Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-09 / 82. szám

A kórháznak élnie, fejlődnie kell Direktor három szerepkörben Nehéz raarmonkannákat cipeltünk a Vác fölötti dom­bokon. Házuk felé tartva a barátom meg-mcgállt, pi­hentünk egy keveset. Szippantott a cigarettájából, le- pHlanto&t az alant elé táruló városra. Tekintete elsik- iott a Duna kék vonala fölött, majd mind közelebbről szemlélve a tájat, egy barackosra mutatott. — Ide, majdnem a szomszédomba építik az új kórházat. Nem kell messze kerülnöm a családtól, ha betegeskedni kezdek. m J©GB TANÁCS © K Munkásba pímsl költségtérítés © A szli- Sőfarfás szabályai © A Sseiidaritási aicBphoz fűződő kötelezettség Az efféle vendégeskedés­re persze nem nagyon vá­gyik az ember. Még Vác 1975-ben elhunyt, azóta is nagyon tisztelt sebész fő­orvosa, dr. Jávorszky Ödön is azt írta 1971-ben az akkor már egy éve működő im­pozáns épületből idős kol­légánknak: .. bármilyen szép is osztályunk, saját ta­pasztalatot sosem szerezzen benne”. ’ Sajnos előbb vagy utóbb majdnem mindenki meg­járja a kórházakat. A fe­hér ágyon arról is elgon­dolkodhat, hogy az a domboldali séta mintha ma történt volna. Pedig már negyedszázada is lehet, hisz a Szőnyi Tibor Kórház az idén huszonegy éves. Főleg belülről látszik meg rajta a kor, mivel a nagy forgalom megteszi a ma­gáét. Meg aztán két évti­zeddel előbb az új intéz­mény, később a szakrende­lő megnyitása mérföldkő- nyi fejlődést jelentett a város és vidéke korábbi el­látásához képest. Később ez az állapot természetes­sé vált, aztán jelentkeztek az új igények, szükségle­tek. Egy ideig volt is mód a fokozatos pótlásra, fej­lesztésre. Pest megyében Dunake­szitől a csehszlovák ha­tárig, még Nógrád megye nyugati peremén is ellátva néhány községet, összesen 150 ezer ember számára teremtették meg itt a gyó­gyítás feltételeit. A pszi­chiátriai osztály felvevőte­rülete ennél is nagyobb. Dabas, Szentendre és Gö­döllő vonzáskörzetével együtt 44fi ezer lakosra ter­jed ki. Kétszázegy orvos, nővérekkel és más munka­társakkal együtt, összesen 1 ezer 440 ember dolgozik a gyógyítás Duna melléki központjában. Ezt az egész­ségügyi nagyüzemet irá­nyítja a havonta ülésező igazgatótanács, a főorvosi kar. Két vezetőtársával a testület élén dr. Szőnyi Mi­hály orvos igazgató, aki ipari hasonlattal élve, akár vezérigazgatói címet is vi­selhetne ekkora felelősség terhével. A különbség csak az, hogy az ipari vezető nem kényszerül oly sok apró s a hivatásától elté­rő kérdéssel foglalkozni, mint ő. Várok a titkárságon. Az igazgató úr tárgyal. Kint zajlik az élet. Valaki be­jön, ijedten panaszolja, hogy megszaladt velük a lift. Azt is ellenőriztetni kell. Néhány emeleten meg­kezdték a felújítást. Erre különösen a Vizesblokkok szorulnak rá. Szükségessé Váltak az épület északi ol­dalának ablakcseréi. Más­hol a PVC-padlóburkolatot kell felújítani, tetőt szige­telni, csatorna- és fűtési rendszert javítani. Az évről évre szűkösebb anyagi feltételek között kell felújítani, modernizál­ni az elavult műszerpar­4 kot. Számítógépekkel, sze­mélyi hívókészülékekkel el­látni a legfontosabb pozí­ciókban dolgozókat, s a diagnosztikai munka fej­lesztése érdekében új elekt- rofizikai laboratóriumot létrehozni. Az ilyen előbb­re jutásnak mind több kor­látot szabnak a körülmé­nyek. Azt gondolná az ember, hogy mindezt álla­mi vagy önkormányzati szubvencióból teheti meg egy kórház vezetősége. Ám mint az igazgatói dolgozó- szobában kiderül: nemcsak orvos, hanem menedzser­vállalkozó is a direktor — mert rákényszerül. Ennek az a nagyon egyszerű oka, hogy a költségvetés 530 milliójának hatvan száza­léka megy el bérre. A ma­radék csupán az úgyneve­zett szinten tartásra, vagy­is a működésre elég. Már­pedig itt technikailag is korszerű kórházat szeretné­nek. Szőnyi Mihály így . fo­galmaz: — Végigkoldultam a körzetünkhöz tartozó minden nagyüzemet, ta­nácsot, intézményt. El­mondtam, milyen gond­jaink vannak, s bizonyí­tottam : nélkülük nem tu­dunk létezni. így született meg a re­konstrukció és a műszere­zettség javítását szolgáló alapítvány. Ehhez bárki csatlakozhat. Az önkor­mányzatok vállalják a ta­nácsoktól örökölt folytonos­ságot. A kórház félmillió forintot fizetett be a Bu­dapest Bank Rt. helyi Megszaporodtak a perek a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon, és nem lehet csodálni, hogy különösen sok az olyan ügy, amikor valaki a felmondás kézhez­vétele után azt kéri, hogy állítsák vissza a munkavi­szonyát. A cégek könnyen túlte­szik magukat azon a jelen­leg Is érvényben lévő sza­bályozáson, hogy ha több, azonos munkakörben dol­gozó ember- közül muszáj választani, fokozott véde­lem illeti meg például a gyermeküket egyedül ne­velő anyákat, a nyugdíj előtt állókat. De persze na­gyon nehéz ilyen esetben rangsorolni, hiszen minden­ki számára nagy csapás, ha egyszercsak azzal találja szemben magát, hogy mun­kanélkülivé vált. képesítés nélkül Kétségtelen, hogy a cé­gek is nehéz helyzetben vannak, hiszen a fennma­radásukért küzdenek, ami­kor igyekeznek csökkenteni fiókjába. Ennyivel járult hozzá a pénzintézet is. Kétszázezer forintot adott például a fóti, ennyit a perőcsényi termelőszövetke­zet. Erkölcsileg legalább ennyit ér a kis jövedelmű nyugdíjasok egy-két ezer forintja, a kisközségek öt­hat ezre, a vöröskeresztes alapszervezetek, gyári kol­lektívák összegyűjtött ado­mánya. Jelentős többek között Markó Erzsébet fes­tőművész hozzájárulása. Az oszlopnyi tételekből még így is csak 69 millió forint jött össze. A központi támogatás mértékét a terület népes­ségéhez viszonyítva állapít­ják meg. Nem veszik azonban figyelembe azt a sajátosságot, hogy a Duna­kanyarban nyaranta meg­sokszorozódik az egészség- ügyi intézmények terhe, ki­adása. Az igazgató úr az úgyne­vezett B kategóriás elbí­rálást is kritizálja. Támo­gatás szerint annak szá­mít a körzeti kórház. Ahogy ő fogalmaz, másod- osztályúvá degradálva a polgárt, a beteget, aki jo­gosan a legjobb ellátásra számít. Helyszűke miatt csak egyetlen példa még a vál­lalkozásokról. A Deutsche Semiorenförderung und Krankenhilfe német intéz­mény nonprofit vállalkozás­sal százágyas kórházi rész­leg fenntartását finanszí­rozza, ha létrejön a meg­állapodás. A váciak várha­tó nyeresége ebből is a mű­szerezettség javítása lesz. Az igazgató, aki orvos és botcsinálta gazdasági me­nedzser, a gyakorlatból sem szeretne kiesni. Heten­ként egyszer belgyógyásza­ti rendelést tart, vizitel, éjszakai ellenőrző körúton van és tárgyal, kalkulál. A környezete meg izgul, hogy még meddig bírja. a költségeket. A Munka­ügyi Bíróság előtt megjele­nő jogtanácsosok az apadó kereslettel, az alacsony ár­bevétellel érvelnek. Az el­bocsátott emberek — akik között nagyon sok a képe­sítés nélküli egyedülálló nő — pedig azzal, hogy enni kell adni a gyerekeinek. Nem feladata a bíróság­nak, hogy a létszámcsök­kentés ésszerűségét, indo­koltságát vizsgálja. Kizáró­lag azzal foglalkozhatnak, hogy az adott esetben tör­vényes volt-e az intézke­dés? Pedig a vállalatok ér­vei közül egyik-másik nem tűnik igazán ésszerűnek. Egyik helyen például taka­rékossági szempontok miatt kiadták az éjjeliőrök munkakönyvét. Ám, ha a betörők megszimatolják a dolgot, sokba kerülhet ez az intézkedés. A Senior Váci Kötöttáru- gyár vámosmikolai telepén azzal mondtak fel Zs. E.- nének, hogy megszüntették a munkakörét. Ez az asz- szonv előkészítő munkát végzett, és szakmai vezető­jének véleménye szerint feladatait más dolgozók • Szigethalmon dolgozik Cs. L.-né áporkai lakos, aki távolsági autóbusszal jár munkahelyére. A távolsági autóbusz költségeit megté­rül részére a vállalat, de a BKV-buszra már nem ad­nak térítést, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a csepeli lakosoknak sem fizetnek. A munkába járással kap­csolatos költségtérítéseket egy 1990. évi pénzügymi­niszteri rendelet szabályoz­za. A jogszabály szempont­jából napi munkába járás­nak minősül a dolgozó ál­landó vagy ideiglenes lakó­helye és munkahelye kö­zötti napi utazása. A rende­let előírása szerint a mun­káltató csak a közigazgatási határig történő munkába já­rás költségeit köteles meg­téríteni. Amennyiben ez HÉV-vel vagy távolsági autóbusszal történik, a munkahely a költségek 80 százalékát köteles megtérí­teni. Amennyiben a dolgo­zónak ezen felül — a köz- igazgatási határon beiül — további kiadása merül fel, a munkáltató a kollektív szerződésben hozhat olyan szabályokat, hogy ezeket is megtéríti. Olvasónk kérdését tehát a munkahelyi kollektív szer­ződés dönti el. Amennyiben a helyi BKV-közlekedési költséghez nem adnak tá­mogatást, akkor sem a más közigazgatási területen, sem a munkáltató székhe­lyén lakók nem igényelhet­nek költségtérítést. Az el­múlt időszak BKV-bérlet- áremelései igen jelentős terheket hárítanak a dol­gozókra, ezért azt tanácsol­juk, hogy a kollektív szer­ződés soron következő mó­dosításánál terjessze elő a változtatásra javaslatait. • Egy Örkényt olvasónk a ■zülűk gondozásáról szóló jogszabályi előírásokról kér tájékoztatást. munkájuk mellett, többlet­ként el tudják látni. Zs.né a bíróság előtt így érveli­— Nem vitatom, valóban nem vettek fel senkit a he­lyemre, de szerintem csak a per végét várják, hogy megtegyék, mert ezt a munkát nem lehet igy győzni... A gyár felajánlott egyéb munkalehetőséget, igaz, hogy egészen másfajtát, a mezőgazdaságban. A mun­kásnő azonban egészségi állapotára hivatkozva ezt nem vállalta. A FENN­MARADÁSÉRT A bíróság jóváhagyta a felmondást. Mérlegelte azt a szempontot is, hogy 1989- ben a gyár már úgy állt, hogy az egész telephelyet meg akarták szüntetni. A fennmaradás érdekében kényszerültek a felmondás­ra, mely sajnos nem csak egy embert érintett. Az abonyi Üj Világ Ter­melőszövetkezet édesüze­méből elküldött K. B.-né A gyerekek kötelesek gondoskodni rászorult fel­menőikről is. A szülőt el­sősorban — amennyiben az magát eltartani nem tudja — a házastárs köteles el­tartani. Házastárs hiányá­ban a gyermekeknek, illet­ve kivételesen azok leszár­mazóinak kell gondoskod- niok az idős ember szük­ségleteinek kielégítéséről. Nem eléggé közismert, hogy a tartást a tartásra kötele­zett saját háztartásában, természetben, vagy havon­ként pénzben teljesítheti. Az általános felfogás sze­rint a tartás csak a pénz- beni tartásdíjjal azonos, a valóság ezzel szemben az, hogy a tartásra jogosultnak lehetősége van arra, hogy a tartást pénzben kérje. Erre általában akkor kerül sor, amikor a felek között a vi­szony nem teljesen kielégí­tő, és a tartásra jogosult úgy véli, hogy a tartásdíj ellenében rokonai, ismerősei körében talál olyan sze­mélyt, aki a szülő ellátását az általa igényeiteknek megfelelően biztosítani tudja. Ha a felek a tartás nyújtásának formájában nem tudnak megegyezni, vi­tájukat a bíróság — termé­szetesen a tartásra jogosí­tott érdekeinek messzeme­nő figyelembevételével — az előbbiektől eltérő módon is rendezheti. A szülőtartás valamennyi leszármazót terheli. Kö­zöttük a tartási kötelezett­ség kereseti és jövedelmi viszonyaik, valamint telje­sítőképességük arányában oszlik meg. Igen gyakori, hogy a szülő az egyik gyer­meknél lakik. Ilyen esetben az általa nyújtott termé­szetbeni tartással együtt­járó munkát és egyéb ter­heket pénzben nyújtott szolgáltatással azonos mér­f elmondását azonban ha­tálytalanították. A két iskolás gyermekét egyedül nevelő asszonyt múlt év októberében küld­ték el az édesüzemből. A munkásnő pedig kétségbe­esetten ajánlkozott, hogy más feladatot is ellátna, még a férfimunkának szá­mító rakodást is, csak ma­radhasson, mert a környé­ken nincs más munkalehe­tőség. SZORULT HELYZETBEN Az üzem képviselője ez­zel szemben kijelentette, hogy kénytelenek voltak így intézkedni. Nagyon rossz helyzetben vannak, két hétre sem látják előre a piac alakulását, s mivel az édességek forgalma erő­sen visszaesett, csökkentet­ték a termelést. Nem aján­lottak más munkát a szo­rult helyzetben lévő asz- szonynak, csak arra hivat­koztak, hogy menjen a munkaközvetítőbe vagy fo­lyamodjék segélyért. A bíróság a perre vonat­kozó adatokat bekérve megállapította, hogy több olyan azonos munkakörben foglalkoztatott dolgozót megtartottak, aki nem esik felmondási korlátozás alá. K. B.-né munkaviszonyát helyreállították, és a döntés ellen nincs helye fellebbe­zésnek. Ga. J. tékűként kell figyelembe venni. Amikor a bíróság a tar­tásdíj mértékének nagysá­gáról hoz ítéletet, figyelem­be veszi azt, hogy a gyer­mek milyen anyagi körül­mények között él, s meny­nyiben kell saját kiskorú gyermekeinek, illetve há­zastársának ellátásáról gondoskodni. A tartási kö­telezettség nemcsak az édes, hanem a mostoha és nevelt gyermeket is terheli, hiszen őket annak idején a szülők szintén eltartották, így a társadalmi igazságosság ebben a helyzetben is érvé­nyesül. A tartási kötelezettséget a bíróság nem örökre nézve határozza meg. Amennyi­ben ugyanis a szülő tartásá­nál megállapított körülmé­nyekben lényeges változás következik be, mind a gyer­mek, mind a szülő kérheti a tartás mértékének megvál­toztatását, vagy a tartás megszüntetését is. • B. A. dunakeszi olva­sónk az iránt érdeklődött, hogy a Szolidaritási Alap bevezetése folytán a dolgo­zóknak milyen fizetési kö­telezettségeik lesznek. Az 1991. IV. törvény a munkáltátok és a munka- vállalók számára írta elő a járulékfizetési kötelezett­ségek Ezt a szabályt az Or­szággyűlés azért alkotta meg, hogy a munkanélküli­ség megelőzésében, hátrá­nyos következményeinek enyhítésében valamennyi érdekelt fél részt vegyen.. A törvény 1991. március hó 1-jén lépett hatályba. A munkaadói és munkavál­lalói járulék először azon­ban csak az 1991. július havi bruttó kereset alapján fize­tendő. A személyi jövede­lemadó-alapot csökkenti a magánszemélytől levont munkavállalói járulék ösz- szege. A munkavállalói já­rulék alapja a főfoglalko­zású munkaviszony alap­ján a munkáltatótól kapott és a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset 0,5 százalé­ka. Nem kell megfizetni ezt a járulékot annak, aki öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyug­díjban részesül, vagy erre jogosulttá válik. A törvény lehetővé teszi azt is, hogy a munkavi­szonyon kívül tevékenysé­get folytató személyek is járulékot fizessenek, amennyiben erről egyénileg a munkaügyi szervekkel megállapodnak. E megálla­podásnak természetesen az a célja, hogy adott esetben ezek a személyek is jogosul­tak legyenek a munkanél­küliség bekövetkezése so­rán őket megillető kedvez­ményekre. Ezeket a szabá­lyokat a munkaerőpiaci bi­zottság fogja meghatározni. Fontos tudnivaló az is, hogy a másodállásból származó kereset után nem kell meg­fizetni. A dolgozót terhelő járulékot éppen úgy, mint más társadalombiztosítási terheket, a munkahely von­ja le és utalja át az adóha­tóság számára. Dr. Sinka Imre Kovács T. István Enni kell adni a gyerekeknek... Az egyiknek munka, a másiknak per

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents