Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
A parancsnok szerint: inkább egy vödör verítéket a kiképzéskor, mint egy csepp vért az ütközetben Zendülés a törökbálinti lőszerraktárban (Folytatás az 1. oldalról) Várakozásunkkal ellentétben, minden ellenvetés nélkül beengedtek minket a törökbálinti laktanyába. Az ellenőrzés nem volt több, mint bármelyik polgári intézményben: megnézték a személyi igazolványunkat. A kapuban álló honvédek kedélyesek, mosolygósak voltak, és egyikük elkísért a laktanya parancsnokához, Tar György alezredeshez, aki udvariasan hellyel kínált, de kilátásba helyezte, hogy a szolgálat megtagadásáról nem nyilatkozhat, míg a Katonai Ügyészség vizsgálata le nem zárul. — Nincs hírzárlat, de nem előzhetjük meg a vizsgálatot. Egyébként, természetesen nincs okunk uj- jongásra a történtekkel kapcsolatban. Pályafutásom alatt ilyen vagy hasonló eset eddig nem fordult elő. — Minek tulajdonítja alezredes úr, hogy most mégis megtörtént? — Nézze, két felnőtt gyermekem van, egyik fiú, ismerem a mai fiatalokat, és tudok összehasonlítást tenni: a mai fiatalemberek hitványabbak, gyengébbek, mint mi voltunk valamikor. Bármilyen furcsán hangzik, nem egy olyan van a fiúk között, aki az első hangos szóra sírva fakad. — Nem tartja elképzelhetőnek, hogy valami hiba lehet a kiképzésben? — Én is el tudok képzelni jobb kiképzési módszereket. Vitatkozni lehetne például azon, hogy szükség van-e demokratizmusra a hadseregben, vagy inkább úgy fogalmazzunk, hogy a demokratikus országnak szüksége van erős, megbízható hadseregre. Mindenesetre nehéz lenne cáfolni annak az igazságát, hogy inkább egy vödör verítéket a kiképzésnél, mint egy csepp vért egy esetleges ütközetben. — Húsz sorállományú honvédről van szó, húszéves fiatalokról. A szüleik nem aggódnak, hogy mi van velük? — Egy édesanya érdeklődött eddig nálam, igyekeztem őt megnyugtatni. Hosszan beszélgettünk, bár a véleményünk nagyon eltér egymástól. — Bár bevezetőben megmondta, hogy az eseményről még nem nyilatkozik, de azért az érzelmeiről megkérdezem. Elítéli a fiúkat? Sajnálja őket? — Mielőtt a katonai ügyészek megérkeztek, egyenként beszélgettem tíz fiúval. Meglátásom szerint nem egyforma a szerepük ebben a dologban. Két újonc például csak azért vett részt a zendülésben, mert nem akarták, hogy a többiek kiutálják őket. Őket sajnálom. — És a többiek, akik a laktanyában vannak? ök hogy viszonyulnak a történtekhez? — Ma még nem volt idejük viszonyulni. Pótolni kellett a zendülőket, még tizenkét órával hosszabb lett a szolgálatuk. — Akikkel a kapuban találkoztunk, nagyon derűsek voltak. — Azt hiszem, azon derülnek, hogy milyen nagy a forgalom. Az újságírók egymásnak adják a kilincset. — Megkérdezhetem a sorkatonák véleményét? — Kérem, ne tegye. Ga. J. Parlamenti jegyzet Borítsunk fátylat a kalapra M izsei Bélának 1942-ben, a budapesti jogi kar közelebbről meg nem határozott helyszínéről, de valószínűleg a fogasról, ellopták a kabátját. Ebből egyenes ágon következik, amit a kisgazdapárti képviselő csak ötpercnyi bolsevikozás árán tudott elmesélni, hogy azonnal ki kell osztani a tsz-földeket. Aki nem látja át rögtön a két dolog között a szoros összefüggést, annak lábjegyzetként még elárulhatjuk, hogy a nyomós érvek között esik latba az a tény, mely szerint Torgyán József a Rózsadombon lakna egy villában. A kérdés, amelyet a Parlament húsvéti szünetében felcsigázott népnek kell megválaszolnia, úgy hangzik: hány éves Bollobás Enikő? Ha valaki nagytiszteletű népünk köréből azt hiszi, hogy mi itten most humorizálunk, az nagyon téved. Aki ugyaneme nagybecsű társaságból azt hitte, hogy a kéthetes szünet után a több pártba tömörült választóitól fogja megtudni, hogy hányadán állunk a kárpótlási törvénnyel, hogy a hatok közül kinek mi a véleménye a Fidesz hegesztési újításáról, ha valaki arra számított, hogy a Kisgazdapárt bejelenti az új frakcióvezetőt, ha valaki reménykedett abban, hogy valaki szóvá teszi az amerikai nagykövetségen zajló abszurdumokat, az szintén a faképét nézheti mostan a tükörben. A többpárti és demokratikus ésatöbbi Parlament az általuk is káosznak deklarált belpolitikai helyzetben azzal kezdte a munkáját tegnap, hogy ország-világ előtt közhírré tétette: Mizsei Béla nem szereti Torgyán Józsefet. Majd folytatták a kárpótlási törvény vitájával, amely nem kevésbé abszurd. Talán nincs is olyan képviselő, még hagyján, hogy az ellenzékiek között, de már a kormánypártban, sőt, a koalíciósok között sem, aki nem rettegne a kárpótlási törvénytől. A Fidesz legvérmesebb álmaiban sem szerepel olyan hat- párti konszenzus, amely eme félelmek alapján máris összeforrasztja a parlamenti pártokat. Aki esetleg még nem fél tőle, az még nem tudja, hogy mi lesz itt. Reménykedjünk, mert néhány MDF-es már sejti. Az a kormánypárti képviselő például, aki a napokban kérette magához ingatlanügyekben igen járatos, fizetett szakértőjét. Jobb későn, mint soha, gondolta a szakértő, s elmesélte a pártembernek, hogy jőni fognak majd hosszú, tömött sorokban a disszidensek is, akiknek annak idején a pártállam se szó, se beszéd elvette az öröklakását, meg a nyaralóját. S föltette a pártembernek azt az egyszerű kérdést: és miből? Ahhoz ugye, már kétség nem fér, hogy a csehszlovák példa nem hat elrettentőén ránk, magyarokra. Ha ott nem birkózott meg vele a parlament, annak az az oka, hogy ott nincs Magyar Demokrata Fórum. Ahhoz sem fér kétség, hogy pártemberünknek, aki a párt pénzéből fizetett szakértőt csak meg kell hallgatnia, szavaznia viszont lelkiismerete szerint kell. Hogy esetleg remeg majd a keze? Na bumm. Torgyán József is nehezen viseli, ha Mizsei Béla nem szereti őt, de a földosztásban egyetértenek. Torgyán József viszont Antall Józsefet nem szereti, viszont ez még soha nem akadályozta meg abban, hogy kedvére szavazzon. Semmi rendkívüli, netán vicces nincs tehát abban, hogy a katasztrófa felé rohanunk, és semmi meglepő abban, hogy ezenközben a honatyák Mizsei Béla ifjúkori kabátján merengenek. (Aki még nem jött volna rá mindebből, hogy hány éves az Amerikában akkreditált pártmisszionárius, annak elárulhatjuk, hogy Torgyán Józsefet már többen látták kabátban, s közismert, hogy ő is a jogi karon végzett.) H a most, ha Torgyán József 39 évvel ezelőtt ellopta Mizsei Béla kabátját a jogi kar fogasáról, s minderről a plenáris ülés legfőbb napirendi pontjaként értesülünk, akkor már nem nehéz átlátnunk annak a Fidesz-javaslatnak a lényegét, amely fátylat akar borítani a jelenre. Mert lássuk be, Mizsei BéHOL ÉLES, HOL BÁGYADT VOLTA PARLAMENTI VITA A kárpótlási törvényről Hétfő délután három órakor megkezdte munkáját az Országgyűlés plenáris ülése. Napirend előtt heves szó- csata zajlott le Mizsei Béla (FKgP) és Torgyán József volt kisgazdapárti frakcióvezető között. Mizsei képviselő kijelentette: Torgyán József „silány demagógiával” be akar hatolni a hatalomba, hajhássza a népszerűséget és a hasznot. Felszólította az ország tsz-clnökeit, hogy még az idén adják vissza a földet, mert így „kialszik az a tűz, amin Torgyán József a pecsenyéjét sütögeti”. A volt frakcióvezető hasonlóan éles szavakkal utasította vissza képviselőtársa „otromba, durva és kultúrálatlan szavait”, és közölte, az országban spontán aláírásgyűjtés folyik az ő érdekében. Az elnöklő Szabad György bejelentette, hogy a Magyarországi Németek Szövetsége népi kezdeményezésnek minősíthető petíciót nyújtott be, több mint 10 ezer aláírással, annak érdekében, hogy a kárpótlási törvény terjedjen ki azokra a magyarországi németekre is, akik 1944 őszétől kárt szenvedtek. A képviselők megszavazták a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényjavaslat sürgős napirendre tűzését, ugyanakkor elutasították Torgyán József önálló képviselői indítványát az alkotmány módosításáról. (Az indítvány lényege az volt, hogy csak kétharmados parlamenti többséggel lehessen igénybe venni hazánk légterét és katonai létesítményeit az iraki konfliktushoz hasonló esetekben.) Rózsa Edit (SZDSZ) önálló indítványa a gyermekek ■ jogairól szóló New York-i egyezménynek a magyar jogrendbe történő beillesztéséről szintén megkapta a képviselők egyetértését, tehát a Tisztelt Ház napirendjére kerül. A tárgysorozat megállapítását követően a képviselők folytatták a kárpótlási törvény részletes vitáját. Szabó Iván ismertette az általa vezetett gazdasági bizottság jelentését a benyújtott csaknem 500 mólán kívül kizárólag Mizsei Bélát érdekli, hogy hol van az a kabát. A Fidesz nem foglalkozik, sem kabátokkal, sem gombokkal, sem téeszföldekkel, sem kisgazdákkal, sem kormányzókkal, sem ellenzékkel, ök a fátyolos nagy kalap hívei. Először azt mondták, hogy egy nagy kalap micsodát mindenkinek, nem kárpótlást, és egyre inkább látjuk, hogy nekik volt igazuk. Hiszen mindazt megkaptuk már, csak kalap nem volt hozzá. Jött a második menet: a Fidesz fölajánlotta kárpótlásként a kalapot, amibe végre beletehetnénk. Ez azért már nem semmi, mint ahogy először mondták. Végre tudnánk hova tenni az ellenzékiségünket, meg a kormánypártiságunkat, a munkanélküliségünket, meg a tejjegyünket, a félelmeinket, meg az örömeinket, a szabadságunkat, meg a kötöttségeinket. A barátunkat, meg . a szomszédunkat, az ellenségeinket, meg a testvéreinket. Aztán a következő választásokon ehhez hasonló kalapba dobálnánk a céduláinkat, reménykedve, hogy legalább a kisnyúl kiugrik belőle. Amely kisnyúl nagyon fog hasonlítani egy fideszes-ko- rú, torgyán-temperamentu- mú, eszdéeszes-orrú, an- tall-parókás keresztény hitvallású szociáldemokratának álcázott exkomm.mustára. S ha megérjük, a kisnyúl varázspálcájával rámutat a téeszföldekre, s az menten átváltozik Mizsei Béla ifjúkori kabátjává. Az a nap lesz Bollobás Enikő tiszteségben megért 163. születésnapja. Jakubavits Anna dosító indítványról. Legfontosabb elvi döntésnek azt nevezte, hogy a bizottságban részt vevő képviselők csak a tulajdonnal kapcsolatos kárt, valamint a természetes személyek kárát ajánlják figyelembe venni. Pánczél Gyula (MDF) a kárpótlási törvény természetvédelmi vonatkozásairól beszélt, azazhogy a kárpótlás során ne lehessen földigénnyel fellépni az ország természetvédelmi területein. Pető Iván, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében bejelentette, hogy a pártja továbbra sem kíván részt venni a kárpótlási törvény részletes vitájában, de a jelen helyzetben ennek az az indoka, hogy a hárompárti megállapodás — habár némileg rendet teremtett a módosító indítványok között — nem morális és gazdasági okokból, hanem a kormány- koalíció együtt-tartásának szempontja figyelembevételével jutott közös nevezőre. Az SZDSZ-frakció megítélése szerint a három párt 90 százalékban a kisgazdák elképzeléseit vette figyelembe. Ennek fényében a szabaddemokraták egy témakör kivételével, azaz a hazai németekre, cigányságra és zsidóságra, valamint a politikai elítéltek kárpótlására vonatkozó módosító indítványaikat visszavonják. Pető Iván közölte: pártja biztos abban, hogy a kárpótlási törvény elfogadása után a lebonyolítás során rendkívül sok súlyos következmény várható. Vitányi Iván az MSZP- fraikció nevében kijelentette: jelen formájában pártja elfogadhatatlannak Vezető nélkül Napirenden volt a Kisgazdapárt hétfő délelőtti frakcióülésén, hogy vezetőt választanait. De ez ismét nem sikerült. Mint ismeretes, még a húsvéti szünet előtt, igen szoros szavazással annyit értek el a parlamenti kisgazdák, hogy leváltatták Torgyán Józsefet, ö ennek ellenőre, tekintettel szépszámú támogatójára, továbbra is versenyben maradt. Ellenlábasa, Pásztor Gyula azonban a tegnapi két szavazáson is csak egy-egy szavazattal kapott többet. Márpedig a kisgazdák frakciójában a kétharmados többség dukál. Megoldásként kínálkozik, s a honatyák most ezzel próbálkoznak, hogy a távolmaradókhoz kiviszilt a szavazóurnát. Meglepetés lenne, ha a távolmaradók tartózkodással szavaznának, amit sejteni lehet abból, hogy az ülésen való részvételtől is tartózkodtak. És akkor a kisgazdák is kezdhetne^ mindent elölről. — Jé — tartja a kárpótlási törvényt, mert pótolhatatLan kárt okoz, így az MSZP-frakció a törvény eilen fog szavazni. A vita azt bizonyítja, hogy a harc már nem a részleges kompromisszumért folyik, hanem átváltozott habalmi harccá, ós az a kérdés, hogy két koalíciós párt nászára vagy válóperére kerüd-e sor. Gáspár Miklós (KDNP) fontosnak nevezte azt az indítványt, hogy a földtulajdon 50 hektárig 100 százalékosan visszaigényelhető, hogy a téesztagok 1,5 hektár háztáji földet kapjanak, amelyet saját tulajdonukba vehetnek. Nagy jelentőséget tulajdonít a párt annak is, hogy a földet visszaigénylő ugyanazt a földet kapja vissza, mint amit tőle elvettek. Szociális szempontból a KDNP síkraszáÜ amellett, hogy a kárpótlási jegy átváltható legyen életjáradékra is. Rövid vita után (amelyben többen elálltak módosító javaslatuktól) az elnöklő Dörnbach Alajos azzal napolta ed a kérdést, hogy a részletes vita a jövő héten várhatóan lezárható lesz. Lierális anarchista? Attól persze, hogy egy magát liberálisnak, demokratának s így minden bizonnyal/a szabad sajtó őszinte hívének valló önkormányzati képviselő azt mondja, hogy ő nem nyilatkozik a Pest Megyei Hírlapnak, még nem dől ösz- sze a világ. Attól még nem fenyegeti veszély a demokráciát, nem megy tönkre a szerkesztőség, s talán az olvasók is hozzájuthatnak mindazon információhoz, amihez a magát liberálisnak, demokratának, de lokálpatriótának is valló úrtól hozzájuthattak volna. E megállapítást azért szükséges előrebocsátani, mert attól, hogy Patrik Nándor, a váci önkormányzati képviselő, aki egyébként a váci képviselő-testületben fontos posztot tölt be, a lakásügyi albizottság vezetője is, a helyi kábeltévében megjegyezte, hogy nekünk nem nyilatkozik, attól mi még elég jól megvagyunk. Előfizetőink száma az egész megyében, de a körzetben is folyamatosan emelkedik, s nem kis örömünkre, lapunk gazdaságosan működik. Patrik űr bojkottja nekünk azért sem árt, mert liberális képviselőtársai siettek tudomásunkra hozni, hogy nem osztják Patrik úr véleményét, s természetesen minden szükséges információt tudomásunkra hoznak. Lakásügyekben is természetesen, mely kérdésben sajnos jó hírekkel nem szolgálhatnak. Éppen Patrik úr, a lakásügyi albizottság vezetője volt az ugyanis, aki a váci tévében elmondta, hogy se új, se régi üres lakásuk, amit 5vi lehetne osztani, egyáltalán nincs. Ezek szerint, ha akarna se tudna mit mondani. Patrik úr ennek ellenére kijelentette, hogy ő, mint megválasztott helyi (önkormányzati) képviselő, a lapnak nem nyilatkozik. Némely szerzővel, szerkesztővel ugyanis nem ért egyet. Ezért. Egye fene, Patrik úr. Ha már így áll, nem fogjuk kérdezni. Valahogy túléljük majd nyilatkozatainak hiányát. Mindazonáltal figyelmébe ajánljuk, hogy közéleti ember, önkormányzati képviselő e hazában — még akkor is, ha egyébként liberális — csak törvénytisztelő állampolgár lehet. A hatályos sajtótörvény 4. paragrafusa erről a következőket mondja: a hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a gazdálkodószervezetek, a társadalmi szervezetek és a2 egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításokkal és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. Nehéz ügy. Patrik úr biztosan nem ért egyet a törvénnyel. Pedig ő egy váci képviselő. Mi több, törvényhozó. Biztosan úgy gondolja, hogy a törvényt csak annak kell betartania, aki egyetért vele. Lehet, ho^y Patrik úrnak a sa ját szempont iából tökéletesen van. Csakhogy ő akkor nem törvényhozó, hanem törvénytagadó. S nem liberális, hanem anarchista. Egy anarchista kénviselő a váci önkormányzatban. Ez Is egy érdekes hír. (csulák)