelöltjének kinevezése ellen.»» (Április 23-i dátummal 88 UYIVI-s dolgozó aláírásával el is juttatták vélemé- ryüket dr. Inczédy Jánosnak, s azt kérik, hogy erről ájékoztassa a megyei képviselő-testületet. A szerk.) A fent idézett levelet Aljért Béla hivatásos pártfogó felügyelő juttatta el izerkesztőségünkbe, s nem ;itok, hogy ebben az ügyien többször megkeresett /incze Dezsőné nevelőszü- ői felügyelő is, akinek :gyik, a népjóléti bizottság agjainak írott levele meg- alálható a közgyűlés elé árt dokumentumok között s. Ennek utolsó passzusa -rzékelteti azt az elkesere- lett szélmalomharcot, ame- yet a GYIVI-s dolgozók lónapok óta vívnak: „Jól udom, hogy Önök erősebbek, hatalmasabbak nálam, is úgyis úgy döntenek, '.hogy akarnak, hiszen, .mikor bementem önök zözé, is elhangzott: már löntöttünk egyszer, mire öl változtatnánk meg dön- ésünket.” Össznépi korteskedés Dr. Ajtay András, az «kormányzat illetékes osz- ályának helyettes vezetője 'askos dossziényi, indula- októl feszülő levelet őriz, le mély meggyőződése, íogy ezek mindegyike azonos körhöz tartozó néhány zemély tollából, vagy az í felbujtásuk nyomán író- lott. Azt a véleményét em szokta véka alá rej teli, hogy a GYIVI-ben csak léhányan dolgoznak, a öbbség pedig szervezi az gazgatói álláspályázattal apcsolatos hangulatot. A lYIVI-sek viszont azt ál- ítják, hogy egy kis hangu- atkeltésért a főorvos úr em megy a szomszédba, s léldaként citálják a feb- uári p omázi vélemény- tyilvánító szavazást, illetve innak óvását. Miután a zakminisztérium kimond- a: a teljes kollektíva — te- lát ideértendők a nevelő- zülók is — véleményének ükérését tartják indokolt- lak, Ajtay doktor úr olvas- a fel az óvást (ki tudja, niért nem a választási bi- ottság elnöke), mert az ■gyik hivatásos nevelőszülő, Isató Sándorné — aki tag- a volt a választási bízott- ágnak — levelet küldött nind a 105 társának (erre -lőzőleg szóban kért és ka- iott engedélyt), arra buz- lítva őket: jöjjenek el a negjelölt napon Pomázra, nondván: „nem engedhetek meg magunknak, hogy íz intézeti belső dolgozók izavazata több legyen, és íz ő érdekeik szerint kerüljön be a pályázó." Tudni kell, hogy a nevelőszülői hálózat kialakításáért, tagjai státusának ^ismertetéséért éppen az 'gyik potenciális jelölt, dr. ierezog Mária apostolko- lott annak idején. Az óvás 'redménve az lett, hogy a íevelőszülők külön urnába izavaztak, de az eredmény jizton meglepte a megyét. Vaskó András, az intézet megbízott igazgatója nyolcvan, dr. Schaffhauser Ferenc 59, dr. Herczog Mária pedig 51 szavazatot kapott. Akkor már a megyei vezetés kezében volt az a levél, amely szerint ,,többen eleve nem felelnek meg a pályázati kiírásoknak, mert valódi programot, az intézményre vonatkozó célkitűzéseket nem fogalmaztak meg." Velük érdemben nem is foglalkozik a főhatóság, azaz Vaskó András nevét meg sem említik. <3 persze — már csak a véleménynyilvánító szavazás okán is — a ringben van, de a megyénél már régen leírták, egyszerűen mintha nem is tekintenék legitim vezetőnek, de erről majd később ... A pomázi szavazást megelőzően működött a gépezet a belső dolgozók között is: az adóbevallásokhoz szükséges munkáltatói igazolások aláírására és átvételére utaztatták fel a megye minden csücskéből a nevelőszülőket Pomázra. Erre az aktusra három napot írtak elő, éppen február 14-ét megelőzően, de azt kikötötték, hogy az ominózus csütörtökön aláírásra senkit, sem fogadnak. Tehát minden érintettnek kétszer kellett azon a héten kibum- liznia Pomázra, ami sokak esetében az egész napot igénybe vette. Az aláírás alkalmával Vaskó András mellett agitáltak, sőt az is elhangzott: minek jönnének el 14-én, amikor csak egy véleménynyilvánító szavazásról van szó, verdiktet úgyis a közgyűlés mond. Hát ezért tartotta fontosnak Csatóné ama levél megírását. Példátlanul gusztustalan „A hivatásos pártfogói gárda határozottan Vaskó András mellett van, mert ő a felügyelőjük. (Helyesen: ő volt régen a csoportvezetőjük. A szerk.) A benti társaság nagyon szeretne ebben az állóvízben meglenni, tehát ezért Vaskó András mellett van” — olvasható a népjóléti bizottság március 29-i ülésének a közgyűlés elé tárt jegyzőkönyvében. A dolgok velejébe látó megállapítás, s ha azt is hozzátesszük, hogy a pomázi szavazáson Vaskó úr nem felejtett el számos gesztust gyakorolni a nevelőszülők felé, mindjárt magyarázható ottani sikere. „Helyzeti előnye volt, mégsem ismeri jól a dolgokat. Pályázati anyaga a mostani információira épült, ami percenként változik, mert különböző ellenérdekek kereszttüzében van. Az, hogy most próbálja maga mellé állítani a nevelőotthonok vezetőit, ez egy kapkodás. A megbízott igazgatót a személyes tapasztalat alapján nem tartom megfelelőnek” — fogalmazott ekképp az egyik bizottsági tag, amellyel nyilván a többiek is egyetértettek, ezért kerülhetett Vaskó András neve a közgyűlés elé tárt sorolásukban az utolsó helyre. Bízom benne, hogy a most következő véleménynyel nem azonosult a bizottság minden tagja, már csak azért sem, mert a minősítés példátlanul gusztustalan: „Dr. Herczog Máriánál a saját családjában is probléma van, tehát úgy érezzük, hogy aki a saját családját nem tudja kellőképpen szervezni, az nem biztos, hogy egy nagy intézményben jól tudna működni ... Lehet, hogy rossz a hasonlat, mégis: olyan, mint az a tehén, aki naponta 500 liter tejet ad, de felborítja maga után a vödröt." Nemcsak hogy rossz a hasonlat, de mert minden megyei közgyűlési tag sokszorosítva megkapta, ezzel sikerült elkövetni a Btk. 74—84. paragrafusába ütköző minden cselekedetet. Azaz sikerült dr. Herczog Máriát személyiségében, emberi méltóságában sérteni, mi több, a sárba taposni. Mindent if kikészítenek Ugyanebben a jegyzőkönyvben számos, döbbenetét kiváltó megjegyzés olvasható még, például, hogy „a GYIVl-be behelyezett gyermekek egy óriási társadalmi hordalék VÉGTERMÉKEI!” Pillanatig sem vitatom, hogy az egymás lejáratásával fűszerezett igazgatóválasztás körüli bonyodalmak rendkívüli indulatokat keltenek, mégis azt gondolom, hogy a bizottsági tagok jegyzőkönyvhöz méltatlan megfogalmazásai kritikán aluliak, s a hosszú hónapok óta tartó hercehurcának csak vesztesei és áldozatai lesznek, sőt már vannak is. Áldozatai a gyerekek, vesztesei pedig maguk a jó szándékú pályázók. Mert — és ebben mélységesen egyetértek az egyik bizottsági taggal —, „bárki lesz is az igazgató, ki fogják készíteni”. Dr. Schaffhauser Ferencről — azon elpolemizálva bár, hogy egyáltalán képes lesz-e megbirkózni a feladattal —, a legjobbakat mondják a bizottságban, s őt ajánlják első helyen igazgatónak. Fejére viszont jövendő beosztottai szórnak tücsköt-bogarat. Ö a lejárató levelek ellenére keményen áll a vártán, pedig azt is a szemébe mondták már, hogy egyedül ő az, aki nem felel meg a kiírás szakmai feltételeinek, meg, hogy most készül beejtőernyőzni a GYIVI kellős közepébe. A pomázi szavazáson az is elhangzott, hogy MSZMP-pénzből finanszírozták a Szovjetunióban aspirantúráját, azaz komoly tanulmányokat folytatott, de ha végez, munka- nélküli lesz. Nem is az a baj vele, hogy a pártapparátusból jön — hangsúlyozták Pomázon —, hanem az, hogy pályázatában nem vállalta a múltját, mert azt írta, hogy „1982-től a politikai szervezetek Pest megyei oktatási igazgatóságán dolgoztam, kezdetben mint a filozófia tanszék tanára.” Miközben hallatlan erők mozdulnak meg az egyesek által királyi trónusnak vélt igazgatói székért, a gyermekvédelmet megyei szinten felügyelő Ajtay főorvos úr szerint is gennyes sebhez hasonlít a GYIVI, ami már-már az eltályogo- sodás veszélyével fenyeget. Es ahelyett, hogy működőképességének legalább a látszatát fenntartanák, zajlik az igazgatóválasztás — minden szinten. A megyénél például úgy, hogy már január 15-én(!) Ajtay és Schaffhauser úr írják alá a levelet, amelyben szívesen látják a Hollandiából érkező delegációt. Nevük alatt nem szerepel a beosztásuk, azaz mintha egy magánlevélről lenne szó. Hogy az intézetnek van egy megbízott igazgatója, s hogy Schaffhauser úr éppúgy csak pályázó az állásra ebben az időben, mint mások, kit érdekel az? Felmondás—telefonon Ajtay úr financiális okokra hivatkozva ereszti szélnek azt a négy félállású szakembert a módszertani csoportból — jogászt, két pszichológust és egy szociális munkást —, akik még a telefonon (!) érkezett, azonnali hatályú felmondás napján is csoportokat vezettek, Az állami gondozás elkerülésének stratégiája címmel védőnőknek, a GYIVI-ben dolgozó pedagógusoknak, s mentálhigiénés tudnivalókra oktatták a nevelőszülőket. Érkezik pedig ez a törvénytelen felmondás akkor, amikor mély gödörben van az egész megyei gyermek- védelem, érlelődik a botrány az érdi krizis-inter- venciós ház körül, köddé váltak a Támasz Alapítvány kezelői, s üres az a sülysápi ház, amelyet jó célra vett meg a GYIVI pedagógus utógondozóinak szakmai közössége, s az induló tőke a fizetésükből felajánlott összeg volt. A ház telekkönyvi átírása tisztázatlan, az épület üres, sőt az a hír járja, hogy a nemlétező alapítvány árulja már. Dr. Ajtay András ad utasítást arra is, hogy a szokásoktól és a szakértői csoport állásfoglalásától eltérően, az Egyesült Államokba adjanak örökbe egy gyermeket a megye fővárosban lévő csecsemőotthonából. Akkor mond fel a félállású pszichológusnak, amikor nevelőszülei lakásán felakasztja magát egy 15 éves állami gondozott gyermek. Nagyon nehéz ülésnek néz elé május 3-án a megyei közgyűlés. Döntenie kell a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának személyéről, mert az elodázás beiáthatatlan következményekkel járna. És ebben az egyetlen megállapításban minden ellentétes állásponton lévő ember véleménye megegyezik. Fazekas Észter Mosakodjon a megszokott szappannal! Az állatvédők A macskabarátok nyilván megborzonganak a hír hallatán : évente körülbelül ezer kísérleti macskát értékesít a gödöllői Laboratóriumi Állatokat Tenyésztő és Takarmányelőállító Kft. S ha még hózzátesz- szük, hogy összesen 600 ezer állaton (zömmel egéren, patkányon és kisebbrészt tengeri malacon) adnak túl, akkor jogosnak tűnik a kérdés, amit a LATI Kft. igazgatójának, Pribeli Lászlónak tettünk fel: □ Nem tüntettek még önöknél az állatvédők? — Itt? Nem, még nem. De érdekes a kérdés, mert a nagyvilágban tényleg háborúság dúl a laborállat- felhasználók és a környezetvédők, állatvédők között. A tét pedig az: legyenek-e egyáltalán állatkísérletek. □ És mi erről az ön véleménye? — Ma gyakorlatilag mindent — a gyógyszereket, a kozmetikumokat, a táplálékot, a csomagolóanyagokat —, amivel az ember kapcsolatba kerül, előbb állatokon próbálnak ki, hogy megtudják, ártalmas-e az emberre, a környezetre. Ehhez elsősorban laboratóriumi állatokat, egeret, patkányt, nyulat, macskát, kutyát, majmot, törpesertést használnak, mindig olyan állatot, amilyet a legcélszerűbb. Tőlünk 98 százalékban egeret és patkányt vásárolnak ... □ Kik a legnagyobb felhasználóik? — A gyógyszeripar, a humán- és az állategészségügy, azután a mezőgazdasár gi, agrokémiai kutatóintézetek, a közegészségügy és a járvány ügy. □ Nő vagy csökken a kí- sérletiállat-f elhasználás? — Nyugaton az utóbbi 5-10 évben körülbelül harmadával, felével csökkent, nálunk, mert csak követjük a fejlett országokat, 20-30 százalékkal lett kevesebb a laborállatigény. □ A kevesebb kísérlet nem jelent veszélyt az emberre? — Nem. Több okból sem. Egyrészt, mert nőtt az állatok felhasználhatósága (kórokozóktól mentesek, így kevesebb kísérletre van szükség, s kevesebb ellenmén nem tüntettek őrzésre), másrészt teret hódítottak az úgynevezett in vitro, azaz élő szervezeten kívül, kémcsőben, pet- ricsészében folytatott kísérletek és a számitógépes modellezés. □ ön nem sajnálja például a kísérleti cicusokat? — Dehogynem. Sőt az egereket is. De az embereket jobban sajnálnám. A tudomány nem léphet tovább az állatkísérletek nélkül, akkor is szükség lesz rájuk, ha számuk tovább csökken. S hadd tegyem hozzá: az intézetünkben dl- latorvosi felügyelet van, megfelelő életteret, életkörülményeket biztosítunk az állatoknak, amelyek meg sem születnének, ha nem lennének állatkísérletek. A nagyobbik baj az, hogy — mert olcsóbb — egyesek a kísérletekhez „vállalkozó” magánosoktól vásárolnak az utcán összeszedett állatokat is. Esetleg egy idős néni begyűjtött macskáját, az egyetlen társát... Mit szól mindehhez a Magyar Országos Állatvédő Egyesület? Ezt tudakoltuk Hevesi Lászlótól, az egyesület munkatársától. — Azt, hogy más államokban van állatvédelmi törvény, melynek hatálya alá tartoznak a kísérleti állatok is. Magyarországon nincs ilyen, pedig már évekkel ezelőtt kidolgozta a tervezetét az egyesületünk jogi bizottsága. □ Ez a tervezet tiltja az állatkísérleteket? — Nem mindet. De csak olyanokat engedélyez, amelyek az emberi és állatbetegségek elleni küzdelemhez, megelőzéshez elengedhetetlenül szükségesek. S előírja, hogy az ilyen kísérleteket engedélyhez kell kötni, amelyben szerepel a vizsgálat célja, tudományos megalapozottságának bizonyítása, annak igazolása, hogy más módon — például szövettenyészettel — nem oldható meg, ismertetni kell a kísérlet módját, a felhasznált állatok számát, a kísérlet kezdetét és várható időtartamát, s például a vizsgálatot vezető szak- képzettségét is. □ Tehát csak a betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához engednék az állatok felhasználását? A kozmetikumok kipróbálásához nem? Hisz egy rúzs is okozhat bőrbajt .., — Semmiképp sem tartjuk megengedhetőnek, hogy kozmetikumok, szépítőszerek, élvezeti cikkek, például dohányfélék előállításához állatkísérlet társuljon. Sőt azt sem, hogy például az egyetemeken egy- egy szervet, szervrendszert felboncolt állatokon mutassanak be, amikor elég lenne egy állatot elpusztítani, s videofilmen szemléltetni azután. És úgy gondoljuk, hogy gerinces állatokon csak egyidejű kábítással végezhető fájdalommal járó kísérlet. A kozmetikumok alapanyagait már régen kipróbálták. Felesleges lenne minden új szappan miatt állatokat ölni. Különben is: mosakodni a megszokott szappannal is lehet. A legnagyobb gondunk pedig az, hogy ma Magyarországon senki sem ellenőrzi: ki hol, mikor, milyen célra, hány állat életét oltja ki... V. C. P. P11
