Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20 / 92. szám
/ MINISZTERNEK LELKIISMERET-FUVAN Doktor úr, merre van az előre? • Miniszter úr! Alig néhány hete van hivatalában, de azt mondják önről, többet cselekedett, mint elődje hónapok alatt. Mi történt: fölvillanyozta az apparátust, működésbe hozta az agrárlobbyt, vagy csak szakszerűen teszi a dolgát? — Könnyebb helyzetben vagyok elődömnél, nekem nem keU pártügyekkel foglalkoznom, több idő jut a szakmai kérdésekre. Ezentúl az is tény, hogy a minisztériumi apparátus nagy részét régóta ismerem, így könnyebben szót értünk egymással. • Az ön személyes varázsa persze nem feledteti, hogy a minisztérium hosz- S7Ú időn át szinte működésképtelen volt. Ezt a felszínen jelzi, hogy csaknem fél éve nincs közigazgatási államtitkára a tárcának. — A működésképtelenség kifejezést igaztalan vádnak tekintem, mert bár a rendszerváltásból következő átmenet nehézségeivel, de működött és működik a minisztérium. Az persze tény, hogy az elhunyt utódját nagy igyekezettel keressük, de nem könnyű em. berileg és szakmailag is alkalmas szakembert találni erre a kulcspozícióra. © A hiányos apparátusnál sokkal nagyobb baj, hogy a kormánynak láthatóan nincs agrárprogramja. így a napi igazodás inkább csak kapkodás lehet, mint átgondolt alkalmazkodás. Mit tesz ön a rendezésért? — A kormány elfogadta a Kupa-program néven emlegetett gazdaságpolitikai koncepciót. Ez nyilvánvalóan nem tartalmazhatta a részletes agrárpolitikai elképzeléseket. A koncepció a Földművelésügyi Minisztériumban is elkészült, már csak a finomítása van hátra. A közeljövőben meg■ hirdetjük a nemzeti agrár- programot. Részleteiről ma még korai volna beszélni, de a sarokpontja mindenképpen az, hogy az agrár- gazdaság átalakulása a lehető legkisebb zavarokkal fejeződjön be. Nézetem szerint 1992- ben az idén kidolgozott és életbe léptetett törvények alapján a piacgazdaság kiépülése felgyorsul, 1093-ban jól érzékelhető lesz a szerkezetváltás a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, 1994-ben pedig fellendülés várható ágazatainkban. © ön idén elfogadott törvényekről beszél, ezzel szemben elvetélt a földtörvény tucatnyi változata, húzódik a szövetkezeti törvény kidolgozása, pártérdekek és csatározások uralják a kárpótlási törvény vitáját. Teljes a bizonytalanság a mezőgazdaságban. Mikor dolgozhat a magyar paraszt nyugodtan, jogbiztonságban? — A termőföld tulajdonának rendezéséről már a koalíciós tárgyalások idején is nagy vita folyt az érintett pártok között. Utólag megállapítható, hogy sem a száznapos kormány- program, de a tavaly júliusi, majd novemberi megbeszélések sem tartalmaztak olyan egyértelmű megállapodásokat, melyek alapján a földtörvényt el lehetett volna készíteni. A kormány tavaly decemberben benyújtotta a Parlamentnek a kárpótlási törvény tervezetét, de a koalíciós pártok csak márciusban jutottak egyezségre. Az persze látnivaló, hogy nagy horderejű kérdésről van szó, így az alapos előkészítés nem nélkülözhető. Ismeretes, hogy a kárpótlási törvény részletes vitája e napokban tart a Parlamentben, s várhatóan rövid időn belül elfogadja a törvényhozó testület. Kihirdetését azonban bizonytalanná tehetik azok az elképzelések, melyek arra irányulnak, hogy a köztársasági elnök az Alkotmánybírósággal vizsgáltassa felül a kárpótlási törvényt. Mindezek politikai megfontolások, egy szakminisztériumnak alig van hatása rájuk, ugyanakkor a termőföld tulajdonával kapcsolatos kérdésekre a választ a kárpótlási törvény adja. A kormány elképzelése szerint egységes szövetkezeti törvény készül, amely legkésőbb 1992 márciusától átfogóan szabályozza a szövetkezetek működését. Az átmenet idejére külön törvényt tervezünk, amely egyebek között rendezné a szövetkezeti tulajdonban levő földek tagok közötti nevesítésének szabályait is. A kárpótlási törvény tartalmától függően egységes csomagban akarjuk a Parlament elé terjeszteni a szövetkezetekkel és a földdel — ingatlannyilvántartással,, földértékeléssel — kapcsolatos törvényeket. • A mezőgazdaság a legkevésbé leromlott állapotban érkezett a rendszerváltáshoz, de ezt az előnyt egy év alatt elveszítette. Alig van elfogadhatóan mükődő ágazata a mező- gazdaságnak. Mikor számíthatunk kibontakozásra? — Az agrárgazdaság, s ezen belül a mezőgazdaság hanyatlásának okai nem egy évre, hanem legalább egy évtizedre vezethetők vissza. A dinamikus meny- nyiségi növekedés már a hetvenes évek végén lefékeződött, azóta szinte folyamatosan tapasztalható a vagyon és a biológiai alapok felélése. A gazdaságok pénzügyi- helyzete ugyanis évről évre romlott, a fejlődés már csak egy szűk kör jellemzője maradt. A termelői érdekeltséget nem a piac, hanem a támogatások adták. Tavaly a KGST- piac összeomlása valóban csavart még egyet az agrár- termelőkön, s az erre a térségre szakosodott vállalatok kilátástalan helyzetbe kerültek. Közben a nyugati piacók is a túlkínálattal küszködnek. A rövid és a hosszabb időben érzékelhető folyamatok a legutóbbi évben valóban egymást erősítették, ezért oly látványos a mezőgazdaság hanyatlása. © Az agrárgazdaság válságában a legmélyebbre a sertéstartás jutott, hiszen olyan hírek is vannak, hogy a kilátástalan helyzet miatt fölakasztják magukat a gazdák. Milyen jelzés kell még a határozott intézkedésekhez? — Az egyéni és a családi tragédiákat mélyen átérez- zük, és a minisztérium semmilyen jelzésre nem vár, hanem már intézkedett is a sertéstartásban tapasztalható feszültségek oldására. Ismeretes, hogy az élő sertések exportja után 15 százalékos árkiegészítést adunk: a pályázatok már lezárultak, a kiszállítások elkezdődtek. A nagy súlyú hízósertések felvásárlója vágás és darabolás után 650 forintot számolhat el, így a felvásárlásban növekszik az érdekeltség. A hazai forgalmazók 20-25 százalékkal csökkentették a tőkehúsok árárt, ami a valóban megcsappant belföldi keresletet élénkíti. Vélhetően az intézkedések hatására — a piaci jelzések szerint — a szabadpiacon nőtt a kereslet a hízóalapanyag iránt. Most a malacok ára 90-95 forint kilónként a korábbi 70-75 forinttal szemben. Azt azonban feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az idei évtől a sertés szabadáras, vagyis a termelő és a felvásárló áralkujában, hatósági beavatkozás nélkül dől él a sertés ára. Hogy ez fedezi-e a termelő költségeit vagy sem, az a mindenkori piac függvénye. © Vidéken azt mondják, elődje nem is tárgyalt a termelőkkel, őn viszont közelít hozzájuk. Kikkel és hogyan tud szót érteni? — örömmel hallom a vidéki véleményt. Nekem inkább lelkiismeret-furdalá- som van, mert még többet szeretnék találkozni a termelőkkel. Mezőgazdasági környezetből jöttem, mindig közvetlen kapcsolatom volt vezetővel és kétkezi parasztemberrel egyaránt. Ezután sem nagygyűléseken akarok találkozni velük, sőt hangzatos kinyilatkoztatásokat tenni; hanem szemtől szembe, a konkrét gondjaikra szeretnék válas'zolni. Fölvettem a kapcsolatot a termelők valódi érdek- képviseletéivel, a velük való tárgyal ásolkpn az átfogó feladatokat tudjuk megvitatni. Ilyen alkalom volt például legutóbb a Magyar Agrárkamara közgyűlése is, ahol a minisztérium és a kamara sok tekintetben azonos nézőpontját is tisztázhattuk. © A hivatal a fővároshoz köti, de nem adta föl csornai otthonát sem. Évtizedekig dolgozott közel a kétkezi földművelőkhöz, vélhetően mostanában is sokan megkeresik szombat esténként. Mivel tudja vigasztalni, milyen tanácsokkal tudja ellátni az elszegényedő magyar vidék lakosságát? — Háti’ istennek nem beszélhetünk általában szegény vidékről, mert nagy szegénység sehol nincsen. Az persze vitathatatlan, hogy vannak jövedelemkülönbségek a falu rovására. Szombatonként valóban sokan megkeresnek. Doktor úr, mondják — mert otthon csak így szólítanak —, nem akarunk panaszkodni, kibírtunk rosszabbat is. Azt akarjuk tudni, látni, merre van az előre. Ügy tapasztalom, a falusi emberek bíznak a jövőben. V. Farkas József Óvásra késmi az alpzrvs Visszahelyezték állásába a főtitkárt Rövid idő leforgása alatt Hoványi Lajos a második ember, aki a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola élén áll. Sajnos az ő nevét egy kínos ügy tette ismertté. Nagy nyilvánosság előtt jelentette be tavaly novemberben, hogy hivatali szobájában őt az intézmény főtitkára, Domokos Kázmér megütötte. Szó áll szemben szóval, hiszen a főtitkár azt állítja, hogy nem került sor tettlcgességre — Irtuk lapunk március 7-i számában. A megbízott főigazgató tavaly december 28-án függesztette fel állásából a főtitkárt, mert a történtek után hiába várta a minisztérium intézkedését. Időközben a főigazgatói állásra kiírt pályázatra Hoványi Lajos is jelentkezett. Az idén március 4-én a főiskolai küldöttgyűlés 81 tagja közül hatvanan voksoltak rá. Így Hoványi Lajost — e véleménynyilvánító szavazás után — a minisztérium jogosult kinevezni, ez azonban a mai napig nem történt meg. A minisztérium várakozó álláspontja végül is érthető, ugyanis Hoványi Lajos és Domokos Kázmér vitája két bíróságra is elkerült. A polgári per még nem volt, ám a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság április 8-án jogerős ítéletet hirdetett. Ebben hatályon kívül helyezték a megbízott főigazgató fegyelmi határozatát, azaz Domokos Kázmért visszahelyezték állásába. — Április 17-re összehívtam a 15 tagú főiskolai tanács rendkívüli ülését — melyen tizenegyen jelentek meg —, mert korábban olyan határozat született, hogy a jogerős bírói ítéletről tájékoztatást kell adnom — mondja Hoványi Lajos. — Miután ismertettem az ítéletet, bizalmatlansági indítványt kezdeményeztem magam ellen. Az írásbeli titkos szavazás eredménye az lett, hogy ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással (ez az én voksom volt) bizalmat szavazott nekem a főiskolai tanács. Ezek után Domokos Kázmár ellen is bizalmatlansági indítványt kezdeményeztem. Az eredmény két tartózkodás mellett egy bizalommal az előző szavazás fordítottja lett. A dolognak természetesen nincs különösebb jelentősége, jógi következménye pedig egyáltalán nem lehet. Kizárólag a magam megnyugtatására jártam így el. Azóta esténként eggyel kevesebb altatót veszek be .... — Domokos Kázmér dolgozik már? — Nem, mert kivette a tavalyról megmaradt 19 munkanap szabadságát. — S mi lesz, ha elfoglalja hivatalát? Ön legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta: ha a bíróság elmarasztalja, akkor feláll a székéből, mert abszurd helyzet lenne ... — Valóban ezt mondtam, de meggyőződésem, hogy a bíróság jogot és nem igazságot szolgáltatott. A főiskolai tanács az ítélet ismeretében szavazott továbbra is bizalmat nekem. Ezért törvényességi óvást fogok kezdeményezni, meri, a polgári perrendtartás 3. paragrafusa szerint a bíróságnak mindent meg kell tennie az igazság kideritéséért. Bízom benne, hogy a valóban csak közvetett bizonyítékaimat figyelembe veszik majd, és sor kerülhet annak tisztázására is, hogy a két egymásnak ellentmondó állítás közül kinek az érdeke valótlant mondani. Fazekas Eszter Megtisztelő. Olvassák azt, amit írok. A meghívó levélben rögzítettek szerint olykor egyetértenek vele, gyakran nem. Vegyek már részt egyszer a pártgyűlésükön ... Ha igent mondok, értesítenek. Értesítettek. Ekkor és ekkor. Délután hat óra. Az elnök kedves. Kéretlenül sorolja, negyvenhét a taglétszám, harmincötén, negyvenen részt is vesznek a gyűléseken. öt képviselőjük van a helyi önkormányzatban. Terel közben befelé. Csak úgy mellékesen azt mondja, „ezerkétszázért adják ide a termet, pofa kell hozzá, nem?” Bólogatok. Ma mindenhez pofa kell. HELYSZiNRAJZ „Fogd be a pofád P’ Illedelmesen kezdődik. Az önkormányzati tisztség- viselők egyike beszámol, mi történt a piactér-vásártér rendezése ügyében. Bólogatnak a résztvevők. Leszámolom, negyvenegyen vannak. Tiszteletet érdemlő aktivitás. Előítéletesen arra gondoltam, majd idős embereket látok ... Tévedés! Fiatalok is vannak, s ami meglepő, nők! Már- már következhetne az újabb téma, amikor elhangzik egy mondat. „A képviselő-testület az új vásártérhez a szövetkezettől a Papföldekből kap egy darabot.” Nem látom, ki, de valaki azt mondja, „azt már ne!” Az előadó felismeri a hangot, kérdi, „miért ne, János bácsi kérlek?” A válasz nem késik. „Mert azt a földet visszaigényeljük!” Legalább húsz gazda érintett. Azért.” A képviselő elbizonytalanodik. „De hiszen szavazott a testület. .J’ Mire János bácsi: „Ti csak ne szavazgassatok a máséról!" Nagy csend lesz. Még az amúgy nyikorgó székek sem mukkannak. (Jevge- nyij Jevtusenko: „Az össztársadalmi hallgatás az anarchia rejtett formája. Nincs ártalmasabb, mint amikor mindenki hangosan szavaz, de a felemelt kezek nem a szív és az ész, hanem a tehetetlenség parancsára mozdulnak.”) Most éppen egy csinos ifjú asszony beszél. Szidja a párt vezetőit, akik „ahogy betelepedtek a Parlamentbe, úgy felejtették el, kik és mire választották meg őket.” Sorolja a „földügyet’, meg a „disznóügyet”, könnyeivel küszködve tudatja, a túltartott hízók miatt az ura már az égie- ket káromolja. Az elnök megköszöni „tagtársuk értékes véleményét.” Tudják, nem itt dőlnek el a dolgok. De eldőlnek-e valahol is? Higgadt, negyven körüli férfi. Papírról sorolja, a gazdaboltban mennyiért vehető meg egy háti permetező, mit kellett fizetni a kerti vetemények magvai- ért... A többiek bólogatnak. Tudják. Valahol mégis el kell mondani. Ügy talán könnyebb. Nézem, viseltesek a ruhák, fene nagy jólétről itt senki öltözéke nem tanúskodik. A falon a régi címer napszítta nyoma, újat nem tettek fel. A függönyök koszosak. Fénycsővilágítás, valamelyiknek zúg a fojtótrafója. Ha valaki mozdul, nyikorognak a székek. Elfogy a papírról a keserves lista, megáll a levegőben a kérdés: „Ilyen árak mellett ki lesz olyan marha, hogy a földdel bajlódjon?” Hatvan körül járó asszony: „Nem kell itt már senkinek se hinni, hazudnak összevissza.” (Osvát Ernő: „Konzervatívvá az teszi az embert, hogyha nem bízik az emberekben. Ez pedig általánosítása annak, hogy nem bízik magában.”) meghívást a párt egyik or- szagos vezetőjének. „Nem tud jönni, most annyi a munka a Parlamentben”. Közbeszólás: „Már amikor egyáltalán ott van! Nézem én a tévét, látom...” (Machiavelli: „Egy ideje sosem mondom, amit hiszek, és nem hiszem, amit mondok, és ha néha azt mondom is, amit gondolok, annyi hazugság mögé rejtem, hogy nehéz fölismerni.”) Elmúlt kilenc ófa. Egy ember ment el. Az elnök valamilyen leiratot ismertet, melyet az országos központ küldött, mit támogasson a tagság. Ügy hallgatják, mint akikre kimérik a penitenciát. Mit gondolnak? Nem tudhatni. A leirathoz nincsen észrevétel. Haladhatnak tehát tovább. Az elnök bejelenti, ötödszörre is megismételték a Tíz óra után van vége. Búcsúzkodunk. ' Néhányan körülfognak. Az elnök megköszöni, hogy eljöttem. „így megy nálunk a politizálás. Kicsiben.” Javaslatokat kapok, miről kellene „sokat írni az újságban.” Meg biztatást, hogy mindig az igazat írjuk, „amit a nép gondol.” Kandi tekintettel azt mondja egy asz- szonyka: „Addig tegyék, míg maguknak is meg nekünk is azt nem mondják, fogd be a pofád. De talán ...” Nyújtja a kezét. Nem fejezi be a mondatot. Rám bízza meg a többiekre, ki-ki úgy fejezze be, ahogy gondolja. De úgy fejeződik-e be majd a mondat, ahogy gondolta(tam)tűk?! Mészáros Ottó
