Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-17 / 89. szám

Hazaérkezett Antall József Fontos a jelenlét a szovjet piacon Menesztik a bankvezért ? Az állam most tulajdonosként diktál (Folytatás az 1. oldalról) viselte, kihatott közérzeté­re, de jelenleg ilyen prob­lémái már nincsenek, s a Londonba utazás előtt el­végzett komputertomográ­fiás vizsgálat teljesen nega­tív eredményt hozott. En­nek megfelelően semmi akadálya nincs annak, hogy a jövőben eleget tegyen azoknak a különböző or­szágokból régebben érke­zett meghívásoknak, ame­lyek a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztését szolgálják. Így napirenden van japán, kanadai, spanyolországi lá­togatása, várhatóan május közepén sor kerül a nem­zetközi sajtó által is több­ször beharangozott izraeli ytra, bár a rengeteg teendő miatt ezeknek az utazások­nak a programját lerövidí­tik. A Zwack-üggyel kapcso­latos újságírói kérdésre An­tall József annyit jegyzett meg — szükségtelennek tartva a konkrét ügy kom­mentálását —, hogy nélkü­lözhetetlen a szakmailag jól képzett, hivatásos „karrier- diplomaták” és a más, tudo­mányos, közgazdasági pá­lyákról diplomáciai szolgá­latba lépett munkatársak közötti harmonikus együtt­működés létrejötte, az eset­leges kölcsönös feszültsége­in ASFÉL ÉVE Mitter­rand francia elnök felvetet­te, hogy a közép-kelet- európai országok beillesz­kedési folyamata a közös Európa-házba, amely a de­mokrácián és az emberi jo­gokon alapul, több mint po­litikai reformok sorozata, A szabad választások útján létrejövő politikai intézmé­nyek ugyanis mindaddig rendkívül törékenyek Kö- zép-Kelet-Európában, amíg a „levegőben lógnak”, mi­vel nem támaszkodhatnak olyan szilárd, új gazdasági szerkezetre, amely biztosít­ja létüket. A francia elnök olyan „Nagy Európáról” be­szélt távlatilag, amely foko­zatosan valósulhat meg, s kitért arra, hogy nem egy­szerűen valamilyen prófé­ciát akar meghirdetni, az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő „új rend” vízióját, hanem nagyon is a valóság talaján kíván maradni. Amikor e beszédét elmon­dotta, a KGST még formá­lis üléseket tartott, de a re­formfolyamatok már előre­haladott szakaszban voltak a legtöbb kelet-európai ál­lamban. Mitterrand felis­merte, hogy a gazdaságilag fejlett országok erőfeszíté­seit a spontán, egyenkénti kezdeményezések fenntar­tása mellett közös meder­be kell terelni, s erre a legalkalmasabb, ha olyan pénzintézetet hoznak létre, amelyben minden olyan ál­lam részt vesz, amely érde­kelt abban, hogy az „öreg kontinens" politikai intéz­ményrendszere közeledjen egymáshoz, és ennek a megújulásnak szilárd gaz­dasági bázisa legyen. Az ötlettől a megvalósuld­2 «»jigtfárlan két pedig időben fel kell számolni. Külön fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a Zwack-ügy egyáltalán nem vetette vissza a ma­gyar—amerikai kapcsolato­kat, sőt éppen ebben az időszakban adta tanújelét néhány gesztussal az USA- kormányzat annak, hogy megkülönböztetett figyel­met fordít hazánkra. Ilyen gesztus volt, hogy a londoni bankavatáson részt vett amerikai küldöttség veze­tője, Nicolas Brandy pénz­ügyminiszter maga kérte a találkozót Antall Józseffel. Ennek kapcsán Antall Jó­zsef utalt arra, hogy a kö­zelmúltban egy ismert, amerikai egyetemen oktató és Itthon is gyakran nyilat­kozó magyar professzor azt kifogásolta, hogy a kor­mány nem veszi figyelem­be az adósságátütemezéssel kapcsolatos, úgynevezett Brandy-tervet. Nos, a lon­doni találkozón maga a terv névadója, Nicolas Brandy gratulált ahhoz a következetességhez, amely- lyel Magyarország kitart eredeti pénzügypolitikája mellett. Az MTI munkatársa arról is érdeklődött, hogy miként értékeli Antall József a kormányon lévő pártok kö­zötti ellentéteket, számít-e sig másfél év telt el, s nem kis munkát igényelt az ér­dekeltektől, amíg kialakult az Európai > Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapszabá­lya és egész szerv-ezete. Hi­szen, bár véget ért a hideg­háború, de a gazdasági életben is kemény erőfeszí­tések és bizonyítások árán teremtődött meg az a biza­lom, amely 13 milliárd dol­lárnyi alaptőkét teremtett elő a 44 államot beltapcsoló pénzintézetbe, amelynek meghirdetett legfőbb fel­adata az lesz, hogy gazda­sági eszközeivel megköny- nyítse Kelet-Európa beil­lesztését Európába, a nagyvilágba. Az szinte ter­mészetes volt, hogy London ad otthont az új pénzinté­zetnek, hiszen itt gyülem- lett fel a világon a legtöbb pénzügyi s főleg privatizá­lási tapasztalat, amelyre Kelet-Európának oly égető módon szüksége van. A bank persze nem vala­miféle jótékonysági intéz­ményként működik, hanem szigorúan a pénzügyi világ elvei szerint, üzleti alapon. A piacgazdaság kialakításá­nak előmozdítására, a pri­vatizálás elősegítésére nyújt hiteleket, amelyeket a ta­goknak vissza kell fizet­niük. De ezek a hitelek kü­lönböznek abban a keres­kedelmi bankok szokásos tranzakcióitól, hogy alacso­nyabbak lesznek a kamat- lábjaik és hosszabb futamú időre nyújtják őket. Az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank tőkerészekkel is bekapcsolódhat a közép- kelet-európai országok szerkezetátalakítási és pri­vatizálási programjaiba. De megkötöttség az alapsza­bályban az a kitétel, hogy er. csak olyan arányban tör­ténhet, amilyen részt a megsegítendő állam az alaptőkében képvisel. Ha­zánk 0,79 százalékkal ré­a koalíción belüli jelenlegi egyensúly esetleges felboru­lására. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a jelen­legi viszonyok között Kö- zép-Kelet-Európában ter­mészetes, hogy minden koa- lóció feszültségektől terhes, hiszen a politikai intéz­ményrendszer, a gazdasági struktúra átalakulásának időszakában, akkor, amikor országok helyét kell újra­értékelni, még pártokon be­lül is jelentősek a nézet- különbségek. Magyarország sok szempontból úttörő sze­repet vállal, s nincs abban semmi rendkívüli, hogy például a tulajdonviszo­nyok rendezésekor hangot kapnak a jelentős nézetkü­lönbségek. Ugyanakkor An­tall József felhívta a figyel­met arra, hogy mindhárom koalíciós párt ugyanazok­nak a nemzetközi szerveze­teknek a tagja, s a fő vo­nalakat illetően azonos ál­láspontot képvisel. — Ügy gondolom, hogy ha a kárpótlási törvényt elfogadja az Országgyűlés, a jelenlegi feszültségek csökkenhetnek, továbbá rendkívül hasznos lehet, ha a hatpárti egyeztető tárgya­lásokon sikerül közös neve­zőre jutni a legfontosabb kérdéseket illetően — mondta befejezésül. szesedik a 13 milliárd dol­láros alaptőkéből. Vagyis egyelőre induláskor szeré­nyek a lehetőségeink, hogy az „Eurobank” közvetlenül beszálljon privatizációs programjainkba. De ha­zánk, mivel adósságaink át­ütemezését nem kértük, s jó fizetőnek számítunk a nemzetközi pénzpiacon, ki­emelt szerepre számíthat a hitelkérés megítélésénél. Valószínű, hogy az „Euro­bank” idei 200-300 millió dollárnyi hitelnyújtásából tekintélyes rész áramlik majd a magyar gazdaságba. Mint az alelnöki tiszté­ben éppen az alapító szer­ződés előestéjén megerősí­tett Németh Miklós volt magyar miniszterelnök el­mondta, a bank kihelyezé­seinek 60 százalékát magán- vállalkozások finanszírozá­sára fordítja, s véleménye szerint a jelenlegi alaptő­kénél a pénzintézetnek jó­val nagyobb összegre volna szüksége. Atali, a bank francia elnöke is erről be­szélt, de hozzátette: úgy hi­szi, hogy a pénzintézet ké­pes arra, hogy a volt KGST-országok felzárkózá­sát biztosítsa. Erre szerinte 15 esztendőre van szükség, és az ehhez nélkülözhetet­len összeg mintegy 15 szá­zalékát tudja majd biztosí­tani az Európai Újjászüle­tést és Fejlesztési Bank. Továbbra is sokat várnak a szerkezetátalakítás elősegí­tésében a Nemzetközi Va­lutaalaptól és a Világbank­tól, amely intézményekkel az új pénzintézet együttmű­ködik majd. JELENTŐS LÉPÉS tör­tént tehát a Nagy Európa felé, amelyet kifejez az is, hogy harminc állam- és kormányfő vett részt a felavatási eseményen. De — mint kommentátorok meg­jegyzik a bankalapítás nyo­mán is — a fő feladat a szerkezetátalakításban ter­mészetesen magukra a kö- zép-kelet-európai országok­ra vár. A nagy történelmi jelentőségű munkát nekik kell elvégezniük, s ehhez Nyugat csak bizonyos saját piacgazdaságának szabályai szerinti támogatást adhat. . Árkus István A Budapest Bank Rt. — amelynek részvényesei, illet­ve üzletfelei között ott vannak a legjelentősebb Pest megyei vállalatok és szövetkezetek is — tegnapi éves rendes közgyűlésén Csépi Lajos, az Állami Va­gyonügynökség ügyvezető igazgatója újabb, rendkí­vüli közgyűlés összehívását indítványozta arra hivat­kozva, hogy az állam, mint tulajdonos, elégedetlen a bank üzletpolitikájával, és a rendkívüli közgyűlésen ennek személyi konzekven­ciáit rendezni kell. Csépi Lajos azzal érvelt, hogy a bank több mint 10 milliárd forintos kétes kintlevősé­geihez képest igen alacsony volt a felhalmozott és a tar­talék vagy on nagysága (mintegy 2 milliárd forint) az elmúlt évben, és a bank ilyen mérleggel a nemzet­közi pénzpiacon nem tud megfelelően fellépni. Hegedűs Oszkár, a Buda­pest Bank elnök-vezérigaz­gatója ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a Buda­pest Bank a kétszintű bankrendszer létrehozása óta az újonnan alakult ban­kok közül likviditását mindvégig biztosítani tudta. Jelenleg mintegy 14 ezer ügyféllel rendelkezik, mér­legfőösszege tavaly több mint 103 milliárd, nyeresé­ge pedig több mint ötmil- liárd, az adózott eredmény pedig 2,7 milliárd forint volt. Az állami tulajdonrész képviselőjének határozott fellépésére a részvényesek végül is amellett dörftöttek, hogy a bank 8 százalékos osztalékot fizessen részvé­nyeseinek, és a tartalék és felhalmozott vagyonból 7 százalékos alaptőke-emelés Tankka/ grasszálni Ennek ellenkezőjét én sem állíthatom, legfeljebb az jut eszembe, hogy tíz­egynéhány éve, boldogult sorkatona koromban ma­gam is átéltem hasonló ese­tet. Csakhogy arról nem szereztek tudomást az új­ságírók, s alighanem a tá­bornoki kar tagjai sem. El­intézték az ügyet ott, hely­ben, a dandárnál. A szófo- gadatlan katonákat fogdába csukták, elhelyezték, a pa­rancsnokokat megfenyítet­ték, tiszti bíróság elé állí­tották és így tovább. Sorka­tonaként emlékszem olyan esetre is, amikor részeg, randalírozó tisztet fegyve­rezlek le katonái, s magam is részt vettem egy olyan botrány eltussolásában, ami­kor a túlmunkától fáradt történjen részvényjuttatás formájában. (Vagyis az osz­talék másik részéhez rész­vény formájában jutnak hozzá a tulajdonosok.) A Budapest Bank igazgatósá­gának eredeti javaslata 10 százalékos osztalékot tűzött ki célul, valamint 10 száza­lékos alaptőke-emelést részvényjuttatással. Az ÁVÜ azt is kifogásolta, hogy a bank az elmúlt év­ben két alkalommal is meg­sértette a bankfelügyelet és a jegybank előírásait. így a Dunai Kőolajipari Válla­latnak és a Hunguard Kft.- nek nyújtott hitelek meg­haladják a bank saját tő­kéjének 30 százalékát. A részvényesek egyebek között elhatározták azt is, hogy 150 millió forint ösz- szegben, 10 ezer forintos névér.tékben lakossági rész­vényeket fog kibocsátani a bank ez év június-júliusá­tól a következő évi rendes közgyűlésig. ★ Az újságíró, aki végig­ülte a közgyűlést, most szo­kásától eltérően meglehető­sen bizonytalan a véle­ményalkotásban. Mert egy­felől teljesen indokolt, hogy az állam, mint tulaj­donos, érvényesíteni kíván­ja az akaratát annak érde­le ében, hogy a bank bizto­sabb lábon álljon és jobb esélyei legyenek a nemzet­közi pénzpiaci szereplésre. Másfelől viszont érthetet­len, milyen alapon kap rossz minősítést az a bank, amelynek fedezeti és nye­reségmutatói a legjobbak a néhány éve alakult nagy kereskedelmi bankok közül. Egyfelől semmiképpen sem támadható, ha az Álla­mi Vagyonügynökség és a vele szavazó nagy állami trösztök részvénytöbbsé­építő katonák kis híján ve­zénylő tisztjüket betonozták be az épülő laktanya alap­jába. Nem hiszem tehát, hogy a Magyar Honvédségnél ma katasztrofális lenne a fe­gyelmi helyzet, azt sem, hogy a mai tiszti, tiszthe­lyettesi állományt azonnal le kellene váltani, vagy a felső parancsnoki állomány, vagy másképpen vezérkar lenne alkalmatlan felada­taira. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy a Magyar Honvédségnél ma sem jobb a helyzet, mint esztendők­kel ezelőtt, és ez éppen elég okot ad az aggodalomra. E hitemben nem ingatott meg a törökbálinti zendülés kapcsán, a honvédség fe­gyelmi helyzetéről tartott tegnapi sajtótájékoztató, melyen Lőrincz Kálmán al­tábornagy. a Magyar Hon­védség parancsnoka és he­gükre építve a valós vagy vélt államérdekeknek meg­felelő döntésre törekednek. Ellenszenvet kelthet vi­szont, ha az állami tulaj­don képviselői a közgyűlé­sen olyan kötött mandá­tummal jelennek meg, amely lényegében kizárja a kompromisszumot, de még megfontolásának lehetősé­gét is a kisebb részvénye­sekkel. Nem véletlenül je­gyezte meg az egyik hoz­zászóló, hogy ilyen felfo­gásban akár államosíthat­nák is a bankot, de akkor vásárolják meg az összes részvényt. Az osztalék mértékéről folytatott vita — vagy in­kább véleményütközés, hi­szen egymás érvei nem iga­zán hallgattattak meg — végül is erőpróbává vált: tudja-e érvényesíteni aka­ratát az állam — pontosab­ban bizonyos kormányzati intézményei: a Pénzügymi­nisztérium, a bankfelügye­let, a jegybank, a vagyon­ügynökség. Most diadal­maskodtak, és valószínűleg képesek lesznek arra is, hogy a bejelentett rendkí­vüli közgyűlésen megszaba­duljanak azoktól a bizal­mukat vesztett vagy tán soha el sem nyert „régi” vezetőktől, akiket „önkén­tes” lemondásra eddig nem sikerült rábírniuk. Kérdés azonban, hogy a szükség­képpen a nyilvánosság előtt folyó áldatlan vita, a presz­tízs- és érdekharc nem be- folyásolia-e kedvezőtlenül a bank hitelét. Nyilván igen, márpedig ez az állam mint tulajdonos érdekeivel is el­lentétes; a bank tekintélyé­nek csökkenését ugyanis hamar követheti a részvé­nyek — köztük az állam tu­lajdonában lévő többség — árfolyamának esése. lyettesei, Borsits László al­tábornagy, vezérkari főnök, Geller István vezérőrnagy, anyagi-technikai főcsoport- főnök, Mészáros Ferenc ve­zérőrnagy, kiképzési és szá­razföldi főcsoportfőnök igyekezett feltárni a hon­védség fegyelmi helyzetét. Egy dolog persze, hogy húsz kiskatona megtagadta a parancsot a törökbálinti laktanyában. Teljesen igaza van Lőrincz Kálmánnak: nem lehet szemet hunyni a dolog fölött. Ha ez történik, holnaptól a honvédek tank­kal mennek grasszálni a nagykorúira, a pilóták séta­repüléssel bolondítják a lányokat, és talán még azt is megérjük, hogy rakéták­kal rendeznek agyagga- lamb-lövészetet. Egy húsz évvel ezelőtti honvéd, aki az akkori Magyar Néphad­seregben egészén az őrmes­terségig vitte, azon is el­hűl, hogy a legutóbbi bevo­nulás alkalmával majdnem kétszázan egyszerűen tudo­mást sem vettek a behívó parancsról, s amikor nagy- nehezen előkerítették őket, huszonnégyen mindenféle — fegyveres vagy fegyver­"Jegyzet TÖBB MINT PÉNZÜGYI ESEMÉNY Hadsereg a demokráciában Parancsmegtagadó katonák a béke frontján « Isten tudja, miért, de úgy alakult, hogy a magyar- S országi lapok fegyveres erőkkel foglalkozó tudósítóinak ^ túlnyomó többsége sohasem volt katona. így azután, ha ^ a katonaságról van szó, azt hiszik el, amit mondanak nekik a bennfentesek. Tegnap például a Honvédelmi Mi- S nisztériumban a törökbálinti zendülésről szóló sajtótájé- S koztatón kétkedés nélkül tudomásul vették, hogy hasonló S eseményre emberemlékezet óta nem volt példa a ma­li gyár hadseregben.

Next

/
Thumbnails
Contents