Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

Válságban a szakképzés Mi lesz veletek, nyolcadikos ok ? Ezekben a napokban bírálják el az elutasított gyerekek fellebbezéseit a középfokú iskolákban. Az már most látszik: tízezer fiatal számára eleve nincsen hely ezekben az intézményekben. Az álta­lános iskolát ugyanis százhetvenezren fejezik be ebben a tanévben, ám a középfokú oktatási intéz­mények csak százhatvanezer diákot tudnák fo­gadni. ■— Nem egyformán nép­szerűek a középfokú tanin­tézetek — mondja dr. Szűcs Pál, a Munkaügyi Miniszté­rium szakképzési főosztá­lyának vezetője. — A gim­náziumokba a felvehető lét­számnál kevesebben jelent­keznek, inig a sokat bírált szakközépiskolákba jóval többen. A szakmunkáskép­zők iránt újabban fokozó­dik az érdeklődés,' s ebben nyilván szerepe van a há-. roméves, tehát rövidebb képzési időnek is. A szá- . mohnál maradva: a nyolca­dikból kikerülők 6 százalé­ka eleve nem tanul tovább, 22 százaléka iratkozik he gimnáziumba. 24 százalé­kuk pedig megpróbál bejut­ni valamelyik szakközértis- kolába. A gyerekek többsé­ge. 48 százaiéiul a szak­munkásképzőt választja. A legtöbb baj ma épp ezzel az iskolatípussal van. A szocialista nagyipar százá- val-ezrével rendelte meg a szakmunkásokat, s a kép­zés erre épült. A jelenlegi kormányprog­ram szeretné 3-4 éven belül privatizálni az ipar 50 szá­zalékát. Annak az iparnak nyilván más lesz a szak­emberigénye, s bizonyára változni fognak a velük szemben támasztott köve­telmények is. Ebben az ága­zatban már megkezdődött az átalakulás, és ezzel együtt a létszámleépítés. Nemcsak a szakmunkásokat bocsátják el, hanem a ta­nulókat is. Ez azért tragé­dia. mert a gyerekek gya­korlati képzése 85 száza­lékban a gyárak és üzemek tanműhelyeiben folyt. Most ezrével ■ csökkennek az ipa­ri képzőhelyek, ugyanakkor nem növekszik ílven ütem­ben a kisiparosoknál és > vállalkozóknál tanulók szá­ma. Pedig a vállalkozások szá­mának gyarapodásával egy­idejűleg jó lenne, ha mind nagyobb szerepet vállalná­nak a képzésből is. Már csak azért is, mert a válla­latok igyekeznek teljesen kivonulni onnan. Ehhez azonban valóban az érde­keltség megteremtése szük­séges. Megfelelő megoldás lehet az adókedvezmények növelése. Azért kezdeti si­kerekről is beszámolhatok: az újjáéledő kisipari szak­mák mesterei az országban több helyütt vállalkoznak az utánpótlás képzésére. Tudtommal több Száz gye­rek tanulja a szakmát kis műhelyekben, újabban pé­keknél s bőrdíszműveseknél is. □ Ki a ..gazdája” ma a szakmunkásképzésnek? Tervezi-e, szervezi-e va­laki a jövő szakember- utánpótlását? — Tavaly július 1-jével került az akkor felállított Munkaügyi' Minisztérium irányítása alá a szakképzés. Pontosabban az oktatás 85 százaléka, mivel az egész­ségügyi és a mezőgazdasá­gi szakember-utánpótlásról továbbra is saját szakmi­nisztériumuk gondoskodik. Meggyőződésem, a szakkép­zés irányításában a mi tár­cánk szerepe csak átmeneti, nem tartható fenn öt évnél tovább. Meg kell alakul­niuk a szakmai érdek-képvi­seleti testületeknek. Az 6 feladatuk lesz majd az utánpótlás nevelése. Sem­miképpen nem helyes a mostani gyakorlat, hogy Budapesten mondjuk meg, hány gyereket képezzenek és milyen szakmára Csur­gón vagy Debrecenben! Feltéve,' hogy valaki meg tudja ezt mondani. Az ipar már jó ideje nem jelzi, mi­lyen szakemberekre lesz szüksége a következő évek­ben. A gazdaság napról napra változik, ezért nem­hogy tervezni, de még jó­solni is nehéz. □ Elképzelhetőnek tartja, hogy a szakkép­zésért az iskolák tandí­jat kérjenek? — Erre már ma is van példa. Tudomásom szerint az egyik alapítványi iskola havi tízezer forint tandíjért képez nyomdaipari szakem­bereket. Ezt a mai törvé­nyek szerint legálisan meg­teheti. □ Mi lesz az elutasi tott gyerekekkel? — Foglalkoztatásukról többféle program gondos­kodik, hiszen így semmi esélyük nincs az elhelyez kedésre. A lányok számára hasznos lehet a gazdaasz- szonyképzés, ahol megta­nulják a házimunkák for­télyait, sőt a kert és az ál­latok gondozását is. Ha sonló ismereteket nyújt a fiúknak a gazdászképzés, amely a jövő farmergazda­ságainak vezetésére készít fel. Több településen pedig az általános iskola „meg­hosszabbításával” próbál­koznak. Salgótarjánban Pécsett és Budapesten pél­dául kilencedik osztályt in­dítanak, ahol a szakmun­kásképzők közismereti tár­gyait oktatják. Egy év múlva aztán a gyerekek a szakmai ismé' retek elsajátítására fordít­hatják energiájukat — im már a szakmunkásképző tanintéz.etben. A szakokta­tás átalakításához egyéb­ként a Világbanktól is ka­punk anyagi segítséget, a felnőtt-szakképzést har mincmillió, a fiatalokét harminchat millió dollárral támogatja. A magyar kor many vállalta, hogy forint­ban ezzel azonos összeggel maga is hozzájárul a költ ségekhez. Rendelkezésre áll továbbá a szakképzési alap is, az idén várhatóan hat milliárd forinttal. Gy. K. P<S ISI “Ä N iás P^llSSi wmmuwsm várjuk leveliiket, címünk; Budapest, pf.: síi -i-ljó m&2k*saam egy lapot... A fővárosban lakó em­ber, ha szabad levegőre vá­gyik. tórándulni akar, csa­ládjával leggyorsabban a budai hegyeket közelítheti meg. Mindig akad látni-, felfedeznivaló: egy csapás, egy ösvény, horhos, vagy a természet más szépsége. A látnivalók kiegészítésére a Tájak, korok, múzeumok olcsó, népszerű kiskönyvtár­füzetek sorozatában fellel­hető magyarázat, tudnivaló. A János-hegyről minden út lefelé fut, s településünk­re jut a kiránduló. Sokszor hallom a falunkba érkezők­től: ritkaságainkról, látvá­nyosságainkról, miért nincs táj képes levelezőlap? Mert szívesen innának az isme­rősöknek szívből jövő üd­vözletét ebből a kedves he­gyi faluból. Sokan hozzáte­szik : az önkormányzatban van minden reményük, hogy eme hiánvságot fel­számolja. A természetjárók lelkes ősapa ta is erre szá­mit. Padányi Lajos Budakeszi Ha nemi írnak róla Ha » Pest Megyei Hírlap­ban nem olvasok róla, hogy egy összegben küldik ki a márciusi és az áprilisi nyugdíjamat — kezdő nyug­díjasként egyhamar nem jöttem volna rá. Pedig tu­dok számolni, de fiatalon rokkantam meg. s mellesleg van családom i#. Egyet azonban mára megtanul­tam: nagyon rossz érzés a bizonytalanság. Ezen a rossz közérzeten segítet­tek át. amikor ügyemnek utánajártak, s március 5-én expressz jelzésű pénzes­utalványon megkaptam a 20 ezer 122 forintot. Persze nem zárom ki annak a le­hetőségét sem., hogy s tár­sadalombiztosítás általam igen tisztelt igazgatója szintén tett valamit az ügy­ben. mert néki is írtam. De úgy érzem, az önök köz­benjárására kissé meggyor­sította az „ügymenetet”. Jó érzés tudni hogy az embe­rek számíthatnak valakire, valakikre. ha kell, akikor egy igazi újságra, a Pest Megyei Hírlapra. Peres János Cegléd Van fövői« a G VE V 9-nek? A Pest Megyei Hírlap március 22-i számában «aaScma-i párbeszédre, vitá­ra invitált család-, gyer­mek- és ifjúságvédelmi té­mában. Ez a vita azért is időszerű Pest megyében, mert a gyermekvédelem a szeptemberi botrányos ágazgaíóleváltás után — váltás előtt áll. Talán ér­demes lenne dr. Iierczog Mária gondolatébresztő mondandója utón a má­sik két igazgatójelölt, dr. Schaffhauser Ferenc és Vaskó András véleményét is megismerni. 1 lógván képzelik el a jövő gyer­mekvédelmét azok. a kük szándékuk szerint a me­gye gyermek- és ifjúságvé­delmének irányítását, koordinálását vennék ke­zükbe? Külön lehet-e vá­lasztani egymástól a csa­lád- és .gyermekvédelmi. munkát, lehet-e hatékony a gyermekvédelem a csa­ládvédelem nélkül? Mi lesz a jövőben a feladata a GYIVI igazgatójának, s egyáltalán: van-e jövője a GYIVl-nek? Miit jelent az: pályázati feltétel az ötéves szakmai gyakorlat? Szakma-e a gyermekvédelem, s ha igen, akkor milyen szakma? A kérdések nem öncélúak, hiszen köztudott, hogy az Önkormányzatok gyám­ügyesei és a GYIVI között nem volt éppen felhőtlen n kapcsolat. Vajon miit vár-; na,k az új GYIVI-igazgató-■ tói az önkormányzatok kép-, viselői, a területi polgár­mesteri hivatalok a csalá­dok, a gyerekek védelmé­ben? A gyermekvédő inté­zet leendő igazgatójának- kinevezése a megyegyűlés feladata. Minden bizony­nyal megfelelő előkészítés után tesz majd feladatá­nak eleget a megyegyűlés, hiszen az igazgatói pályá­zatok beküldésének hat««'-; ideje január elseje vo-lt, s ez igazgató kinevezésére azóta sem került sor. Sze­retnénk, ha az érintett GYIVI-dolgozók, gyám­ügyesek, családsegítők, pá­lyázók, akik úgy érzik, a* előzőekben felsorolt kér­désekről van véleményük, kifejtenék azt. Vinczc Dezsőn« Százhalombatta Az illetékes válaszét A rongálások ismétlődnek Lapunk március 26-i szá­mában, a Buda vidéki ki­adásban „Luxus-e a lux?” címmel észrevételt közöl­tünk az érdi közvilágítás­ról. a berendezések rongá­lásáról. Ehhez fűzte hozzá észrevételét a Budapesti Elektromos Művek Dél- Budai Üzemigazgatósága. Válaszuk a következőket tartalmazz»: „Mindig örömünk,re szol­gál. ha az általunk kezelt villamos hálózatról, beren­dezésekről vagy munkáik­ról a napi sajtóban véle­mény, észrevétel jelenik meg. Külön köszönetét ér­demel a cikkíró, ha alván tómát taglal, mely sajnos Nincs Ctönnyű helyiéiben ma se a diák, se a tanár, ha láss er-uVkeiésérnl esik SIÓ. A történelem változó viharaiban egy emberöltőn belől is legalább bárom hi­vatalom verzió alaptan kel­lett eddig véleményt kiala­kítaniuk. Az 'Jí-o. szövet­ség most elérkezettnek lát­ja az időt, hogy nézetei­vel megismertesse a ma­gyar diákokat ía történe­lemtanárokat. Ügy döntöttek, hogy •rendhagyó történelemórá­kat tartanaik országszerte, egyelőre nyolcadikosoknak, majd később középiskolá­soknak is. Kezdetiként Bu­dapesten, a csülaglhegyi ál­talános iskolában volt ilyen íogMkozás, de az, or­szág néhány megyéjében is szerveznek hasonlóikat. Vácott az ’50-06 szövetség helyi képviselete is hozzá­fogott az oktatás megszer­vezéséhez. A tervek szerint egyelőre Vácott és Pécelen, a helyi általános iskoláik­ban körülbelül másfél hó­nap múlva lesznek az első rendhagyó órák, amelyeket megyeszerte újabbak kö­ve tn ek. A különleges órákat rész­ben a szövetség történe­lemtanár tagjai, részben a helyi iskolák történél emla­4 hírlap Remlhtgyó történelemórák Ötvenhatról másképpen nárai tartják reggel 8 órá­tól 13 óláig folyamatosan, csak az óraközi szünetek-- kel megszakítva. A kér- dezz-felelek tí pusú óráikon- az iskola ráérő tanára út is szívesen látják. A legfényesebbről, a tartalmi kérdésről Hor­nyuk Sándor, a szövetség elnöke a következőket mondta: — Számunkra ötvenhat szelleme azt jelenti, hogy szabadságharcot vívtunk, és Magyarország demokra­tikus létének alapköveit akkor ráírtuk le. Szeret­nénk, ha eat a meggyőző­dést: nemcsak a diákok, hanem a történelemtaná­rok is a magukévá tennék. A társadalom az erkölcsre épüljön, méghozzá nem pártban, hanem nemzet­ben gondolkozó erkölcsös emberekre. © Eltérő-e » szervezet vé­leménye a hivatal»« magyar ér téli elé stört — Néhány ponton igen. Például a kormány és a Parlament nem szól arról, hogy az ötvenhatos esemé­nyek elindítói az egyete­misták és a munkások vol­taic. Szerintünk az '56-os Parlament tagjai közül má­ra sajnos sokan elfelejtet­ték, hogy abban részt vet­tek. Szerintünk a mai kor­mány nem ad elég magas nyugdíjat azoknak, akik valaha a Kádár-bőrt ön-beh évekig szenvedtek. A szö­vetség tagjainak átlagos nyugdija körülbelül hét­ezer forint, ez alacsony. © A rendhagyó történelem­órákat nyilván nem lehet rá­erőltetni az iskolákra. A Pest megyei önkormányzat oktatási Óévekért felelős illetékese sze­rint ezekhez az órákhoz az IskoIai-a/.gaUi és előzetesen a tantestület engedélye szüksé- tes. — Nem hiszem, hogy jo­gilag nélkülözhetetlen az igazgatók vagy akár a tan­testületek engedélye. Mi ennek ellenére minden egyes esetben előzetesen kikérjük a hozzájárulásu­kat. # Bizonyára lemnek, ahol nem látják saivesen, eot eset­leg be se engedik önöket. Nem ta**t attól, hogy óráit nyomán polarizálód ik a pedagógus tár­sadalom, ami egészség leien széthúzáshoz, szétzilálódáshoz vezet? Nem mond ea ellent egyik alapél vüknek, hogy nem pártban, hanem egységes nem­zetben gondolkodnak? — Nem tartok a polari­zálódástól és a szétziláló­dástól. Szerintünk annak a történelerratanárnaik, aki nem ért egyet azzal, hogy ’56-ban az ország demok­ratizmusának alapkövét raktuk le, nincs helye az iskolákban. 0 Erőteljes fellépésükkel esetleg csupán azt érik el, hogy az önökkel egyet nem értő történelemtanárokat meg­félemlítik ugyan, de ők végső soron továbbra is a saját meggyőződésük alapján tanít­ják a történelmet. Nem ál­líthatnak minden történelem­tanár mögé egy ellenőrt. — A tanár al-kotmány­elilén esen n em ta ntytrat. Ennél többet ma sem vá­rtunk táluk. De ezt koiruo- tyan elvárjuk. Kocsi* Klára ★ Horayák Sándor véleményé­vel nem értünk mindenben egyet. Mi ugyanle nem feltét­lenül tartjuk kivonatolnák, hogy az »56-os szövetség tag­jai rendhagyó órákat tartsa­nak 1936-ról az iskolákban. Pontosabban: nem azt ©Be­nézzük, hogy véleményük meg­jelenjen az oktatásban, sőt még azt sem, hogy ők maguk szemé4yesen részt vegyenek órán. De csak akkor, ha a történelemtanár, az osz­tályfőnök li*v1a őket. Amiért viszont helytelenítjük az interjúban emliwtt meg- kö/ebtésrt, az as, hogy ismét nyüvánvaló kísérletet látunk az iskola és a pedagógus sza­badságának korlátozására, autonómiájának megtörésére, »őt egyes nevelők megfenye­getésére, akiknek úgymond „nincs helyük az iskolában”. Ügy véljük, az iskola dol­ga eldönteni, miről ki tanítson, « a tanár dolga eldönteni: ho­gyan. miként. A tankönyv szerzőjének teendője tisztessé­ges tankönyvet közreadni, tt az oktatáspolitikáé eldönteni azt: milyenek legyenek a tan­anyag arányai, hangsúlyai, mi­lyen legyen a követelmény­rendszer. Szerintünk a Nem* zethíztonsági Hivatalban, a kö­vetségeken és az iskolákban egyaránt szakembereknek hol! dolgozniuk, felderítöknek. dip­lomatáknak. tanároknak. S nem a politikai pártok, szövet­ségek komisszárjainak. Hisszük, hogy Magyarország, a magyar nép tényleg érett a demokráciára. Es azt is, hogy ehhez nincs már szüksége rendhagvó politikai felügye­letre, különórákra, talán még korrepetálásra sem ... B. P, A. vállalatunkat 1« hosszabb ideje foglalkoztatja. Ilyen téma a közvilágítási háló­zatunk, berendezéseink pri­mitív vandálok állal törté­nő értelmetlen rongálása, amellyel mérhetetlen nagy kárt okoznak. Ezek meg­előzésére vállalatunk szé­les körű propaganda* igyekszik kifejteni, de ezen túl rendszeresen kérjük.» hatóságok és a lakosság se­gítségét is a rongálások megfékezésére. Érd város területén elkövetett rongá­lások miatt már többször voltunk kénytelenek isme­retlen tettes ellen* feli&leh- téöt tenni. Sajnos .többször megtörtént, hogy az okozott károk helyreállítását kö­vetően néhány napon beiül ugyanazon fényforrásokat ismét tönkretették. A gyakori rongálások következményeinek felszá­molására sem elegendő munkaerő, de főleg elég anyagi fedezetünk sínes, így aztán a lakosság igé­nyének. elvárásainak meg­felelően időben nem tud­juk a helyreállítást elvégez­ni. Az üzemigazgatóság al­tat értékesített villamos energia összmennyisógének csak 1,5 százaléka, míg » vállalatunkat terhelő üze­meltetési költségráfordítás az összköltség 13,85 száza­lékát tesri ki. Ami a bágyadt, sárga fé­nyű lámpahelyeket illeti: érdi kirendeltségünk mű­ködési területén 1934-ben a lámpahelyek száma 8653 volt, ebből 3410 a hagyomá­nyos. Az 1991. év kezdetén az üzemben levő 10 ezer 513 lámpahelyből már csak 701 darab — ezek a számok jelzik a korszerű, jobb megvilágítást biztosító fényforrások térhódítását. A köz világítási lámpahe­lyek korszerűsítése, annak ütemezése nem az áram­szolgáltató elhaló rovásá­nak függvénye. Kivitele­zését korábban a tanács, most pedig a polgármesteri hivatal szakigazgatási szer­vének megrendelésére, költségére végezzük el. Bajor Péter igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents