Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

F&idhatoi intései tatokul A KTA bankként működik Éveken át a mentőöv sze­repét töltötte be a terme­lőszövetkezetek pénzügyi támogatásában a Kölcsönös Támogatási Alap. A szö­vetkezetek folyamatban lé­vő gazdasági átalakulása óhatatlanul maga után von­ja a különböző pénzintéze­tekkel kialakított kapcso­lataik új, előnyösebb ala­pokra helyezését. A KTA Pest megyében a jövőben bankként funkcionál. Az értesülést a megyei Teszöv küldöttgyűlésén szereztük, amikor is a Kereskedelmi Bank Rt. jelen lévő szakér­tője és a KTA Bank átala­kító bizottsága vezetője, dr. Sama János, a Teszöv meg­bízott képviselője adott tá­jékoztatást a Földhitel In­tézet közelgő megalakításá­ról. Tulajdonképpen szako­sított pénzintézet születik várhatóan 1 milliárd forin­tos alaptőkével. Már folya­matban van az alapító ta­gok szervezése, és sor ke­rül a kötvények kibocsátá­sára is. Elkészült a szin­dikátusi szerződés, a továb­bi szervezés a KTA ötfős bizottságának a feladata. Ha minden az elképzelések szerint halad, akkor októ­ber 31-én megkezdheti mű­ködését a szakosított pénz­intézet, a főváros VI. kerü­letében a KTA tulajdoná­ban lévő, közel 300 négy­zetméteres, illetve még vár­hatóan 50 négyzetméterrel bővülő impozáns iroda- helyiségében. Értesüléseink szerint a Földhitel Intézet már bizton számíthat 260 millió forintra, amely az esztendő második felében további 120 millió forinttal gyarapodik. A hiányzó több mint félmilliárd forintot a Kereskedelmi Bank Rt. elő­legezné. A cégbírósági be­jegyzésig, amely június 30-ig várható, összeáll az alapítók csapata. A szin­dikátusi szerződés másola­tát a megyei Teszövtől va­lamennyi tsz, illetve érdek- képviseletébe tartozó ipar­szövetkezet megkapja ta­nulmányozásra, s annak alapján lehet dönteni. Biz­tató, hogy néhány úgyneve­zett nagybetétes szövetke­zet jelezte, képes lesz akár négy-ötszörösére is emelni betétállományát az ügy ér­dekében. A szakosított pénzintézet nem új keletű, hiszen a második világháború kitö­rése előtti Magyarországon működtek már ilyen ban­kok. , A Földhitel Intézet, amely induló vállalkozáso­kat f inanszíroz majd, lénye­gét tekintve földzálogjegy alapján működik. Ingatlan­forgalmazási. befektetési tanácsadás is szerepel mű­ködési palettáján. A kama­tokat minden esztendőben félévkor számolják el. A megye szövetkezetei eddig a Budapest Bankkal álltak partneri kapcsolat­ban. Ezentúl a Kereskedel­mi Bank Rt., amely köztu­dottan agrárgazdaság-párti, veszi át pénzügyeiket. A kormányzat struktúraátala­kító intézkedései tették lé­nyegében indokolttá a pénz­intézet szervezését. Gy. L. NEM ISMERTÉK FEL A HAMIS PÉNZT Al OTPBEN? Fedezetlen százdolláros A legtöbb magyar állam­polgár kezében elvétve for­dul meg százdolláros bank­jegy. Bizonyára ezzel ma­gyarázható, hogy eseten­ként — például a diszkó­lámpák vibráló fénye mel­lett — még játékpénzek vagy igencsak gyatra ké­szítmények is elkelnek va­lódiként. A pénzhamisításí ügyek többsége Pest me­gyében eddig ilyen vagy ehhez hasonló volt. Ám meghökkentő, hogy most már olyan példány is elő­került, amit végső soron csak a Magyar Nemzeti Bank szakértői tudtak hi­telt érdemlően leleplezni. Elgondolkodtató az eset kapcsán az is: a külföldi pénzkiadással megbízott ügyintézők sem mindig elég felkészültek ahhoz, hogy gyanússá váljék sze­mükben valamely igazán ügyes hamisítvány. Különös eset történt a napokban Cegléden. Egy hölgy elhatározta, hogy ki­váltja négytagú családja éves valutakeretét, és be­teszi BC-számlára. Leányá­val együtt az illető elment a ceglédi OTP-fiókba, ahol forintjainak ellenében ka­pott 2 darab 100 dolláros bankjegyet. Azután megje­lent az MNB helyi fiókjá­ban, ahol az egyik 100 dol­lárosát gyanúsnak találták. Elküldték szakértői vizsgá­latra, ahol minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem valódi. A hamis pénz forgalma­zása súlyos bűncselek­mény. Rendőrségi vizsgálat indult az ügyben, melynek során a gyanúsított kitar­tott az állítása mellett, hogy a 100 dollárosokat az OTP-ben vette fel. A Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság gazdasági rendészete lefolytatott egy bizonyítási kísérletet, melyen két ha­tósági tanú, valamint az ügyben érdekelt hölgy je­lenlétében az illetékes OTP-fiók három ügyintéző­je vizsgázott abból, hogy meg tudnak-e különböztet­ni 17 darab valódi 100 dol­láros közé tett három ha­misítványt, Nos, a kísérlet azzal zárult, hogy nem mindig tudták kiválasztani a hamis bankjegyeket. S hogy ez mit bizonyít? Természetesen nem azt, hogy az ügyfél feltétlenül és bizonyosan a hivatalban kapott pénzt vitte át a bankfiókba. De kétségtelen az is: nagy esély van rá, hogy valóban gyanútlanul és teljes bizalommal vál­tottak ki a valutakeretét, és a forintjaiért értéktelen papírt kapott. Hiszen az ügyintézők nem biztos, hogy felismerjék a hamisítványt. Az eset kapcsán megkér­deztük Nemes Károlyt, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának il­letékes osztályvezetőjét ar­ról. hogyan történik a ha­mis pénz megkülönbözteté­se a valóditól. Milyen fel- készültséggel rendelkeznek ehhez a különböző kifize­tőhelyek pénztárosai, ügy­intézői? Mint elmondta, jelenleg már az országban több ezer pénztárban történik külföldipénz-beváltás, -ki­fizetés. A pénztárosok szá­mára kötelező a kiképzés. Az ügyintéző felkészültsége azonban sok mindentől függ, egyebek között egyé­ni képességétől és gyakor­latától is. Az oktatáshoz azonban hozzátartozik, hogy ha a pénztárosnak egy bankjeggyel kapcsolat­ban a legkisebb gyanúja támad, azt jeleznie kell csoportvezetőjének, és ren­delkezésükre áll a Magyar Nemzeti Bank szakértői csoportjának, laboratóriu­mának vizsgálata. De a legfontosabb láncszem az egészben mégis az ügyin­téző, akinek először kerül a kezébe a bankjegy. S hogy milyen eszközei van­nak munkájához? Termé­szetesen nincs varázsvesz- szője, de rendelkezésére áll a valutatájékoztató, a na­gyító és esetenként kisebb eszközök is. Például egy olyan ceruzaformájú mű­szer, mellyel azt lehet ki­próbálni, hogy mágnesez­hető-e a bankjegy. Míg korábban évente át­lag ezer darab papírpénzt küldtek laboratóriumi vizs­gálatra, tavaly 3 ezret, és idén úgy néz ki, még több lesz. Sajnos előfordult már ko­rábban is olyan eset, ami­kor hivatalos helyen té­vedtek ... Ga. J. MESSZE VAN MÉG IDE EURÓPA Nem örülnek, ha megválasztják A gazdasági kérdéseket hagyjuk a közgazdászokra, beszéljünk a dolgozó ér­dekvédelméről, mely ná­lunk véletlenül sem euró­pai színvonalú. Ez a keserű megállapítás fogalmazódik bennem már hetek óta, hol ebben, hol abban az üzem­ben döbbenve rá: a meg­osztott és egymással civa­kodó szakszervezetek még úgy sem működnek, mint a pártállam idején. A munlcás védtelenebb, mint volt. Pe­dig védettebbnek kellene lennie, mint korábban, mert egymás után kerülnek vál­ságba a nagyüzemek, jön a privatizáció, egymás után szűnnek meg a munkahe­lyek. Amilyenné formálják Ebben a helyzetben meg­döbbentő, hogy a Budaílax Textil Rt.-ben maga a megbízott szakszervezeti titkár és választott elnök jelenti ki: „Ahol nincs tes­tület, nem lehet testületi véleményt mondani”. Tőle tudom meg, hogy kollektív szerződés sem készült — mint később kiderül, erre az évre —, s közben zajlik az átszervezés, a munka­könyvek osztogatása. Ezek szerint munkásképviselet nélkül. A gyárban kialakult hely­zettel több írásunkban fog­lalkoztunk. Az érdekvéde­lem oldaláról jómagam március 29-én, április 13-án és 18-án adtam közre a megszerzett információkat. Jelezve, hogy jó lenne tud­ni: minderről mi a vélemé­nye a Textilipari Dolgozók Szakszervezete vezetőinek? Mivel náluk a hasonló ese­tek sokaságával foglalkoz­nak, Czebei hajosnéval, az ügyben illetékes instruktor­ral való beszélgetést aján­lották. A szakszervezet munka­társa kétségbe vonja azt a feltevésemet, hogy a gyár­ban egyáltalán nincs szak- szervezeti testület. Tény vi­szont, hogy Ráckevi András szb-titkár a megválasztása utón nemsokára megbete­gedett. Egy bizonyos átme­neti időszak is rányomta bélyegét a szakszervezeti munkára. Mígnem január 21-én lemondott a tisztségé­ről. Ekkor döntöttek úgy a gyárban, hogy a szabályo­san megválasztott szb-el- nök, Fernczi Lászlóné, a munkaügyi osztály munka­társa legyen az új választá­sig, azaz idén szeptembe­rig, a megbízott titkár, ö vállalta, más nem. — Nézze — hajlik a tár­gyalóasztal fölé Czebeiné. — Az emberek ma féltik a kenyerüket, nem örülnek az ilyen választásnak. He­lyettük nekünk kellene fel­vállalni a konfliktusokat, hogy a titkárnak ne mond­janak fel. Ám én mint instruktor ezt csak akkor tehetem meg, ha odahív­nak. Különben megkérdez­hetik, mit keresek ott. Minden alapszervezet ön­álló, s ezt illik tiszteletben tartani. Az önállósághoz is­meret és tapasztalat kelle­ne. Ezt csak tanfolyamokon tudnánk igazán jó hatás­sal átadni, de oda sem könnyű ma az embereket behívni. Nehéz megmagya­ráznunk, hogy a szakszer­vezet ott van, ahol az em­berek dolgoznak, és olyan, amilyenné teszik saját ér­dekükben. A régi beideg­ződés az, hogy még mindig fentről várnak intézkedése­ket. A kollektív szerződés lé­tezését nem volt módjuk­ban ellenőrizni? — Mi időben elküldtük a figyelmeztető levelet, hogy az 1990 decemberében lejár. Megjegyeztük, hogy amennyiben nincs idő új kidolgozására, módosításá­ra, az átmeneti helyzet miatt lehetőség van arra, hogy közös megegyezéssel meghosszabbítsák. Közöl­tük, hogy a részvénytársa­ságoknál is előírás ilyen szerződést készíteni. Csak­hogy mi itt hiába akarjuk ezt, ha az üzemi kollektíva és a szakszervezeti bizott­ság ott helyben nem fog­lalkozik vele. Hászhál csők fiz — Még egy érdekvédelmi probléma. Az ipari tanulók azt mondták, csak a tavaszi szünetig lehetnek a szál­Lehetne szépíteni, de fe­lesleges. Mindenki tudja, mert a saját bőrén érzi. A köznapian Kupa-program­nak nevezett kormányprog­ramban — amely egyébként A magyar gazdaság átállá­sának és fejlődésének prog­ramja címet viseli — a B. fejezet 9. pontjában ez ol­vasható: „A lakosság egy részének jövedelmi és va­gyoni helyzete — eltérő mértékben — romlott. Ugyanakkor az eddig adódó új lehetőségeket kiaknázni képes vállalkozói réteg jö­vedelmi pozíciója javult. Ezek hatására felgyorsult a társadalom polarizációja.” Vége tehát egy álomnak — mert az első perctől fogva álom volt —, ami szerint a piacgazdasággal a jólét köszönt rá a társada­lomra. A jólét árát sem egyformán fizeti meg a társadalom, s ami a fő: az elérhető jólétre a lakosság nem járandóságként kapja meg a lehetőséget. A piac- gazdaság és a jövedelmek (vagyonok) erőteljes diffe­renciálódása törvényszerű összefüggés. E nélkül a KÖZÉPÉN piacgazdaság nem műkö­dik! Ma a megyében a csalá­doknak a háromnegyede nyilatkozik úgy, hogy anya­gi helyzete rosszabb, mint volt egy vagy két eszten­deje. A háztartásoknak most már a hatvan száza­léka tart ott, hogy semmi­féle megtakarításra nem képes. A bevételek éppen csak fedezik a mindenna­pos kiadásokat. Ilyen jel­lemzők közepette szinte gú­nyolódásként hat a re­ménybeli középosztály szük­ségességéről szólni. Nem szólni viszont lehetetlen. Mégis, ma a szándékos el­hallgatások, vagy éppen a hamis tapintatoskodások idejét éljük. Legyen a se­gítségünkre Kossuth Lajos, ö azt írta: „Mert hát aki középosztályt mond, az fel­ső osztályt, alsó osztályt is mond, valakit maga alá te­szem, valakit maga fölébe helyez...” A „maga alá teszen”-re szép számmal akad vállal­kozó, ám a „maga fölébe helyez” senkinek sem íz­lik; szokatlan, bizalmat­lanságot keltő, gyanús. A gyors jövedelemgyarapodás, és még inkább a vagyono- sodás kétségbevonhatatlan jelei — amik a kisebb te­lepüléseken a legnagyobb takargatás mellett sem ma­radnak titokban — ma alig, vagy egyáltalán nem mutatnak a polgárosodás irányába! Az átmeneti idő­szak természetéből követ­kezően, de a közvélemény által el nem fogadhatóan ma egy olyan vállalkozói csoport uralja a terepet — tisztelet a kivételnek, mert van ilyen! —, amelynek a tagjai messze állnak a pol­gár eszményétől, annál in­kább megtestesítik a tör­vény; hézagok, a rendezet­len jogviszonyok maximális kihasználóinak a szerepét. És v e z a helyzet teremt „vállalkozásellenes” köz­hangulatot. Balgaság a nemzetfenn­tartó középosztály rövid idő alatti kialakulásában hinni, holott ennek a hit­nek ma sok az apostola. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy a hazai polgárosodás — a valóságosan soha meg nem történt polgárosodás történelmi adósságának tör­lesztéseként — lényegi ha­tásai érzékelhetővé legye­nek. A minden áron ered­ménycentrikus politika — és ebben semmi különbség nincsen az éppen kormány­zók, az éppen ellenzékben levők között — persze mást ígér. A lakosság ma sokat emlegetett csalódott­ságában sokkal nagyobb szerepe van a politikai ígé­retek beválthatatlanságá­nak, mint a ténylegesen el­követett kormányzati, par­lamenti, helyi hatalmi hi­báknak ...! A természetes társadalmi fejlődés tör­vényszerűségeit mellőző politizálás logikusan hozza magával a politikától való elfordulást. Mást ígért a politika és mást teljesít. A középent ígérte. Lett he­lyette fent és lent... Mészáros Ottó láson, aztán nem tudják, mi lesz a szociális, kultu­rális intézmények sorsai Van-e ezzel kapcsolatban álláspontjuk? — Mind a húsz tanulót foglalkoztatják. Minden gé­pen betanítják. Dolgoznak majd Csillaghegyen is meg Budakalászon. Közülük tí­zen lakják az eredetileg nagy létszámban foglalkoz­tatott kubai munkásoknak épült szállót. Ha ezt elad­ják, szálláshelyük akkor is lesz. A bölcsődében, óvo­dában alig van már gye­rek, szerintünk sem érde­mes fenntartani. A konyha helyett lesz melegétel-ki- szolgálás a maradék lét­számnak, a művelődési ház még februárban is támoga­tást kapott tőlünk, s kap, amíg működik. Kérdés, hogy érdekelt lesz-e benne, az önkormányzat. Beszélgetésünknek aller- gikus pontja Gaján Vil­mos esete. Hogy történhet meg, hogy cégbíróságon be­jegyzett testület, a Budaka­lászi Textilesek Érdekvé­delmi Tanácsa elnökének felmondhatnak, március 14-én kiküldhetik az érdek­egyeztető megbeszélésről, amihez szakszervezetük fő­titkárának nincs szava? Csak jsrasolni lehet Czebei Lajosné válasza: Gaján Vilmos valakivel ösz- szetéveszthette Keleti Ta­más főtitkárt, aki ott sem volt a megbeszélésen. A cégbírósági papírt pedig senki sem látta, csak egy pecsétes bírósági levelet, hogy a kérelmét jegyezték. Arra hivatkozott, hogy tes­tületét a mi szakszerveze­tünkön belül akarta létre hozni. Képtelenek voltunk meggyőzni, hogy nekünk csak alapszervezeteink le­hetnek. Ha annak vezeté­sével elégedetlen, kezde­ményezheti a vezetők levál­tását, újak választását, de nem hozhat létre másik ta­nácsot. Az csupán a mi ke­reteinken kívül. Tudtommal most a művelődési házban adtak neki irodát, s első fo­kon elvesztette a felmondá­sával kapcsolatos döntőbi­zottsági tárgyalást. Tehát a Munkaügyi és Munkavé­delmi Fel ügy előséghez kell fordulnia. — Most mi lesz a követ­kező lépés? — Véleményünk szerint a Csillaghegy Rt.-vel közös szakszervezeti bizottság lét­rehozása célszerű az egye­sülés után, arányos kép­viselettel. No de, ezt mi csak javasolhatjuk. Nekik van joguk dönteni. Jósolni nem tudunk. — Az emberek félnek, nem vállalnak közszerep­lést — állapítottuk meg többször a beszélgetésben. Úgymond modellértékű kép ez a mai munkásvéde­lemről. Függetlenített, kép­zett vezetőkre nincs pénz. A társadalmi munkás lehe­tőségei korlátozottak. Mi lenne a megoldás? A konk­rét beszélgetésből kiindulva sem lettem okosabb! Kovács T. István

Next

/
Thumbnails
Contents